2020. november 29. vasárnapTaksony
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szó sincs cenzúráról a Nethuszár SZFE-ügyről szóló cikke kapcsán, de...

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. szeptember 23. 10:10, utolsó frissítés: 13:54

...de nem árt hangsúlyozni némely dolgot a nyilatkozók, a szerzők és a szerkesztők felelőssége kapcsán, és rögzíteni, hogy a magyarországi kormányközeli sajtóorgánumok hazudnak.


Az erdélyi Nethuszár portál, amely magát gonzóblogként határozza meg, és célja „oknyomozás, tényfeltárás, humor, közélet, karcos hangok, sarkos vélemények” megfogalmazása és közlése, szeptember 19-én, szombat délután egy interjút közölt, amelyben két marosvásárhelyi színházművészetis diákot szólaltatott meg az SZFE-ügy kapcsán. A cikk címe: Árnyalják az SZFE melletti kiállás ügyét az erdélyi diákok.

A közösségi médiában a következő felvezetővel osztottak meg a cikket: „Bár Erdélyből is kiálltak a SZFE-n tüntető, épületfoglaló diákok mellett, a kép korántsem olyan egyértelmű, mintha nálunk is mindenki Vidnyánszky vérét akarná inni a vasárnapi ebédnél. Fodor Előd Marosvásárhelyen kérdezgetett két szinis diákot arról, hogy miként látják ezt a kiállást, és úgy általában a pesti eseményeket.

Az interjú publikálása után alig két órával az anyag helyén csak a következő szolgálati közleményt olvashattuk a Nethuszár oldalán:

Képernyőmentés a nethuszar.ro vonatkozó cikkéről (vagyis annak helyéről) Képernyőmentés a nethuszar.ro vonatkozó cikkéről (vagyis annak helyéről)


Szeptember 20-án a magyarországi sajtó egy része – a magyar kormányhoz közel álló portálok – az esetről olyan címekkel közölt anyagot, mi szerint

- Erdélyi színészhallgatókat cenzúráztak az SZFE-vel kapcsolatos véleményük miatt (Mandiner),
- Szólásszabadság libernyák módra: cenzúrázta a színészhallgatók interjúját a marosvásárhelyi egyetem (888.hu),
- Cenzúrázta a színészhallgatók interjúját az egyetem (Magyar Nemzet).

A Nethuszár szerkesztősége ezt követően frissítést közölt: „Pontosítunk: »az egyik interjúalanyra rászálltak az egyetemen« HELYETT a »az egyik interjúalanyra rászálltak a hallgatótársak az egyetemen« a helyes megfogalmazás.”

A Nethuszár szerkesztőségi álláspontja

A Transindex megkereste az erdélyi gonzóblog szerkesztőjét, Felcser V. Örsöt, aki elmondta, hogy néz ki a történet a Nethuszár szemszögéből. „A következő történt: kaptam egy interjút, amit egyik hallgató készített két másik hallgatóval. Az interjú készítőjét ismerem személyesen, így semmi okom nem volt rá, hogy kételkedjek benne, ezt most is fenntartom. Az interjút lehoztam, a címet én adtam neki, ugyanaz a cím, ami alatt most is fut.” – nyilatkozta Felcser, hozzátéve, hogy lehet nem volt a legszerencsésebb címválasztás, de nem is tartja ezt akkora katasztrófának.

Beszámolója szerint ezt követően pár órával később telefonált az interjú készítője, hogy az egyik alanyra rászálltak az egyetemen, és az lenne a kérés, hogy vegye le a cikket. „Az interjú készítője hívott, és az alanyra hivatkozva kérte, hogy vegyem le. Mivel eléggé gáz egy olvasott cikket csak úgy, magyarázat nélkül levenni, miután kitöröltem az interjút, a helyére beleírtam azt, ami történt, hogy miért vesszük le: a szöveg ugyanaz, amit most is olvasható, hogy az interjúalanyra »rászálltak az egyetemen«. Így kaptam az infót, így is írtam meg” – mondta a Nethuszár szerkesztője, majd folytatta: „Tegnap érkezett egy kérés, hogy pontosítsam a leírást: »hallgatótársak szálltak rá az egyetemen« szöveggel, amit meg is tettem.”

A portál szerkesztője a továbbiakban szükségesnek tartotta közölni a következőket: “(1) Amennyiben hibáztam is valamiben, végig jóhiszeműen jártam el; (2) Az interjúban semmi durva nem hangzott el, abban csak árnyalt vélemények kaptak helyet, a válaszolók senkit nem sértegettek, nem vádoltak senkit, semmivel – sem az egyetemet, mint intézményt nem hozták szóba, sem annak tanárait, sem az interjúban, sem később!” – zárta nyilatkozatát Felcser V. Örs, a Nethuszár szerkesztője.

Képernyőmentések a 888.hu, a Magyar Nemzet és a Mandider címeirőlKépernyőmentések a 888.hu, a Magyar Nemzet és a Mandider címeiről


Az interjúanyag szerzőjének álláspontja

Megkerestük a interjú készítőjét, aki kérésére távolítottak el a már közzétett anyagot.

Arra a kérdésünkre, hogy miért kérte az interjú visszavonását, a következő választ kaptuk: „Mert engem megkért az egyik alany, és nyilván kötelességemnek éreztem ezt továbbítani a szerkesztőnek.”

Arra a megjegyzésünkre, hogy igencsak súlyos vád éri az intézményt, amikor egyetemi cenzúráról cikkezik a magyarországi sajtó, elmondta, hogy „a magyarországi portálok állítása a vezetőséggel és tanárokkal kapcsolatosan nettó hazugság, ezt ők magyarázták bele” – és ezért is folyamodtak pontosításhoz, „az egyik interjúalanyra rászálltak a hallgatótársak az egyetemen”.

Kérdésünkre, hogy konkrétan mit jelent a „rászálltak”, azt a választ kaptuk, hogy az interjú miatti konfliktusuk a közösségi medián az egyik egyetemi hallgatói csoportban alakult ki, ahol egyes hallgatók elkezdték „kiosztani” a szerzőt és megszólaló diákokat.

A szerző beszámolója szerint nem volt fizikai bántalmazás, vagy konkrét fenyegetés, hanem egy közösségi csoportban kialakult éles szóváltás.

„Értelemszerűen nem volt mindenki ellenünk, kevesen is foglalkoztak az üggyel abban a fél órában. Viszont olyasmikbe is belekötöttek, hogy nem koherensek a válaszok, vagy hogy miután az egyetem kiállt az SZFE mellett – amit a két diák aláírt (valójában csak az egyikük) –, utána miért nyilatkoznak ellentétesen.” – mondta, hozzátéve, hogy a konfliktusról bizonyítékok nincsenek, mivel azóta azt is törölték a közösségi média hallgatói csoportjából.

Elmondása szerint felhívta az egyik interjúalany, „hogy úgy érzi, hogy meg van félemlítve, ha lehet kerüljön le az írás. Ehhez nyilván, minden joga megvan, és azt senki más nem fogja eldönteni, hogy meg van félemlítve vagy nem, az az ő tiszte.” Ezért számara, mint az anyag szerzőjének „egyértelmű” volt, hogy kéri a Nethuszár szerkesztőségét, hogy töröljék a cikket.

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte ez cenzúrának minősül vagy sem, elmondta, hogy nem kíván „semmit sem belemagyarázni, betudom annak, hogy meggondolatlanságok voltak mind a két fél részéről” – nyilatkozta, majd összegezte: „De a diákok szempontjából egyébként ez már csak egy szerencsétlen ügy, ami rosszul sült el.”

Álláspontja szerint örvendetes, hogy „sokszínűek vagyunk, és eltérően gondolkozunk, és egy művészeti egyetemen ez erény: viszont hallgassuk meg egymást, ne bántsunk senkit, és ne trollkodjunk.”

Nem cenzúráztak, de...

A cenzúra alkalmazása Romániában és Magyarországon szigorúan tiltott tevékenység, mivel a legdrasztikusabban sérti a szólásszabadságot és a sajtószabadságot – ezen keresztül az állampolgárok korrekt tájékoztatáshoz való jogát –, amelyet a román alkotmány (30-as cikkely) és a magyar alaptörvény is (IX. cikk) sérthetetlen jogként határoz meg.

A cenzúrának sem jogi, sem sajtós-szakmai, pontos, mindenki által elfogadott egységes meghatározása nincs, viszont jellemzően olyan tevékenységet értenek alatta, amikor egy instancia (egyház, állam, kormányok, polgári intézmények) ellehetetlenítik az említett alapjogok gyakorlását. Azaz, amikor valaki nem képviselheti a nyilvánosság előtt azt, amit gondol.

A jelenlegi esetnél akkor lehetne cenzúráról beszélni – ahogyan a magyarországi kormányközeli orgánumok teszik – ha a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákjai számára tilos lenne álláspontjaikat megfogalmazni a nyilvánosság előtt: mert például nincs olyan sajtóorgánum ami ezt leközölné, vagy az egyetemi intézmény tiltaná ezt.

Mind kiderült, itt szó sincs cenzúráról: a diákok elmondhatják a véleményüket, találnak nyilvános felületet amely ezt leközli – mint ahogy ez meg is történt. A nyilatkozatokból az is kiderült, hogy az eset kapcsán az egyetemi intézmény még csak nem is érintett a történtekben – hamis az az állítás, hogy cenzúrázná a hallgatóit.

Tényszerűen ez azt jelenti, hogy az erről cikkező magyarországi sajtóorgánumok félrevezetik a nyilvánosságot, illetve megrágalmaznak egy jó hírű romániai magyar felsőfokú tanintézményt, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet. Amennyiben sajtóként fogják fel magukat, úgy kötelességük lett volna a tényállást ellenőrizni, különben nem sajtómunkát végeznek, hanem propaganda-tevékenységet. Ezért ők a felelősek, nem az érintett diákok, szerző vagy a Nethuszár szerkesztősége.

...ez az öncenzúra felé vezető út

Ezen a tényen mit sem változtat, hogy a Nethuszár szerkesztője vagy az interjú szerzője mennyiben járt el vagy sem a szakmai-etikai normák szerint. Ezt véleményem szerint csak egy árnyalt és alapos szakmai vita keretében lehetne kibontani.

Ebben a vitában felmerülhet a szerkesztőség és a szerző felelőssége egy leközölt cikk esetében, érintve a szerkesztői előjogot a közlésre vagy a cikk visszavonására. Hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez a jog a szerzőt vagy egy interjúalanyt illet meg. Mert amikor az interjú készült, akkor az interjúalanyoknak tudniuk kellett, hogy a nyilvánosság előtt vállalnak véleményt, amelyet kritizálni lehet, cáfolni lehet, szétszedni lehet, és amelyre bárki, bármilyen kommenttel válaszolhat: a szerzőnek kötelessége volt erről előzetesen tájékoztatnia az interjúalanyokat. Akik amennyiben a véleményüket felelős interjúalanyokként vállalták, nem biztos, hogy joguk van visszavonni, hiszen az már a nyilvános közvita része (természetesen meggondolhatják magukat, vagy árnyaltabb álláspontra helyezkedhetnek, és ezt további sajtóanyagokban közölhetik).

De valóban felhozható ellenérvként a nyilatkozó morális és emberi integritásának védelmének biztosítása, amely a szerző, és a szerkesztő felelőssége. E mentén mérlegelhet, hogy közli-e az anyagot vagy sem, milyen formában, milyen módon teszi. Így dönthet úgy, hogy amennyiben a nyilatkozó veszélybe kerülhet a véleménynyilvánítás okán, az anyagot nem közli, vagy a nyilatkozó személyazonosságát nem teszi nyilvánossá.

Az sem egyértelmű, hogy a nyilatkozó szubjektív érzetére kell-e bízni azt, hogy meg van-e vagy nincs megfélemlítve. Mivel az irányadó elv, a szólásszabadság biztosítja ezt az állampolgárok részére, ugyancsak súlyos dolog egy nyilatkozót megfélemlíteni: ilyen esetekben hatósági eljárás kezdeményezhető, mert valóban vannak esetek, amikor fizikai bántalmazással, nemi erőszakkal, gyilkossággal fenyegetik a közéleti témákban állást foglaló személyeket. Ilyen esetekben hatósági nyomozás segítségével jogi úton tisztázható, hogy fennáll-e vagy sem a fenyegetés. Azaz: egyáltalán nem szabadna elintézettnek elkönyvelni egy esetet azzal, hogy valakit megfélemlítettek, ezért visszavonja a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatait, mert ezzel éppen a megfélemlítés mechanizmusait támogatja a szerző, illetve a szerkesztő.

Véleményem szerint semmiképpen sem helyénvaló, ha egy ember méltóságát és integritását sértik a nyilvánosság előtt vállalt véleménye miatt – Facebook-kommentben vagy személyesen –, hiszen valóban meg lehet ezt élni fenyegetettségként, amelynek valóban súlyos következményei lehetnek.

Ezzel együtt, aki a nyilvánosság előtt vállalja a véleményét, erre mindenképpen fel kell készüljön, hiszen a közbeszéd, a nyilvános viták – főként a közösségi médiafelületeken – úgy zajlanak, hogy „rászállnak”, bántó és sértő kijelentések is elhangzanak, és a véleménynyilvánítással ennek a kritikáját is vállaljuk. Főleg olyan témánál - SZFE! -, ahol számtalan szempont, számtalan vélemény, sőt politikai ideológia jelenik meg, és amiben jelentős szerepet vállal egy állam kormánya, hogy akaratát véghezvigye.

Mindenkit megkérünk, hogy amennyiben sajtón keresztül a nyilvánosság előtt tudatosan és felelősen kifejti véleményét, azt ne vonja vissza, hanem harcoljon az igazáért, párbeszéd, vita formájában. Mert minden visszavont cikk, megszólalás a cenzúra másik típusát, az öncenzúrát erősíti, illetve népszerűsíti és elfogadottá teszi a gyáva megfutamodást a nyilvános kritika elől. És ezzel nem csak a romániai magyar sajtónak okoz károkat, hanem a teljes magyar közösségünknek.

Nyitókép: Banksy

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS