2020. aug. 15. szombatMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen hatással van ránk, ha a koronavírus-járvány statisztikáit nem helyezzük kontextusba?

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2020. május 05. 13:22, utolsó frissítés: 16:48

Miként lehet helyesen értelmezni a világjárvány méreteit, következményeit? Hogyan változott meg az életünk a vírus miatt? Ezekre a kérdésekre adott választ Veres Valér szociológus a 10. Szociológus Napok első napján.


Milyen lett az életünk a koronavírus-járvány alatt és után - erre a kérdésre keresik a választ a május 4-6. között megtartott 10. Szociológus Napok online előadói. Az első nap Szántó Zoltán az országok jövőképességének méréséről tartott villámelőadást, Veres Valér a világjárvány halálozási adatait vizsgálta, Péter László a felügyeleti kapitalizmus esetét mutatta be a koronavírussal. Kiss Dénes arról beszélt, hogyan működik a vallási élet a kijárási tilalom alatt. Barna Gergő, az Erdélystat kutatója a koronavírus Erdélyben felmérés eredményeit mutatta be, amelyeket a két felkért hozzászóló, Markó Bálint biológus és Turóczi Ildikó orvos és Afrika-kutató egészített ki.

Veres Valér, a BBTE oktatója a világjárvány halálozási adatait vizsgálta szociológiai és demográfiai szempontból, röviden áttekintve a koronavírus társadalmi hatásait. Próbálta körülhatárolni a jelenség dimenzióját, áttekintve a méréseinek nemzetközi összehasonlításának a korlátait és lehetőségeit. Előzőleg viszont megjegyezte, a járvány még tart, ezért jelentősebb következtetések első sorban nem Romániában, hanem azokban az országokban elemezhetőek, ahol a koronavírus-járvány jelentős része, vagy legalábbis az első hulláma már lezajlott.

Mit jelent nálunk a koronavírus-járvány és milyen társadalmi hatások észlelhetőek rövid távon?

Veres Valér a kérdés megválaszolása érdekében értelmezte, milyen történésekre került sor mostanában Romániában. Mint elmondta, óvintézkedéseként kijárási tilalmat és közlekedési korlátozást rendeltek el, amely nagymértékben befolyásolta az emberek életét. A társadalmi és a fizikai kontaktusok korlátozódtak. A társas, csoportos tevékenységeket fel kellett függeszteni. Visszaszorult a frontális oktatás: Romániához hasonlóan sok helyen online, távoktatásban folytatták, más országokban viszont nemcsak részlegesen, hanem teljesen felfüggesztették a tanítást. A gyermekek otthoni felügyelete, ellátása miatt bővültek a szülők otthoni feladatai. Makroszinten gyors vagy kényszerű munkanélküliség alakult ki. Sokan elvesztették az állásukat, jövedelemkiesés sújtotta őket, és nem látott gyorsasággal jelent meg az elszegényedés (elsősorban bizonyos településeken, bizonyos közösségek körében).




A világjárvány demográfiai mérhetőségét és kontextualizálását nézve, hogyan lehet reális képet festeni ennek a nagyságrendjéről és az ezzel járó halálozás mértékéről? A szociológus a jelenség gazdaságra gyakorolt hatását és egyben méreteit érzékeltetve azt hozta fel példának, hogyha ötmillió, munkakönyvvel rendelkező alkalmazott van jelenleg Romániában, akkor a koronavírus-fertőzés kezdete óta, nem egészen két hónap alatt, mintegy 600 ezer ember lett technikai vagy szabályszerű munkanélküli. Veres szerint ebben a helyzetben a külvilág megtapasztalása sokkal inkább vagy szinte azt mondható, hogy kizárólag (a tág értelemben vett – szerk. megj.) médián keresztül történik meg, mert a népesség nagyobbik része betartotta a kijárási tilalmat. A véleményformálás a koronavírus jelenségéről, terjedéséről, veszélyességéről teljesen a média információin alapul, kis mértékben az emberek tapasztalatain. Szerinte ilyenkor a félelem az, ami elkezdi alakítani az emberek viselkedését, ami indokolttá teszi az arról való gondolkodást, hogy mekkora valójában a baj.

Rámutatott, a koronavírus társadalmi feldolgozásának egy további aspektusa az lenne, ha az emberek megbarátkoznának a betegség gondolatával, azonban ez ebben az esetben a legkevésbé van jelen. A szociológus ennek okát abban látta, hogy a koronavírus bizonyos településeken még alig jelent meg: az emberek inkább csak a korlátozással találkoztak, mintsem magával a betegséggel, vagy annak tüneteivel. Hozzátette, az inkább ezután ölt majd társadalmi méreteket, noha Veres azt is elismerte, hogy már vannak olyan országok is, amelynek lakosai rendelkeznek ilyen jellegű tapasztalatokkal.



Miért érdemes a számokat viszonyítani?

Azokban az országokban, ahol a koronavírus-fertőzés hirtelen és nagy mértékben elterjedt, az egészségügyi rendszer nehezen tudott a betegséggel szembeszállni. Szervezési problémák adódtak és túlterhelődött – meséli Veres, Olaszország esetét hozva fel példának. Itt megjegyezte: az erről szóló hírek elborzasztották az embereket, hisz a jelenség a sajtó és a worldometershez hasonló platformok kommunikációja által más képet tükröz – hisz azok abszolút számokat használnak, nem a népesség arányához viszonyítják ezeket az adatokat, ezáltal nem érzékeltetik a fertőzés valódi méreteit.

Az Egyesült Államokat hozta fel példának, ahol ha egymillió ember fertőződik meg, az a népesség arányához mérten közel sem ugyanannyi, mintha Szlovéniában, vagy Magyarországon lenne ugyanennyi koronavírusos beteg. Olaszországban is, ha az ország 10 százaléka lebetegedett volna, akkor 6 millió fertőzöttről beszélhetnénk.

A viszonyítást mellőző megközelítés Veres szerint torzít, így arra is alkalmas, hogy akár indirekt módon is, de növelje a félelmet a lakosságban, akik, mint említette, el vannak szigetelve a külvilágtól és a médián keresztül informálódnak az ajtón kívüli történésekről. Az abszolút számok és a nem viszonyított számok használatáról és nem használatáról ezért Veres Valér úgy gondolja, hogy ez jelentette a legnagyobb rizikót a félelem növekedésében, ami ronthatta a társadalom mentális egészségét.



Milyen adatregisztrációs és percepciós csapdákkal kell megbirkózni?

Azonban a probléma szerinte nem is ott kezdődik, amikor vannak számok és azokat másképp érzékeljük, hanem amikor a számok teljesen mást mutatnak, mint ami a valóságban történik. Azaz amikor az országokban működő stratégiai kommunikációs csoportok csak azokat számolják fertőzöttnek, akiket leteszteltek, akik kórházban vannak, esetleg meghaltak és az elhalálozásukat hozzá lehet kapcsolni a koronavírushoz.

Mint hangsúlyozta, még a legérintettebb, legnagyobb számokkal rendelkező országokban is csak a népesség egy kisebb részét érte el a járvány. Tehát, a tesztelés alapján, ilyen nagy esetszámok nincsenek, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem is lehetnek. Az is lehet, hogy az olaszországi 6 millió ember már átesett – nagy részben tünetmentesen – a betegségen, csak nem voltak letesztelve, az elhalálozás okaként nem ezt állapították meg, tehát a hivatalos számok között nem szerepelnek.

A jelenség ugyanis csak akkor látszik teljes valójában, ha mérhető, jelentős részét viszont bizonyos okoknál fogva nem tudják megmérni. Veres ezen okok közé sorolta a politikai hajlandóságot és a technikai feltételek meglétét (pl. tesztek száma), az orvosok képzettségi szintjét, a betegek kivizsgálása kapcsán a kapacitáshiányt. Hozzátette, persze az is kérdés, hogy ki akarják-e egyáltalán deríteni a pontos számot? „Tudományos igényesség értelmében nyilván szeretnénk tudni, viszont nem minden országban gondolják úgy, hogy tesztelés formájában ki kell deríteni, hogy a lakosság átesett-e már a betegségen. Nem ezt tekintik a fő célnak” – mondta a szakember.

A szociológus a hivatalos számok mérhetőségének és a mérés torzításának problémáját a halandóság mérésében is látta. Itt azt fejtegette, hogy egyes országokban az is megeshet, hogy Romániához hasonlóan minden koronavírusos fertőzött elhalálozását a betegségnek tudják be. Más országokban, például Németországban - ahol az elhalálozás elsődleges okának megjelölését szigorú szabályokhoz kötötték - más betegséget is megjelölhetnek fő okként a koronavírus-fertőzés mellett.



Kinek kell karanténba vonulnia?

A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy milyen kritériumok szerint rendelik el a karantént, tesznek elkülönítésbe, tehát az országok népességszámához viszonyítják-e azt, hogy adott állam mikortól számít sárga vagy épp vörös zónának. Szerinte joggal tekinti valaki igazságtalannak azt, ha abban az esetben is karanténba kell vonulnia, ha egy nagy országból tér vissza, ahol a megbetegedettek száma ugyan magas, de a régióból, ahonnan ő érkezett, szinte senki nem fertőződött meg. Ezzel szemben előfordult, hogy egy nagyobb arányban fertőzött kisebb országot csak később nyilvánítottak veszélyes zónává, mert abszolút számokban alacsonynak számított a fertőzöttség.



Kedd délután tovább elemezik a járvány közvetlen és közvetett társadalmi hatásait. Az ÉLŐ KÖZVETÍTÉS 16:00-kor indul!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS