Héttagú „szagbizottságok” vizsgálják majd a büdösséget. Toxikológust kérdezünk az új szagtörvényről
Babos Krisztina 2020. október 28. 14:02, utolsó frissítés: 14:38Év végéig kellene megjelennie a módszertannak, amivel a zavaró, akár egészségkárosodást is okozó szagokat vizsgálják majd.
A szakértők is kíváncsian várják, mit tartalmaz majd az a módszertani útmutató, melyet a júliusban elfogadott, szagtörvényként emlegetett jogszabályhoz dolgoznak ki. Ebben fektetik majd le ugyanis azokat a szabályokat, melyek alapján el lehet majd járni azokkal szemben, akik a tevékenységük során kellemetlen bűzökkel keserítik meg a környékükön lakók életét.
A probléma nem újkeletű nálunk, gyakran hallani arról, hogy – többnyire gyárak, cégek – oly mértékben eregetik a bűzt, hogy az elszenvedők hatósághoz vagy épp bírósághoz fordulnak. Nemrég írtunk a nagykárolyiak panaszairól, akik a város határában működő biogáz üzemmel bajlódnak, a legújabb fejlemény e téren pedig a Kolozsváron terjengő bűz, melyért a hulladékkezelő céget teszik felelőssé. A szóban forgó jogszabályról annyit már lehet tudni, hogy a közegészségügyi hatóságok (DSP) feladata lesz majd az esetek kivizsgálása.
Stier István toxikológus, a Szatmár Megyei Közegészségügyi Hatóság munkatársa érdeklődésünkre elmondta, a júliusban elfogadott jogszabály a környezetvédelmi törvényt egészíti ki. És arról rendelkezik, hogy
a zavarónak ítélt szagokat olfaktív úton, azaz szaglás alapján vizsgálják majd.
Egy legalább hét tagból álló bizottság szagolgat majd, ők döntik el, hogy milyen mértékben zavaró egy-egy szag. A jogszabály továbbá várhatóan arról is rendelkezik majd, hogy miként kell vizsgálni azt, hogy egy kellemetlen bűz károsíthatja-e az egészséget.
„Kíváncsian várjuk az alkalmazási módszertant, hogy pontosan lássuk, mi a teendő. Ez nem újkeletű dolog, más európai országokban is hasonló eljárást alkalmaznak. Nem ígérkezik egyszerű feladatnak, nincsenek ugyanis megszabott koncentrációk, határértékek a különféle, kellemetlen szagokra, az emberi szagérzékelés pedig eléggé szubjektív.
Például a levegőben szálló por koncentrációja mérhető és meg is állapították azokat a határértékeket, mely fölött káros lehet az emberi egészségre, a zavaró szagokkal azonban más a helyzet. Eddig is kellett évente jelentést készítenünk arról, hogy milyen környezeti tényezők lehetnek károsak az egészségre, és borzasztóan nehéz erre a kérdése válaszolni” – fejtegette a szakértő. Hozzátette: külföldön egyes régiókban próbálkoznak határértékek megállapításával a kellemetlen szagokra vonatkozólag, azonban nincs erre nemzetközi szabvány.
A toxikológustól azt is megtudtuk, hogy Romániában egyetlen cég rendelkezik e téren akkreditációval. „A bukaresti székhelyű vállalat tartott Kolozsváron egy bemutatót, melyen én is részt vettem. Az egyik módszer az, hogy a héttagú bizottság a helyszínen végzi el a munkát, azaz kiszállnak megvizsgálni a kifogásolt szagokat. A másik módszer pedig az, hogy mintát vesznek a levegőből, belepumpálják műanyag tartályokba, és a laborban folyik az elemzés. Különböző hígításokban vizsgálgatják a mintát, és igyekszenek megállapítani, hogy mikor érik el azt a koncentrációt, amikor már nem érződik a kellemetlen szag” – magyarázta Stier.
A szakértő a Transindexnek azt is elmondta: valószínűleg nem lesz egyszerű az esetleges egészségkárosító hatások megállapítása sem. Nem könnyű ugyanis összegüggésbe hozni egy kellemtlen bűzt egy betegség kialakulásával. És többnyire az orvosok sem vizsgálják azt, hogy például egy sárgaság kialakulásában játszottak-e szerepet környezeti szagok.
A bűzt eregető vállalatokkal szemben egyébként nem könnyű eljárni, épp a bizonyítással kapcsolatos nehézségek miatt. Eléggé sok a reklamáció e téren, számos esetben próbálnak a hatóságok fellépni, és több ügy is került már bíróságra. A cégek azonban igyekszenek hárítani a felelősséget, különböző szakértőket kérnek fel, nehéz egyértelműen rájuk bizonyítani, hogy az ő hibájukból kifolyólag szenvednek a környékükön élők. Emiatt nehéz rákényszeríteni őket arra, hogy változtassanak a technológiájukon vagy hogy szüntessék be a tevékenységüket.
A szakértő rámutatott: a vízszennyezés terén például meg vannak szabva a betartandó koncentrációk, ki van dolgozva a módszertan is, mégis nagyon nehézkes egyes esetekben a szabályszegők ellen fellépés. Megemlítette itt az Unicarm nevű, Szatmár megyei vállalat esetét, melynek a Szamost szennyező tevékenysége ellen többen próbáltak már fellépni, ám az eredmények évek óta váratnak magukra.
„Hogy a problémás esetek megoldásában mekkora segítséget jelent majd az új szabályozás, meglátjuk. Szerintem jó, hogy elkezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert valóban sok gond van ezen a téren. Úgy vélem, a jogszabály alkalmas lehet arra, hogy - a zajtérképekhez hasonlóan - elkészülhessenek a települések szagtérképei, mert ezek valós segítséget nyújthatnak majd a kellemetlen bűzök kialakulásának megelőzésében vagy akár megszüntetésében” – tette hozzá a toxikológus.