Székely István Gergő: jobboldali széthúzás és baloldali összefogás várható a helyhatósági választások után
Tőkés Hunor 2020. szeptember 29. 20:16, utolsó frissítés: 2020. október 01. 12:00Milyen változásokat hozott a 2020-as helyhatósági választás? Mi az amire büszkék és hol estek el lényegesebb pozícióktól a politikai alakulatok? Mire lehet számítani az elkövetkezendőkben? Székely István Gergő politológust kérdeztük.
Székely István Gergő politológus elmondása szerint a választási térkép alapállása továbbra is érvényes, azonban az önkormányzati választásokat követően az eddig megszokottan PSD-s megyék és városok közül is átrajzolódott néhány, még a Kárpátokon túl is. Erdélyben pedig, ahol hagyományosan a jobboldal dominált, ott az USR-PLUS ritkította meg a PNL sárga mezőit.
De kezdjük az elején: miért bukott ekkorát a Szociáldemokrata Párt (PSD)?!
A politológus megállapítása szerint a helyhatósági választások eredményéből az derült ki, hogy a PSD továbbra sem volt képes talpra állni.
Marcel Ciolacu PSD-elnöknek és a pártvezetésnek egyértelműen nem sikerült lemosnia a pártról a börtönben lévő Liviu Dragnea ex-PSD elnöktől „megörökölt” problémákat (a korrupció vádját és az Orban-kabinetet megelőző PSD kormányok sikertelenségét). Az a mélység, amibe Dragnea magával rántotta a pártot még most is érezhető, sőt, az is lehet, hogy az igazi lejtmenet csak most kezdődik.
„Lehet, hogy a Szociáldemokrata Párt számára még nem érkezett el a válság mélyebbik fele” – mutatott rá a politológus arra, hogy ennél talán sokkal rosszabb is jöhet még a PSD számára a parlamenti választások előtt, után.
Ugyanakkor a PSD azon stratégiája sem működött, hogy jelöltjei egyes megyékben nem a párt színeiben indultak el a választásokon, hanem különféle „fantázianevű” koalíciók zászlaja alatt. Erdélyben például: Arad, Máramaros és Beszterce-Naszód megyében is ezzel próbálkoztak – de a stratégia csak az utóbbi két helyen működött és ott is csak részben (Besztercében a megyei tanácselnöki tisztséget megnyerték, de a megyeközpontot elveszítették, Máramarosban pedig fordítva, hozzátéve, hogy Nagybánya polgármestere nem PSD-s, csak élvezte a párt támogatását).
Hogy PSD-ből kik maradnak politikai szempontból erősek?
A politológus úgy fogalmazott, hogy bár a megyei tanácsokra leadott szavazatok – az úgynevezett politikai szavazat - tekintetében a PSD marad a második legnagyobb párt, „ez egy rossz eredmény a PSD számára és fejek fognak hullani. (...).”
Gabriela Firea a bukaresti főpolgármesteri tisztség elvesztésével annak az esélyét is elveszthette, hogy 2024-ben a PSD színeiben megpályázza az államfői tisztségét. De az is kérdéses, hogy Marcel Ciolacu hogyan fogja túlélni a kudarcos választást, főleg azután, hogy néhány héttel korábban egy hasonlóan kudarcos kormánybuktatási kísérletnek volt a főszereplője. Talán az egyetlen dolog, ami mellette szól a jelen kontextusban az, hogy túl kevés idő van már hátra a parlamenti választásig ahhoz, hogy a PSD-n belül vezetőváltást kockáztatnának meg.
Székely szerint a sikeresek táborában, érdemes lesz odafigyelni a továbbiakban Lia Olguţa Vasilescura is. Leszámítva Bukarest negyedik kerületét, Craiova immár a legnagyobb PSD-s vezetésű város, és (talán még Galacot leszámítva) az egyetlen valóban nagy város, amelynek továbbra is PSD-s a polgármestere. Olguţa Vasliescu sikere főleg olyan kontextusban nagy „fegyvertény”, hogy a PSD régi motorosai is közül is megbuktak néhányan, mint például a Vrancea Megyei Tanács elnöke, Marian Oprișan is.
