2020. október 1. csütörtökMalvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy „kisváros a nagyvárosban” típusú koncepciót javasoltam - Oláh Emesével beszélgettünk

H.K.Sz. 2020. augusztus 13. 14:16, utolsó frissítés: 15:21

Azt is megkérdeztük, hogy számára miért „kincses” Kolozsvár.


Megkerestük Oláh Emesét, Kolozsvár egyik alpolgármesterét, hogy megtudjuk mit gondol a kolozsvári magyarság helyzetéről, a külvárosi magyar lakókról, a nagyvárosi életről a bölcsődéktől az iskolákon keresztül egészen az egyre jobban elmagányosodó idős generációig. Arra is rákérdeztünk mire büszke és mit tart kudarcnak az elmúlt évekből, valamit, hogy számára miért "kincses" ez a város.

Szoktunk beszélni általában romániai magyarságról, illetve pontatlanabbul erdélyi magyarokról, viszont tudjuk, hogy regionálisan teljesen mást jelent magyarnak lenni Csíkszeredában, vagy Aradon. Mit jelent ma kolozsvári magyarnak lenni? Mi ennek az identitásnak a különlegessége, sajátossága?

- A kolozsvári magyar identitással kapcsolatban elmondhatom, hogy az utóbbi időszakban jelentős változások történtek. Ma már mást jelent magyarnak lenni Kolozsváron, mint 20 vagy 30 éve. Ha ennek az elmúlt időszaknak a távlatában szeretném megragadni ezt a kérdést, akkor kétségtelenül elmondható, hogy ez az identitás különlegességére és sajátosságára nézve is folyamatosan változik, ahogy a világ is változik körülöttünk.

Mikor Kolozsvárra kerültem, akkor előfordulhatott olyan helyzet, hogy az utcán valakit megszólítottak amiért magyarul beszélt, ilyen velem is történt akkoriban, például egyszer amikor egyik barátnőmmel magyarul beszélgettünk a buszon. Ma már ilyen jelenetek nem igazán fordulnak elő.


A 21 században a város magyarsága is új fejezetet nyitott: már nem kényszerül defenzív pozícióba, amelybe egykor, a funari korszakban kénytelenül is beszorult. Én úgy látom, a kolozsvári magyar közösségnek ezt az állapotot az utóbbi időben sikerült meghaladnia, és e miatt érzékelhető egyfajta felszabadulás.

Ma a magyar közösség bátran megmutathatja, hogy alkotó, kreatív, építő közösség, és aktívan hozzájárul a város fejlesztéséhez számos vonatkozásban, például az innováció, a gazdaság, de főként a kultúra területén.

A helyi identitásra óhatatlanul hatással van az is, hogy Kolozsvár Erdély fővárosa, az egyetemei révén egy fontos szellemi központ, amely mágnesként vonzza a magyar fiatalokat, kulturális elitet, értelmiséget. Kolozsváron létezik társadalmi pluralizmus, egymás mellett elférnek a különféle elvek, világnézetek, meggyőződések, és ezek mentén a kulturált vitának is helye van.

Kolozsvár sokszor úgy van elkönyvelve, hogy lényegében román dominanciájú város. Másrészt a 2011-es népszámlálási adatokból tudjuk, hogy abszolút számban Marosvásárhely után itt él a legtöbb romániai magyar városi lakos. Vannak adataik arról, hogy jelenleg hány magyar él Kolozsváron? Melyik negyedek inkább magyarok? Ön szerint miben mutatkozik meg, hogy Kolozsvár magyar város is?

- Kolozsvár népességszerkezetét visszavonhatatlanul megváltoztatták a demográfiai mozgások: az iparosítást követő betelepítések, majd az elvándorlás, mostanság pedig az országon belüli mobilitás. A magyarok gyakorlatilag mindenhol élnek Kolozsváron. Ugyanúgy megtaláljuk őket a Donát vagy a Györgyfalvi negyedben, mint a Monostori negyedben. Nincs olyan már, hogy „magyar negyed”. A 2011-es népességszámlálás adatain túl mi sem rendelkezünk adatokkal a magyar lakosság arányáról, de a város magyar jellege egyértleműen megmutatkozik, elég szétnézni a belvárosban, megtekinteni az épített örökséget.

2017 óta már a város bejáratainál elhelyezett helységnévtáblák is mutatják, hogy egy jelentős magyar közösség él Kolozsváron, mint ahogy a magyar vonatkozása abban is megjelenik, hogy az utóbbi években az önkormányzat magyar nyelven is kommunikál. A magyar kultúra jelenlétét pedig a Kolozsvári Magyar Napoknál semmi sem mutatja meg jobban, hiszen ilyenkor, augusztusban a városközpontban számos rendezvény által ismerhetik meg kultúránkat a román közösség tagjai és a turisták is.

A többnyelvű helységnévtáblák több éves per után kerültek ki, amiben jelentős szerepet játszott a Musai-Muszáj és a Minority Rights Egyesület. Fotó: Musai-Muszáj Facebook-oldal. A többnyelvű helységnévtáblák több éves per után kerültek ki, amiben jelentős szerepet játszott a Musai-Muszáj és a Minority Rights Egyesület. Fotó: Musai-Muszáj Facebook-oldal.

A kolozsvári magyarság nem egységes, az értelmiség mellett ott van az a réteg, aki az Ön akár az ön által is említett iparosodáskor, vagy korábban telepedett le a városba, többnyire a városközponttól távolabb eső negyedekbe, lévén munkáscsalások. Akiket „nagyvárosi szórványként” szoktak emlegetni – őket hogyan tudják elérni, megszólítani?

- Ismerem a „nagyvárosi szórvány” fogalmát, bár nem kedvelem, mert félrevezető lehet. Én úgy látom, hogy beállítottságunktól, végzettségünktől, vagyoni és társadalmi helyzetünktől függetlenül mindenki számára az a fontos, hogy a város élhető legyen. Ez jelenthet akadálymentes városi közlekedést, megfelelő minőségű levegőt, kiterjedt zöldövezeteket, karbantartott utakat, korszerű közszállítást, segítőkész és felszerelt egészségügyi rendszert, jó iskolákat, jól működő szociális szolgáltatási hálózatot és hatékony közintézményeket.

Én egy „kisváros a nagyvárosban” típusú koncepciót javasoltam, amelynek az a lényege, hogy egy lakónegyeben belül minden fontos intézmény – bölcsőde, óvoda, iskola, negyedbeli polgármesteri hivatal - gyalog bejárható távolságra legyen, hiszen akik távolabb élnek a belvárostól, azok is ugyanúgy igénylik ezeket a szolgáltatásokat, körülményeket. Fontos, hogy elegendő parkolóház álljon a lakók rendelkezésére, ahol nemcsak az autó, hanem a bicikli, vagy motorbicilki is helyet kap. Ahhoz, hogy élhetővé váljon a város, szükség van egy összefüggő bicikliút-hálózatra, a lakónegyedeket és a belvárost ezekkel a bicikliutakkal össze kell kötni, és bátorítani az embereket arra, hogy alternatív, környezetbarát eszközökkel közlekedjenek, az autót pedig csak akkor használják, ha hosszabb útra mennek és elhagyják a várost. A negyedek kisvárosi jellegét az is erősítheti, ha megfelelő, közösségi terek állnak a lakók rendelkezésére, ahol összegyűlhetnek, és amely akár az adott lakónegyedi identitás erősödéséhez is hozzájárulhat. Úgy gondolom, hogy ha a felmerülő problémákat beazonosítjuk és megoldásokat tudunk javasolni, akkor a kevésbé aktív vagy a közélettől teljesen elforduló személyeket is meg lehet szólítani.

A városi lakosság egyre kevésbé vállal családot, többször találkoztam azzal a véleménnyel, hogy Kolozsvár nem ideális családot alapítani, gyereket vállalni. Ön szerint mi lehet ennek a véleménynek az alapja?

- Ezzel kapcsolatosan csak találgatni tudok. Talán azt mondanám, hogy azok a tényezők, amelyek egy nagyvárosra jellemzőek: a nagy forgalom, az ezzel járó zaj és szennyezés. Ezekre a problémákra is megpróbálunk válaszokat keresni a választási programfüzetünkben.

A családalapítás kapcsán szokott szóba kerülni, hogy kevés a magyar bölcsőde, óvoda – amelyek vannak, azok még mindig kevesek.

- Igen, még mindig kevés van. Viszont elmondhatom, hogy az elmúlt időszakban támogattuk az új óvodák és bölcsődék létesítését, bővítését, és mindenhol igyekeztünk magyar tagozatokat is biztosítani. Az utóbbi mandátumban előrelépés volt, hogy ma már 7 helyszínen létezik bölcsődei ellátás, a közeljövőben tovább bővítjük a hálózatot a Mézged (Meziad) és a Kalotaszegi (Poet Grigore Alexandrescu) utcákban és a Békás negyedi Theodor Capidan utcában levő bölcsődék megnyitásával. És az is a tervek között van, hogy megoldjuk, hogy minden negyedben legyen az otthonokhoz közel bölcsődei és óvodai hely.

A témával kapcsolatban elmondhatom, hogy sikerült kidolgozni a daduspótlék-programot, amire azért van szükség, hogy azokat se hagyjuk segítség nélkül, akiknek nem jut hely a meglévő bölcsődékben. Ez a program azért jelentős, mert amikor ezt kezdeményeztem, kiderült, hogy törvénymódosításra van szükség, ezt pedig sikerült kieszközölni. Így, bár Kolozsvár volt az első város, ahol ez a program elindult, más önkormányzatok is bevezethetik ezt a pótlékot.

Még mindig az oktatásnál tartva fel szokott merülni, hogy a központi elitiskolákon kívül nincsenek magyar osztályok a városi iskolákban.

- Egy pontosítással kezdeném, mert ez ebben a formában nem igaz: több negyedbeli iskolában, az Octavian Goga és a Nicolae Titulescu Általános Iskolában, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceumban is vannak magyar osztályok.

Egy ideig nem indult középiskolai magyar osztály az Onisifor Ghibuban, az egyetlen negyedbeli iskolában, ahol még zajlik magyar középszintű oktatás. Viszont örvendetes, hogy ezt a problémát az idén sikerült megoldani, és most már indulhat magyar kilencedik osztály.

Az iskolákat illetően feladatunk az intézmények felszerelésének biztosítása, az iskolaépületek felújítása, karbantartása, ezt támogatások révén tudjuk biztosítani. Minden iskola igényléseire válaszoltunk, az Octavian Goga Általános Iskola nemrég látványosan megújult, a Ghibut pedig bővítjük.

Az Octavian Goga Általános Iskola. Fotó: Kolozsvár Polgármesteri HivatalaAz Octavian Goga Általános Iskola. Fotó: Kolozsvár Polgármesteri Hivatala

Kolozsvár zöld, okos, innovatív, lendületes. Arról nagyon ritkán beszélünk, hogy nagyon sok idős magyar él a városban, akiket a betegségek és az elmagányosodás fenyeget. Mit tud nyújtani a város egy idős magyar számára? Ez a generáció erőteljesen rá van szorulva az egészségügyi ellátórendszerre: itt mennyire megoldott a magyar nyelvű szolgáltatás? Mennyire megoldottak az idős-otthonok helyzete?

- Úgy gondolom, hogy ez egy komoly téma, és a város nyugdíjasklubjaiban programok is voltak szervezve az idős magyar emberek számára, bár ezek időszakos események voltak inkább. Ezekkel kapcsolatban több panasz is érkezett, mivel a román és a magyar idősek között megjelent egy ellenséges viszony. A tavaly ősszel felmerült az RMDSZ köreiben, hogy a szépkorúak számára foglalkozásokat kell szervezni. Sajnos, ezeket a foglalkozásokat a járvány kitörésekor be kellett szüntetni, remélhetőleg nemsokára újraindulhatnak.

Másrészt az izoláltság és elmagányosodás szociális kérdés is, és a jövőben egy önkormányzati fenntartású idősotthon létesítése lesz a következő mandátum egyik prioritása, hiszen jelenleg nem létezik ilyen önkormányzati fenntartású intézmény Kolozsváron.

Noha az idősek rászorulnak az egészségügyi szolgáltatásokra, a kórházak működésének ellenőrzése nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe, így nem kontrollálhatjuk azt, hogy ezek az egészségügyi intézmények milyen nyelven nyújtanak egészségügyi szolgáltatásokat. Amúgy is csak a Clujana Városi Kórház tartozik az önkormányzat alárendeltségébe.

Romániában aggasztó a nők elleni és a családon belüli erőszak helyzete, aminek a kezelése érdekében az önkormányzat tett lépéseket, azaz létrejött a tanácsadóközpont, és elindult a menhely létrehozásának folyamata, továbbá egyre több civil szervezet vállal különböző szolgáltatásokat – amelyeket, ha jól tudom az önkormányzat támogatását élvezik. De ezeken túl, mit lehet tenni még a hatékony megelőzés érdekében?

- Az én meglátásom szerint nagyon fontos, hogy a diákok körében tudatosítsuk azt, hogy ez mennyire veszélyes jelenség. Adott esetben szakemberek bevonásával kell a gyerekek tudatába vésni, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, hogyha ezzel szembesülnek, mit tehetnek, milyen káros hatásai van annak, hogyha ezt a magatartást sajátítja el a gyermek.

Ugyanakkor fokozottan oda kell figyeljünk a tanárok bevonásával arra is, hogy a létező zöld segélyvonalat a gyerekek is tudják használni, és ennek megfelelően ők is bármikor fel tudják hívni a segélyvonalat, ha beavatkozásra van szükség.

A kolozsvári szociális központ a családon belüli erőszak áldozatai számára. Fotó: Dan TăutanA kolozsvári szociális központ a családon belüli erőszak áldozatai számára. Fotó: Dan Tăutan

Melyik elért eredményre a legbüszkébb az utóbbi 4 évből?

- Nehéz lenne egyetlen egy eredményről beszámolni…Számomra nagyon fontos megvalósítás, hogy sikerült megnyitni a családon belüli erőszak áldozatai számára létrehozott tanácsadóközpontot. E mellett arra is büszke vagyok, hogy bevezettük a lakbértámogatási rendszert Kolozsváron, ennek a programnak az egyik kedvezményezett csoportja a családon belüli erőszak áldozatai. Emellett kidolgoztunk egy olyan programot, amely révén szabadpiaci lakásfelvásárlással bővítheti a szociálislakás-állomány az önkormányzat – mert ezen a téren is komoly gondokkal küszködik a város. És büszke vagyok a már említett daduspótlékra is. De a tanácsadóközpont az, ami a legközelebb áll hozzám, és látható eredményként nyilván tarthatok a megvalósítások között – remélem, hogy a daduspótlék is hasonló sikereknek fog örvendeni.

És mi az, amit a leginkább sajnál, vagy kudarcként élt meg, mert nem sikerült megvalósítani? Itt is mondhat több dolgot.

- Optimista gondolkodású személy vagyok, és éppen ezért úgy gondolom, hogy ha valamit nem sikerült most megvalósítani, akkor a következő alkalommal, egy következő nekifutással meg fog valósulni. Ezért nem csüggedek.

De mint említettem, hiányzik az idősotthon Kolozsváron, erre is mondhatjuk azt, hogy kudarc, és arra is talán, hogy bár sikerült beazonosítani az épületet, ahol egy családon belüli erőszak áldozatai számára menhelyet fogunk létesíteni, látható előrelépések ezen a téren egyelőre nem történtek. Bízom abban, hogy a következő mandátumban ezeket a projekteket is sikerül megvalósítani.

Kolozsvár a „Kincses Város”: Ön számára miért kincses, értékes ez a város?

- Személyekben gondolkodom, ezért számomra az öntudatos közösség és a pezsgő élet miatt kincses ez a város.

Nyitókép: Serar Szabolcs

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS