2023. március 26. vasárnapEmánuel
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hogy mit tanulhatunk a szellemi fogyatékkal élőktől? A mikolai Mosolyházban kiderült: meglepően sok mindent

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. szeptember 22. 14:55, utolsó frissítés: 14:55

Készül az első hazai ún. „bárka típusú lakóotthon” a Szatmár megyei Mikolában, ahol önkéntesek élhetnek majd együtt a bentlakókkal.


A külföldön sikerrel alkalmazott intézményi formát a Noe Partium Egyesület készül meghonosítani nálunk is. A Szatmárnémetihez közeli községben a nappali foglalkoztató központ már három éve működik, és hamarosan felépül a lakóotthon is, így lesz teljes a „bárka”.

Amint Löchli Tündétől, a Mosolyház névre keresztelt nappali foglalkoztató megálmodójától és a Noe Partium Egyesület elnökétől megtudtuk, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az ellátási forma igen jó mind az itt elhelyezett fogyatékkal élők számára, mind azok számára, akik segítőként beköltöznek. Hisz, mint mondja, különleges élmény együtt élni ezekkel a fiatalokkal, a velük végzett tevékenységek olyan tapasztalatokhoz juttatják a vállalkozó szellemű önkénteseket, melyekben a hétköznapi, „normális” életben nem, vagy csak ritkán lehet részük.

„Három hónapig dolgoztam önkéntesként Ausztriában, Tirolban egy bárkaotthonban, ekkor tetszett meg nagyon ez a kezdeményezés, és ekkor döntöttem el, hogy lehetőség szerint létrehozunk egyet itthon is” – mesélte. Mint megtudtuk, ezt az intézményi formát a 60-as évek elején alkotta meg egy katolikus pap, Jean Vanier, aki befogadott a házába három szellemi fogyatékkal élő fiatalt. Ettől pedig gyökeresen megváltozott az élete, a szemlélete. A módszert pedig azóta sokan átvették. A kezdeményezés azért kapta a bárka nevet, mert Vanier azt mondta: az ő otthona olyan, mint Noé bárkája, melyben mindenkinek jut hely.

A mikolai Mosolyházban nagykorú, egyes besorolású, azaz halmozottan fogyatékosakkal foglalkoznak. Tízen látogatják naponta a központot, felerészt helyiek, felerészt pedig szatmárnémeti fiatalok – őket naponta szállítja ki az egyesület.


„Óriási megterhelést jelent egy családnak egy fogyatékkal élő gondozása,

főképp ha nem csak egy gyerek, de több is speciális ellátásra szorul. Egy idő után a szülők nagyon-nagyon elfáradnak” – magyarázta Löchli Tünde, aki 26 évig vezette a Szatmári Egyházmegyei Caritast, így bőséges tapasztalattal rendelkezik e téren.

Az, hogy a Mosolyházban reggeltől délutánig foglalkozásokon vehetnek részt ezek a fiatalok, sok esetben azt jelenti a családnak, hogy még egy ember vállalhat munkát, nem is beszélve arról, hogy lelkileg mekkora segítséget jelent az a lehetőség.

„Egy éve jár ide a lányunk. Azelőtt vagy én vagy a feleségem állandóan otthon voltunk Andreeával, hisz gondozni kellett, most viszont mindketten tudunk állást vállalni, ami nagyon sokat jelent nekünk. Emellett pedig napról napra látjuk, hogy a lányunk fejlődik, egyre jobb készségekkel rendelkezik. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek” – mondta egy apuka, aki épp ottjártunkkor érkezett a gyerekéért.

Amint a központ munkatársaitól megtudtuk, Andreea 19 éves, és amikor hozzájuk került, nem tudott önállóan járni. A motorikus készségek fejlesztése – amire nagy hangsúlyt helyeznek – valamint a mindenkire érvényes szabályok betartatása meghozta az eredményt: néhány hónap elteltével Andreea elkezdett önállóan járni. Sőt, az egyik társával kézen fogva már szokott sétálni is. A mozgáskoordinációja ugyan még mindig eléggé gyenge, így például az önálló étkezés gondot jelent, azonban az, hogy el tud és el mer indulni egyedül, óriási előrelépésnek számít, hisz korábban lényegében a szülei hordozták, ha el kellet jutni valahová.

„A fiatalok megtanulják, hogy a szülőktől sok mindent ki tudnak csikarni. Nálunk viszont szigorú szabályok vannak, amit mindenkivel betartatunk, és ez jót tesz. Nyilván, pozitív megerősítéssel érjük el ezt, sok-sok dicsérettel, és működik, nem hisztizik senki, mindenki betartja a rendet” – magyarázta Löchli Tünde.

Sikeresek a vásárokban a hímzett textilzacskókba csomagolt fűszernövényekSikeresek a vásárokban a hímzett textilzacskókba csomagolt fűszernövények


Aki belép a Mosolyházba, néhány perc után kezdi megérteni, miért is éri meg önkéntesként együtt élni ezekkel a fiatalokkal. Az elején kissé zavarba ejtő lehet, hogy az íratlan szociális szabályokra nem igazán adnak. Például kertelés nélkül megkérdezik, hány éves az ember, hogy mi a kedvenc étele, illetve hogy lakik-e valakivel vagy egyedül él, ha pedig lakik valakivel, ki az illető.

Bár ezeket a kérdéseket a „normális” életben nem szoktuk egyből és nyíltan feltenni olyanoknak, akiket először látunk, tuljadonképpen mindenkit érdekelnek, és igyekszünk is kerülő úton megtudni, mi a helyzet. A Mosolyházban viszont nem kell lefutni a felesleges köröket, mindenkit olyannak fogadnak el, amilyen.

Lenyűgöző az élmény, amikor tudatosul az emberben, hogy itt nem kell betartani azokat az értelmetlen és kényelmetlen viselkedési szabályokat, melyek lényegében terhet jelentenek mindenkinek. A fiatalok gyermeki őszintesége, a leplezetlen érdeklődés és a szeretet, mellyel ők és a központban tevékenykedők a belépők felé fordulnak, különös világot teremtenek:

csak a jelen pillanat van, és semmi más nem számít, csak az, hogy figyeljünk egymásra és segítsünk egymásnak.

A foglalkoztatóban az egyik asztalnál Cornelaș dolgozik, aki a központban tanult meg biciklizni, és azóta büszkén hajt a háromkerekűjével. Bár gondok vannak az ő esetén is a mozgáskoordinációval, nekilátott élete első, ezer darabos puzzle-je kirakásának. És mivel megígérték neki, hogy ha sikerrel jár, kap egy diplomát, keményen hajt.

Monica helybéli, roma származású süketnéma lány, aki soha nem járt iskolába, emiatt a jelbeszédet sem sajátította el. Ennek ellenére sikerült beilleszkednie a Mosolyház közösségébe, ahol nagyon ügyesen dolgozik. Például megsodrott reklámújság lapokból fon gyönyörű szép kosárkákat. A kézügyessége kiváló, és nagyszerű munkákat ad ki a kezéből, főképp mióta a központ munkatársai felismerték, hogy a látásával is gondok vannak, és csináltattak neki szemüveget.

Monicának jó a kézügyessége, így szép kosárkák készülnek papírhulladékból, valamint horgolt arclemosó párnák és gyertyák isMonicának jó a kézügyessége, így szép kosárkák készülnek papírhulladékból, valamint horgolt arclemosó párnák és gyertyák is


Márti, aki 42 éves, a központban tanult meg egyenesen varrni, és már a második terítőjét készíti, melyekre nagyon büszke. Mint kiderült, neki a szokványosnál élénkebb a fantáziája, ezért nem mindig egyszerű feladat eldönteni, hogy egy-egy történetnek pontosan mennyi a valóságalapja. Megdicsérem, hogy nagyon ügyes, erre megjegyzi „csak az a baj, hogy meghíztam”.

A túlsúly egyébként gyakori probléma a fiatalok körében, egyrészt az aránylag kevés mozgás, másrészt meg a túlevés miatt. „Az evés örömforrás, ezért többen esnek túlzásokba. Erre folyamatosan vigyáznunk kell, odafigyelünk, hogy ki mennyit eszik” – jegyezte meg Löchli Tünde.

Alexa 25 éves és többnyire kézimunkázik a Mosolyházban, leginkább fekve egy kényelmes kanapén. Mint megtudtuk, igen olvasott, és egyik kedvenc témája a rocksztárok világa, akikről rengeteget tud. Emellett gyönyörű varrottasokat készít, a keresztszemes kézimunkáira pedig megkapták a „Szatmári Termék” védjegyet, aminek nagyon örülnek, hisz így részt vehetnek a Szatmárnémetiben kéthetente tartott helyi termékek vásárában. Ahol persze nemcsak a gyönyörű terítőket árulják, hanem például a papírhulladékból font kosárkákat és sok-sok egyéb szép és egyedi portékát.

Alexa főképp fekve szeret hímezniAlexa főképp fekve szeret hímezni


A fiataloknak sokat jelent, hogy láthatják: tetszik a vásárlóknak, amiket készítenek, ez nagyon motiválja őket. Sikerélmény számukra, amire szükségük van. Népszerű árucikknek számítanak a saját készítésű, hímzett és festett vászonzacskókba csomagolt fűszernövények is. Ehhez pedig a fűszereket is maguk termesztik, a központ udvarán kialakított négy magaságyásban. Ezekben a levendula, zsálya, citromfű mellett paradicsomot és paprikát is termesztenek, valamint többféle virágot és földiepret is.

A mikolai Mosolyház udvarán magaságyásokban termesztik a fűszer- és konyhakerti növényeketA mikolai Mosolyház udvarán magaságyásokban termesztik a fűszer- és konyhakerti növényeket


„A raklapokat egy cégtől kaptuk támogatásként, a magaságyásokat pedig a helyi gyerekekkel közösen alakították ki a központunkat látogató fiatalok” – meséli Löchli Tünde, majd bemutatják, mi mindennel foglalkoznak még. A legtöbb tevékenységük központi eleme a hulladékfeldolgozás, például papírthulladékból készítenek „téglákat”. A fiatalok fecnikre tépik a lapokat – ami egyébként nagyon jó gyakorlatnak számít a motorikus készségek fejlesztésére – majd ezeket nedvesítik és préselik. Szárítás után ebből kitűnő tüzelőanyag lesz, és arra számítanak, hogy el tudják majd adni.

Újrahasznosítás kreatívan. A Mosolyházban tűzrevaló papírtégla készül a hulladékbólÚjrahasznosítás kreatívan. A Mosolyházban tűzrevaló papírtégla készül a hulladékból


Szintén raklapokból készítették a központ udvarán a padokat, valamint egy manuális prést is, ahol a műanyaghulladékot tömörítik, mivel ez az újrafeldolgozás első szakszerű lépése. Hogy miként tömörítik össze például az üdítős dobozokat, Cornelaș mutatja meg, aki lelkesen dolgozik a présen. Mint megtudtuk, már a falubeliek is kezdik hozzájuk hordani a hulladékot ahelyett, hogy a kukákba dobnák.

Cornelaș ügyesen kezeli a préstCornelaș ügyesen kezeli a prést


A Mosolyházat látogató fiatalok egyébként eléggé eltérő problémákkal és éltérő készségekkel rendelkeznek. Kriszta, aki „egy csupa mosoly lány” 19 éves, és szintén jól érzi magát a közösségben. Löchli Tünde szerint az édesanyja eleinte nem akarta elhinni, hogy létezik olyan hely, ahol a lánya nélküle is hajlandó maradni és ahol befogadják. Értehető hát, mekkora segítséget jelent ez esetben is a család számára, hogy a központban reggeltől délutánig fejlsztő gyakorlatokon vehet részt Kriszta, aki ottjártunkkor kirakósjátékkal gyakorolta a színeket, illetve fejlesztette a mozgáskorrdinációját. Bár ő sem tud beszélni, ez nem jelentett itt gondot, hiszen a többiek nagyon figyelnek rá, és ugranak, ha segíteni kell.

Márk motorikus készségei is eléggé gyengék, így ő is egyfajta kirakóssal tölti a napok jelentős részét, valamint papírfecni tépéssel. Mint megtudtuk, ő jól megtanult románul is, és sokat segít a többieknek a kommunikációban. A központ egyébként nyelvtanulási szempontból is fontos a fiataloknak, ahol a román anyanyelvűek a magyar, a magyar ajkúak pedig a romántudásukat fejlesztik.

A központot látogató fiatalokat egyébként a munkatársak, illetve a családtagok lényegében kézről kérze adják, mivel egyedül nem igazán tudnak közelkedni, legyen szó akár egy utcahosszról vagy arról, hogy segítség nélkül felcsengessenek a lakásba, majd felmenjenek.

„Azon túl, hogy megfelelő környezetbe kerülnek ezek a fiatalok a készülő bárka tipusú lakóotthonban, többek esetében azért is fontos ez a lehetőség, mert a szociális körülményeik hosszabb távon nem biztosítottak” – fejtegette a központ vezetője. Lényegében arról van szó, hogy vannak olyan kedvezményezettjeik, akikről rövidesen nem lesz, aki gondoskodjon.

„A Mosolyház nemcsak a fogyatékkel élő fiatalok számára készült. Várjuk ide a közösség többi tagját, mindenkit, aki szeretne kicsit olyan helyen lenni, ahol mindig szívesen látják, hisz itt mindenkinek kijár a mosoly és az odafigyelés” – magyarázta Löchli Tünde.

Mivel nálunk nincs hagyománya annak, hogy a szellemi fogyatékkal élőkkel kontaktusba kerüljünk,


neadjisten elbeszélgessünk, számítottak arra, hogy a helyiek kicsit idegenkedhetnek majd ettől a kezdeményezéstől. Épp ezért tárták ki a kapuikat, és hívtak, vártak mindenkit, hogy ismerhessék meg őket és legyen lehetőségük megbarátkozni a központtal. „Sokan térnek be hozzánk egy kis beszélgetésre. De próbált itt a helyi kórus, és itt működik a szövő kör is, mivel sikerült működőképessé tennünk egy régi szövőszéket. És más közösségi eseményeket is beengedünk a Mosolyházba.

Jelenleg 10 önkéntesünk van. Például Ági néni, aki a 80-hoz közelít, és ha társaságra vágyik, hozzánk tér be. És ha süt egy kis fánkot, csörögét, abból mi mindig kapunk. Verseket is ír, és ezeket nálunk szokta felolvasni. Dávid egyetemista, orvosira jár, ő foglalkozik a weboldalunkkal és ő bonyolítja a német nyelvű levelezésünket. A fiataljaink pedig nagyon szeretik, figyelnek rá, és mindig tudják, hogy például mikor van vizsgája” – mesélte Löchli Tünde.

Livia, aki Budapesten él és építész, azzal támogatta őket, hogy elkészítette a központ terveit. Gyuszika, aki sporttanár, pedig gyakran viszi el a fiatalokat mozogni. Ha jó idő van, a helyi sportpályára, ha pedig esik, a Mosolyházat alakítják át – például akadálypályává. Önkéntesek festették le a kerítést is, a szomszédos Egri iskolájával pedig szerződésük van, melynek keretében a diákok havonta egyszer eljönnek Mikolába és a Mosolyház fiataljaival közösen vesznek részt tematikus programokban.

Önkéntesként segít be Erzsike is, aki kézimunka tanár, és Kati néni, aki matematikatanár. Az ő munkája szintén fontos, hisz azok esetén, akik egyáltalán nem jártak iskolába, lényeges, hogy megtanuljanak például összeadni és kivonni. Mindenki testhez álló feladatokat kap, így Alexának például bonyolultabb példákat ad fel, hisz jó matekesnek is számít. Amellett, hogy egy könyvet is írt, amióta a központot látogatja. Ez lényegében egy tippgyűjtemény, tanácsokat ad autistáknak és a családtagjaiknak arra vonatkozóan, hogy miként érdemes viselkedni, mit jó enni-inni, mit szeret és mit nem egy autista.

„Szerintem a legfontosabb a rockzene (ez az ember legnagyobb élménye), emellett a szimfonikus zene (például Johann Strauss művei, a Kék Duna keringő, az Éljen a magyar vagy Johannes Brahms Magyar táncai). Emellett ajánlom az operát és az operettet, valamint a Rómeó és Júlia című musicalt. Nem szabad amerikai rappzenét hallgatni, mert rossz hatással van az autistákra. Én az operettek hallgatását napi szinten javasolom. Én is ezt teszem” – írja Alexa könyvében a „Zenehallgatás” című fejezetnél.

Alexa könyvének borítója, melyben hasznos tippeket ad autistáknak és a velük foglalkozóknak egyarántAlexa könyvének borítója, melyben hasznos tippeket ad autistáknak és a velük foglalkozóknak egyaránt


Ezt a könyvet lefordították románra és németre is, és ki is adták, a központ munkatársai pedig abban bíznak, hogy el is tudják adni, ami hozzájárulhat a fenntartási költségeikhez. Vannak olyan kiadványok, melyeket autisták szerkesztettek, azonban az nagyon ritka, hogy egy autista magáról beszéljen. Emiatt is különleges Alexa könyve, tudtuk meg a központ munkatársaitól.

A Mosolyház, valamint a készülő lakóotthon (melyet a Fény házának fognak majd hívni) helyszínéül egyébként azért választották Mikolát, mert Szatmár megyében aránylag itt van a legtöbb nyilvántartott fogyatékkal élő, több mint 60 személy. Mindemellett a helyi önkormányzat is pozitívan állt a kezdeményezéshez – a polgármesteri hivatal bocsátotta a rendelkezésükre bérmentve azt az ingatlant, melyben működnek.

„Az épület korábban óvodakáént funkcionált, melyet egy Budapesten élő barátnőm, Livi támogatásával sikerült rendbe tenni. Neki a testvére autista, ezért is tartotta fontosnak, hogy segítsen minket. Megjavítottuk a tetőt, és aminek a legjobban örülünk: sikerült padlófűtéssel ellátni az ingatlant, ami télen fűt, nyáron pedig hűt” - magyarázta Löchli Tünde.

Hozzátette: számos kisebb projektet nyertek és az önkormányzattól is kaptak támogatást, amiből fenn tudják tartani magukat, viszont a lakóotthonnak a felépítéséhez ennél sokkal több pénzre van szükség. A Fény háza egyébként egy közeli, szintén a helyi önkormányzat által a rendelkezésükre bocsátott telken lesz majd.

„Azt mondogattam, hogy ahhoz, hogy a lakóotthont felépítsük, akkor lesz pénzünk, ha nyerünk a lottón. És ez majdnem így is történt. Van egy idős úr abban a tiroli faluban, ahol a partnerszervezetünk működik, aki ismeri a helyzetünket. Ő valóban nyert a lottón 150 ezer eurót, és azt mondta: neki nincs szüksége ennyi pénzre, így felajánlotta nekünk. Nagyon örülünk ennek a segítségnek, hisz ebből fedezni tudjuk az építkezés költségeit” – magyarázta.

Mint megtudtuk, a nappali foglalkoztató már megkapta az állami akkreditációt, és akkreditálni szeretnék majd a lakóotthont is, hiszen hosszú távon egy normatív állami támogatás jelentheti majd azt a biztos forrást, ami szükséges lesz a bárkaotthon fenntartásához.

Márk megmutatta, hogyan kell a papírtéglát préselniMárk megmutatta, hogyan kell a papírtéglát préselni


Addig is pályáznak különféle támogatásokra. A helyi önkormányzattal partnerségben már nyertek egy nagyobb összeget a román államtól a vidéki szociális infrastruktúra fejlesztését célzó programból az AFIR-on keresztül, ennek felhasználásával bővítik majd a Mosolyházat. És benyújtottak egy pályázatot (szintén a helyi polgármesteri hivatallal közösen) az EU-s POCU elnevezésű programra, mely lényegében a korábbi, humánerőforrás-fejlesztést támogató POS-DRU folytatásának tekinthető. Ennek keretében egymillió eurót kértek, és ha nyernek, három évre fedezni tudják majd a bárkaotthon munkatársainak fizetését, sőt lehetőségük nyílik további szakemberek alkalmazására is, például vehetnek fel majd gyógypedagógusokat, illetve olyan munkatársakat, akik a kedvezményezetteik fejlesztésével foglalkoznak.


Mivel kíváncsiak voltunk arra, hogy közgazdászként Löchli Tünde miért épp ilyen jellegű kezdeményezésekkel foglalkozik, erre is rákérdeztünk. „Amikor eljöttem a Caritastól, több állásajánlatot is kaptam, nagy cégek is megkerestek.

De én csak ezt a fajta tevékenységet, a segítő munkát tudom örömmel végezni” – válaszolta.

Az elhivatottság és az öröm visszaköszön a Mosolyház másik két munkatársa beszámolójából is. Zsoldics Éva például érdeklődésünkre elmondta: ő csak három éve foglalkozik fogyatékkal élőkkel, korábban gyári munkát végzett, de teljesen elbűvölték ezek a fiatalok. Rengeteg szeretetet kapok tőlük, és ez nagyon jólesik, szeretek itt dolgozni. Ráadásul az életemnek egy olyan fázisában vagyok, hogy a gyerekeim felnőttek, elkerültek otthonról, így a központ fiataljai valamiképpen őket is pótolják számomra” – magyarázta.

A központ munkatársai (balról) Löchli Tünde, Katócz Irénke és Zsoldics Éva büszkék a Mosolyházban készülő terítőkreA központ munkatársai (balról) Löchli Tünde, Katócz Irénke és Zsoldics Éva büszkék a Mosolyházban készülő terítőkre


„Számomra ez egy életforma, 26 éve dolgozom sérültekkel. Ez nagyon kreatív munka, minden pillanatban más történik, és ez motiváló, itt nem lehet unatkozni” – mondta Katócz Irénke, aki a nappali központ vezetőjeként dolgozik.

Kérdésünkre, hogy kiknek ajánlaná, hogy a terveknek megfelelően, önkéntesként tevékenykedjenek itt, elmondta: lényegében mindenkinek, de elsősorban olyanoknak, akik keresik önmagukat. Kiemelte: fontos, hogy legalább egy hónapot töltsünk el sérültek között.

„Sok mindent lehet tőlük tanulni, és sok szeretet adnak. Itt gyakran kerülünk váratlan helyzetekbe, melyeket meg kell oldani egyik pillanatról a másikra. Egy fiatal ehhez hasonló kihívásokkal nem találkozik a mindennapi életben.

Hogy mit tanulhatunk a fogyatékkal élőktől? Alázatot elsősorban, szeretetet, a kölcsönös segítést.

Ezek olyan, fontos dolgok, amiket az iskolában nem tanítanak. A fiataljaink közül négy autista, akikről azt kell tudni, hogy kicsit másképp látják a világot, mint mi, úgymond normális emberek. De talán az ő életük a normális. Úgy gondolom, hogy mi túlságosan befolyásoltak vagyunk már a szabályoktól, megszorításoktól, nagyon beskatulyázottak vagyunk, ezért találjuk őket, az őszinteségüket furcsának” – tette hozzá Katócz Irénke.

„Úgy vélem, a Mosolyház működése nemcsak a központot látogató fiatalokra van jó hatással, hanem a mikolai közösségre is, hiszen egyfajta közösségi házként is funkcionál. Emellett szeretnénk bővíteni például a házigondozói szolgáltatásunkat, és abban bízom, hogy ez a Noe Partium Egyesülettel közösen sikerülni fog” – fejtette ki érdeklődésünkre Dobos István polgármester, aki azt is elmondta: örül, hogy az egyesület úgy döntött, hogy Mikolában alapítja meg a bárkaotthont.

Nyitókép: Cornelaș első nagyméretű, ezer darabos puzzle-jén dolgozik, Márti pedig a papírfecniket tépi a téglákhoz




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS