2021. február 28. vasárnapElemér
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Töréspontot jelent-e a kisebbségek életében a Fidesz nemzetpolitikája?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. augusztus 28. 14:07, utolsó frissítés: 15:22

A Momentum utolsó nyári egyetemi előadásán egy romániai, egy szlovákiai és egy szerbiai magyar társadalomkutató ismertette a 2010-es nemzetpolitikai fordulat hatását a határon túli magyarokra.


Szerdán került sor a Magyarságpolitika ma: Budapest és a kisebbségi magyar közösségek című, évadzáró beszélgetésre, amelyek online nyári egyetemként a Momentum szervezett a Trianon-100 évforduló kapcsán.

A beszélgetés házigazdája – Tóth Barnabás, a Momentum magyarságpolitika munkacsoportjának tagja – vázolta, hogy az első beszélgetésben a határon túli magyarság koncepcióját tisztázták, majd a kisebbségekben lévő magyar közösségek nyelvhasználati jogairól volt szó (itt foglaltuk össze az első két beszélgetést), a harmadik alkalommal pedig a kisebbségi lét hátrányai kerültek előtérbe (beszámolónk).

Az utolsó beszélgetésben három meghívott elemezte a magyar-magyar viszonyt, a romániai kontextust Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Kolozsvár) szociológusa vázolta, a szlovákiai magyar közösséget Öllös László, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet politológus-filozófus elnöke képviselte, a vajdasági magyarok helyzetét pedig Losoncz Márk, a Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet filozófusa, kutatója ismertette.


Magyarország 2010 utáni nemzetpolitikája: paradigmaváltás?




Kiss Tamás szerint jelentős változások történtek a magyarországi nemzetpolitikában 2010 után, hiszen azt megelőzően Magyarországon jobb- és baloldali elképzelések szervezték a nemzetpolitikát, amelyek több törésvonal mentén ütköztek. Például élesen szemben állt a „virtuális nemzetépítés” koncepciója, az „alkotmányos patriotizmus” víziójával.

A szociológus szerint a virtuális nemzetépítés nagy előnye abban állt, hogy megóvta képviselőit az irredentizmus vádjától: a nemzetépítés nem járt együtt területi követelésekkel – bár ez nem jelenti azt is, hogy a szomszédos államok ne lennének érzékenyek a szuverenitásra. A szavazati jog, vagy az állampolgárság ilyen intézményes forma, de ide tartozik a médiakínálat, az irodalmi kánon újrarendezése, vagy az iskolai osztálykirándulások szervezése.

2010 után a Fidesz ezt modellt érvényesítette – kiegészítve egy Trianon-kultusszal – szemben a bal-liberális alkotmányos patriotizmussal. Az alkotmányos patriotizmus egy német modell mentén volt tematizálva, amely egy újfajta nemzeti identitást szeretett volna létrehozni, és egy radikális emlékezetpolitika alapozott volna meg: a második világháború borzalmaival, a holokauszttal való szembenézésen keresztül újult volna meg a nemzeti identitás.

E mellett a bal és jobboldal folyamatosan ütközött a támogatáspolitikák kapcsán is, és a szakértő úgy látja, hogy itt nem csupán mennyiségbeli különbségről van szó. A baloldal szerint a támogatások kiegészítő jellegűek kell legyenek, és nem kell új intézményesítési folyamatot generálni – a meglévőket kell támogatni. A Fidesz 2010 utáni támogatásrendszere ezzel szemben kimondottan alapozó és új intézményeket létrehozó támogatáspolitikát folytat, illetve a meglévőket is átstrukturálja. Az említett periódusban a Fidesz az integrációs törekvésekben szembement az addigi elgondolásokkal (a Markó Béla vezette RMDSZ vagy a Bugár Béla köré csoportosuló MKP, és később a Most-Híd koncepciójával) .

Együtt az autonómiáért? - RMDSZ választási plakát 2004-bőlEgyütt az autonómiáért? - RMDSZ választási plakát 2004-ből


A kolozsvári kisebbségkutató szerint itt egy sokkal relevánsabb kérdést kell feltenni: vajon a nemzetpolitikai paradigmaváltás nem okozott-e intézményes értelemben történelmi töréspontot a magyar kisebbségek életében?

Kiss szerint akkor beszélhetünk fordulópontról, töréspontról, ha a hatások megváltoztatják a kisebbségi politikai cselekvés irányát, amely egyébként a saját bejáratott útján haladna.


Románia: Erdély, Partium, Bánság

Ennek egyik dimenziója a közösség és intézményépítés, és ebben a vonatkozásban nem beszélhetünk paradigmaváltásról, ugyanis Romániában ennek a keretei szépen kialakultak 1989 után. „Az erdélyi elitek között volt egy konszenzus, hogy saját intézményrendszert kell kiépíteni” – jelentette ki a szociológus, aki szerint ennek egyik célja egy etnikai párhuzamosság kialakítása volt. Konkrétan: a mellett álltak ki, hogy jobb a különálló magyar oktatás, mint a kétnyelvű képzés vegyes iskolákban, vagy hogy például a politikai részvétel etnikai párton keresztül valósuljon meg. Tehát a törekvések iránya már 2010 előtt ez volt, és 2010 után is ez maradt. A változás annyi, hogy ekkortól kapott egy nagyon nagy löketet – a szociológus szerint ez empirikusan ellenőrizhető állítás.

RMDSZ tájékoztató a 2011-es népszámlálás után. Forrás: RMDSZ.RMDSZ tájékoztató a 2011-es népszámlálás után. Forrás: RMDSZ.


E mellett mégis történtek módosulások, például 2010 után Erdélyben megváltozott a médiaszerkezet. A szakértő szerint például ma az RMDSZ-nek csak egy nagyon vékony sávban van saját médiája, és hogy mit hallgat, olvas, néz az erdélyi magyar nyilvánosság az közvetlen magyarországi irányítás alatt áll. Egy másik változás, hogy a támogatások miatt felértékelődött az egyházak – különösen a református egyház – jelentősége, mint jelentős anyagi erőforrás bevonó és tovább osztó entitásé.

„Alapvetően a magyar párhuzamosodást segítette elő és fejlesztette tovább a magyarországi pénz” – jelentette ki a kutató, aki úgy véli, ez erősítette fel Orbán Viktor legitimitását Erdélyben.

Viszont radikálisan megváltoztatta a hagyományos politikai vonalat – és itt lehet paradigmaváltástól beszélni –, hiszen a 90-es és 2000-es években kialakult integrációs modell – ami az RMDSZ kormányzati részvételét biztosította, ami „kontroll-kooptációnak” nevezhető, felszámolódott. A magyar politikai aktorok marginalizálódtak, és ebben a marginalizálódásban létrejött térbe nyomult be a Fidesz 2010 után, és a politikai aktorok számára Magyarországtól való függőséget eredményezett. Ez a függőségi helyzet – tért ki a szakértő – akkor lenne ellensúlyozható, ha lenne a többségi román oldalról valamiféle ajánlat: de nincs. Ebből a szempontból az is meghatározó változás, hogy míg a kisebbségi politikai elitet a román fél elismerte partnerként, és alkukat kötött vele, addig Magyarország ezt másként látja: „ki-ki építheti a maga párhuzamos klientúráját, az RMDSZ-nek nincs redisztribúciós monopóliuma.

A kettős állampolgárság kapcsán a szakértő elmondta, hogy egyes politikai meglátások szerint az autonómia és a kettős állampolgárság eleve üti egymást, és ez az elv érvényesülni látszik Romániában is. „Még akkor is, ha ezt a dolgot nem szokták hangoztatni” a kisebbségi elitek, mondta Kiss Tamás. „Ebből az irányból Salat Leventének van egy erős kommunitárius kritikája, ami nincs kibeszélve, nem kapott kellő hangsúlyt”, tette hozzá.

A szociológus szerint a Fidesz nemzetpolitikája hosszú távon nem fenntartható. Mert egyrészt a baloldal nem támogatja, az alkotmányos patriotizmus elve mentén kritizálja, másrészt a jobboldal sem áll be mögé egyértelműen. Például az előretörő neonacionalizmus nem terjed ki minden „magyarra”, hanem különbséget tesz az „arra érdemesek” és az „érdemtelenek” között: és a határon túliak az „érdemtelen” kategóriájába esnek. Harmadrészt maga a Fidesz is indirekt módon ellenszenvet kreál a kisebbségi magyarokkal szemben: „mikor folyamatosan az megy az M1-en, hogy templomot avattak Kárpátalján, iskolákat újítottak fel Erdélyben, traktorokat vásároltak a Vajdaságban, akkor ez aktiválja az említett neonacionalizmust, vagy a „jóléti sovinizmusnak” nevezett jelenséget” – mutatott rá az ellentmondás gyökerére Kiss. A szakértő azt is hozzátette, hogy a menekültellenes gyűlöletkampánynak is van egy erre vonatkozó empirikusan igazolható hatása.

Kiss Tamás arról is beszélt, hogy az erdélyi magyarságnak nincs egy emancipatorikus nyelve, amellyel meg tudná szólítani a többség progresszív erőit. Pedig a román középosztály nem szereti diszkriminatívnak tudni magát, ezért felkarolja akár a roma emancipációt, akár a szexuális kisebbség ügyeit – és a magyar kisebbséget is támogatná, ha értené, vagy eljutna hozzá ennek a tematizációja. Viszont ebben az ügyben sem a helyi elit, sem a magyarországi nemzetpolitika nem lépik.

Szlovákia: Felvidék

Az MKP népszámlálási turnéjának szórólapja. Forrás: http://rozsnyovidek.sk/Az MKP népszámlálási turnéjának szórólapja. Forrás: http://rozsnyovidek.sk/


Öllös László elmondta, hogy bizonyos mértékig a Magyarországi nemzetpolitika vonatkozásában lehet paradigmaváltásról beszélni. 2010 után Magyarország szembesült azzal a 89 után kialakult helyzettel: a sikeresnek vélt stratégiák egyike sem működött. A szomszédos országok – a konkrét példa Szlovákia – a magyar kisebbségének a hátrányos helyzetét nem igyekszik megnyugtatólag megoldani.

A szakértő szerint a helyzet újraértékelésébe illeszkedik a Státustörvény, majd a kettős állampolgárság bevezetése, és az anyagi támogatások megváltozása: mértéke jelentősen megnövekedett, szórtabb jellegűvé vált. „Az általunk szorgalmazott elv is – többé-kevésbé – érvényesül, nevezetesen, hogy a politikai támogatásokat válasszák el az egyéb támogatásoktól” – mondta Öllös László.

A szlovákiai magyar közösségre nézve ezt megelőzően két kisebbségi stratégia létezett. Az egyik az „erő stratégiája”: ha a magyar kisebbséget „katonás rendbe” megszervezik, egyetlen központ irányításával, akkor az Magyarország támogatásával, ill. a nemzetközi joganyag alkalmazásával a szlovák kormánytól kikényszeríthető az, amire a magyar kisebbségnek szüksége van. De kiderült, hogy valójában nincs ehhez elég erő.

A másik stratégia – amelyet egykor Öllös is célravezetőnek tartott – abban állt, hogy a magyar kisebbség konkrétan kapcsolódjon be a demokratizálódás folyamataiba, aktívan vegyen részt a forradalomban, az alkotmányos építkezésben, és így szervesen beépülve a társadalmi-politikai átszerveződésekbe érvényesíthetővé válnak a kisebbségi elvárások is. „Kiderült, hogy ilyen-olyan eredményeket el lehetett érni, de áttörést nem” – vonta le a következtetést a Fórum Intézet vezetője, aki megjegyezte, hogy e két stratégia kombinálására is volt kísérlet, de sikeres – alkotmányos vonatkozású – áttörés nem sikerült.

A politológus kiemelte, hogy a szlovák tömegkommunikációs fórumokon a 90-es éveket követően gyakran szerepeltek magyarokról szóló érdemi viták: az alkotmányos alapkérdéseikről, kulturális problémáikról, stb. „A széles szlovák nyilvánosság előtt vitatkoztunk a rádióban, a televízióban, a lapokban” – számolt be Öllös László, aki elmondta, hogy „persze az érkező reakciók egy része agresszív nacionalista csapkodás volt, de nem mindenik.” Sőt a szlovák értelmiség egy része érdemben felszólalt a magyar kisebbség mellett a többségi közvélemény előtt, tette hozzá. 2010 után ez megszűnt, a szlovák médiából kiszorultak a magyar témák, a szakértő meglátása szerint azért, mert „akik bevihették volna a témákat, nem tették, akik meg tették volna, azok nem jutottak oda”.

Öllös László számára ebből látszik, hogy a szerkezeti probléma mellett egy értékrendi probléma is tetten érhető, azaz a többségi nemzetfelfogást egy bizonyos értékrend uralja, ami nem kedvez a kisebbségnek. Az értékrend pedig vita nélkül nem változik, ezért a kisebbségi helyzet sem kaphat megoldási lehetőségeket – mert a többség előtt a kisebbségről vita nincs.

2010 után a szlovákiai magyar tömegkommunikációs eszközök egy részében világosan megjelenik a NER. Egyrészt Magyarországról érkező támogatások következtében jött létre a médiumok egy része, és ez a vonal javarészt az Magyar Közösség Pártját támogatta az elmúlt időszakban. A magyar kisebbségi sajtó többi része vagy állami orgánum volt, vagy szlovák tulajdonban állt, akik a másik szlovákiai magyar pártot támogatták. Öllös szerint így létrejött egyfajta egyensúly, viszont ahhoz, hogy az ember tudomást szerezzen a legfontosabb dolgokról ahhoz mindeniket el kellett olvasni: „nem pusztán véleményekről van szó, hanem egyáltalán megtudni dolgokat”, különben nem találkozik bizonyos hírekkel.

Szerbia: Vajdaság

Népszámlálásra buzdító plakát. Forrás: VDMK régi honlapja. Népszámlálásra buzdító plakát. Forrás: VDMK régi honlapja.


Losoncz Márk felhívta a figyelmet, hogy a vajdasági magyarok találták ki a kettős állampolgárság eszményét: az egyik magyarázat szerint Ágoston András vetette fel elsőként ezt a gondolatot, más magyarázat szerint Végel László (egy Konrád Györggyel folyatott beszélgetésben). A 90-es években megjelent eszmének a háttere az éppen zajló háború volt, aminek következtében a vajdasági magyarság elszigetelődött: nem lehetett egyszerűen átkelni a határon. A kettős állampolgárságnak így nem egy szimbolikus jelentősége volt. És mivel Szerbia még mindig nem az EU tagja, így most is húsba vágó, konkrét jelentősége van a magyar állampolgárságnak – ami uniós állampolgárság.

Az Ágoston-Végel kettősség pedig Losoncz szerint azért érdekes, mert megmutatja, hogy mennyire más háttérrel lehet ehhez a kérdéshez hozzáállni. Ágoston a határokon átívelő nemzetegyesítés mentén érvelt a kettős állampolgárság mellett, Végelék pedig arról beszélgettek, hogy a globális világban a felxibilis határok töredezettsége miatt van szükség kettős állampolgárságra.

A gondolkodó kitért arra is, hogy Jugoszláviának gazdag hagyománya volt a kisebbségi politizálásban –gazdagabb mint Szlovákiának, vagy Romániának –, de élesebb etnikai konfliktusok is voltak. Így Magyarország a 90 -es években egy tényleges védőszerepben jelent meg nemzetpolitikai kérdésekben, bár természetesen a 2000-es években éles vita zajlott a kettős állampolgárságról.

A támogatáspolitika vonatkozásában Losoncz Márk elmondta, hogy a 90-es években Magyarország az Ilyés Alapítványon keresztül pénzt fektetett a vajdasági magyarságba, ám 94-95-ben például a pénzek elszámolásán összeveszve esett szét a történelmi Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (Hódi-ügy). Az ekkori támogatásban még fontos megemlíteni, hogy a Soros Alapítvány támogatásai mentették meg a magyar sajtó és intézményrendszer jelentős részét. Figyelembe véve, hogy Szerbiában háború volt, majd háborús szankciókat kellett fizessen, az ország tényleg szegény: így a magyarországi támogatásoknak ebben az esetben sem szimbolikus jelentőségük volt.

A Fidesz 2010 után eleinte kevesebb támogatást folyósított, majd egyre többet, míg végül a Prosperitate Alapítványon keresztül elképesztő mértékű összegek érkeztek a Vajdaságba. A támogatások mértéke meg is jelenik a Fideszre szavazók arányában – tette hozzá Losoncz.

Ugyanakkor Romániával és Magyarországgal ellentétben a Szerbiában megvalósul egy kettős kooptálás, azaz a szerb és a magyar fél közös ellenőrzése alatt áll a kisebbség: de a vajdasági magyar kisebbségnek így semmiféle manőverezési tere gyakorlatilag nincs, a Vučić-Orbán tengely a meghatározó. A kutató szerint bár kettős állampolgárokról van szó, valóban 'nulla állampolgárok' a vajdasági magyarok: hiszen egyik közösség szimbolikus-intézményes rendjében sincsenek jelen.

A szerbiai magyar média 2010 előtt is problémás volt a „monolit jellege” miatt, viszont az utóbbi évtizedben tovább súlyosbodott a helyzet. Ez a folyamat járt egy fanatizálási folyamattal, néha szélsőjobboldalra tolódással – mondta Losoncz Márk.

Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a Fidesz a magyarországi nemzeti identitást ráerőlteti a szerbiai magyarokra, s ezzel kizárja a sajátos vajdasági, regionális, lokális identitást, ami 2012-ig meghatározóan fontos volt a vajdasági magyaroknak.Minden etnicizálódott, és gyakorlatilag nincs hely az interetnikus, regionális identitásoknak, és szerintem ez egy nagyon súlyos probléma – jelezte a szerbiai társadalomkutató, aki szerint „nem ártana, ha a magyarországi pártok alternatív emancipatorikus módokon gondolkoznának, s nem csak a Fideszhez igazodnak”.

Érdemes meghallgatni a teljes előadást, ott olyan kérdésre is választ kaphatunk, hogy mi az egyértelműen pozitív a Fidesz nemzetpolitikájában - a pénzen túl:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS