2020. július 3. péntekKornél
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vass Levente: ha nem vagy covidos beteg, akkor az egészségügyi rendszernek nem is létezel

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. május 29. 18:16, utolsó frissítés: 2020. június 02. 10:37

Mennyire arányosak a korlátozások feloldásai a járványügyi helyzettel? Mi lehetne a járvány tanulsága? Vass Levente parlamenti képviselővel beszélgettünk.


Románia helyesen tette, hogy ennyire szigorú korlátozásokat vezetett be, viszont lassan azokra a betegekre is gondolni kéne, akik nem covid-fertőzöttek. Arról is beszélgettünk a múltban urológiai osztályvezetőként dolgozó politikussal, hogy mennyire veszélyes, hogy felerősödött az oltásellenesség a járvány alatt.

Hétfőtől jelentős lazítások várhatóak az országban. Ön szerint mennyire arányosak ezek a járvány jelenlegi állapotával?

Számomra a legfontosabb kérdés az egészségügyi személyzet fertőzöttségi átlaga, jelenleg minden hat eset után egy fertőzött innen kerül ki. Stabil ez az országos 15 százalékos arány még mindig. A veszélyhelyzet alatt, és majd az ezt követő periódusba ezt az arányt kell a leginkább figyelni, hiszen a "természetes gócpontjai" a járvány további alakulásának valószínűleg a kórházak, egészségügyi intézmények és az idős-otthonok maradnak. Ez lesz a barométere az esetleges járványügyi vonal kiugrásának, vagy éppen a járvány teljes megszűnésének.

Valószínűleg a teljes megszűnésre még sokat kell várni, de az, hogy egészségügyi intézményeknek folyamatosan egy öt-hat százalékos fertőzöttségi szinttel kelljen számoljanak, elérhető. Fontos lenne a kórházak, járóbeteg- és családorvosi rendelők megszervezése. A rendszert úgy kellene alakítani, hogy tudjanak fogadni minden beteget, potenciális fertőzöttként ellássák a krónikus vagy akkut problémákkal küszködőket, és 24 óra múlva, ahogy a teszt eredménye megszületik, azon a kórházon belül át tudják helyezni szükség szerint a covidos osztályra, és ott lássák el, vagy a nem fertőzött részlegen. Ha ezt a rendszert ki tudjuk alakítani, ha meg tudják gátolni, hogy további fertőzések ne történjenek ezekben a zónákban, akkor a rendszer biztonságban lesz, és előre lehet vetíteni esetleges nagyobb hullámokat a kórházakban fennálló fertőzöttség követésével. Ez megoldaná az elmúlt három hónap legsúlyosabb problémáját, azt, hogy a nem coviddal fertőzött betegeket a minisztériumi rendelet következtében elhanyagolták.


Több ízben is kritizálta a kormányt azért, mert nem figyelt ezekre a betegekre. Normalizálódott-e ez a helyzet?

Nem. Akkor, amikor az iskolákat bezárták, egy nagyon nagy járványügyi kockázat előtt és közben voltunk. Akkor akár 3-3,5 embernek átadhatta átlagosan egy ember a vírusfertőzést. A kívánatos szám egy alatti lenne, mert ez azt jelentené, hogy a járvány fokozatosan eltűnne. Ha valamikor a sürgősségi állapot közepén elértünk oda, hogy akár négyszáz fertőzött is volt egy nap, akkor jogosabb volt az, hogy egy-egy kórházat bezártak a nem covidos betegek számára. Pontosabban ugye azt történt, hogy a megye két legnagyobb kórházát alakították át a vírusfertőzöttek kezelésére. Igen ám, de a veszélyhelyzet megjelenése óta ezek a kórházak egyre kevesebb betegeket kell ellásanak, a rendszer meg nem lépett időben. Lehetett volna már azt csinálni, hogy a két kórházból csak egy legyen a koronavírusos betegek számára fenntartva. Nem véletlenül kritizáltam ennek elmaradását, nagyon sok krónikus és akut betegséggel küszködő páciens tapasztalta ezeket a problémákat. Sajnálatos módon - jó román mondás szerint - ha nem vagy covidos beteg, akkor talán nem is létezel.

Amint a vészhelyzetet kihirdették, és enyhítések jöttek, új gócpontok alakultak ki egészségügyi intézményekben vagy gyárakban. Mekkora a kockázata annak, hogy a további enyhítések után más gócpontok is kialakulnak?

Ezért is mondom, hogy az egészségügyi személyzetet kell a legjobban figyelni. Ez egy tisztességes indikátor lehet a hatóságok számára. Most már lehet ismét epidemiológiai ankétokat csinálni, lehet a betegek kontaktjait követni. A járvány nem fog eltűnni, én arra számítok, hogy a kórházak részlegeinek öt-hat százaléka covidos lesz, de ez hasonló lesz egy olyan állapothoz, mintha egy hepatitises esetet kellene kezelni, vagy HIV-fertőzöttet. Erre most is fel vannak készülve az intézmények, tudják, milyen speciális intézkedéseket kell ellátni. Ehhez hasonló óvatos, felkészült és elővigyázatos magatartással az egészségügyi rendszer jól működése az életet vissza tudja vinni a rendes kerékvágásba.

Ön szerint az, hogy Románia az egyik legszigorúbb intézkedéscsomagot léptette érvénybe, mennyire volt indokolt? Hozzáárult ez a vírus megúszásához?

A sürgősségi állapot idején a megfelelő intézkedéseket hozták. A társadalmi távolságtartás, autóizolálás, karanténbe helyezés, kijárási tilalom mind azt szolgálták, hogy az a 3,5 százalékos fertőzési index 1 alá csökkenjen, és az egészségügy, ami fejletlen, és keveset költöttek rá, megússza a nehézségeket. Azt így kellett tenni, ennek eredménye, hogy ma a sürgősségi helyzetet már vészhelyzet válthatta. Az emberek hozzáállása is példás volt a kezdeti nehézségek után. Romániának különben is volt egy fontos pont, amit figyelembe kellett vegyen, mégpedig a külföldi munkások hazaáramlása: rendkívül sokan jöttek haza, és a számuk fokozatosan, hullámszerűen emelkedett, akkor, amikor a különböző nyugat-európai országokban elveszítették a munkahelyeket. Ha nincsenek a szigorú intézkedések, akkor akár súlyosabb lett volna a helyzet, mint Nagy-Britanniában. Ne feledjük, hogy az első hetekben a fertőzések 69 százaléka behurcolt volt, és csak rá hetekre jelentek meg gyakrabban azok az esetek, amikor már itthon kapták el az emberek a vírust. Románia tehát jól tette, amit tett. Most, hogy 67,2 százaléka a megbetegedett embereknek meggyógyult, és jelen pillanatban az aktív betegeknek csak 3,5 százaléka van intenzív terápiás osztályon, akkor, amennyiben az egészségügyi rendszert sikerülne jól megszervezzék az ezért felelős intézmények, el lehetne indítani a gazdasági tevékenységeket. Ha ezt sikerül nyáron fenntartani, akkor ősszel a valós iskolajárást kellene támogatni, nem az online formát.

Lehet arra számítani, hogy a járvány miatt elkezdődnek az egészségügyben azok a reformok, amelyek mindig csak retorika szintjén jelentek meg?

Március elején pont a Transindexnek mondtam, hogy az egészségügyi rendszernek át kell alakulnia. A járóbeteg-rendelői szigor, pontosság mellett a kórházi rendszerünknek csökkentenie kell az ágyszámokat, de meg kell emellett erősíteni az aneszteziológiás- és intenzív terápiás osztályokat, az ATI-szerű ágyakat, amelyek különböző osztályokon belül sokkal jobban fel vannak szerelve. Látjuk, hogy a romániai rendszerben, ahhoz képest is, hogy mennyire elmaradott ez a rendszer, az emberek képesek a megjelent problémáikat hónapokon keresztül telefonos segítséggel, szakorvosi felügyelettel kezelni. Ez azt jelenti, hogy ha választani kellene az egészségügy fejlesztési irányán, akkor azt kellene favorizálni, hogy minden súlyos, felügyeletet igénylő megbetegedést egy jól felszerelt kórházban lehessen kezelni, és minden olyan esetet, amely halasztható és otthon tartható volt, azt inkább ne egy gyengén felszerelt kórteremben kezeljük, hanem küldjük haza a beteget, és ott felügyeljük. Sokkal jobb lenne, ha kevesebb kórterem lenne, de ezek európai szintű felszereltséggel, minőséggel és tisztasággal állnának a betegek rendelkezésére. Ez nyújtana biztonságérzetet a pácienseknek.

Az elmúlt harminc évben megnövekedett a közlekedési eszközök száma, ez lehetőséget ad az otthoni, tünetmentes gyógyulásra, és kezelésre is akár telemedicina segítségével. Ezt is fejleszteni kellene, a törvényi részét is. Ennek köszönhetően mindenki jobban megbízna az egészségügyben. Nagyon fontos viszont, hogy Románia 6-700 eurót költ személyenként az egészségügyére. Svájc 8000 körül, Németország 6000 körül. Nem véletlen, hogy a spanyol és az olasz rendszerek futottak bele legjobban az elején a járványgörbébe, ők mindössze 2600 körüli összeget költenek személyenként. Le kell vonni a következtetéseket, és ha a járványnak van valamilyen haszna, akkor az lehetne, hogy a társadalom érzékenysége növekedjen az iránt, hogy az egészségügyi forrásokra figyeljen, és megpróbálja a szakpolitikusokat abban támogatni, hogy a pénzbeli forrásokat elérjék.

Azt látjuk, hogy tőlünk nyugatabbra különböző megállapodásokat kötnek országok egymással, hogy az állampolgáraik átmehessenek a másik államba. Ehhez képest Romániából egyelőre nagyon kevés helyre lehet eljutni, a határok továbbra is zárva vannak. Ez is jól van a járvány ezen szakaszában?

Feltétlenül kell majd Romániának is megállapodásokat kötni. Csakhogy Románia folyamatosan azt üzenete a a diaszpórájának, hogy maradjanak ott, ahol vannak, és ezt a határok lezárásával funkcionálisan is támogatta. Csakhogy most egyre több ország jön ki a szükségállapotból, a gazdaságnak meg az iránya mindenhol a recesszió felé mutat. A munkájukat elvesztett román állampolgárok tömegesen kezdenek hazajönni. Amellett, hogy a járványt sikerült megfékezni, azt látjuk, hogy egyre nő az autóizolációba érkezettek száma. Romániát ezért kevésbé fogják “kesztyűs kézzel kezelni”, hiszen még mindig nő annak az esélye, hogy behurcolják ide a fertőzéseket. Nálunk az intézkedések várhatóan fokozatosabban fognak történni, de hibázik a kormány, ha ezt autokrata módon, bizonyítékok nélkül akarja a lakosságra rákényszeríteni. Közös, konszenzusos, pártok közti megegyezésen alapuló intézkedéseket kell hozni, mindenki számára világos kell legyen, hogy újabb gond lehet, ha nem intézkednek megfelelően. Jónak tartanám, ha a kormány azon gondolkodna, hogyan lehetne turisztikai- és gazdaságélénkítő folyósokat alakítani ki, és folyamatosan támogatni az embereket, hogy a munkájukat visszaszerezzék.

Az emberek egyre kevésbé bíznak azokban az információkban, amik alapján a vírust kezelték, azt látjuk, hogy mindenhol megerősödött az oltásellenesség, és nagyon sokan háttérérdekeket sejtenek a vírus mögött. Mennyire jelent ez veszélyt?

Könnyű hősnek lenni a háború után. Mindenkit óvatosságra intenék. Nehéz volt ez az állapot, újszerű, és jó, hogy a vége fele közeledünk, vagy legalábbis egy elbírható állapot felé. Szerintem senki ne elégedetlenkedjen, és növelje a feszültséget önmagában vagy a közösségben. Nagyon fontos: ha lenne oltás a vírus ellen, az jó lenne, de a biztonságos oltóanyag elkészítse több évbe terül. És a felnőtteket amúgy sem lehet saját beleegyezésük nélkül oltásra kötelezni. Ha lenne oltóanyag, és elérhető áron hozzá lehetne férni, akkor azok, akik nem oltatják be saját magukat, maguknak kellene majd viselni a következményeit. Ettől a perctől fogva társadalmi béke alakulna ki. Az lenne a kívánatos közegészségügyi szempontból, hogy legalább kilencven-kilencvenöt százalékos átoltottsági arány lenne.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS