2020. aug. 7. péntekIbolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Nem lehet joggal megszólítani a munkatársakat, hogy egymás között se beszéljenek magyarul"

B. D. T. B. D. T. 2020. július 01. 14:10, utolsó frissítés: 14:10

A lakossági bojkott lehetne a leghatásosabb a nyelvi jogokat sértő üzletek ellen - véli a Kétnyelvűséget a kereskedelemben projektfelelőse.


Diszkriminatívnak és törvényellenesnek tartják a magyar alkalmazottakkal szemben alkalmazott, előző cikkünkben részletezett bánásmódot („Beszéljetek egymás közt is románul” – követelte a boltvezető a magyar alkalmazottaktól) - válaszolta a Transindex megkeresésére Szilágyi Réka, a Kétnyelvűséget a kereskedelemben projektfelelőse.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) projektjének keretében eddig csak a multinacionális cégek székelyföldi üzleteiben lévő kétnyelvű feliratok témájával foglalkoztak, elsősorban a látható, olvasható feliratokat kérték számon (nyitvatartási program, reklámszövegek, árcímke, feliratok a boltban és annak bejáratánál, szórólap és honlap). Egyelőre a Penny-t, a Profit és az Orange-ot keresték meg, ezekben az üzletekben teljesen hiányoztak a kétnyelvű feliratok. A Lidl jó példaként szerepelt az említett láncokkal való levelezésben - jegyezte meg Szilágyi Réka.

"A Penny-nél rövid időn belül értünk el eredményt, a másik kettővel folyamatban vannak a tárgyalások. Egyelőre csak annyit kértünk mindenik esetben, hogy használják a magyar feliratokat. A Penny-vel lezártnak tekintjük az akciót és sikeresnek. A másik kettővel még nem került sor élő tárgyalásra a regionális vezetőkkel, ennek szervezése elakadt a járvány miatt, most van folyamatban" - tájékoztatott a projektfelelős.

A Kétnyelvűséget a kereskedelemben projekt keretében eddig még nem foglalkoztak a multinacionális cégek székelyföldi üzleteiben hiányzó kétnyelvű kommunikáció vagy az itt dolgozó alkalmazottak nyelvi jogainak témájával, illetve a székelyföldi üzletek humánerőforrás-politikájával sem olyan tekintetben, hogy alkalmazáskor részesítsék előnyben a helyi, magyarul is beszélő jelentkezőket.


"Az akció elindításakor elsősorban a magyar feliratok hiánya volt az elsődleges szempontunk. Ezen túlmenően mára már azt látjuk, hogy a vásárlókkal való helyszíni kommunikáció is fontos. A folyamatban levő tárgyalásaink során ezt a szempontot is felvetjük. Egyelőre megpróbáljuk lezárni az elkezdett projekteket" - mondta el Szilágyi Réka.

Előző cikkünkben egy multinacionális cég székelyföldi áruházában dolgozott kasszások meséltek többek között arról, hogy egyik felettesük megtiltotta a magyar alkalmazottak egymás közti magyar nyelvű kommunikációját. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk a Kétnyelvűséget a kereskedelemben-től:

Mennyire törvényes az, ami a beszámolók szerint ezekben a munkaközösségekben történt (magyar alkalmazottak egymás között nem használhatják anyanyelvüket, elvárják tőlük, hogy magyar vásárlóval is inkább románul beszéljenek, "Noi suntem romani"-t akart énekeltetni velük a boltvezető december 1-jén stb)?

Egyáltalán nem törvényes, sőt, diszkriminatív.

Milyen jogok sérültek, milyen törvénycikkelyek alapján?

A gazdasági-kereskedelmi tevékenységek területén tudomásuk szerint nincs törvényi szabály a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozóan. Ezeket európai egyezmények tartalmazzák, amelyeket viszont Románia is elfogadott, így például a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját is, amelyben erre vonatkozóan jó ismerni a 13. cikkely 1. bekezdésének előírásait:

1. A gazdasági és társadalmi tevékenységeket illetően a Felek az ország egészére nézve vállalják, hogy a. kiiktatnak jogalkotásukból minden olyan rendelkezést, mely igazolható okok nélkül tiltja vagy korlátozza a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmi élet dokumentumaiban, különösen a munkaszerződésekben és az olyan technikai dokumentumokban, mint a termékek és felszerelések használati útmutatói; b. megtiltják, hogy a vállalatok belső szabályzataiba és a magánokiratokba, legalábbis amelyek az azonos nyelvet beszélők között jöttek létre, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát kizáró vagy korlátozó Cikkek kerüljenek; c. fellépnek az olyan gyakorlattal szemben, mely elbátortalanít a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a gazdasági vagy társadalmi tevékenységek keretei között történő használatától; d. a fenti pontokban jelzettektől eltérő módokon megkönnyítik és/vagy bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát.

A fenti cikkelyek világosak, és mivel Románia aláírta a Nyelvi Kartát, ezért annak betartásáról is gondoskodnia kell. Sajnos, mivel ezek csak ajánlás jelleggel bírnak, a tagállamok ezeket így is kezelik.

Mennyire tud a civil társadalom nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy ezek a diszkriminatív nyelvi gyakorlatok megszűnjenek egy-egy cégen belül? (Tehát ha pl. valami belső rendszabályzatban szerepel, hogy a cég belső nyelve a román, akkor jogosan szólítják meg a magyar alkalmazottakat, hogy egymás között se beszéljenek magyarul?) Melyek azok a lépések, amelyeket, ha valaki jogorvoslatot kíván, meg lehet tenni?

Nem létezhet ilyen belső rendszabályzat, mert az diszkriminációt jelent, és nem lehet joggal megszólítani a munkatársakat, hogy egymás között se beszéljenek magyarul. Az illető, akit a sérelem ér, feljelentést tehet a munkaügyi hivatalnál, a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Bár ezek a lépések mindenki számára elérhetőek, a valóságban sajnos, az alkalmazott - alárendeltségi szerepkörben lévén - nem valószínű, hogy ilyen lépésekre szánja el magát, csak abban az esetben, ha vállalja, hogy megszűnik az állása a folyamat elkezdése miatt. A kiszolgáltatott munkaerőpiaci helyzet pedig Székelyföldön – hiába van többségben a magyar közösség – továbbra is hasonló visszaélésekhez vezethet.

Mik a lehetséges folyományai egy ilyen ügynek? Ha az alkalmazott úgymond titoktartási nyilatkozatot írt alá (hogy nem beszélhet "cégtitkokról" még felmondása után sem), mennyire befolyásolja egy-egy ilyen ügy kimenetelét? Mik a lehetséges legjobb és legrosszabb forgatókönyvek?

Hát, ez már inkább a jogászok asztala, de az tény, hogy ha valaki alkalmazottként megy neki egy ilyen ügynek, számolnia kell a munkahelye azonnali elvesztésével. Ezért hatásosabb lehet, hogy jogvédő szervezetek, civil és politikai szereplők lépjenek fel az érdekükben. A legjobb forgatókönyv, ha az illető cég politikája megváltozik – a nyilvánosság nyomására. A legrosszabb, hogy semmi nem változik, vagy még rosszabb lesz a helyzet: csak azért is kerülni fogja további magyar alkalmazottak felvételét a cégéhez. A lakossági bojkott lehetne a leghatásosabb ilyen esetekben, de a térségben erre még nem volt példa.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS