2020. szeptember 29. keddMihály
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A németországi német, aki könnyen Temesvár polgármestere lehet

Bukovics Martin 2020. augusztus 10. 14:02, utolsó frissítés: 14:02

Mi visz rá egy németországi németet, hogy belépjen a román politikába? Mi ragadta meg Temesvárban és hogyan látja a hazai politikát? Interjú Dominic Fritzcel, az USR temesvári polgármester-jelöltjével.


A német exállamfőnél mondott fel, hogy rajthoz álljon a temesvári polgármester-választáson a 36 éves Dominic Fritz. A német állampolgárságú USR-s politikus az Azonnalinak elmesélte, hogyan szeretett bele németországi németként a Bánságba, mennyire néznek rá ferde szemmel a románok, és miért tartja reálisnak, hogy nyer szeptember végén.

Hogyan kerül egy németországi német éppen Temesvárra? Mikor ismerte meg a várost, és miért döntött úgy, hogy ideköltözik a kényelmes berlini életéből?

Ez egy hosszú történet, ami még a fiatalkoromban kezdődött. Az érettségit követően, de még az egyetem előtt akartam egy évet, amit külföldön töltök önkénteskedéssel. Így kerültem egy temesvári gyermekotthonba: addig semmi kapcsolatom nem volt Kelet-Európával, ideérkezve viszont azonnal beleszerettem a városba.

Itt, ebben a gazdag kultúrájú és történelmű városban értettem csak meg igazán, hogy Európa nem csak a Fekete-erdőben és Németországban létezik, ahol én felnőttem.


Amikor a villamoson ülve rájöttem, hogy mögöttem két idős hölgy magyarul beszél, amikor helyiekkel beszélve észleltem, hogy beleszőnek német szavakat is a románba – ez akkor rendkívüli módon lenyűgözött engem. Nem beszélve arról, hogy ebből a városból indult el az 1989-es romániai forradalom: ahogy nap mint nap bevillamosoztam a gyermekotthonba, mindig elmentem a Mária téren a református templom előtt, ahonnan az egész kezdődött.

Természetesen jóba lettem a gyerekekkel is, akikkel dolgoztam, később aztán lakást is vettem Temesvár józsefvárosi részén, majd alapítottam egy szociális és kulturális projektekkel foglalkozó egyesületet. Közben Németországban, Franciaországban és Angliában hallgattam politikatudományt, és mint ahogy románok milliói teszik, két világ között ingáztam én is. Noha Németországban a közéletben dolgoztam, a romániai politikából tudatosan kimaradtam egészen 2017-ig, a korrupcióellenes tüntetésekig. Akkor ugyanis úgy éreztem, én is részt akarok venni ebben az új, Románia alapvető reformjára, a politikai osztály megváltoztatására vállalkozó mozgalomban, az azóta egyesült USR-PLUS-ban.

Amikor először elkezdett olvasni a román belpolitikáról, milyen kép alakult ki önben róla?


A pálya széléről, tudatos távolságtartással követtem azért az eseményeket az elmúlt tíz évben. Nagyon nehéznek tűnt kívülről megérteni, hogy kik-mik a politikai aktorok és pártok, mi a történelmük és az egymáshoz fűződő viszonyuk, illetve hogy mit is akarnak. Sok párt megváltoztatta a nevét, egyesült, szétvált, irányt váltott.

Hosszú éveken keresztül egyáltalán nem értettem, mi az értelme és a rendezőelve a román belpolitika alakulásának, mígnem aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs ilyen.

Tisztán hatalompolitikai érdekekből fakadó cselekvés van csak, aminek se ideológiákhoz, se a közjóhoz nincs köze, csupán eltérő színű labdákkal focizó, egymással a kulisszák mögött gyakran összedolgozó érdekkörök küzdelme, de még csak nem is mindig küzdelme, hanem gyakran csak annak látszata ez.

Most például az történik az idei önkormányzati választás előtt, hogy a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) kvázi megvette az ellenzéki, szociáldemokrata (PSD-s) polgármestert Iași-ban, hogy náluk induljon inkább. Az az abszurditás, hogy röviddel a választás előtt oldalt váltanak politikusok, itt a normalitás részeként van kezelve. Egészen bizarr, hogy a pártok még külön örömködnek is egy ilyen akvizíciót követően, és még csak fel sem tűnik nekik, hogy erkölcsileg mennyire mélyen romlott mindez. A választóban így ugyanis az a benyomás alakul ki, hogy az ő szavának itt már végképp nincsen súlya.

Ön Romániában a centrista USR soraiban politizál. Mi lenne az ön pártja Németországban?


Történetesen párttag voltam Németországban: a Zöldeké, az állampolgári jogokért küzdő környezetvédő, liberális, EU-párti erőé. Sokáig otthon is éreztem magam közöttük, hiszen mégiscsak a Fekete-erdőben, a természet közepén nőttem fel.

Ön mégis egy prominens CDU-s politikus, a volt német államfő Horst Köhler exelnöki irodájának vezetőjeként dolgozott eddig. Nem voltak világnézeti különbségek önök között?

Közalkalmazottként egyrészt van egy professzionális lojalitás, másrészt értékrendi különbségek nem nagyon voltak köztünk: magam is katolikus vallású vagyok, így a kereszténydemokrácia értékkészlete nem áll távol tőlem. De mindez mutatja, hogy mennyire átalakul Európában a pártpolitikai térkép. A régi bal-jobb, liberális-konzervatív kategóriák széttöredeznek, mára egészen más, új válaszokat és nézőpontokat követelő kihívásokkal állunk szemben, így a korábbi törésvonalakat egyre inkább felváltja a nacionalista vs. EU-párti, a nyitott vs. bezárkózó világnézetek konfliktusa.

Mit mondott önnek Köhler exelnök, amikor tudatta vele, hogy azért mond nála fel, mert elindul a temesvári polgármester-jelöltségért?

Egyszerre két szív is megdobbanhatott a mellkasában. Miután azért nyomon követte az évek során a temesvári tevékenykedésemet, örült nekem és bátornak találta a döntésemet, de ő maga is örült, hiszen személyes kapcsolat fűzi Romániához: az anyja Kronstadtban (Brassóban) született, akinek a szülei pedig besszarábiai németek voltak. Ő maga is bátorított engem, szerinte felnőttem a feladathoz. Másrészt viszont azt is közölte, hogy azért Németországban is lenne bőven feladatom.

Miért pont polgármester akar lenni?


Sokkal több embernek kellene aktivizálódnia politikailag, nem szabad átengedni az irányítást a hatalmat a saját vagy az érdekkörük céljaira használóknak. Ebben az önkormányzati szint különösen fontos, itt ugyanis bárki a saját bőrén érezheti, hogyan képes jobbá vagy rosszabbá tenni a politika az emberek mindennapjait. Így akár sok jó változást is be lehet vezetni. Polgármesterként pláne.

Tegyük fel, hogy ön lesz Temesvár polgármestere: hogyan lobbizik majd a városáért a bukaresti korrupt elittel szemben?


Sajnos nemcsak Bukarestben van korrupció: itt, Temesváron is a nepotizmus és a nem épp tiszta körülmények a meghatározóak. Az USR-nek világos az üzenete: korrupcióellenesség és átláthatóság kell. A digitalizáció által olyan szintű átláthatóságot tehetünk lehetővé, ami jelentősen megnehezíti a korrupciót.

Temesváron például a mai napig nincs nyilvántartása a városi tulajdonban lévő ingatlanoknak. Szándékosan: minél kevesebb ember tudja, mi van városi tulajdonban, annál zsírosabb üzleteket lehet kötni a hátuk mögött.

Mi ezt a regisztert az első évben össze fogjuk állítani, majd online közzétesszük. Hiszek abban, hogy ha világosan, átláthatóan, az emberek által támogatva politizálunk, belülről meg tudjuk változtatni ezt a rendszert.



Miben és mennyiben tér el Temesvár a többi romániai nagyvárostól?

Temesvár egy hamisítatlan bánsági város, igazi multikulturális történelemmel. Ma már csak elképzelni tudjuk, de a második világháború előtt itt a németek és a magyarok alkották a többséget – ez ma is érezhető nyomot hagyott a városon. Temesvár mindig is az innováció városa volt: Európában itt volt először elektromos közvilágítás, a mai Románia területén itt helyeztek először üzembe lovakkal húzott villamost – ennek az elsőségnek minden bizonnyal köze volt ahhoz, hogy ennyire sokszínű volt a város lakossága. Ezáltal ugyanis élő kapcsolata volt a városnak Nyugat-Európához, ezáltal gyorsan elértek ide az új találmányok, és ezáltal bizony arra is rá volt kényszerítve mindenki, hogy más, a sajátjától eltérő nézőpontokkal szembesüljön. Mindez rendkívüli kreatív energiát és erőt ad: nem véletlen, hogy az 1989-es forradalom is itt robbant ki.

A Habsburg Birodalomnak köszönhetően nemcsak Temesvár, de egész Erdély egy népességét tekintve a mai napig rendkívül sokszínű régió: amikor a sokkal homogénebb Nyugat-Európában szóba kerül az ön temesvárisága, hogyan magyarázza el nekik mindezt?


Először is azt kell megérteniük, hogy ez egy történelmileg kialakult sokszínűség. Amikor Németországban etnikai kisebbségekről beszélünk, többnyire elmúlt évtizedekben érkezett bevándorlókról van ugyanis szó, így ott nem is igazán értik, hogy vannak olyan emberek, akik nem azért nőnek fel két vagy három nyelvvel, mert az egyik szülő bevándorolt ide, hanem mert eleve olyan a közegük, ahol ez teljesen természetes. Sokan elfeledkeztek arról Németországban, hogy Romániában és Európa más részein is már évszázadok óta élnek német kisebbségek.

A romániai németek a mai Németország területéről vándoroltak ki – például abból a dél-feketeerdei faluból, ahol felnőttem, a 18. században szintén kivándoroltak a mai Bánságba, hogy ott egy új falut alapítsanak. Amíg éltek ott németek, ők ugyanazt az alemán nyelvjárást használták, amit én a gyerekkoromban, tőlük 1500 kilométerrel nyugatra beszéltem a falumban. Van is egy emlékmű a faluban, amit nekik emeltek – hogy ne merüljön feledésbe ez a kapcsolat.

Önnek mennyi időbe telt, míg megtanult románul?


Amikor itt önkénteskedtem, a gyermekotthon lakóinak köszönhetően egy év alatt megtanultam, ám vélhetően nem annyira jól, mint amennyire mára beszélem. Minden nap tanulok valami újat, de a rengeteg nüansznak köszönhetően egy nyelvet sosem tanulhat meg teljesen az ember.

A románok jól kijönnek a romániai németekkel, ön azonban nem romániai, hanem németországi német, egészen más szociokulturális háttérrel, mint ők. Hogyan kezelik ezt az ön választói, illetve párttársai az USR-ben?

Különbözően, ám nacionalista felhangokkal alig találkozom csak a temesváriak részéről. Van, akinek a város német és Habsburg-múltja és számos korábbi, német keresztnevű polgármestere miatt mi sem természetesebb ennél, és az indulásomban Temesvár ezen identitásának megpendítését látják, még ha én magam nem is itt nőttem fel. És vannak, akik megértik, főleg a fiatalabbak: ma már egy új Európában élünk, ahol fontosabb az, hogy most hol él valaki, mint az, hogy hol született.

Én is csak azért tudok elindulni a polgármesterségért, mert egy jogszabály lehetővé tette, hogy 2015 után bármely EU-s állampolgár indulhasson polgármesteri pozícióért Romániában, amennyiben lakosa annak a településnek. Vannak, akik ebben Temesvár számára esélyt és privilégiumot látnak.

Olyanok nincsenek, akik ferde szemmel néznek önre, mondván mit keres itt ez a német?

Vannak persze ilyenek is, de nem veszem zokon, ez fordított esetben Németországban ugyanúgy előfordulna a migrációs hátterű jelölteknél. A demokrácia arról szól, hogy mindenki maga választja ki, kire szavaz, így akinek baja van az állampolgárságommal, elegendő román jelölt közül választhat.

De nehezebb vagy könnyebb ezzel a háttérrel kampányolnia?


Előnyei és hátrányai is vannak, én magam nem az állampolgárságommal, hanem a várost érintő terveimmel és vízióimmal kampányolok. Amennyire látom, a románok többségének alapvetően pozítív a képe a németekről, bizonyos mértékű komolyságot és pontosságot rendelnek hozzánk.

Mennyire volt nehéz megszereznie a temesvári USR bizalmát az induláshoz?

Belső kiválasztási folyamat, majd egy az Egyesült Államok-beli pártokéhoz hasonló, nyílt vitás belső előválasztás döntött a jelölt személyéről. Rajtam kívül még hárman, köztük az USR Temes megyei szenátora álltak rajthoz – nagy többséggel, 54 százalékkal én nyertem. Párttársaim nagy része már akkor érezte, hogy új stílust és politikai tapasztalatot – igaz, nem romániait – hozok a fiatal USR-be, hiszen addigra már évek óta politikai környezetben dolgoztam Németországban. Volt persze szkepszis is, miszerint van-e helyismeretem és kapcsolatom az itteni valósághoz, erről azonban gyorsan bebizonyosodott, hogy az elmúlt 16 évet nem nyomtalanul töltöttem itt.

Az ön legnagyobb ellenfele a regnáló polgármester, Nicolae Robu lesz szeptember 27-én. A temperamentumos exrektort Románia egyik legnagyobb pártja, a PNL támogatja – van önnek reális esélye legyőzni a PNL kampánygépezetét?

Nagyon is reális esélyem van legyőzni őt. A 2019. májusi EP-választáson Temesváron az USR 40 százalékot kapott, míg a PNL 23-at. Egy önkormányzati választásnak persze más a kontextusa, és az itt lakcímmel nem rendelkezők sem szólhatnak bele annak kimenetelébe, mégis: jó esélyt látunk a győzelemre, ha a szavazóink elmennek az urnákhoz a választás napján. Négy évvel ezelőtt Robut 28 százalékos részvétel mellett, kevéssel 50 százalék fölötti eredménnyel választották meg – azaz a temesváriak mindössze 14 százalékának akaratából lett polgármester. Reméljük, idén sokkal magasabb lesz a részvétel, nem csak itt, hanem egész Romániában – és az 1989-as forradalom után Temesvárról indul idén a jó kormányzás forradalma.

Van konfliktus a városban a tősgyökeres, polgári temesváriak és az ide betelepítettek között? Úgy tudom, előbbiek inkább az ön szavazói, utóbbiak Robué.

Nem állnak rendelkezésemre erről szociológiai kutatások, az viszont tény, hogy Temesvár mágnesként vonzotta a déli és keleti országrészből érkező embereket. És teszi ezt ma is, számos jól képzett ember költözik ide, és dolgozik innen multinacionális, IT- és autóipari cégeknek – közülük is sokan támogatnak engem. De valóban, vannak néha feszültségek abból, amikor a tősgyökeres temesváriak – akik szívesen emlékeznek vissza arra, amikor a német jelenlét és a sokszínűség még erősebb volt a városban – és a később ideköltözöttek eltérő identitásai találkoznak.



Mit tesz ön azért, hogy megkapja a temesvári magyarok voksait?

Rendszeresen beszélek temesvári magyarokkal, és mivel magam is zenélek, az év első koncertjét mindig a református templomban adom. Számomra nagyon fontos, hogy Temesvár a kisebbségek városa legyen, ennek ott a helye a polgármesteri prioritáslista tetején. A temesvári forradalom se robbant volna ki a magyarok nélkül. – a forradalom történetét már csak ezért is jobban kell tudnunk elmesélni, az akkori események köré akár a turizmus terén is tudunk építeni.

Temesvár lenne 2021-ben Európa kulturális fővárosa, ám a projekt igazából sosem kapott érdemi pénzt a központi költségvetésből, és rengeteg konfliktus is volt körülötte. Hogyan mentené ezt meg?

Noha még nem hivatalos, de a polgármester már szétkürtölte a városban, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, 2023-ra halasztja az egészet a koronavírus-járvány miatt. Ennek az a jó oldala, hogy nyertünk további két évet az előkészületekre. A temesvári projekt politikailag át lett aludva, majd tönkre lett téve: részben az alulfinanszírozottság, részben Robu saját ambíciói és így a temesvári kulturális egyesületek projektből való kizárása miatt az abban megálmodott kulturális infrastruktúra egyáltalán nem jött létre. Van tehát két évünk, hogy talpra állítsuk ezt, életet leheljünk bele, és újra beleszólást adjunk a helyi kulturális egyesületeknek.

Ha valaki ellátogat Temesvárra, annak gyorsan feltűnik, hogy amíg a belváros fel lett újítva és rendezett, addig más történelmi városrészek – a Józsefváros, a Gyárváros vagy épp az Erzsébetváros – mennyire reménytelenül elhanyagoltak. Önnek ezen negyedek rendbetétele az egyik kampánytémája, hogyan képzelné ezt el?

Az elmúlt években csak és kizárólag a belvárosra fókuszáltak. Nézzük meg a Józsefvárost vagy a gyárvárosi Kossuth (Traian) teret – ezek gyöngyök, amiket hagynak a koszban fetrengeni. Tragikus! A mi tervünk ezen negyedeket illetően kapcsolódik ahhoz a rekonstrukciós projekthez, amit Robu regnálása előtt a német kormánnyal együtt valósított meg a város. Létrehozunk egy tanácsadóközpontot, ahol az épületek tulajdonosai megtudják, hogyan küzdhetik le a bürokráciát a házak felújításakor, illetve létrehozunk egy 10 millió eurós alapot is a renoválások támogatásához. Illetve szakítunk az eddigi fékező szemlélettel, és jó példával járunk elöl mint városháza: azon leszünk, hogy pályázati forrásokat szerezzünk meg a közintézmények felújítására.

Meg akarja változtatni a románok mentalitását – írták önről egy cikkben korábban. Ha ezt egy magyarnak mondja, az becsapja ön előtt az ajtót, de hogyan reagálnak erre a románok?

Ezt ők írták, nem én mondtam. Nem a románok mentalitását akarom megváltoztatni, hanem azt akarom, hogy a város értékei újra látszódhassanak. Nyilván más – bizonyára nem káros – mentalitást hozok magammal. Ahol viszont tényleg mentalitást kell változtatni, az a közigazgatás: komolyan, pontosan, a polgárokra nyitottan kell dolgozni – ez azonban nem valamiféle nemzetiséghez társított mentalitástól függ.

Temesvár a fekvése miatt regionális fontosságú nagyváros is lehetne, közel van ugyanis Magyarországhoz és Szerbiához is, mégis, Újvidékkel vagy Belgráddal se épeszű közúti, sem vasúti kapcsolata nincs, holott tervekben van már évek óta. Noha ez nyilván nem egy polgármester hatásköre, de fog-e ugrálni emiatt?

Temesvár első embere nem csupán polgármester, hanem a bánsági régió diplomatája is, akinek kapcsolatokat kell kiépítenie Szegeddel, Újvidékkel, Belgráddal – az én szerepfelfogásom legalábbis ez lenne. Én magam a tervezett Temesvár-Belgrád-autópályát vagy vasútvonalat megépíteni nem tudom, de polgármesterként oda tudnék csapni az asztalra Bukarestben.

Van valamilyen temesvári dolog, amit Németországban is jó lenne megvalósítani?

Az a fajta természetesség, ahogyan itt több nyelven beszélnek az emberek. Hogy nincs azzal semmi baj, ha a villamoson több nyelvet is hallani. Hogy rendben van, hogy vannak iskolák, amelyeken más nyelven oktatnak. Természetesen fontos, hogy az állam nyelvét mindenki perfekt beszélje, de emellett óriási kincs, ha más nyelveket is beszélhetnek nap mint nap.

Mit fog csinálni, ha mégsem nyer szeptember 27-én?

Nincs B-tervem. Meg vagyok győződve arról, hogy ha sikeresen tudunk mobilizálni és a temesvári magyarok is engem támogatnak, én leszek Temesvár új polgármestere.



Fotók: Dominic Fritz/Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS