A különnyugdíjak kérdését nem is igazán akarják megoldani, véli egy nyugalmazott alkotmánybíró
Babos Krisztina 2020. május 08. 16:54, utolsó frissítés: 2020. május 12. 17:20A kiemelkedően magas nyugdíjak nem vehetők el, sőt, még csak nem is csökkenthetők visszamenőleg. Puskás Bálint volt alkotmánybíróval beszélgettünk.
Ahogy az elmúlt években már jó pár alkalommal megtörtént, ismét napirendre került a különnyugdíjak ügye és ismét hatalmas vitát kavart. Januárban a képviselőház elfogadta a speciális nyugdíjak eltörléséről szóló törvényt, azonban a Legfelsőbb Bíróság és a Nép Ügyvédje panaszt tett, az Alkotmánybíróság pedig elkaszálta a jogszabályt. Tehát maradtak a nyugdíjak (ismét) azon a szinten, amelyen korábban voltak.
A dolog (egyik) furcsasága, hogy az alkotmánybírák formai okok miatt döntöttek így, a jogszabály tartalmát nem is tárgyalták, hiszen akkora szarvashibákat követtek el a törvényhozók, hogy Renate Weber ombudsman meg is állapította: sosem volt még annyira aktuális Caragiale, mint most.
Bár - a Legfelsőbb Bíróság szerint – több korábbi alkotmánybírósági döntéssel is szembement a tervezet, a törvényhozók még arra sem figyeltek oda, hogy egy ilyen kaliberű jogszabályt csakis a szenátus és a képviselőház együttes ülésén hozhatnak meg, külön-külön tárgyalva (ahogyan történt), nem jogszerű.
Illetve lehet, hogy mégis figyeltek, csak épp nem az volt cél, hogy a törvény érvénybe is lépjen. Hiszen a körülötte kialakult cirkusz jól jön most, elsősorban a kormányon levőknek, mivel ez egy olyan téma (rögtön az után, hogy a PSD most adja oda Erdélyt a magyaroknak), amivel sikeresen el lehet terelni a figyelmet egy időre arról a zűrzavarról, amit a járványügyi válságkezelés címszó alatt kavartak.
De lássuk, kik kapnak különnyugdíjat és mennyit? És kiktől akarják ezt elvenni és kiktől nem?
Az országos nyugdíjpénztár adatai szerint 2019 végén
- 3 878 volt bíró és ügyész kapott átlagosan 18 716 lejes,
- 840 volt diplomata átlagosan 5 538 lejes,
- 792 volt parlamenti tisztviselő átlagosan 4 547 lejes,
- 1 440 volt pilóta átlagosan 10 891 lejes,
- 609 volt pénzügyőr átlagosan 7 800 lejes és
- 1 800 bírósági jegyző átlagosan 4 439 lejes különnyugdíjat
A felsoroltak speciális nyugdíját törölte volna el a törvény, amelyek összege egyébként nem éri el az 1 milliárd lejt.
Meghagyták volna viszont az aktív szolgálattól visszavonult több mint 178 ezer katona, belügyi alkalmazott juttatását, amelyek összege viszont meghaladja a 8 milliárd lejt. Ebbe a csoportba tartoznak többek között az egykori Securitate alkalmazottai is.
Azaz a törvény szerint az állami megtakarítás a 10 százalékát sem érte volna el a Románia által éves szinten különnyugíjakra költött kb. 9 milliárd lejnek (18,6 millió euró). A kedvezményezettek számát tekintve pedig az 5 százalékot sem teszik ki azok, akiket a juttatás megvonása érintett volna.
Összehasonlíthatjuk az átlagnyugdíj összegét is azzal, amit a volt parlamenti képviselők és szenátorok kapnak pluszjuttatásként. A képviselők és szenátorok 2.000 és 12.000 lej közötti összeget kapnak havonta, az átlag 5.843 lej (a minimum 4 éves mandátum után is jár legalább 2.000 lejes nyugdíj), míg az átlagnyugdíj Romániában 1.373 lej, amire a többség 35 ledolgozott év után jogosult.
Felmerül tehát a kérdés, hogyha megtakarítási intézkedésnek szánták a juttatások megvonását, miért nem fogalmazták meg úgy a jogszabályt, hogy nagyobb összeget spóroljanak az államnak?
Kérdéseinkkel megkerestük Puskás Bálint nyugalmazott alkotmánybírót, aki elmondta: szerinte egyik politikai párt sem akarja megoldani ezt a problémát, ezért szándékosan járnak el oly módon, hogy az Alkotmánybíróság érvénytelenítse a döntéseiket. Ha meg akarnák oldani, szabályosan alkotnának törvényt, viszont csak az érdekli őket, hogy politikai tőkét kovácsoljanak maguknak ebből az érzékeny témából.
Hozzátette: nem tarja megfelelőnek a nyugdíjak számításának módját, mivel ez „immorális” sok esetben, és nem lenne szabad ilyen óriási különbségek legyenek a nyugdíjak között.
Puskás Bálint kifejtette: azt tartaná helyesnek, ha a nyugdíjak közötti különbségeket jelentősen csökkentenék, ugyanakkor mindenképp különbséget kell tenni, azaz indokolt a különnyugdíjak megítélése is. Azonban ezt nem intézményi szinten kellene meghatározni, hanem tisztségek alapján, méltányosan kellene dönteni.
Például igenis járnia kell a pluszjuttatásnak annak a rendőrnek, aki beépül a drogkereskedők közé és az életét veszélyezteti, viszont nem indokolt annak a kollégájának is megadni, aki egész szolgálati ideje alatt a portán ült és iratokkal dolgozott. Ahogy indokolt az anyagi juttatás például az olyan bírók esetén is, akik veszélyes bűnözők ügyeit tárgyalják és ilyeneket ítélnek el. „Volt arra példa, hogy hallottam, amikor egy bíró elítélt egy bűnözőt, az pedig a tárgyalóteremben fenyegette meg, hogyha kiszabadul, megöli és az egész családját kiirtja” – magyarázta Puskás.
A bírók kapcsán elmondta: ők speciális helyzetben vannak, ezért mindenképp szükség van arra, hogy egy biztos életpályamodell álljon előttük, anyagi biztonságot adó fizetéssel és nyugdíjjal. A bírókra ugyanis nagyon szigorú szabályok vonatkoznak: nem lehet saját cégük, sőt, részvényesek sem lehetnek vállalkozásokban, egyáltalán, tiltott számukra minden olyan gazdasági tevékenység, mely anyagi hasznot hozhat számukra. A bíróság egy külön államhatalmi szerv, amely autonómiát élvez, a bíróknak járó magas fizetés és nyugdíj pedig azt hivatott szolgálni, hogy pártatlanok maradhassanak, még ha ezt nem is sikerült maradéktalanul elérni. Hozzátette: nem ért egyet azzal, hogy az ügyészek is a „magiszterek” közé tartoznak Romániában, az igazságszolgáltatás ugyanis kizárólag a bírók feladata, az ügyészség nem igazságszolgáltatási szerv, ők az állam érdekeit tartják fenn.
Elismerte ugyanakkor, hogy vannak irreálisan magas, 30-40 ezer lejes nyugdíjak ebben a szektorban, amelyek „nem kellene létezzenek”. A nyugdíj a bírók esetén az utolsó havi keresetük 80 százalékát jelenti. Puskás Bálint szerint ez nem korrekt, mert az alapfizetésük 80 százalékát lenne méltányos kapniuk, nem a keresetükét, amibe minden pótlék beleszámít, például a régiség, veszélyességi pótlék stb.
Mint elmondta, számos esetben megtörtént például, hogy amennyiben tudták, hogy egy bíró októberben nyugdíjba megy, márciustól nem számították rá a fizetésére a pótlékokat, melyeket összegyűjtve, az utolsó havi bérére tettek rá, így jöttek ki az óriási összegű nyugdíjak.
Azt is megkérdeztük a nyugalmazott alkotmánybírótól, hogy szerinte miért számítanak érinthetetlennek Romániában a belügyi és a honvédelmi tárca dolgozói, azaz miért van az, hogy a törvényhozóknak eszükbe sem jut hozzányúlni a katonák, rendőrök és titkosszolgálati alkalmazottak juttatásaihoz. „Egy állam azokra az emberekre támaszkodik, akikre szüksége van, ez megmagyaráz mindent” – szögezte le Puskás Bálint. Hozzátette: a társadalmi béke és a moralitás szempontjait kellene figyelembe venni a nyugdíjakról hozott döntéseknél.
Végül pedig, annak érzékeltetésére, hogy mennyire megtévesztő a speciális nyugdíjak körüli felhajtás, amelyet sokan úgy értelmeznek, hogy „elveszik a pofátlanul magas nyugdíjakat”, érdemes figyelembe venni az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit. A különnyugdíjak eltörlése, illetve a hozzájárulási alapon kapott nyugdíjak (ez az a nyugdíj, melyre mindenki jogosult, aki dolgozott) 15 százalékos csökkentése céljából 2010-ben is született egy jogszabály, azonban az sem állta ki az alkotmányossági próbát.
Az Alkotmánybíróság akkori határozataiban két dolgot tett világossá:
- A bírók és ügyészek különnyugdíjának megszüntetéséről a parlament nem dönthet, mivel ezzel veszélyeztetné az igazságszolgáltatás függetlenségét. Jobban mondva dönthet, ahogy legutóbb is tette, csak a határozata alkotmányellenes lesz, így nem léphet érvénybe. (A többi különnyugdíj megvonásáról viszont dönthet a parlament, és a bírák és ügyészek esetén is dönthet a speciális nyugdíj csökkentéséről, hogy pl. a mostani 80 százalék helyett az arány 60 vagy akár 40 százalék legyen.)
- Szerzett jog nem vehető el, így a nyugdíjak nem csökkenthetők. Puskás Bálint szerint a nyugdíjrendszer egy társadalmi megállapodáson alapszik, ami arról szól, hogy a dolgozó befizet összegeket, melynek fejében havi járadékot kap miután nyugállományba vonul, lényegében olyan, mint egy biztosítás. Ezt a megállapodást pedig nem módosíthatja a parlament.
Tehát, ha a parlament meg is szavazna egy olyan, a speciális juttatások eltörléséről vagy csökkentéséről szóló törvényt, amit nem érvénytelenít az Alkotmánybíróság, ez nem érintené a már nyugállományban levőket, mindössze azok juttatásaira lenne hatással, akik ezután mennek majd nyugdíjba.
Fotó: Michael Longmire/unsplash.com