2020. szeptember 30. szerdaJeromos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Fugel Edina: ne szorítsuk ki azokat a kiscsaládosokat, akik részesei akarnak lenni a város lüktetésének

választási hirdetés 2020. szeptember 10. 17:44, utolsó frissítés: 2020. szeptember 11. 10:31

Kolozsvár nem föltétlen családbarát város, a kismamák több problémával szembesülnek: nincsenek helyek az állami bölcsődékben, vagy alig vannak alternatív programok, amelyeket a család minden tagja élvezhet. Fugel Edina városi tanácsosjelölttel beszélgettünk.


Szatmárnémetiként otthon lenni Kolozsváron

Igen, Szatmárnémetiből jöttem a BBTE Közgáz egyetemre tanulni, aztán itt ragadtam. Én első perctől szerelmese voltam a városnak, itt kezdtem el dolgozni, és itt alapítottam családot. Míg egyetemista voltam, végig valamilyen civil szervezetnél önkénteskedtem, projektet koordináltam, úgyhogy nagyon hamar belecsöppentem egy aktív kolozsvári élet mindennapjaiba. A szórakozás mellett fontos szerepet kapott a munka, a közösségszervezés. Úgy érzem, én megkaptam a helyem itt, ami annak is köszönhető, hogy nagyon jó közösség vett körül. Éreztem azt a fajta biztonságot, nyitottságot, befogadást, amely hozzásegített ahhoz, hogy úgy érezzem, itt van nekem az otthon.

Nem élem meg nehézségnek, hogy kismamaként köztisztviselői feladatkört vállaljak

Én már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy szeretnék közösségi szerepvállalást. Persze, ez most teljesen más, eddig aktívan nem is politizáltam. Nem is tartom magam föltétlenül politikusnak, inkább egy közösségi embernek, aki tenni szeretne a városért és a lakókért.


Nőként, kismamaként is lehet és kell is dolgozni, haladni előre. Ha valakiben van tenniakarás, mindegy, hogy férfi, vagy nő. Az ilyen diszkriminatív társadalmi gondolkodás miatt egy extra felelősség hárul nőként rám/ránk. Én ezt nem nehézségként élem meg, de azon leszek, hogy ennek a felelősségnek tisztességgel eleget tegyek. Most így adta a sors, hogy én ebben az egészben kisgyermekes anyaként vagyok jelen. A családalapítás volt mindig az első helyen, így ehhez igazítottunk minden egyebet.

Szerencsém van, mert a családom, a férjem támogat. Amikor megkerestek, hogy vállaljam ezt a szerepet, akkor elmondtam, hogy nagy örömmel teszek eleget a felkérésnek, de egy kitétellel: minden attól függ, hogy a család mit tud vállalni. Való igaz, még nem látom át teljesen, hogy mit fog fedni ez a munka, de egyelőre úgy tekintek rá, mint megoldandó feladatra és nem tartom különlegesebbnek, mint egy bármilyen másik munkahelyet.

Arra még soha nem volt panasz, hogy végig mellettem van a kislányom

Negatív kritika még nem ért amiatt, hogy a kampány során végig velem volt a kicsi. Azoknak, akik ezt, mondjuk, megkérdőjelezik, azt válaszolnám, hogy ez a mi családi dolgunk. Ha mi így bevállaljuk, egy harmadik személynek nem nagyon van beleszólása, pláne, ha őt ezzel nem is zavarjuk. Eddig még senki nem panaszkodott ránk.

Ha arról beszélünk, hogy lehetőséget akarunk nyújtani mindenkinek, akkor szerintem ezt is el kellene fogadjuk, és egyfajta társadalmi érzékenységgel állni a kisgyerekes családosokhoz. A gyerekeknek is fontos, hogy lássanak, ingerek érjék, a négy fal között nem tanulják meg, hogyan kell viselkedni a társadalomban. Nekünk ez így működk, és így tudok a legjobban példát mutatni.