Mi a helyzet a jobboldali pártok szövetségével? Barátból lesz a legjobb ellenfél?
A Mentsétek meg Romániát Szövetség - Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja Szövetség párt (USR-PLUS) mindenképpen előretört – állapította meg a politológus –, méghozzá nemcsak azokon a helyeken ahol létrejött az össz-jobboldali összefogás (azaz ahol USR-PLUS a PNL-vel együttműködött, mint például a fővárosban, ahol Nicușor Dan bukaresti polgármesterségével a legjelentősebb győzelmüket aratták, vagy Bákóban, ahol Lucian Viziteu győzött a PNL-USR-PLUS összefogás színeiben – szerk. megj.)
A két jobboldali párt Bukaresten kívül ugyanis sok helyen egymással szemben indította jelöltjeit. Székely István Gergő szerint pedig még érdekesebbek azok a helyzetek, ahol az USR-PLUS legyőzte a PNL-t, nem pedig összefogott vele. Figyelembe véve azt a tényt, hogy számos erdélyi megyében a PSD gyakorlatilag összeomlot: 15, sőt, van, ahol 10 százalék alá is beestek (és most nem a Székelyföldre kell gondolni, hanem pl. Arad megyére), a politológus szerint akár az is elképzelhető, hogy az ország bizonyos részeiben, főleg Erdélyben, a jobb- és baloldal közötti versenyt felváltja két jobboldali párt általi versenye.
Temesváron Dominic Fritz nyert az USR-PLUS színeiben. A 36 éves német állampolgár pedig a jobboldaliak, de főleg a középosztálybéli románok számára német származása miatt már eleve vonzónak tűnhetett, ezt már Klaus Johannis esetében is láthattuk (először kicsiben, a nagyszebeni polgármesteri mandátumok kapcsán, azután pedig az elnökválasztáson is). Persze kellett Fritz sikeréhez az is, hogy Nicolae Robu, Temesvár PNL-s polgármestere nem volt a legsikeresebb városvezető. Ezzel szemben Brassóban a választásokig hivatalban lévő Gheorghe Scripcaru liberális polgármester megítélése sokkal kedvezőbb volt a szakemberek körében, ehhez képest mégis a vele szemben Allen Coliban győzött.
Az említett nagyvárosokon kívül az USR-PLUS Gyulafehérváron is győzött, ahol Gabriel Pleșa az USR-PLUS polgármesterjelöltje az 1996 óta PNL-s vezetésű városban diadalmaskodott (Paul Voicuval szemben). „Gyulafehérvár megint meglepő, mert nagyon kemény PNL-s, illetve korábban PDL-s bázis volt. Úgy tűnik, hogy miután a régi polgármester elment EP-képviselőnek, nem tudta az utódlását megoldani a párton belül” – elemezte a helyzetet a politológus.
Székely ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az USR-PLUS elsősorban a nagyobb városokban tudott áttörést elérni. Megyei tanácsban sehol nem szerzett többséget, sem pedig megyei tanács-elnöki pozíciót. Ehhez a legközelebb Temes megyében járt, ahol megyei listája kb. 32%-ot kapott, elnökjelöltje pedig igen szoros küzdelemben szorult a második helyre a PNL jelöltje mögött.
A politológus szerint a nagyvárosok megszerzése egyrészről mindenképp pozitív fejlemény az USR-PLUS számára, viszont másrészt korántsem elég ahhoz, hogy a párt decemberben is áttörést érhessen el. A két és fél hónap múlva esedékes parlamenti választásokon mozgósítás szempontjából valószínűleg többet ér, ha egy párt egy megyében kétszámjegyű polgármesterrel rendelkezik kisebb településeken, mint ha megnyerte a megyeszékhelyet. Ugyanakkor Székely István Gergő szerint vannak arra utaló jelek is, hogy az USR-PLUS-nak helyenként sikerült egy más fajta stratégiát is sikerre vinnie: mégpedig azt, hogy olyan sikeres polgármesterjelölteket és „erős embereket” igazoltak le vagy kooptáltak, akik éppen kiszorultak a két nagy párt hálózataiból. Ezzel magyarázható, hogy több helyen kisebb településeken is szereztek polgármesteri és tanácsosi mandátumokat.
„Nyilván nem az történt, hogy az USR-PLUS mögött hirtelen megteremtődött egy ekkora társadalmi beágyazottság és a fél falu átment hipszterbe, vagy hogy a korrupció-ellenes retorika mindenhol egyformán sikeresnek bizonyult – nem erről van szó, hanem az USR-PLUS-nak helyenként sikerült ráépítenie már létező hálózatokra a településeken, amelyek mind a két nagy párt kegyeiből kiestek” – mutatott rá a politológus, hozzátéve, hogy a parlamenti választok kimenetele szempontjából ez az aspektus sokkal fontosabb lesz, mint hogy hány nagyvárosban sikerült az USR-PLUS-nak legyőznie a PNL-t.
Nő az esélye az RMDSZ-nek a kormánykoalícióra, bajtársból még ellenség is lehet!
„Bár összességében még mindig csak a harmadik legnagyobb párt, elég sokat nyert ahhoz USR-PLUS, hogy a PNL megfordítsa az ágyúkat és a PSD helyett őket vegyék célba a parlamenti választásokra. Az is világos, hogy a két párt szavazótábora között nagy az átjárás” – állapította meg a politológus.
Szerinte a helyhatósági választást követően egy nagyon érdekes politikai játszma következik, mert annak ellenére, hogy a PNL és az USR-PLUS potenciális koalíciós partnerek – és most is látszott, hogy ahol együttműködtek, mint a fővárosban is, ott nagyon jó eredményt értek el –, viszont egymás szavazótáborára is veszélyesek. Így Székely István Gergő úgy látja, az fog következni, hogy a PNL egyre inkább az USR-PLUS-t fogja támadni a közeljövőben a PSD helyett, vagy legalábbis mellett.
Elmondása szerint ez pedig magyar szempontból azt is jelentheti, hogy az RMDSZ koalíciós potenciálja növekedhet. Nem véletlen, hogy a választás előtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt nyilatkozta, hogy a PNL-vel együtt kell működni ahol csak lehet. Ugyanis, ha a PNL-nek sikerülne az RMDSZ-el összehoznia a parlamenti többséget, akkor az USR-PLUS-ról könnyedén lemondana.
Szóba jöhetnek-e más koalíciós variációk?
Székely szerint a kis pártok közül az RMDSZ-en kívül a PMP áll a legközelebb ahhoz, hogy önállóan átlépje a parlamenti küszöböt. Viszont egy PNL-PMP-RMDSZ koalíciós kormányt nem lenne könnyű feladat menedzselni, hiszen a PMP gyakran szélsőjobboldali pártként viselkedik. Ideológiailag, illetve az RMDSZ szempontjából akkor már egyszerűbb lenne egy PNL-USR-PLUS-RMDSZ szövetség, bár a politológus szerint a PNL-ben kevesen szeretnének az USR-PLUS-al koalícióra lépni. Inkább választanák a PNL-RMDSZ, PNL-PMP vagy akár a PNL-PMP-RMDSZ koalíciót. Szóba jöhet még a Pro Románia párt is, viszont Victor Ponta pártja egyébként is a baloldalra pozícionálja magát, és a helyhatósági eredmények alapján inkább az tűnik valószínűnek, hogy a baloldali pártok számára az egymással való viszony rendezése vált az égetőbb prioritássá.
A helyhatósági választások eredménye alapján most már egyértelmű, hogy a PNL a legesélyesebb arra, hogy decemberben kormányt alakítson, de a konkrét erőviszonyok még sok mindentől függenek, például a járványhelyzet további alakulásától, ami elvehet még a PNL népszerűségéből. Viszont az sem kizárt, hogy a hátralevő két és fél hónap alatt a PSD szavazótábora tovább amortizálódik, és hogy Ciolacu nem tudja konszolidálni a pozícióját a párt élén egy ilyen – legjobb esetben is felemás – választási eredmény után.
Van amivel büszkélkednie az RMDSZ-nek, viszont nem mindenhol
Székely István Gergő szerint volt néhány helyszín, ahol egyértelmű, hogy számottevő átszavazás történt. Ilyen például Kolozsvár és Várad. De néhány szórványmegyében is nagyon gyenge lett a magyar eredmény: „Brassó és Máramaros megyében elúszott a képviselet a megyei tanácsban, Temesváron a helyi tanácsban, nem néztem még végig szisztematikusan minden megyét, de még máshol is lehetnek kellemetlen meglepetések” – fogalmazott a politológus.
A tömbmagyar és az etnikailag kiegyensúlyozott vidékeken viszont az RMDSZ jól teljesített. A megyei tanácselnöki pozíciókból négyet megnyert, Bihar megyében pedig már akkor borítékolható volt, hogy nem az RMDSZ adja majd a tanácselnököt, amikor Ilie Bolojan bejelentkezett erre a tisztségre. Az RMDSZ szempontjából fájhat Székelyudvarhely, viszont itt is végig érezhető volt, hogy Gálfi Árpád volt az esélyesebb jelölt. Amivel az RMDSZ büszkélkedhet, az leginkább a román többségű városok – Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Szászrégen – megnyerése, de nagy sikernek könyvelheti el a Szövetség Gyergyószentmiklós visszavételét is 12 év után, ahol Csergő Tibor András lett a polgármester.
A többi magyar párt eredménye kapcsán Székely rámutatott, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Váradon hagyományosan viszonylag erős, vagy legalábbis annak tartja magát. Viszont magyar-magyar viszonylatban hiába élvezi az EMNP mondjuk a magyarok egyötödének vagy akár egynegyedének a támogatását, ha az nem elég a bejutáshoz szükséges öt százalék eléréséhez, ahogyan az idén ismét megtörtént.
Az elmúlt négy évben Zatykó Gyula, az EMNP nagyváradi polgármesterjelöltje végig úgy viselkedett, mintha alpolgármester lenne. Holott nem volt az, nem voltak a tanácsban se benne. Viszont a PNL-RMDSZ viszony konfliktusos volt, és Ilie Bolojan polgármester azt találta ki, hogy Zatykót maga mellé veszi, mint egyfajta tanácsadót magyar ügyekben. Váradon erre építette a stratégiáját a Néppárt, és ez elég is volt ahhoz, hogy elvigyen 3,72 százaléknyi magyar szavazatot, de ezzel be sem jutottak a helyi tanácsba, és az sem tapasztalható, hogy a Néppárt növekedni tudott volna Zatykó tevékenységének köszönhetően.
Ugyanakkor az RMDSZ eredménye is siralmas Váradon, Cseke Attila 11,4 százalékot kapott, és a két magyar politikai alakulat eredményét összeadva is távol állunk a magyarok 23-25 százalékos lakossági arányától. „A bihari eredmény egyenesen katasztrófa” – fogalmazott Székely – Kolozs megyét még talán meg lehet érteni, mondhatni helyileg erős az USR, sokan átszavaztak rájuk. Persze Kolozsban is meg kell húzni a vészharangot, Bihar megyét, az ottani eredményt viszont sehogy nem lehet kimagyarázni.”
MPP és EMNP szövetség: sikeres volt az Erdélyi Magyar Szövetség a választások alatt?
Összességében úgy látja, a néppárt és az MPP tovább gyengült. 2016-hoz viszonyítva a Magyar Polgári Párt (MPP) elvesztette a két legfontosabb városát: Gyergyószentmiklóst most a választáson, Udvarhelyt pedig akkor, amikor Gálfi Árpádot kizárták a pártból. Az Erdélyi Magyar Szövetség számára ezt semmiképp nem kompenzálja az, hogy megnyerték Székelykeresztúrt és még néhány községet. Ezt viszont Székely szerint semmiképp nem lehet az EMSZ sikereként elkönyvelni.
Szerinte, ha a két kis párt közötti relatív erőviszonyt nézzük, akkor megállapítható, hogy a Néppárt egy picit erősödött, hiszen korábban egy polgármesterük sem volt, most lett néhány, az MPP pedig gyengült. Viszont ennél lényegesebb, hogy az EMSZ együttesen is gyengébbé vált az RMDSZ-hez képest, mégpedig úgy, hogy közben Gálfiék surranópályán (a Szabad Emberek Pártja (POL) által – szerk. megj.) a POL-os kényszermegoldással hirtelen megelőzték őket.
Mi történt a többi kis párttal a helyhatósági választások alatt?
Az eredmények tükrében úgy néz ki, hogy a román kispártok eléggé rosszul szerepeltek. A politológus szerint a helyhatósági választások Călin Popescu-Tăriceanu féle Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) számára akár a véget is jelenthetik, Tăriceanu „totálisan leszerepelt” Bukarestben. Ennek az eredménynek a tükrében egyértelmű, hogy az ALDE csak úgy juthat be a parlamentbe, ha a PSD „beviszi a hátán”. Ennél egy fokkal jobb a Népi Mozgalom Párt (PMP) teljesítménye, viszont ott is látszik, hogy elérték a határokat – dacára annak, hogy Traian Băsescu egykori államfő bevállalta a borítékolhatóan vesztes megmérettetést Bukarestben azért, hogy pártjának kellő médiafigyelmet biztosítson.
Viszont „aki a legrosszabbul érezheti magát, az Victor Ponta” – tette hozzá a politológus. Kijelentését azzal indokolta, hogy ez a választás egyértelművé tette, hogy a Pro Románia Pártra ugyanolyan kispárti sors vár, mint a PMP-re vagy az ALDE-ra. A párt alig tudott valamit felmutatni az önkormányzati választásokat követően (kivétel a Robert Negoiță győzelme a főváros harmadik kerületében), egyáltalán nem biztos, hogy sikerül bejutniuk a megyei tanácsok többségébe, ironikusan akár azt is mondhatnánk, hogy talán még Claudiu Maior marosvásárhelyi második helye is inkább a sikeresebb eredményeik közé fog tartozni.
Székely szerint a kisebb pártok, de a PSD is kénytelen lesz átgondolni stratégiáját a parlamenti választásokra. A rossz eredmény a baloldalon előrevetíthet egyfajta választási szövetséget a PSD, ALDE és Pro Románia között, esetleg Dan Voiculescu legújabb kispártjával, a Humanista Erő Pártjával kiegészülve (amelynek színeiben Cristian Popescu Piedone megnyerte Bukarest ötödik kerületét). Emlékeztetett, a helyhatósági választások előtt a PSD nem kívánt szövetkezni, nem akart bevinni az önkormányzatokba másokat, mivel látták, hogy sok helyen vesztésre állnak, sok helyen el fogják veszíteni a vezetést, ahol pedig megtartják, ott is szűkülni fog mozgásterük. Ilyen kontextusban nem motiválta semmi arra a PSD-t, hogy azt a keveset is, amit megszerezhetnek, tovább osszák. A parlamenti választáson azonban rákényszerülhetnek a stratégia újragondolására.