Core Maria, aki a romák hangja lenne a Hargita Megyei Tanácsban
Kulcsár Árpád 2020. szeptember 14. 18:28, utolsó frissítés: 19:00Hogyan látja a Hargita Megyei Tanács elmúlt négy évét roma integráció terén? Mit tenne az iskolai lemorzsolódások ellen? Lát-e intézményes politikai rasszizmust Hargita megyében? Interjú.
Core Maria évek óta az oktatásban, illetve a kulturális, deszegregációs és diszkriminációellenes munkát folytató Gi Rromani Egyesületnél dolgozik. Idén ő az USR-PLUS megyet tanácsosi listájának harmadik helyét foglalja el, így akár esélyes is lehet bejutni a Hargita Megyei Tanácsba. Romák közéleti szerepvállalásáról, a gyerekek iskolai lemorzsolódásáról és számos egyébről faggattuk.
Hogyan került ön a USR-be, mi ennek a története, miért pont oda?
Mióta Hargita megyében létrejött a párt megyei szervezete, én azóta aktiválok náluk. Olyan másfél éve.
Mi vonzotta?
Olyan életszemléletet dolgoznak fel, ami a tisztesség, becsület, az igazság, az emberek valódi szükségleteire való összpontosítás, tolerancia, esélyegyenlőség, és a változást képviselik. Az utóbbira a roma közösségnek nagyon nagy szüksége van.
Úgy gondolja tehát, a hagyományos pártok ezeket nem képviselik? A romák felé nem elég nyitottak?
Nem. Sajnálatos módon csak kihasználták őket, és nem tettek semmit értük. Vagy legalábbis nagyon-nagyon keveset, és csak olyankor, ha ők hasznot húzhattak belőle.
Hogyan értékeli a Hargita Megyei Tanács megvalósításait a roma felzárkóztatás terén az elmúlt négy évben?
A Caritasszal közösen volt egy programjuk a roma gyerekek felzárkóztatására az afterschool-programmal, ez nyolc-tíz településen működött, de a helyi tanácsok ezeket előbb-utóbb mind beszüntették, nem akarták az erőforrásaikat erre pazarolni. Ahány ilyen program volt, mind elsüllyedt. Volt az iskolaelhagyás megelőzésére is akció, a megye kirándulásokat szervezett, minden évben egyet. De nem minden iskolában, és évente csak egyet. Mást nem tudok mondani, sajnos.
Hogyan segíthet egy kirándulás az iskolai lemorzsolódás ellen?
Akik rendszeresen iskolába jártak, és nem volt hiányzásuk, azokat összeszervezték, és elvitték kirándulni. Ennyiből állt, de ez is jó volt, a gyerekek szerették. Persze az ilyesmi nagyon kevés. Tudtak volna iskolai mediátorok, közösségi asszisztensek és szakértők számára állásokat hirdetni. A helyi tanácsok alkalmazhattak volna olyan embereket, akik tudtak volna a roma integrációt megcélzó pályázatot írni. Sajnos ezt többnyire mindenhol elmulasztották. Amilyen állások voltak, azokat is megszüntették. Ahhoz képest, hogy más megyében hogy aktiválnak, nálunk nagyon kevés ilyesmi volt eleve. Jut eszembe, évente roma-napot tartanak Csíkszeredában, de ezt sem akkor, amikor a roma nap van.
Milyen megyékben működik jobban a rendszer?
Maros megyében, például. Igaz, ott több pályázatíró személy van, és a helyi tanácsok, a megyei tanács és a prefektúra is többet pályáznak. Ott jobb a közösség. De úgy látom, még Kovászna megyében is jobban működnek ezek a dolgok.
Hogyan kellene kinézzen egy iskolai lemorzsolódást meggátló program, ami jól működik?
Azokban az iskolákban, ahol ötven százalék fölött vannak a roma diákok, kellene iskolai mediátorokat alkalmazni. Ugyancsak jó volna roma tanárokat is alkalmazni, és a délutáni oktatásokat is meg kell szervezni pályázatokból: ott tanulhatnak és meleg ételt kaphatnak délután a diákok, utána felzárkóztató programokon vehetnek részt. Sokat lehetne tenni, ha mindenki beszállna: a helyi tanácsok és a megyei tanácsok. A törvény megvan rá, hogy minden helyi tanácsban lehet egy helyi akciócsoport, de ez csak papíron van kijelentve. Közben a megye tele van szegregált közösségekkel, gondoljunk csak Galambfavára vagy Gyergyószentmiklósra, nagy szükség lenne rá, hogy végre lépjenek az illetékesek. Nagy szükség lenne arra is, hogy ezekre a helyekre járjanak ki szociális asszisztensek, és beiskolázzák az ottani gyerekeket. Galambfalván nagyon szörnyű a helyzet, a gyerekek kilométerekre laknak az iskolától, villany és ivóvíz nélkül élnek. Még egy kútjuk sincs, kilométerekre járnak vízért. Teljesen hiányzik a szociális védelem.