#anyaakcióban: nehéz Kolozsváron a gyerekkel, ezt pedig hangoztatni kell az önkormányzatban

A szülőknél visszatérő motívum a közlekedés nehézsége, akár a járdákon vagy a tömegközlekedésben. Az autósforgalom külön téma. Az anyukák folyamatosan arra panaszkodnak, hogy a negyedekben nincsenek zöld övezetek, a játszóterek piszkosak, néhol veszélyesek is. Hiányt érzünk a minőségi szabadidős programokban, ahol a család minden tagja jól érezheti magát, nem beszélve arról, hogy bevásárláskor vagy ügyek intézésekor külön teher, ha gyerekkel kell menni.

A probléma tehát itt rejlik: egyáltalán nem kéne kényszeredetten tekinteni azokra az anyákra, akik a kisgyerekkel mennek ügyeket intézni. Kolozsvárnak ugyanúgy szüksége van a gyerekekre, mint az IT-szférára, hisz ők képviselik a jövőt. Aki családot akar alapítani, engedtessék meg, hogy jól érezze magát az adott környezetében, és ne élje meg hátrányként azt, hogy egy vagy több gyerek szülője. Mindenkinek a saját szívügye, hogy inkább vidéken, vagy városi környezetben nevelné fel a kicsiket: az önkormányzatok feladata minden esetben az, hogy megteremtse a megfelelő feltételeket a családok számára.

A lényeg tehát, hogy ne szorítsuk ki azokat a kisgyerekes szülőket, akik részesei akarnak lenni a város lüktetésének. Tanácsosként pedig azt tehetem, hogy segítem őket, és szót emelek az ők problémáiról.

Külön fejtörést okoz az oktatás biztosítása, pedig alapfeltétel kellene, hogy legyen

Az oktatás terén is számtalan gonddal szembesülnek a családosok. Több iskolaigazgatóval találkoztunk, akik elmondták: a helyhiány fokozott probléma a jelenlegi koronavírusos helyzetben, meg kell teremteni a biztonságos körülményeket, amit a törvények előírnak. Így fel kell áldozni a tornatermeket, laborokat, csorbul az eddig megszokott iskolai összkép, annak ellenére, hogy Kolozsváron az eddigi számok alapján zöld forgatókönyv szerint folyhat az oktatás.
Fugel Edina az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatójával is beszélt. Forrás: FacebookFugel Edina az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatójával is beszélt. Forrás: Facebook


Egy másik óriási probléma a városban, hogy nincs hely az állami bölcsődékben. Most összesen 17 bölcsőde lesz a Békás-negyedi bölcsit is beleszámítva, ebből 7 intézményben van magyar foglalkoztatás. Ez nagyon kevés az igényekhez képest. Sokan kényszerülnek arra, hogy magánbölcsődékbe küldjék a kicsiket, vagy a dadust fizessék, de ezekért a szolgáltatsokért cserébe sok esetben a közel egy teljes fizetést is erre a célra kell fordítaniuk a szülőknek.

Amit mi ezekben a helyzetekben tenni tudunk, hogy kezdeményezzük továbbra is az új óvodák, bölcsődék létrejöttét, fokozottan kiállva a magyar oktatás ügye mellett. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy megerősítsük a kommunikációt az intézmények és az önkormányzat között, teremtsünk fórumokat, ahol az embereket meg lehet hallgatni, és közös megoldásokat találni a problémákra.

A közösségi programok szervezése sem maradhat el

A már meglévő és működő közösségeket fel kell karolni, jobban át kellene gondolni a támogatási struktúrákat és még több forrást juttatni nekik. A civil szféra sok esetben vállal fel/át olyan feladatokat, ami az önkormányzat teendői közül le- vagy akár ki is marad, éppen ezért is fontosnak tartom, hogy működésüket megkönnyítsük, és fenntartásukat segítsük. Ideális igazán az lenne, ha valóban egy élő partneri viszonyt lehetne kialakítani.

Személyes projekténkt pedig nagyon szeretném, ha kialakíthatnánk egy olyan magyar közösségi teret is, ahol kicsik és nagyok, idősek és fiatalok megkapnák a helyüket, és minőségi szórakozást biztosítana az érdeklődők számára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS