2020. aug. 9. vasárnapEmőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tanulságok egy évvel Caracal után

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. július 30. 15:52, utolsó frissítés: 2020. július 31. 12:38

Nem történt érdemi előrelépés a nők és és a gyerekek védelmében az elmúlt egy évben.


Éppen egy éve történt az eset, amely megrázta egész Romániát: a 16 éves Alexandra Măceșanut elrabolták Olt megyében, Caracalba vitték, és hiába sikerült felvennie a kapcsolatot a rendőrséggel, a hatóságok nem vették elég komolyan a hívását, nem jártak el szakszerűen. A lányt végül megerőszakolta és meggyilkolta Gheorghe Dincă (aki korábban beismerő vallomást is tett, most mégis tagadja). Amellett, hogy az ügynek óriási hazai és nemzetközi visszhangja lett, előtérbe kerültek azok a nőjogi követelések is, amelyek a nőkkel szembeni erőszak visszaszorításáért agitáltak. Tavaly július 28-i bukaresti tüntetésükön a feminista szervezetek jobb törvénykezést és a hatóságok megfelelőbb felkészülését követelték a politikumtól.


Alexandra Măceșanut halála előtt mindenki cserben hagyta: szülőfalujának, Dobrosloveni-nek a rendőrfőnöke elküldte a szüleit, amikor megkeresték, hogy nem ért haza este, és ki van kapcsolva a telefonja, mondván, majd reggel keressék. Cserbenhagyta egy férfi, aki megmenthette volna: másnap reggel, amikor a szülei beindultak Caracalba a rendőrségre, egy olyan úgynevezett "fekete taxis", vagy "cápa" vitte be őket, aki azelőtt való nap látta, hogy Alexandra beszállt Dincă autójába. Ráadásul mind a lányt, mind Dincát ismerte, hallotta, hogy a szülők miről beszélnek a hátsó ülésen, de nem mondott nekik semmit, gondolván, hogy nem az ő dolga. Ekkor Alexandra még élt. Cserbenhagyta Alexandrát a 112-es segélyhívón telefonos szolgálatot teljesítő, aki agresszíven kérdezgeti a még halálfélelmében is nagy lelkierővel bíró lányt, de cserbenhagyták az őt kereső rendőrök is.

A romániai lakosság ijesztően nagy többsége szerint (az utolsó felmérés 55%-ot mutat) bizonyos esetekben elfogadható a nemi erőszak. Például akkor, ha egy nő felment valakinek a lakásába, kihívóan öltözködik stb. Ez nemcsak a közgondolkodásban okoz hatalmas problémákat, hanem például a bírók is tudnak úgy dönteni, hogy egy kiskorú lány beleegyezését adja egy 50 feletti férfival történő szexuális aktusba. Voltak teljesen hajmeresztő esetek is az igazságszolgáltatásban, az egyikről részletesen írtunk, ennek végül kötelezettségszegési eljárás lett vége az EU részéről. Más esetben meg volt olyan is, hogy egy férfi megerőszakolta a 9 éves lányát és a bíróság úgy ítélte meg, hogy konszenzusos volt az együttlét.

Tavaly Romániában napi 2,5 nemi erőszak történt, olyan szintű társadalmi változásra lenne szükség tehát, amely a szexuális neveléstől kezdve a jogalkotáson át megvédi a lányokat és a nőket.

A caracali mellett - ahol a sikertelen mentőakciót vezető rendőr nemrég ismét munkát kapott - volt egy másik ikonikus eset is nemrég Romániában. A 17 éves Andreea Rădoit felgyújtotta a 45 éves Ion Turnagiu. A férfi előzőleg megerőszakolta a lányt, ami miatt ő panaszt is tett a rendőrségen, de azok azt mondták, az orvostani jelentés nem erősíti meg az erőszak tényét, aztán nem is intézkedtek, hiába volt a férfinak rendkívül erőszakos múltja (öt gyilkosság elkövetése után nemrég szabadult feltételesen). A lányt a bíróság árvaházba helyezte, majd miután a nagyanyja érte ment, és hazavitte onnan, Turnagiu megtalálta és bosszúból, amiért feljelentést tett ellene, felgyújtotta.


Ezen az eseten is jól látszik, mennyi hiba van az állampolgárok megvédésében. Amellett, hogy a rendőrök gyakran nem receptívek a nőkkel szemben elkövetett erőszakot tartalmazó esetek kezelésére, sokszor többnyire túlterheltek, és nagyon sok a panasz arra is, hogy nem akarnak a családon belüli bántalmazás áldozataival sem foglalkozni.

A caracali gyilkosságok után tüntetést tartottak Bukarestben a PNL vezérletével, az akkor még PSD-s belügyminiszter lemondását követleve (le is mondott később). Akkor egy PNL-s tüntető politikus arról beszélt, hogy minden megyében lennie kellene 10 nyomozónak, akik megfelelően fel vannak készülve, és csak az eltűnt gyerekek megtalálására koncentrálnak. Aztán bukott a PSD, jött a PNL, és valahogy azóta sincs meg ez a tíz nyomozó egy megyében sem. A helyzet annyira rossz, hogy az országban egy szakember van összesen, aki képes fantomképet készíteni egy eltűnt gyerekről több év távlatából. Ő is magánúton képezte magát Amerikában, önköltségen. Az országban körülbelül 400 gyerek tűnik el évente, tehát naponta több mint egy. A legutóbbi nagyobb figyelmet kapott tragédia, egy 8 éves kisfiú áldozattal éppen Kolozsváron történt.

Romániában azonban továbbra sincs egyetlen jelentős politikai szervezet és csoport sem, amely tényleg meg akarná oldani a problémát. A szexuális bűncselekmények és az ezekhez gyakran hozzákapcsolódó lánykereskedelem ellen az első fellépés egy politikai akarat kellene legyen. Hogy miért nem akarnak érdemben lépni, az érthetetlen. Vagy nem éri az ingerküszöbüket az elsősorban a marginalizált társadalmi csoportokat sújtó probléma, vagy az van, ami kimondatlanul sok helyen nyílt titok: több esetben is magasra nyúlnak a szálak, és a bűnszövetkezetek összekapcsolódása a politikai osztállyal veszélyt jelenthetne, amennyiben az országban komolyan kezdenének foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Anna Birchall, a PSD-ből kizárt volt igazságügyi miniszter például azt is gondolja, hogy mindenek előtt nagyon sürgősen le kellene állítani a veszélyes bűnözők feltételes szabadlábra helyezését, és más megoldást kell keresni a börtönökben való zsúfoltság kezelésére. Ugyanakkor szerinte transzparensebben kellene működjenek azok a bizottságok is, amelyek a szabadlábra helyezésről döntenek. Például nem tudni, a fent említett ötszörös gyilkost miért engedték szabadon ilyen könnyen, holott első fokon az erre vonatkozó kérelmét még elutasították.

Cristi Dănileț kolozsvári bíró szerint az lehet a magyarázat, hogy az ilyen eseteket rendszerint tapasztalatlan bírák. Jelenleg a börtönben ülőket sürgősségi eljárással engedik szabadon, ezt azonban mihamarabb le kellene állítani, és azokat, akik valóban visszaintegrálhatóak, alapos vizsgálat után kiengedni. Az időnap előtti szabadlábra helyezések esetében Ana Birchall szerint ugyanakkor szükség lenne egy nagyon komoly monitorozásra is.

Ez a mehedințihez hasonló esetekben talán segítség lenne, de nem oldaná meg azokat a problémákat, ahol a családon belül van veszélyben valakinek az élete. Ehhez gyakorlatilag fel kellene készíteni és érzékenyíteni az igazságügyben dolgozókat: ügyészeket, rendőröket, bírákat, gyakorlatilag mindenkit, a vészhelyzeti esetekben a telefon mellett ülőket.

Mert jelenleg, egy évvel azután, hogy megtörtént egy olyan tragédia, amely képes volt a romániai intézményekbe vetett bizalmat végérvényesen megtörni, semmi nem változott. Erről Adriana Oprea beszél, a Libertatea lap újságírója, aki 15 éve próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy az állam nem sokat tesz az eltűnt gyerekek megtalálásáért. Opreának több riportja is volt, ahol a hanyag hatósági munkát emelte ki egy-egy oknyomozás során. Volt olyan eset, hogy hamarabb megtalálta a gyerekeket, mint a hatóságok - és hát ez is elég árulkodó.

Kérdések Caracal kapcsán is bőven maradtak még: a fő gyanúsított, Dincă autóját a hatóságok árverésre bocsátották. A vád szerint ebben rabolták el Alexandrát. Elvileg persze el lehet árverezni, de úgy elég furcsa, hogy a tárgyalás még meg sem kezdődött, és az áldozatok családjai azt szeretnék, ha újrakezdenék a nyomozást az ügyben (erről még nem döntött a bíróság).

Más furcsaság is van: egy rendőr például, aki utoljára beszélt Alexandra Măceșanuval, azt mondta, hogy a lány egy másik caracali negyedet mondott neki, ezért keresték annyi ideig máshol. Ezt a beszélgetést nem rögzítették, de az előzőn, ahol Alexandra a rendőröket kihívta, világosan elmondta, hogy a Bold nevű negyedben van, és utalt is arra, hogy egy töltés mellett mentek el, ez alapján elvileg a rendőrök nem kereshették volna egy szomszéd negyedben. Aztán ott van még az is, hogy honnan tudhatta Dincă Alexandra nagyapjának telefonszámát, amikor azt vallotta, hogy amint rabul ejtette a lányt, megsemmisítette annak telefonját. De hol vannak a lányok dolgai, amiket nem találtak meg a rendőrök, vagy kié az a sok ékszer, amit a rendőrök még találtak, honnan volt Dincánek a bankszámláján annyi pénze, stb. Amennyiben elindul a tárgyalás, és a férfit elítélik, akkor sem biztos, hogy menyugatóan választ kapunk ezekre a kérdésekre.

Az biztos, hogy annak ellenére, hogy a politikusok közül többen is bocsánatot kértek Alexandrától, hogy cserbenhagyták őt, és ugyan benyújtottak néhány törvénymódosítási kezdeményezést, amely valamelyest a felszínen változtatna (ezek közül semmi nincs még elfogadva), de a mélystruktúrák hiányosságaira semmi megoldás nincs. Sőt, mint már korábban írtam, a hasonló esetek elkerülése és a közgondolkodás megváltozása ott kezdődik, hogy a romániai diákok megfelelő szexuális felvilágosítást kapnak az iskolában. És ez még csak a kezdet lenne, mert bőven lenne még tennivaló.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS