FreeSZFE: „A felsőoktatás legyen szabad! Semmilyen pártpolitika ne sajátíthassa ki!”
Tőkés Hunor 2020. július 15. 14:29, utolsó frissítés: 2020. szeptember 03. 17:46Erdélyi egyetemi oktatók álltak ki a #freeSZFE mellett, a magyar országgyűlési döntést követően pedig arról kérdeztük őket, hogy milyennek látják a mostanra már elkerülhetetlen alapítványi modellt és az átalakítás körülményeit.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) jelentős változásokkal kell szembenézzen. Magyarország kormánya az egyetemek egy részét – a Budapesti Corvinus Egyetemhez és az erdélyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemhez hasonló – alapítványi modellé alakítja át, amihez újabban törvényes keretet is biztosított önmagának.
Az egyetemek eddigi fenntartója az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) volt, az állami finanszírozás most sem változik, viszont az egyetemek tulajdonosi kézbe és irányítás alá kerülnek. A minisztérium terve az egyetemek magánkézbe adásával állítása szerint az volt, hogy versenyképessebb, rugalmasabb és kiszámíthatóbb működést biztosítson, ami elviekben a felsőoktatás nemzetköziesítésével kecsegtet.
Eredetileg négy művészeti egyetem (a képzőművészeti, a színház- és filmművészeti, a táncművészeti és a zeneművészeti egyetem) szerepelt az ITM terveiben. Rövid időn belül azonban ezt további hat egyetemmel bővítette ki.
A tíz egyetem közül a Színház- és Filmművészeti Egyetem vált a nyilvánosság számára az egyetemi autonómiáért, szakmai és kompromisszumképes döntéshozatalért vívott szélmalomharc szimbolikus felsőoktatási intézményévé, hisz az egyetem a hallgatás helyett a sorból való kiállást választotta. Még akkor is, ha tudták, ez következményekkel jár. Talán éppen ezzel magyarázható az a tény, hogy az SZFE az egyetlen egyetem a tíz közül, amely a privatizációs folyamatra nem kapott haladékot: az addig is húzósnak számító januári időpontot, május 26-án még előbbre, szeptember 1-jére írták át.
„A hallgatók méltatlannak tartják, hogy az egyetem vezetősége a sajtóból értesül egy olyan fontos információról, mint az alapítványi fenntartásúvá válás előrehozott időpontja, megítélésük szerint ez nem partneri viszonyra enged következtetni” - reagálták le a hírt az SZFE hallgatói a közösségi médiában közzétett bejegyzésükben, miután május végén kiderült, hogy a kormány felborítva az eredeti ütemezést, már szeptembertől alapítványi modell szerint szervezi át az egyetemet.
A SZFE-vel szimpatizáló egyetemek, oktatók, hallgatók és neves alkotóművészek énekkel, tüntetéssel, tárgyalásokkal és szolidaritást vállaló nyilatkozatokkal tiltakoztak az egyoldalúan szorgalmazott, egyetemi autonómiát és demokráciát sértő változtatással és annak körülményeivel szemben. Az egyik szlogenük „A felsőoktatás legyen szabad! Semmilyen pártpolitika ne sajátíthassa ki!” volt.
A #freeSZFE tüntetések Erdélyben is szimpátiára találtak. Noha intézményes kiállásról sajnos nem beszélhetünk, számos közvetetten vagy közvetlenül érintett egyetemi tanár írta alá az SZFE-vel szolidarizáló közleményt. Az egyetemi hallgatók pedig a közösségi médiában együttes kiállással és Facebook-on lecserélt profilképpel hívták fel az erdélyi nyilvánosság figyelmét az SZFE és a hozzá hasonló helyzetben lévő egyetemekre.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kolozsvári Színház és Film Karának egyetemi oktatói elsöprő többségben, a Bölcsészettudományi Kar és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatói figyelemre méltó számban írták alá az erről szóló nyilatkozatot.
A tiltakozások ellenére az országgyűlésben kétharmados többségben lévő FIDESZ-KDNP kormány, az átalakítás kezdeményezőjeként július elején megszavazta a törvényt. (A parlamenti közvetítés ITT megtekinthető – az SZFE-t érintő törvényjavaslat vitája 9:24:23-nál kezdődik).
Az SZFE-s tüntetések így inkább abban váltak fontossá, hogy felhívták a figyelmet az egyetemi autonómiáját sértő és az egyetemi polgárok véleményét figyelmen kívül hagyó döntéshozatalra. A szolidaritást vállaló erdélyi oktatók egy részét ezért – az országgyűlési döntést követően – arról kérdeztük, hogy milyennek látják az alapítványi modellt és az átalakítás körülményeit, illetve ezeknek a következményeit? Arra is választ kaptunk, hogy milyen reakcióra lehetne számítani egy ehhez hasonló romániai kormány-kezdeményezés esetén.
Herczog Noémi a közös nyilatkozat kezdeményezője és a BBTE Színház és Film Kar, Magyar Színházi Intézetének oktatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) privatizációjában az egyeztetés hiányát látja a legnagyobb problémának. Elmondása szerint ebben az esetben sem volt párbeszéd az érintettekkel, ami abból is látszik, hogy nem engedélyezték, hogy a folyamat lassabban menjen végbe. Az idő rövidsége (2020. szeptember 1.) ugyanis eleve kizárja az érdemi egyeztetést. A kormánynak kész koncepciója volt, amit láthatóan le akart tolni a hallgatók és az oktatók torkán.
A Magyarországon is tanító egyetemi oktató szerint nem az alapítványi működés a gond, hanem, hogy semmiféle garancia nincs arra, hogy az alapítvány kuratóriumában nem azok fognak ülni, akiket az egyetem polgárai választanak meg, hanem a politikai kinevezettek. Az egyetem problémái ugyanis részben abból adódnak, hogy az egyetem – nem az SZFE hibájából – alulfinanszírozott. Ezt viszont a modellváltás önmagában nem oldja meg, ugyanis abban az értelemben nincs szó privatizációról, hogy a tulajdonos vagy a fenntartó finanszírozná az egyetemet. Marad az állami finanszírozás, csak a döntéshozó fórum, azaz a hatalmi szerkezet változik. Hozzátette, ugyanezt a modellt alkalmazták az előző hat egyetem kuratóriumában is, amelyekben aktív politikusok, sőt miniszterek, illetve a Fideszhez közelálló személyek vannak. Vagyis az egyetemi autonómia nagy eséllyel az SZFE esetében is sérül majd.
Mint Herczog Noémi elmondta, különösen fontosnak érezte mindezek tudatában a szolidaritást, és általában azt, hogy kiálljanak azok mellett, akiknek az érdeke sérül, hiszen Magyarországon egymás után kerülnek sorra az intézmények, ez tehát közös érdek. „Különösen sokat jelent a határon túli szervezetek, intézmények szolidaritása és az egyéni kiállások is, mivel a határon túli magyarságot a Fidesz felhasználja kisszerű céljaira. Egy kitalált Erdély-képet közvetít Magyarországon, ezért fontos minden olyan akció, amely megmutatja, hogy a határon túli magyarság messze sokszínűbb és politikailag-világszemléletileg egyaránt rétegzettebb, mint ahogy azt a magyar kormány beállítja a hazai közvélemény felé” – mutatott rá Herczog Noémi.
Rácz Béla Gergely a BBTE, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának oktatója a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE) szolidarizáló nyilatkozatot legfőképpen az egyetemi autonómia sérthetetlensége miatt írta alá. Mint kifejtette, az egyetem nemcsak a diákoknak a fejlesztéséről és a tanításáról szól, hanem a kutatásokról is. Az egyetemi autonómia azért fontos, mert garantálja a tudományos teljesítmény minőségét. Garantálja, hogy abba az irányba megy a képzés, a művészet és a kutatás, amerre az azt gyakorlók vinni szeretnék. És nem arra, amerre az éppen aktuális politikai döntéshozók vinni szeretnék.
Szerinte bármilyen műhely esetében, legyen az tudományos, művészeti, képzőművészeti – fontos, hogy mindig a szakmai elveket és a minőséget kövessék. Ha azonban ebbe a különböző politikai pártok és ideológiák bele tudnak szólni, akkor azt a saját világnézetük szerint alakíthatják. Ha a tudományt, a művészetet átitatják politikai ideológiával, akkor abból – mint már sokszor láthattuk –, soha semmi jó nem származik.
Meglátása szerint függetlenül attól, hogy épp jobb vagy baloldali kormány van hatalmon, az egyetemek függetlenségét biztosítani kell, hisz az hatással van a gazdaságra, amit az ország érdeke, így a mindenkori kormány és a mindenkori politikai döntéshozatal szempontjából is rendkívül fontos.
Elmondása alapján az egyetemi autonómiát elméletileg a magyarországi alkotmány is biztosítja az egyetemeknek. A kormány viszont ezt már 2014-ben megsértette, először akkor, amikor a kancellária intézményét bevezette. A kancellárokat ugyanis a kormány nevezi ki. A kancellárok azóta a rektorral együtt dolgoznak, de csak nekik van joguk pénzügyekkel foglalkozni. Innentől kezdve, sok esetben az egyetem szenátusa és rektora nem tud a kancellár nélkül nélkül bizonyos döntéseket meghozni.
„Ez volt a kormány egyik ilyen jellegű lépése. Most következik az alapítványi finanszírozású modell, ami önmagában nem gondolom azt, hogy rossz intézményi struktúra, vagy rossz elképzelés lenne, viszont a megvalósítással bajok vannak. Nem lehet az egyetemeket ennyi idő alatt átszervezni” – mondta Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar oktatója.
Hozzátette, az SZFE alapítvánnyá átalakítása nemcsak ezért kényes téma. A kormány ugyanis az egyetem teljesítményével is indokolta az alapítványi modell bevezetését. Rácz Béla Gergely szerint nagyon sok olyan tudományos mérés van, amivel általában meg lehet állapítani, hogy mennyire jó tudományos kutatásban az adott intézmény. Ebben az esetben viszont különböző tudományterületekről beszélhetünk. A művészetek esetében pedig nehezebb ezt megállapítani.
„Az, hogy mit gondolunk a színi előadásról, vagy az oktatói teljesítményéről – ami egy művészeti teljesítmény –, értelemszerűen nehezen mérhető és kényes téma, nagyon nehéz megállapítani, hogy milyen a teljesítménye az SZFE-nek. Ezért is nehéz elhinni, hogy az átalakítás mögött tényleg csak a jó szándék áll. Láttuk már a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tönkretételét, ahol volt tudományos teljesítmény. Láttuk már azt, hogy elűzték a Közép-európai Egyetemet (CEU, Central European University), aminek szintén rendkívül nagy tudományos teljesítménye volt. Úgyhogy nehéz nem felfedezni ebben a politikai szándékot” – mutatott rá Rácz Béla Gergely.
Ungvári Zrínyi Ildikó a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója úgy véli, megszületett a parlamenti döntés az alapítványi modell törvénytervezetéről. Arra viszont továbbra sem kaptak az egyetemek választ, hogy megmarad-e az autonómiájuk a kormány által kezdeményezett formában? Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy az új modell inkább sérti az egyetemek autonómiáját.
Szerinte miután a magyarországi egyetemek alapítványi fenntartásba kerültek, a kormány az egyetemek kuratóriumába politikusokat juttatott be. Az egyetemek félelme pedig ilyen szempontból nézve jogos. Nem biztos, hogy a szakma olyan körülmények között, amikor a kormány az oktatásihoz képest külsődleges szempontokat akar érvényesíteni és politikai érdekeket követve akar beleszólni az egyetem belső ügyeibe, tartani tudja az értékek és a szaktudás megfelelő átadását.
Úgy látja, ez a helyzet azért is aggályos, mert az SZFE-nek erősen speciális képzési formájában felhalmozott tapasztalata óriási tőkét jelent, ami most veszélybe került. Az egyetemi oktatásban apránként és kísérletezések révén alakul ki a tananyag tartalma, valamint az, hogy azt hogyan lehet a kortárs szemléletmódokhoz és a jelenlegi társadalmat érő kihívásokhoz igazítani; és az is tapasztalat függvénye, hogy a tananyagon belül hogyan oszlik meg a gyakorlat és az elmélet aránya, milyen összeszövődések és módszerek szükségesek. Félő, hogy aki kívülről jön, és nincs ilyen jellegű tapasztalata, más szempontokat próbál majd ráerőszakolni az egyetemre. Nem beszélve a már kialakult és jól működő belső struktúrákról (pl. a szakok együttműködése, amelyre az SZFE hatékony rendszert dolgozott ki) – ezeknek a jelentőségét, hozadékát a külsős nem ismerheti. Amennyiben indokolt lenne, a működőképes formák átstrukturálása hosszú időt igényelne, hosszas egyeztetést, véleménycserét, nem pedig ilyen rövid határidőt.
Ezen kívül az egyetem alapítványi formában való működtetése ilyen módon – az alapítvány nevében meg sem jelenik az “egyetem” szó – egyáltalán nem garantálja azt, hogy az ott tanító rangos oktatók, akik eddig megszabták az egyetem arculatát, a helyükön maradhatnak. Az sem világos, hogy folytatódhat-e az a minőségi képzés, amit az egyetem korábban nyújtott. Ezektől méltán tartanak az oktatók, hiszen a korábban teljesen szabályosan megválasztott Upor László rektori kinevezését nem tudni, mi okból, de nem hagyták jóvá, és ezzel bizonytalanságban tartják az egyetemet. Nyomasztó az, hogy nem járnak el velük jogszerűen, és nincs érdemi kommunikáció: amennyiben szakmai kifogás van az egyetem ellen, az a minőségbiztosítási orgánumok kompetenciája volna, de hivatalosan meg nem fogalmazott vádak ellen védekezni sem lehet. A szakszerűség nevében lehetett volna érvelni, de nem tekintették partnernek az egyetemet a kommunikációban. Feltételezhető, hogy az oktatási minisztérium hatásköréből való kivonás financiális bizonytalanságot és politikai ellenőrzöttséget jelent majd.
Továbbá, Ungvári Zrínyi Ildikó arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel az alapítványi egy teljesen más alapon működő rendszer, ami nem a szakmaiságot támogatja. Az alapítványi modell a műszaki képzési formák esetében működik jól, ahol az alapítvány igyekszik megnövelni azt a felületet, ahol a piacgazdasághoz kapcsolódik az egyetemi tudás. Például cégekkel kötött szerződések mentén technológiai kutatásra-újításra irányuló pénzes projekteket működtetnek. Ez a modell a humán tudományok és humán profilú képzések esetében nem működőképes.
Magyarországon hét magyar egyetem került és kerül augusztustól alapítványi fenntartásba. De a legtöbb egyetem nem tiltakozott ellene, ami Ungvári Zrínyi Ildikó szerint nem feltétlenül jelent egyetértést. Mint mondta, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is félti az autonómiáját és a képzést biztosító strukturális formákat, ezért nem lelkesedett, amikor a konzorcium-kezdeményezések a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet is fenyegették. Ugyan szó sem volt alapítványi modellről, mégis mindenki veszélyben érezte a képzés speciális jellegét és kézzel-lábbal tiltakoztak ellene. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel és a vegyes profilú Petru Maior Egyetemmel akarták összevonni őket, annak ellenére, hogy azoknak teljesen más a képzési rendszerük. Világos volt, hogy ez a szakmaiság rovására menne, szerencsére azonban végül elhárult ez a veszély.
Selyem Zsuzsa a BBTE Bölcsészettudományi Karának oktatója is azon az állásponton volt, hogy az alapítványi modell ilyen módon történő alkalmazása sérti az egyetemi autonómiát. Elmondása szerint, a kormány és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) nem folytatott érdemi vitát az SZFE képviselőivel. Az SZFE ugyan kérte, hogy működése szakmailag garantált legyen, az alapítványi modell átalakítási folyamatára pedig hagyjanak elég időt számukra. Ezeket viszont nem voltak hajlandóak megadni nekik, nem vették komolyan őket, és „erőből” nemet mondtak mindezekre. (A közösségi médiában ezért is jelent meg az a szlogen, hogy „Mi olyan sürgős?”.)
Elmondása szerint a magyar kormány kihasználta a pandémia okozta zavart, amikor az egyetemek egzisztenciális problémákkal küzdöttek. Olyan időszak volt ez, amikor az egyetemek nem tudták előadásaikat megtartani. Egy önmagát komolyan vevő színháztudományi intézet pedig azzal kellett volna foglalkozzon, hogy kidolgozza: milyen alternatív színjátszási formák vannak? Egyáltalán mit mond el a világunkról a pandémia? Az emberi viszonyok hogyan alakultak, miként változtak meg? Ehelyett az SZFE azzal szembesült, hogy hatalmilag megváltoztatják az egyetem vezetését, de már előbb, 2019. november 29. óta nem fogadják el az egyetem által megválasztott rektort, Upor Lászlót. Ő ugyanis azóta várt a köztársasági elnök jóváhagyására.
Szerinte az SZFE estében ideológiai támadás történt. Ugyanis a kormány emberei olyan rágalmakat fogalmaztak meg , mint az, hogy az SZFE képzései alatt „a nemzeti érzés eltiprásával foglalkozik”, amit az egyetem rendre megcáfolt. „Miért Esterházy Péter nem nemzeti író?” – tette fel a költői kérdést a Bölcsészettudományi Kar oktatója.
Érdeklődésünkre, hogy ez Romániában megtörténhetne-e, Selyem Zsuzsa úgy fogalmazott, nem kizárt, hogy megtörténhet a legrosszabb, sőt még az annál is rosszabb is. Viszont ez Romániában nehezebben történhetne meg. Úgy látja, Romániában egyrészt nagyobb a politikai véleménynyilvánítás lehetősége. Másrészt, a döntéshozatal szerkezete is más, hisz kétkamarás parlamenttel rendelkezünk: képviselőházzal és szenátussal, ezek mellett pedig ott van végső esetben az elnöki kabinet is. Példaként a gender-elmélet oktatásának betiltását célzó törvényt említette, amikor az „új protestáns reggeli imacsoport”kezdeményezését elnöki közbejárással sikerült lestoppolni.
Mint mondta, ha csak egyféle ellenállási lehetőség van, azt erőből könnyen le tudják törni, de Romániában több is van. Valamint többféle „kulturális beidegződés” van egyszerre jelen.
Selyem az SZFE-re visszatérve elmondta, azért tudott ilyen szintű kiállást felmutatni az SZFE a többi egyetemhez képest, mert egy ország ismeri azokat az embereket, akik ott tanítanak. „Ha Molnár Piroska videóban elmondja, hogy mit jelent számára a színművészeti főiskola, arra azért mindenki odafigyel. Ezért is kaphatott nagyobb médiavisszhangot, és jelent meg egy komoly szolidaritás az SZFE mellett” – mondta Selyem Zsuzsa.
Hozzátette, a magyar kormány pedig azért szólhat bele az egyetem működésébe, mert nemcsak a magyarországi ellenzék, de a teljes magyarországi társadalom ki van „éheztetve”, el van erőtlenítve. Elmondása alapján, nemcsak Magyarország van ebben a helyzetben, hanem globálisan jelentek meg olyan vezetők, akik „akármit megtehetnek”. Ide sorolta Jair Bolsonaro Brazíl elnököt, aki kivágathatta az Amazonas őserdejét, Donald Trumpot az Egyesült Államok elnökét, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnököt, akik szerinte mérhetetlenül cinikusak és nem is próbálják azt mondani, hogy a rájuk bízott ország javáért dolgoznak, mert ők csak azokért dolgoznak, akik hűséget esküdnek nekik.
Miért tehetik meg ezek a vezetők, amit csak szeretnének? – tette fel a kérdést önmagának az egyetemi oktató. A legtöbb elemzés Selyem Zsuzsa szerint arra jut, hogy a lengyelországi választások térfeleihez hasonlóan kettéoszlik Magyarországon és más helyeken is az ország: a nyugati, polgári, felvilágosult rétegre, illetve az elhagyatott, szegény vidéki lakosságra, akik magukra vannak hagyva. Az utóbbiak a szavazói az előbb említett, „semmiféle társadalmi elszámolást el nem fogadó kormányoknak”. Selyem úgy látja, hogy ezeket az embereket nagyon könnyű átverni, amiért nem ők a hibásak. Ez ott kezdődik, hogy az országnak nincs egy jó oktatási rendszere, amit Magyarország kormánya az egyetemi autonómia figyelmen kívül hagyásával csak tovább tetőz. „Nemcsak az van, hogy nem adnak pénzt rá, hanem ami jól működik, még azt is megpróbálják megszüntetni” – mutatott rá Selyem Zsuzsa.
Hatházi András a Magyar Színházi Intézetének oktatója megkeresésünkre írásban válaszolt. Mint írta, valóban aláírta az SZFE-vel szolidarizáló nyilatkozatot, de nem tudja megmondani, ezt pontosan miért is tette.
„Talán, hogy ne maradjak le. Talán gyávaságból, mert nem mertem vállalni, hogy nem érdekel. Ez sem érdekel. Talán azért, mert mégis megijeszt, hogy a hatalom, ha úgy tetszik, egyetlen tollvonással megszüntethet, átszervezhet, megsemmisíthet, éreztetheti, hogy ki vagyok szolgáltatva. De igazából ez sem érdekel. Hiszen a hatalomnak ez a feladata. Az egyik oldalt megszünteti, a másikat megvédelmezi. Teljesen szkeptikus vagyok az emberiséget illetően. (...) Ami a következményeket illeti: honnan tudjam? Milyen következményekkel jár, ha valakit bántalmaz a hatalom? Milyen következményekkel jár, ha megszűnik egy intézmény? Létezik egy olyan – nem ember szabta – origó, amihez mérten eldöntetik mi helyes és mi nem? Az egyetértésem- vagy egyet nem értésemről pedig csak annyit, amennyit az elején írtam: fogalmam sincs, hogy miért írtam alá, fogalmam sincs, hogy miért ne írtam volna alá. A legszívesebben kimaradnék mindenből, nemcsak ebből, és most szembesülök egy cselekedet következményeivel. A saját cselekedetemével” – válaszolt megkeresésünkre teljes őszinteséggel a Jászai Mari-díjas színművész.