Minek tudja be ezt a közönyt, amit a helyi politikum a romák irányába tanúsít?
Nem tudom. Négyévenként kimennek minden közösséghez, tudják a problémákat, mégsem próbálnak segíteni. Holott mi is a közösség tagjai vagyunk, ha szükség van a szavazatainkra, akkor miért is nem segítenek? Nekünk nincs szükségünk változásra?
Fotók: Facebook
Mondhatni, hogy rendszerszintű a politikai rasszizmus?
Igen. Ha nem volna, akkor úgy állnának mellénk is,ahogy a többi közösség mellé. Nem kérjük mi az egész kenyeret, de egy szeletet illetne minket is.
A kampányában azt ígéri, hogy a romák szószólója lesz. De hogyan tervezi megszólítani őket a kampányban? Hagyományosan nem az a szavazóréteg, akikre alapozni szoktak politikusok.
Én Székelyszenterzsébeten élek, a lakosságnak itt nagyon nagy része roma. Nem csak a falunak, a községnek is. 2009-ben létrehoztam a Gi Rromani Egyesületet, 11 éve dolgozom ott. Ezen belül a megye minden részén voltak elsősorban kulturális tevékenységeink, de szerveztünk kirándulásokat, voltak felzárkóztató programjaink, diszkrimináció-ellenes és tanácsadói programunk. Az emberek tudták, hogy mindig számíthattak rám. Ezért több alkalommal kerestek meg azon kívül is, ha valami problémájuk adódott. Tudják, hogy ki vagyok. Nem könnyű faluról falura járni, de mi megpróbáljuk, ugyanakkor interneten is kampányolunk.
A marginalizált közösségekben Romániában eléggé jellemző szokott lenni a szavazatvásárlás. Ettől nem tart?
Több mint bizonyos, hogy lesz most is. Ezt nem tudjuk megakadályozni. Sok olyan közösség van, aminek tagjai egyik napról a másikra élnek. Nekik csak az kell, hogy vehessenek egy kenyeret, hogy megehessék aznap.
Jellemzően milyen problémákkal szokták megkeresni önt a romák?
Mivel én tanügyi káder vagyok, nagy hangsúlyt fektettem a beiskolázásra. Minden évben vannak roma helyek a líceumokban, szakiskolákban és egyetemeken is. Amikor be kell iratkozni, a szülők az én véleményem kérik ki, ajánlásokat, tanácsokat adok nekik. Az egyszerű roma ember sajnos még 2020-ban sem tudja, hogy kell eljárni ezekben az esetekben. Vagy segítek a pótvizsgákon való részvételen, van, hogy az egyetemekről adok tájékoztatást. Volt olyan esetünk is, hogy kilakoltattak valakit Gyergyószentmiklóson, ilyenkor segíteni kell menhelyet találni. Sokszor úgy érzem, információközponttá alakultam, de igyekszem segíteni.
Hogy látja, javult-e az elmúlt időszakban a roma gyerekek beiskolázásának aránya?
2003-ban kezdtem tanítani, 2005-2006-tól volt egy egy nagy program, a kormány segítségével (FARE-program). Ennek keretein belül hoztak létre kilenc iskolai kapcsolattartó állást. Ezeknek az embereknek az iskola és a szülők között kellett a kommunikációt segíteni ott, ahol ezeket a helyeket létrehozták. Ezeken a helyeken, amíg fennmaradtak ezek az állások, tényleg ügyesen beiskolázták a gyerekeket. Alig volt iskolaelhagyás, a gyerekek tovább kezdtek tanulni. Azóta is vannak líceumot, szakiskolákat végzettek ezeken a településeken. Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Gyergyószentmiklóson ahol megszűnt ez az állás, akkor kezdődtek megint a problémák. Ha ezek megmaradnak, és más iskolákban is létrejönnek, akkor nagy
fejlődés lehetett volna.
Őket ki kellene, hogy alkalmazza?
A tanfelügyelőség, illetve lehetősége van rá a Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központnak (CJRAE) is, hogy a megyei tanáccsal közösen létrehozzon ilyen állásokat. Sajnos erre nem jut pénz. Pedig nem kerülne sokba. Ha évente létrehoznának egy állást, akkor eddig előrébb tartanánk. Az iskoláknál redukálták az ilyen beosztású állások számát, és ilyenkor persze hogy a roma posztokat szüntetik meg először.
A szülőket a szegregált közösségekben mennyire nehéz meggyőzni arról, hogy az oktatás perspektívát nyújthat a gyerekeknek, vagy akár az egész családnak?
Ott ahol a gyermeknek nincs meg a kenyér az asztalon, ott az iskola luxus. Kéne legyen legalább alapélelmiszer és ivóvíz. Itt Galambfalván messze van az iskola (a község szélétől mintegy két 2 kilométernyire fekszik a Puszta nevű romatelep, az iskolabusz nem jár ki, holott a hasonló távolságra lévő Kisgalambfalvára kimegy – szerk. megj.), nyáron a szülők még elkísérik a gyerekeket, de télen megfagynak.
Mekkora a probléma az iskolai szegregáció terén?
Több szegregált iskola is van, például Gyergyószentmiklóson vagy Moglánban. Jó lenne ezeket rendre felszámolni. Akik kezdenek felzárkózni, azokat ki kéne venni abból a környezetből, és máshová helyezni. Muszáj lenne ennek már nekifogni, így az ügyesebb diákok is elkallódnak.
Core Maria roma gyerekekkel a Nemzetközi Roma Napon. Forrás: Facebook
Na, és mi a helyzet a felnőtt felzárkóztatás terén?
Volt egy program, amelynek "Második esély" volt a neve. Csak ezeket valahogy úgy kéne összeállítani, hogy a kurzusok akkor legyenek tartva, mikor az emberek itthon vannak. Mert a romák nagy része külföldön dolgozik. Ezt lehetne télen tartani, mondjuk december és február között.
Ezek a programok még működnek?
Tavaly volt még osztály Csíkkozmáson, de nem ismerem pontosan a mostani szituációt.
Foglalkoztatási programok vannak?
A Caritasnál volt, de tavasztól a járványhelyzet beállta óta nincs semmi.
Nagyon kevés roma ember vállal aktív politikai szerepet. Mi ennek az oka?
Nem tudják, hogyan kellene indulni. Másrészt meg volt olyan helyzet, hogy bevették a pártlistára a roma embert, feltették az utolsó helyre, aztán persze nem jutott be.
Nagyon sok a település, ahol többségben vannak a romák, de nagyon kevés a roma polgármester.
Hargita megyében nincs, más megyékben vannak. Kovászna vagy Brassó megyében vannak, és Maros megyében is már van. Nálunk még alpolgármestert sem sikerült állítani egyik településen sem.
Elképzelhetetlennek tartja, hogy egyszer legyen a romáknak egy saját pártjuk, ami erős lesz?
Van roma párt, csak nagyon szétesett. Ez nagy baj. De itt az USR, ez esélyegyenlőséget biztosít mindenkinek, remélem lesznek többen, akik belépnek, és megpróbálnak harcolni a közösségért.
Ön hogyan kíván a “romák hangja leni Hargita megyében?”
Szeretném javítani a roma és a hátrányos helyzetből származó gyerekek oktatáshoz való hozzáférését, és mindent megtenni a lemorzsolódás elkerülése végett. Ugyanakkor szeretném a sokgyerekes családoknak javítani a szociális és egészségügyi védelemhez való hozzáférését. A hátrányos helyzetű területeken lakó családok számára javítani kell az infrastruktúrát. Harcolni fogok az iskolai és területi szegregáció ellen, és követelni fogom a romák által lakott területeken a birtokviszonyok tisztázását.
Erről beszélne bővebben? Mekkora problémát jelent?
Hatalmasat. Hiába mondja valaki, hogy volt valamikor kézzel írott papírja, birtoklevele nem volt. Ilyen volt a helyzet az elhíresült csíkszentkirályi esetnél is. Gyergyóban is ez a helyzet, ott is bontottak házakat, hiába vásárolták meg előzőleg ezeket a roma tulajdonosok. Ezeket tisztázni kell, és jó volna, ha egy jogi csapattal ezt megoldanánk. Ha valaki tudja, hogy egy házban él, akkor ne kelljen attól tartani, hogy mennek, és lerombolják. És nincs szociális védelem egyáltalán: ha valaki utcára kerül gyerekekkel, akkor az nagy baj.
Még egy utolsó kampányígéret?
Szeretném a romák kulturális életét is segíteni, valamint a hagyományőrzést és annak átadását elősegíteni. És persze tiszta, bűnöző politikusok nélküli közéletet szeretnék.
Ez már az USR standard kampányszövege.
Igen. Én is a végére hagytam.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!