Eckstein-Kovács Péter: Johannis lovat adott a „mély nacionalisták” alá

Kulcsár Árpád 2020. május 02. 17:47, utolsó frissítés: 2020. május 05. 16:48

Sok mindennel lehet vádolni Orbán Viktor, de azzal nem, hogy területi igényeket támasztott volna Romániával szemben - mondja Eckstein-Kovács, aki szerint Johannis három nagy hibát is ejtett két perc alatt.

Klaus Johannis szerdán úgy reagált arra, hogy a parlament alsó házán hallgatólagosan átment az autonómiatervezet, hogy a Szociáldemokrata Párt azon dolgozik, hogy a magyaroknak adja Erdélyt. Az elnök magyarul köszöntötte a PSD-t és személyesen annak elnökét, Marcel Ciolacut is, sokak szerint ezzel degradálóan használta a magyar nyelvet és ellenségként állította be a teljes magyar lakosságot. Az esetről Eckstein-Kovács Péter ügyvédet, volt államfői tanácsost kérdeztük.

Sokan sokféleképpen értelmezték már Johannis szerdai nyilatkozatai, amelyben Erdély elrablásának szándékával vádolta meg a magyarokat. Ön mit gondol, miért mondta és miért pont most?

- Szerintem teljesen egyértelmű, hogy a PSD-nek akart egy nagy pofont adni, és egy kisebb sallert az RMDSZ-nek. Pártpolitikai céljai voltak.

Mégis furcsa egy szomszédos ország miniszterelnökét belekeverni egy belpolitikai üzengetésbe...

- Több furcsaság is van a nyilatkozatban. Nem tudom, ha a súlyosságukban tudok-e toplistát állítani. Az első dolog, hogy Johannis azért lett megválasztva, mert komoly és szavatartó ember. Amikor egy államelnök azt állítja, hogy a konkurens párt vezetője titkos szobákban eladja Erdélyt, és pontosan Orbán Viktort jelölve meg, és mindezt komoly arcon, komoly hangon mondja, ez hitelteleníti.

A második dolog, hogy nemcsak az RMDSZ, hanem a magyarok fele is üzenget: eladni Erdélyt a magyaroknak egy olyan kép, ami száz éve benne van a romániai közéletben és a romániai románok fejében. Erre ráerősíteni az elnöki székből, nagyon rossz üzenet, és ezt az erdélyi magyarok nagyon jól megértették, a kijelentés nagy elégedetlenséget szült.

A harmadik dolog - és két percben három ilyen rossz következmény ritka -, hogy az amúgy is rossz Románia-Magyarország kapcsolatra rátett még egy lapáttal. Orbán Viktorról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy valaha is területi igényt nyújtott volna be Románia vagy más szomszédos állam felé, ez egyszerűen nem igaz.

Az elnök ezt az egészet azért csinálta, hogy nacionalista szavazatokat vonjon el a PSD-től, vagy a pártpreferenciával nem rendelkező nacionalistáktól.

Gondolja, hogy megérte neki? Lehet ezzel jelentős mennyiségű szavazatot szerezni?

- Itt a másik bibi. Johannis a második mandátumát tölti, neki szavazatokra már nem lesz szüksége. Mégis ezt a magas labdát - mert kétségtelen, hogy a PSD tévedett abban, ahogy az autonómiatervezetet a parlamentben kezelte -, Johannisnak át kellett volna engednie a pártjának. Ezt le kellett csapi, egy ügyes politikus ilyet nem hagy ki, de neki már nincs szüksége szavazatokra, és nem hiszem, hogy ezzel a nyilatkozattal szavazatok landolnának a PNL udvarára.

A legutóbb IMAS-felmérés azt mutatta, hogy néhány hónap alatt nagyot csökkent a nemzeti liberálisok népszerűsége. Tekintve, hogy a pártban szép számmal vannak szélsőjobboldali figurák (Rareș Bogdan, Mihai Roman), hogyan látja, előtérbe kerülhet ez a retorika?

- Egy nagy pártnak mindig vannak ilyen meg olyan arcai. Akiket említesz, nyilván ennek az oldalnak a képviselői, és a pártvezetésnek megvan a döntési lehetősége, hogy mikor kit tol előre. Vannak ott megfontolt, jó gondolkodású emberek, de ugyanez igaz a PSD-re is. Ezt a nyilatkozatot inkább egy preventív dolognak érzem, a nemzeti liberálisokat az emberek mindig inkább liberálisnak látták, mint nemzeti érzelműnek, a PSD-t meg inkább magyarfalónak, ezen próbál most lefele fazonálni az államelnök úr.

Sok román elemző, akik geopolitikai szempontokat is behoztak, azt mondják, Magyarország az elmúlt időszakban fezsültséget teremtett a régióban, agresszív külpolitikája van és gyakori volt a provokatív lépés Magyarország irányából. Esetleg lehetett erre egy válasz?

- Sem Magyarország külpolitikáját, sem azt nem tudom megítélni, hogy mi járhatott Johannis elnök úr fejében. Az azonban biztos, hogy Johannis nemzetközi megítélése sokkal jobb, mint Orbáné az európai kancelláriákban, persze attól a néhány kivételtől eltekintve. A magyar külügy is elég langyosan válaszolt erre a - végső soron - orbitális sértésre, amit megengedett magának Johannis Magyarországgal szemben. Azt emelték ki először, hogy Románia fontos gazdasági partnere Magyarországnak, ha beletörli is a lábát, attól ők még kereskedni akarnak vele. Ez volt az első mondat a magyar külügyminiszter részéről, és csak ezután jött Erdély és Székelyföld emlegetése.

Itt a válasz csakis az lehetne, hogy nemzetközi szinten a sajtó, a közvélemény elítélje Johannisnak ezt a hozzáállását, amit a demokrácia és a magyarok ellen elkövetett. Itt nehezebb helyzetben van a magyar diplomácia, mert Johannis megítélése pozitív, és nem tudom, el lehetne-e érni az ingerküszöböt. A cél az volna, hogy Johannis kijelentse, hogy nem így értette, ahogy mi értjük, magyarázza el, hogy félreértettük, ő szereti és államalkotó tényezőknek ismeri el a magyarokat. Mondja el, hogy nem szitokszóként köszönt magyarul egy ilyen nagyon alacsony szintű módon.

Mi lenne a helyes attitűd az RMDSZ részéről ebben a helyzetben?

- Nem akarok tippeket adni nekik, azt teszik, amit jónak gondolnak.

De elképzelhetőnek tartja, hogy Johannis bocsánatot kérjen? Kelemen Hunor erre szólította fel.

- Nem kell bocsánatot kérjen, én nem hiszek ebben, az nem megoldás. De az, hogy megpróbálja kimagyarázni az egyébként nehezen kimagyarázhatót, azt megteheti, és végső soron meg is kell tegye, mert meg lett keresve a Diszkriminációellenes Tanács, és sokan fogunk még ehhez a szervezethez fordulni. Kénytelen lesz védekezni.

Mennyire tartja bátorítónak ezt a viselkedést más politikai illetve civil szereplőkre nézve? Értem ezalatt, hogyha az államelnök megengedheti ezt magának, akkor egyre többen és egyre bátrabban jöhetnek elő hasonlóval. Például hamarosan választások lesznek, meghatározóvá válhat ez a téma?

- Hathat rá. Talán a kampányra kevésbé, de a hétköznapokra és a közéletre, az etnikumközi viszonyokra hathat. Tulajdonképpen lovat adott a mély nacionalisták alá. Ezt már érezzük, látom a különböző nyilvános helyeken történő megnyilvánulásokban. Érzik az emberek, ha az ország legfőbb méltósága ilyen hangnemet enged meg magának, akkor kitől számíthatunk védelemre, ha elszabadulnak az indulatok?