2020. november 28. szombatStefánia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vargha Fruzsina: tudom, hogy a sok gratuláció mögött még több nehezményező van

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2020. november 02. 19:10, utolsó frissítés: 2020. november 04. 13:59

24 éves friss diplomás alpolgármestere lett Sepsiszentgyörgynek. A hír azonban nemcsak a város lakóit, hanem magukat a tanácsosokat is meglepte. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, elindultak a találgatások, hogy mi történhetett. Vargha Fruzsinával beszélgettünk.


Megoszlanak a vélemények Sepsiszentgyörgy új alpolgármesteréről. Egyesek örömmel fogadták Antal Árpád polgármester meglepő döntését, miszerint a 24 éves friss diplomás Vargha Fruzsina megválasztásával szeretett volna üzenetet küldeni a fiataloknak, mondván, a fiatalokra Sepsiszentgyörgyön van szükség, nem pedig külföldön! Másokat azonban elgondolkoztatott, hogy a közigazgatásban tapasztalatlan néptáncos-művészettörténész hazatérését követően fél évre már alpolgármesteri tisztséget kapott (holott sok olyan fiatal szakember van, akinek már néminemű tapasztalata is összegyűlt az önkormányzati munka terén). Olyanok is akadtak, akik a politikai döntés mögött hátsó szándékot véltek felfedezni.

A Transindex megkeresésére Vargha Fruzsina őszintén beszélt a kampányát megelőző történésekről, tapasztalatairól, megválasztásának körülményeiről és jövőbeli terveiről.

- Azt hiszem kijelenthető, hogy sokakat meglepett a politikai szerepvállalásod. Talán azért is, mert még azok sem tudták, gondolták rólad, hogy politikai ambícióid volnának, akik középiskolás éveidben, a néptánc vagy az egyetem kapcsán ismertek meg. Bennem például akkor tudatosult, amikor a Nőszervezet plakátján tanácsosjelöltként láttalak. Egyetem előtt vagy közben már megfogalmazódott benned, hogy városi tanácsos szeretnél lenni?

- Nem. Én most is azt vallom, hogy nincsenek politikai ambícióim.


A Nőszervezet plakátján Vargha FruzsinaA Nőszervezet plakátján Vargha Fruzsina


Ez azért elég különös kijelentés Sepsiszentgyörgy önkormányzatának alpolgármesterétől, hisz ez egy magas rangú, közvetetten megválasztott politikai tisztség.

- Igen, tudom. Viszont úgy érzem, Antal Árpád polgármester úr sem azért fordult bizalommal felém, hogy én, bármilyen politikai indíttatású tevékenységet végrehajtsak, hanem a nyelvi akadály miatt, amit ő megfogalmazott: nehéz megérteni a fiatalokat és a fiatalok is nehezebben érthetik, láthatják át a döntéseit. Egyrészt a generációs különbség miatt, másrészt mert nagyon felgyorsult a világ. Tizenöt-húsz év már nem akkora generációs különbséggel jár, mint ezelőtt 30 évvel. Már sokkal gyorsabban kell ritmust és lépést tartani. Én néha azon veszem magam észre, hogy nem értem mit akar velem közölni a saját öcsém, pedig két év különbség van köztünk.

Fél évvel ezelőtt, miután alapképzésen elvégezted a művészettörténelem szakot Kolozsváron, majd ugyanitt a kulturális örökségvédelem mesteri szakon is túl voltál, hazaköltöztél Sepsiszentgyörgyre. Miért döntöttél úgy, hogy otthon folytatod tovább?

- Nekem soha nem volt kérdés az, hogy haza fogok-e költözni. Ezt leginkább az otthoni neveltetésemnek tudható be. Életem első, második és harmadik hét esztendejében is azt hallottam otthonról, hogy családommal egy értékes város, értékes közösségének, értékes tagjai vagyunk. Nem azzal segítjük a várost, a közösséget és önmagunkat, ha a tudásunkat máshol kamatoztatjuk, hanem akkor, ha a saját értékrendünkkel együtt itthon próbáljuk hasznosítani. Úgyhogy a szüleimhez hasonlóan, a hazaköltözés gondolatával kapcsolatosan soha nem merült fel bennem semmiféle kétely, semmiféle kérdés. Amikor édesapám kint élt az Egyesült Államokban egy negyed évet, majd bár maradhatott volna, mégis úgy döntött, hogy hazajön, ezt a mentalitást adta tovább nekem és az öcsémnek, édesanyánkhoz hasonlóan.

Az édesapád alatt Vargha Mihály szobrászra, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójára gondolunk, igaz?

- Igen.

Azt mondtad egy kampányvideódban: egyetemi tanulmányaid alatt fiatal felnőtteket tanítottál. Foglalkoztál velük, irányítottad őket, így tudod, hogy mit jelent csapatban dolgozni, tenni a közösségért. Mire gondoltál ezalatt?

- Kolozsváron egyrészt két évig diákönkormányzati képviselő voltam, másrészt pedig több ifjúsági néptánccsoportot tanítottam néptáncra. Ezért tudom, hogy az egyetemi hallgatók milyen problémákkal szembesülnek, milyen igényeknek kell megfelelniük, illetve megtanultam azt a fajta beszédmódot, amivel meg lehet szólítani őket. Ugyanakkor diákönkormányzati képviselőként azt is megtapasztaltam, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem felső vezetésével a fiatalok üzeneteit hogyan lehet közölni. Egy közösség akkor működik jól, ha a tagjai egy nyelvet beszélnek, de nem mindig egyszerű megtalálni a közös nevezőt, hisz szóba jöhetnek nyelvi, strukturális és kulturális különbségek is. Egy példával élve, ha valaki hétköznapi nyelven szeretne kommunikálni azzal, aki jogi terminust használ, akkor előfordulhat a meg nem értettség érzete. Rám mindig is azt a feladatot bízták, hogy próbáljam meg áthidalni a kommunikációs gátakat és oldjam fel az ebből adódó konfliktusokat. Ilyenkor mindig arra törekedtem, hogy – akár gyermekekről, akár fiatalokról, akár felnőttekről vagy idősebbekről legyen szó –, a különböző generációk között kommunikációs csatornát hozzak létre.

Az alpolgármester letette az eskütAz alpolgármester letette az esküt


Mikor fogalmazódott meg benned, hogy városi tanácsos szeretnél lenni? Hogy amit kipróbáltál "kicsiben", azaz a diákönkormányzatban, azt szeretnéd "nagyban" is csinálni?

- Tulajdonképpen egy felkérés után fogalmazódott meg bennem. Nem titok senki előtt, hogy a polgármester úr már a szobor-megrendelések kapcsán is jó viszonyt ápol édesapámmal, illetve a Székely Nemzeti Múzeummal is szoros az együttműködés. Úgy jött a felkérés, hogy a polgármester úr jelezte édesapám felé, hogy fiatalítani szeretné a városvezetést, illetve szeretné, ha a női szemlélet jobban érvényesülne a városvezetésben és a helyi tanács működésében, mert a nők néha árnyaltabban látják a dolgokat. A múzeum pedig sok ifjúsági rendezvénynek ad otthont, így könnyebb rálátása lehetett az ott megforduló fiatalokra.

- Érthető a polgármester azon döntése, hogy a fiatalok és a nők számát növelni szerette volna az önkormányzatban, hisz társadalmi szempontból is kiemelten fontos. Viszont előzőleg, jól értem, hogy Vargha Mihály és Antal Árpád szoros kapcsolata miatt lettél tanácsosjelölt? A barátságuk volt az oka annak, hogy téged kértek fel erre a feladatra?

- Nem, egyáltalán nem. Csak egy beszélgetés során szóba került, hogy tud-e a múzeumba járó közösségből vagy a saját közösségéből olyan jelöltet, akit értékrendi szempontból leginkább alkalmasnak talál erre a feladatra.

Tehát, külön megkérdezte az édesapádat?

- Egy véleményt kért tőle, ő pedig nyilván egyből hozzám irányította, mert ez már a karantén idején volt, amikor már itthon voltam, és tudta, hogy nem fogok visszamenni Kolozsvárra. Olyan értelemben, hogy egyetemre kelljen járjak, mert az egyetemi órákat online tartották. Édesapám mondta, hogy gondolkodjak el ezen, mert szép feladatnak és új kihívásnak látta számomra. Ő egyébként rajtam kívül felvetett még más neveket is, olyan fiatalokét, akiket rajtam keresztül ismert meg. Tehát, az én ismeretségi körömnek a tagjait, de a polgármester végül engem hívott be egy beszélgetésre, mivel jeleztem felé, hogy úgy érzem, ki akarom próbálni magam másfajta szerepben is. Ez még március-áprilisban történt, majd júniusban közzétették a felhívást az RMDSZ oldalán, hogy lehet jelentkezni helyi tanácsosnak. Végülis, hangsúlyoznám, hogy én is ugyanúgy letettem az iratcsomómat, mint mindenki más.

Antal Árpád polgármester mellett Tóth-Birtan Csaba és Vargha Fruzsina alpolgármesterekAntal Árpád polgármester mellett Tóth-Birtan Csaba és Vargha Fruzsina alpolgármesterek


Mikor kezdtél el tevékenykedni a Nőszervezetnél? A jelöléssel együtt jött?

- Igen.

Tehát, miután iktattad a jelöléshez szükséges iratcsomót, utána beléptél a Nőszervezetbe?

- Mivel az elmúlt öt évben nem voltam itthon, őszintén, nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy a tanácsosság mit fog majd magával hozni. Voltak információim róla, mert 2012-2016 között apukám is tanácsos volt. Ő elmesélte, hogy az ő munkája mivel járt. Amikor elbírálták a tanácsosi jelentkezési iratcsomónkat és kiderült az első 15-20 személynek a kiléte, akkor keresett meg a Nőszervezet, hogy lehet csatlakozni hozzájuk. Akkor kerültem kapcsolatba a Nőszervezettel.

Azt szokták mondani, hogy a politikai ranglétra első fokozata az ifjúsági szervezetek szoktak lenni. Te is részt vettél az egyetemi évek előtt, még Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium diáktanácsának, a Háromszéki Ifjúsági Tanács vagy valamelyik tagszervezetének tevékenységében?

- A Mikó Diáktanáccsal dolgoztam együtt, amikor szükségük volt valakire vagy valakinek a véleményére. Akkor általában ott voltam, és szerveztünk is közösen programokat. Viszont nem voltam soha elnökségben vagy tagja a diáktanácsnak. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy ha kívülről szemlél az ember, akkor kicsit jobb rálátása van. Ezt egyébként az egyetemi tanácsban is így éreztem. Egészen addig a pontig, amíg nem voltam diákképviselő, addig sokkal több információm volt a diáktársaimról arra vonatkozóan, hogy kinek milyen problémája van. Milyen konfliktusai vannak. Onnantól, hogy ezek a feladatok bekerülnek egy funkció mögé, azt hiszem sokakban elutasító magatartást vált ki. Bizalmatlanokká válnak az emberek tőle. Az egyetemen például ki voltak írva a fogadóóráim: az első két, három hónapban még jött elvétve egy-két diák, de később már soha. Én kellett utánuk menjek. Nem jelentett gondot, hogy nekem kellett felvennem a kapcsolatot a diáktársakkal, de azt mutatta meg számomra, hogy a funkció nagyon sok információt elzár.

- Azt nyilatkoztad még nincs tapasztalatod a közigazgatásban. Antal Árpád elmondta, hogy egy politikai üzenetet szeretett volna megfogalmazni a fiatalok – és teszem hozzá: a nők felé is – azáltal, hogy téged választott, meg a Vargha Mihállyal való jó kapcsolata, a múzeum igazgatójának ajánlása is közrejátszott a döntésében - derült ki eddigi beszélgetésünkből. Ezeken a tényezőkön kívül, szerinted miért éppen reád esett a választása, van-e, lehet-e még valami plusz indítéka erre? – Miért érdekesebb a fiatal és tapasztalatlan Vargha Fruzsina szemben azokkal, akik az ifjúsági szervezetekben, nőszervezetben régóta tevékenykednek, vagy szakmai szempontból felkészültebbek volnának a feladatra?

- Én azt hiszem, hogy az értékrend miatt. Talán bennem érezte meg azt, hogy az én értékrendem közel áll az övéhez. Emiatt lehetőséget látott abban, hogy egyrészt a közös munka hatékony és jótékony hatású lesz. Másrészt az én értékrendemhez közelállóan fogok bizonyos kérdéseket eldönteni, illetve bizonyos problémákat megoldani. Így Antal Árpád is könnyebben elfogadja és könnyebben tud azonosulni a döntéseimmel.

Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy legfiatalabb női városi tanácsosként, neked szánja az alpolgármesteri tisztséget?

- Nem tudtam aludni meg enni (nevet – szerk. megj.). Nagyon meglepődtem! Meglepődtem pont amiatt, mert egy picit én is úgy gondoltam, hogy most valószínűleg Sztakics Éva alpolgármester helyére keres valakit. Emiatt én is úgy gondoltam, mint valószínűleg az összes tanácsos társam, hogy egy tapasztalt, akár azonos körökben mozgó nő fog a helyére kerülni. (Az mindannyiunk számára világos volt, hogy nő fog erre a pozícióra kerülni.) Úgyhogy meglepődtem a polgármester döntésén. Nem állítom, hogy nem voltak bennem kérdések és nemcsak amiatt, mert nincs tapasztalatom, illetve nagyon fiatal vagyok. Amiatt is, mert nagyon sokat dolgoztam azon, hogy szakmailag, művészettörténészként helyt tudjak állni. Főleg azért is, mert én kortárs képzőművészetre próbáltam szakosodni, amit az egyetemen nem tanítottak. Rengeteg plusz munkámba és energiámba került felzárkózni. Hirtelen azon tűnődtem el, hogy ez a sok munka és energia háttérbe fog szorulni és nyilván még több munka és még több energia lesz ezt a feladatot betölteni. Ugyanakkor az a kérdés is felmerült bennem, hogy megfelelek-e ennek a feladatnak és megérdemlem-e ezt a bizalmat, illetve képes leszek-e lelkileg is felvértezni magam, mert tudom, hogy a sok gratuláció mögött még több nehezményező van.

Sztakics Éva volt alpolgármester és Vargha Fruzsina frissen megválasztott tisztségviselő. Forrás: Sláger Rádió, Kovács Zsolt Sztakics Éva volt alpolgármester és Vargha Fruzsina frissen megválasztott tisztségviselő. Forrás: Sláger Rádió, Kovács Zsolt


Pont a nehezményezőkre gondolva, hogyan fogadták a tanácsos kollégák, a Nőszervezettel és az ifjúsági szervezetek képviselői azt, hogy te töltöd be az alpolgármesteri tisztséget? Lett volna más jelöltjük rajtad kívül?

- Ez csak nagyon rövid ideje történt meg. Nem csak én lepődtem meg ezen a felkérésen, hanem mindenki más is. Én úgy érzem, hogy a különböző szervezetekben többnyire egyértelmű a közös munkára való törekvés. Úgy érzem őszinte az, amikor azt mondják, hogy bármilyen segítségre van szükségem, szóljak nekik. Az ifjúsági szervezetek képviselői, akikkel az elmúlt két napban alkalmam volt beszélni, úgy érzik, hogy itt volt már ennek az ideje.

Itt volt az ideje annak, hogy egy 24 éves női alpolgármestere legyen Sepsiszentgyörgynek?

- Azon az állásponton vannak, hogy itt volt az ideje annak, hogy a városvezetés ekkorát fiatalítson, vagy ennyire nyilvánvalóan nyisson a fiatalok felé.

Kik voltak a nehezményezői ennek a nyitásnak?

- A nehezményezők én úgy érzem a sepsiszentgyörgyi lakosok. Egy kicsit saját magam védelmében is igyekszem elkerülni a közösségi médiának a negatív kisugárzását. Egyelőre próbálom kipróbálni magam a feladatban, mert tényleg nagyon új ez a helyzet nekem. Úgyhogy amennyire tudom kizárom a negatív kommenteket, a negatív hangvételű üzeneteket. Úgy érzem, hogy mindenki (vagy legalábbis sokan) szkeptikusak arra vonatkozóan, hogy erre én képes vagyok-e. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy sokakban felmerült, hogy most egy friss diplomás akar a sepsiszentgyörgyiek sorsáról dönteni.

Vargha Fruzsina és a kórustagokVargha Fruzsina és a kórustagok


Azzal kapcsolatban voltak kételyeid, hogy Antal Árpád esetleg azért dönthetett egy fiatal, friss diplomás alpolgármester mellett, mert a saját pozícióját szerette volna ezzel erősíteni? Ez ugyebár az egyik kritika, ami a megválasztásod kapcsán felmerült.

- Igen, eljutnak ezek a vélemények is hozzám. De, nem. Bennem ez soha egy percig sem merült fel. Azt is megmondom, hogy miért: én úgy gondolom, hogy az aki több mint 15 éve sepsiszentgyörgyi lakos, az láthatja, hogy a város fejlődik, a városvezetést elismerés övezi: nemcsak Székelyföldön, de Erdély szerte. Tehát, én nem gondolom úgy, hogy Antal Árpádnak szüksége lenne arra, hogy bebetonozza a pozícióját. Sőt, úgy gondolom, hogy egy ilyen merész döntéssel, nem ezt a bebetonozást segítette elő.

Mindig lesznek elégedetlenkedők, de a város fejlődött eddig is, és bízom benne, hogy ugyanilyen eredményesen fog fejlődni ezután is.

Viszont nem gondolod, hogy ez a lépése kicsit visszatetsző azoknak a fiataloknak, a Nőszervezet tagjainak, a tanácsosoknak is, akik nagyon sok ideje arra várnak, hogy egy nagyobb pozíciót érjenek el a tanácson belül?

- Biztos, hogy van olyan, aki most nem tudja mire vélni, vagy rossz szemmel nézi ezt a döntést. Biztos, hogy van ilyen, de én úgy gondolom, hogy nem lehet megfelelni mindenkinek. Én azonban teljes mértékben egyetértek a polgármester úr szemléletével: hiába építünk, hiába fejlesztünk valamit, ha azt aztán nem lesz, aki használja. Az egyértelmű, hogy a mai fiatalokat nem lehet megvezetni. A mai fiataokat nem az anyagiak és az ígéretek útján lehet megfogni, hanem a személyes kapcsolatok és a személyes segítség útján.



- Ez egy szép gondolat volt. Az alpolgármesteri tisztséget illető kényesebb kérdésekről térjünk is át a terveidre. Már a kampányígéretekből is úgy tűnik, hogy egy nagyon nagy fába vágtad a fejszéd, amelyek megvalósításához sokaknak a segítségére szükséged lesz. Értesültem szerint ugyanis a terveid között szerepel a friss diplomás fiatalok hazaköltözésének, elhelyezkedésének és letelepedésének segítése. Ugyanakkor a néhai Bazár épületének és a Szakszervezetek Művelődési Házának megnyitása a művészetkedvelők, a néptáncosok, a színészek és pártolóik előtt. Említettél még a kampány során start upot és konferenciák megszervezését is. De haladjunk sorjában. Szerinted miért mennek el vagy miért nem jönnek vissza a fiatalok a tanulmányaik elvégzése után?

- Amiért sokan a kitelepedés mellett döntenek az talán a munkalehetőségek feltételezett hiányára vezethető vissza, ami nemcsak Sepsiszentgyörgyöt érintő kérdés. Ez egyrészt visszavezethető arra az ördögi körre, amikor a friss diplomás diák azért nem kap állást, mert még nincs munkatapasztalata. Viszont akkor lesz munkatapasztalata, ha dolgozik. Ugyanakkor nagyon frusztráló a fiatalok számára, hogy 3, 5 vagy 8 év egyetemi függetlenség után haza kell költözniük a szülőkhöz és huzamosabb ideig ismét csak rájuk támaszkodhatnak.

Én például azzal szembesültem, hogy annak ellenére, hogy művészettörténetet végeztem és édesapám képzőművész. Az ő kapcsolatai által tehát megvolt a lehetőségem a szakmai berkekbe belátást nyerni és bekerülni. Mégis több mint egy fél évig kellett várjak a betölthető pozíció megüresedésére. Aki a fiatalok közül azon gondolkodik, hogy hazajön, de nem rendelkezik olyan lehetőségekkel, mint a családi háttér, a kapcsolati háló, ebben az esetben nem hat hónapig, hanem sokkal hosszabb ideig kénytelen várni, hogy el tudjon helyezkedni. Így sokkal vonzóbb lesz számára Kolozsvár, Bukarest vagy inkább Budapest, ahol nem kötelező a román nyelvtudás sem. Másrészt, nyilván a nagyvárosokban több a munkalehetőség és nagyobb a fizetés. Utóbbival a Sepsiszentgyörgyhöz hasonló méretű városok nem tudnak versenybe szállni, amivel viszont igen, azaz hogy amennyiben valaki hosszú vagy rövid távon családot szeretne, itthon fenn tudja tartani. A város élhető, családbarát, dinamikusan fejlődő, mozgalmas és számos szabadidős programot tud nyújtani, illetve tagadhatatlan, hogy pezsgő kulturális és ifjúsági élet van jelen.

Mi az, amin változtatni szeretnél ahhoz, hogy a fiatalok Sepsiszentgyörgyön képzeljék el az életüket Kolozsvár és Budapest helyett?

- Egy olyan projekten gondolkodom első sorban, ami két oldalról közelíti meg a témát: a munkaadók és munkavállalók szempontjából. Fel szeretnénk mérni, hogy a végzős diákok közül, ki milyen egyetemet választ, illetve ha nem választ, akkor hogyan folytatja az életútját és mi az oka ennek. Másrészt, ha elvégezték az egyetemet, akkor milyen arányban, milyen munkahelyekre lenne nagyobb szükség. A másik síkon pedig azt vizsgálnánk, hogy mi az, amit a város biztosítani tud (közhivatalokban és magán szférában egyaránt). Az évente hazaköltözni vágyó száz diákból egyből nem fogunk tudni mindenkinek munkát ajánlani, viszont legalább ők is tudni fogják, hogy kihez fordulhatnak, hol kereshetnek munkát. Szeretnék egy munkaközvetítő irodát, csapatot. Azaz egy munkaadói, munkavállalói csomópontot Sepsiszentgyörgyön.

Meg gondolom az iroda mellett ennek lenne egy applikációja is, hogy a két csoport képviselői tallózni tudjanak az ellenkező oldalon.

Lesz online része is, viszont nagyon fontosnak tartom a személyes kapcsolattartást is. Fontos, hogy személyesebbé és barátibbá tegyük ezt a kapcsolatot, mert akkor máris kevesebb az elutasítás és a pályakezdőben kevesebb a félelem ezzel kapcsolatban. Az elképzelést leginkább a LinkedIn felületéhez tudnám hasonlítani, amelyet Sepsiszentgyörgy szintjére próbálunk szűkíteni. Ez egy hosszabb folyamat része, de idővel a vállalkozók és a hazaköltözni vágyók is egyaránt fel tudják majd tölteni ide az ajánlataikat, folyamatosan frissíteni tudják a felületet.

Miért gondolod, hogy most jött el az ideje, hogy a Bazár épülete és a Szakszervezetek Művelődési Háza újra megnyithassa kapuit?

- A Bazár épületét én a művészeti funkciója szempontjából emeltem ki, másrészt azért mert engem személyesen is érint, illetve mert úgy gondolom, hogy egy olyan csomópont tudna lenni a fiataloknak, az időseknek, a gyermekek számára, ahol meg lehet találni az átmenetet és közös hangot a különböző generációk között. Ott olyan terek vannak, amelyek be tudnának fogadni egy vita estet, beszélgetést, koncertet, könyvklubot.

Nekem fájó pontom az, hogy a Bazár impozáns- és nagy múltú műemlék épülete nagyon régóta nem tölti be a fő rendeltetését, hogy képtárként is működjön. Nem is tudom, hogy hány éve zajlik a hercehurca a felújítás körül. Ez egy olyan tér, ahol én a gyermekkoromat töltöttem. Nagyon sokat jártunk oda a hangulata miatt és azért is, amit képviselt. Ez egy művészeteknek hódoló hely volt.

Viszont ha eddigiekben stagnált ez a projekt, mi a garancia arra, hogy a Bazár és a Szakszervezetek Művelődési Háza most megnyithatja kapuit?

- Garancia nincs rá, viszont én azért fogok dolgozni, hogy megnyithassanak. Én még jártam a Szakszervezetek Művelődési Házába táncpróbára. Úgy gondolom, hogy egy olyan város, amelynek van Háromszék Táncegyüttese, ami nemcsak Romániában, Magyarországon és nemzetközi szinten is elismerésnek örvend, illetve előadásról előadásra nagyon komoly munkát mutat fel: támogatni kell abban, hogy egy picit kiterjeszthesse a tevékenységét.

És nemcsak őket, az amatőr táncegyüttesek is megérdemlik azt, hogy emberibb körülmények között próbálhassanak, ami testtudatos. Olyan értelemben, hogy sajnos sok helyen nincsenek olyan körülmények biztosítva, hogy a sérüléseket elkerüljék. Egy beton padlózatú teremben egy és fél, két év alatt biztos, hogy a térd, a boka, a forgók tönkre mennek. Ennek a gondolatnak szeretném megfeleltetni a Szakszervezetek Művelődési Házát, ahol akár tükrökkel, balettszőnyegekkel megteremtenénk azokat a kondíciókat, amit ugyanúgy megérdemelnek: a drámások, a bábszínházasok, a színi- és a táncegyüttes csoportok, mert jó munkát végeznek, ami bizonyított tény.



- Ha Kolozsvár vagy Erdély bármely szegletében szakmabelieket kérdezek, elismerően szólnak a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérről, az M Studio és a Tamási Áron Színház társulatáról. A városháza kommunikációjából viszont, amikor értékekről beszél, nekem úgy tűnik olykor kimaradnak ezek a nagyon értékes és elismert (szín)terek. Számíthatunk arra, hogy a jövőben jelentősebb hangsúlyt kapnak a kommunikációban és támogatások terén?

- Igen. Én ezt szeretném elérni. Azt is megmondom, hogy miért! Amiket felsoroltál: a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér, az M Studio és a Tamási Áron Színház is a mával foglalkoznak: a kortárs művészetekkel, színházzal és mozgáskultúrával.

Úgy tapasztalom, hogy mindennel, ami kortárs, az emberek többsége egy picit szkeptikus. Tehát, úgy a kortárs művészettel, mint annak minden leágazásával. Művészettörténészként ezt úgy látom, hogy minőségi tárlatoknak nincs a megnyitón kívül látogatója, mert az emberek azt mondják, hogy nem értik, nincs meg a közös nyelvük hozzá. Én úgy gondolom, hogy ezt a nyelvet nem olyan nehéz megtalálni és megkeresni, mint amilyennek így első ránézésre tűnhet. Én azt hiszem, hogy át lehet hidalni ezt a szakadékot. Az előadások mindenkihez szólnak, viszont nem mindenki érzi úgy, hogy hozzá is szólnának. Én abban is szeretném támogatni ezeket az intézményeket, hogy megmutassuk: nemcsak azt mondjuk, hogy mindenkihez szól, hanem tényleg így is van.



Azt még nem találtam ki, hogy ezt miként lehet megvalósítani és biztos, hogy nem egyik napról a másikra fog sikerülni, viszont szeretném ha Sepsiszentgyörgy élen járna abban, hogy Székelyföldön a kortárs művészeteket propagálja. Mert a székely az erdélyi magyarokhoz hasonlóan hagyománytisztelő kultúrkör, azaz a hagyományos kiállítási formákat és közlésmódokat szereti. Mindenre, ami egy picit elrugaszkodottabb, már nem is, hogy félve, de gyanakodva tekint. És én szeretném, ha ez a gyanakvás egy kicsit csökkenne vagy eltűnne, kicsit nyitottabbá válnánk az újdonságok iránt is.

- Addig is, amíg ez sikerül. A hagyományos művészetekre áttérve, az önkormányzat 2016-ban magyar nyelvű képzőművészeti egyetemet ígért a sepsiszentgyörgyieknek a TBC-kórház épületében, ami a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében valósulhatna meg. Esetleg számíthatunk arra is, hogy ez is a terveid között lesz, hogy így négy év elteltével mégis megvalósulhasson?

- Igen. Ez a projekt most egyébként új fázisba lépett. Most nagyon bizakodóak vagyunk ezzel kapcsolatban. (Két nap távlatából tudom ezt mondani, most kezdek egy kicsit jobban belelátni az önkormányzat terveibe.) Mindenképpen nagyon fogom propagálni azt, hogy Sepsiszentgyörgyön egy ilyen intézmény létrejöjjön. Leginkább azért, mert van egy Plugor Sándor Művészeti Líceumunk és egy kicsit nevetségesnek tartom azt is, hogy a városból Nagyváradra mennek el tanítani az oktatók. Rengeteg fiatal művész és rengeteg ötlet van, de a fiatalok ebben a fészekben nem tudnak kibontakozni ilyen téren. A diákok és a tanárok is el kell menniük hozzá a nagyváradi egyetemre.

Ez szerintem egy másik pontja tud lenni annak, hogy a fiatalok itthon maradjanak, mert a fiatal művészek helyben maradhatnak, lesz munkájuk, tapasztalat cserélhetnek egymással és szellemi műhelyeket tudnak kialakítani. Ennek a megvalósulása már csak azért is fontos lenne, mert Sepsiszentgyörgy egy olyan csomópont a képzőművészeti életben is, ahova gyakran jönnek kiállítani.


Lett Eerdélyi Művészeti Központ, ami egy fantasztikus dolog! Egy erdélyi művészeket megmutató kiállítótér van Sepsiszentgyörgyön – ez azt jelenti, hogy rengeteg képzőművész állít ki a városban, viszont nehéz őket tetten érni és megragadni, mert hiányzik az az intézmény, ami tanítani tudna róluk, vagy megkérdezze a technikájukat. Kortárs képzőművészettel a szakma még sajnos nem nagyon foglalkozik, és azt hiszem, hogy egy képzőművészeti egyetem ebben tudna segíteni. Már a diákok által is ezek az intézmények látogatottabbak lesznek, másrészt a művészek se lennének annyira elszigetelve a közösségtől.



Jelenleg hol tart az egyetemalakítás projektje négy év elteltével?

- Amennyire tudom elég jól áll a projekt, szerintem 1-2 éven belül be fog indulni. A Pécsi Tudományegyetemmel nagyon komoly egyeztetések zajlanak, már vannak felkérve egyetemi oktatók. Ki van alakulva, hogy milyen oktatási irányt követnek majd elméleti és gyakorlati oktatás szinten. A tanári karban nem lesz hiány, illetve a profilja is elég jól ki van alakulva.

Tehát, itt a problémát az jelenti inkább, hogy az épület még nincs megvásárolva?

- Igen, amennyire tudom a legnagyobb gond az épület, azonban erről inkább egy következő alkalommal, mélyrehatóbban nyilatkoznék, mert még nem teljesen látom át a helyzetét.

- Két nap távlatából ez teljesen érthető. Viszont azt még hadd kérdezzem meg, hogy mi a véleményed az Átlátszó Erdélyben nemrég megjelent cikkről, amelyben az ország legjobb akusztikájú hangversenyterméről írtak, és amelyet Sepsiszentgyörgyre terveznek az új mega-kultúrközpontba. Az Átlátszó Erdély számos városlakót szólaltatott meg, akik arról számoltak be, hogy a városháza rendezési terve miatt a Bodok Hotel mellett, az ők lakásuk is veszélybe került, illetve telkeik egy részét is elveszíthetik.



- Pont ma (pénteken – szerk. megj.) volt egy beszélgetésem Sipos Dóra-Viola városi tanácsossal a fiatalok visszajelzéseivel kapcsolatban. Nagyon sokan jelezték, hogy hiányzik nekik egy közösségi tér. Az iskoláknak megvannak a maguk lehetőségei, mint konferencia termek, sportpályák, dísztermek biztosításával, viszont ezek iskolán belül vannak és a fiatalok többsége alig várja, hogy kijöjjön az iskola kapuján. Kevesen akarnak visszamenni délután oda, igényük van egy ifjúsági és kulturális térre. Az ifjúsági központ, ami tervben van, ezt a kérdést biztos, hogy megoldja. Másrészt viszont egy olyan mozgatórugó tud lenni a városban, amit sajnos kevesen vesznek észre és sok olyan személy van, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja átlátni, mert egy ilyen építkezés a város központjában meglepő és félelmet keltő lehet.

A piros zónába helyezett ingatlanok között olyan is van, ahová napi szinten én is járok és nekem is fáj a szívem miatta, de úgy gondolom, hogy egy olyan cél van kitűzve, ami hosszú távon a város életére nézve jótékony hatással tud lenni. Törekedni fog az önkormányzat arra, hogy találjunk egy olyan megoldást, ami azért kárpótolja azokat a személyeket, akik emiatt veszteségesek lehetnek. Viszont nekem nem jön, hogy elhiggyem, hogy ez az ők figyelmen kívül hagyásukkal fog megvalósulni vagy úgy, hogy abban több lenne a személyes veszteség. De két nap alatt még nem látom át teljesen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS