2021. július 24. szombatKinga
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Tódor Erika: ne problémaként kezeljük a román nyelvtanulást, hanem erőforrásként

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2020. november 05. 11:38, utolsó frissítés: 13:35

El lehet-e várni az iskolától, hogy a diákok már az iskolapadban elsajátítsák a román nyelvet? Miért menőbb angolul tanulni, mint románul? Tódor Erika-Máriával a nyelvpedagógiai tudományok doktorával beszélgettünk.


Román nyelvtanulás terén számos diák nehézségbe ütközik. A probléma főleg a székelyföldi településeket érinti, de az oktatási rendszer hibái a többi szereplőt sem kímélik. 2012-2013-tól kezdetét vette a romániai kisebbségi oktatásban résztvevő diákokat érintő oktatási reform, amely 2017-től kezdődően az 5-8-asok oktatására is kiterjedt, és ami a magyar diákok román nyelv oktatásában jelentős változásokat eredményezett.

Új sorozatunkban minél több szakember megszólaltatásával próbáljuk meg körüljárni: mitől lehetne hatékonyabb a román nyelv oktatása az iskolában és mi akadályozza a magyar diákokat a román nyelv elsajátításában. Az első részben az 5-8. osztályosok kisebbségi román tankönyveinek szerzőjét, Bartolf Hedwiget kérdeztük, a második részben Köllő Zsófiával a Romániai Pedagógusok Szövetségének (RMPSz) programigazgatójával beszélgettünk. A következő részben Tódor Erikát a magyar diákok számára készített román nyelv és irodalom tantervet kidolgozó bizottság munkatársa számolt be.

ROMÁN NYELV OKTATÁSA

» Új tanterv? Van. Új tankönyvek? Vannak. Mi kellene még az eredményes román tanuláshoz? Megkérdeztük.

» Köllő Zsófia: A magyar diákoknak csak akkor lehet tankönyve, ha a románok már lerendezték a teljes licitet

» Tódor Erika: ne problémaként kezeljük a román nyelvtanulást, hanem erőforrásként

» Hogyan tanulhatna meg jól románul a gyermekem? Transindex-kerekasztal kreatív pedagógusokkal

» Nem menő románul tanulni, és alig mernek a gyerekek megszólalni. De mit lehetne mégis tenni?

» Mennyivel keres kevesebbet, aki nem tud románul? Csata Zsombor előadása

» Transindex-kerekasztal: nyelvtudásunk és a román nyelvvel szembeni attitűdjeink

» Nemcsak a románok várják el tőlünk, hogy tökéletesen beszéljünk románul, de mi is magunktól. Jó lenne ezen változtatni

» Diákok a román nyelv oktatásáról: az iskolában nem lehet megtanulni románul

» Egy felmérés szerint az erdélyi magyarok között egyetértés van abban, hogy meg kell tanulni románul

» Transindex-kerekasztal: Két nyelv között

» Szakemberek a románnyelv-oktatásról: „a helyzet nem jó, de van benne potenciál”

» RMPSZ: aggasztó a román próbavizsga eredménye; diszkriminálják a magyar diákokat

» Aláírásgyűjtést indítunk: valódi megoldást a magyar diákok iskolai románnyelv-oktatására!

» A kisebbségi román nyelvoktatás még mindig nem működik megfelelően: ennek hatékonyabbá tételét sürgetik Hargita megyében

» Cserei Gyöngyvér romántanár: nehezek a tételek, a román nyolcadikosok képességfelmérőjéhez hasonlíta

» Megnéztük a román tételeket a nyolcadikos magyar diákok képességfelmérő vizsgáján

» Megjelent a román tételek javítókulcsa: itt lehet ellenőrizni, hogy milyen pontszámot sikerült elérni

» Államtitkár: közepes nehézségű volt a román vizsga, jó hangulatban folytathatják a diákok

további közviták »


Mit jelent a többnyelvűség és a kulturális másság a romániai kisebbségi magyar oktatásban résztvevő diákok számára?


- A magyar tannyelvű iskolákban az anyanyelv és államnyelv összefüggésében kétnyelvű, idegen nyelvek viszonylatában pedig többnyelvű oktatásról beszélhetünk. Azonban a többnyelvűség elsősorban a tantárgyak szintjén jelenik meg, tannyelvként. A magyar tannyelvű iskolákban az anyanyelv a rendszerező elv, minden más tantárgyat (és így szaknyelvet) anyanyelven sajátítanak el, az anyanyelvi kultúrához képest, és erre a tudásra alapozva kerül sor az államnyelv és idegennyelvek elsajátítására. Éppen ezért a hozzáadó nyelvelsajátítás folyamatában nagyon fontos, hogy mind a tananyag tervezésében, mind a tanításban, ne egy-egy nyelvben gondolkodjunk, hanem a nyelvek közötti kapcsolatokra is reflektáljunk.

Ugyanakkor a nyelvtanításban az is fontos, hogy a nyelvi viselkedés nevelésére is figyeljünk, a tudatos nyelvhasználatra, a személyiség alakítására, és ebben éppen az iskola által nyújtott tanulási élmények, tapasztalatok játszanak meghatározó szerepet. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a nyelvtanulást ne problémaként kezeljük, hanem olyan erőforrásként, amely a nyelvhasználati biztonság, a kulturális otthonosság eszköze, a továbbtanulás, a hatékony beilleszkedés, a társadalmi mobilitás előfeltétele.

Ebben a hozzáadó két- és többnyelvűségben helyezhetjük el a román nyelv oktatásának kérdését, melynek hatékonysága egy gyakran felmerülő kérdés. Önnek mi a véleménye erről?

- A probléma különösen a tömbmagyar környezetben szocializálodó diákok esetében merül fel, ugyanis az ő helyzetük frusztráló, mert több éves tantárgyi tapasztalat után sem sikerül a mindennapi kommunikációs helyzetekben hatékonyan, felszabadultan helytállni a nyelvi tudás korlátai miatt. Az új tanterv – ami alapján a mai nyolcadikosok is tanulnak – elvei és tartalmi kínálata reálisabb, magasabb minőségű kínálatot biztosít a helyzet kezelésére.

Az új tanterv mivel tud többet nyújtani a réginél?

- Az új tantervet 2017-től alkalmazzák a felső tagozaton. A legfontosabb hozadéka az, hogy elismeri, hogy a magyar tannyelvű iskolákban tanuló diákok a román nyelvet anyanyelvükhöz képest ismerik meg, fedezik fel, nem anyanyelvként. Bár a magyar nyelvben a „nem anyanyelv” kifejezés (amely egyébként újabban megjelenik a szerbiai, szlovéniai államnyelvi tantervekben is) elég erőltetettnek hangzik, mégis pontosan rögzíti a nyelvek státusát, és a köztük levő kapcsolódást. Ebben az összefüggésben az új megközelítés már önmagában mérföldkőnek számít, hisz több határon túli magyar közösség esetében ez a jogi feltétel nincs biztosítva. Ugyanakkor az új tanterv nagy hangsúlyt fektet a kommunikatív nyelvelsajátításra, a kontrasztivitásra, a hétköznapi nyelvhasználat elsajátítására.



Mint említette, a román nyelv elsajátítása problémákba ütközik mind a mai napig. A román nyelv tanítása mennyire hatékony a kisebbségi magyar oktatásban résztvevő diákok számára?

Természetesen a tantervi kínálat általános elvet, értékeket fogalmaz meg, de fő kérdés a gyakorlat. Azt pedig, hogy hogyan jutnak el az említett előírások az osztálytermi párbeszéd szintjére, igen sok tényező befolyásolja. Hogy csak egy párat emeljek ki, mint a tankönyvek minősége, a tanárok átképzése az új tantervi követelményekkel összhangban, a tantervfejlesztéshez hozzárendelt értékelés sajátossága. Ugyanakkor, számos egyéni tényező is közrejátszik a sikeres tudásszerzésben, mint a közvetlen környezet, a tanulói motiváció, a tanulásra szánt idő.

Azt gondolom, hogy más nyelvekhez hasonlóan a román nyelv esetében is az iskola motiváló keretet tud biztosítani a nyelvtudás, és a tudatos nyelvi viselkedés fejlesztésére. Például, egy megfelelően kommunikatív nyelvóra érzelmileg is motiváló lehet a nyelv elsajátítása szempontjából. Ugyanakkor egy nagyon pragmatikus, aktivizáló, dinamikus nyelvtanítási folyamat hasonló viszonyulást eredményezhet a diákok számára az iskolán kívül is.

Mennyire alkalmazkodik a román nyelv környezeti sajátosságaihoz a különböző régiókban a tanterv, vagy jobban mondva, kellene-e idomuljon a regionális különbségekhez?

A mostani tanterv általános keretet biztosít egy új paradigma mentén. Nyilván, ha abból indulunk ki, hogy az anyanyelvi beszélők az anyanyelvükhöz és saját nyelvjárásukhoz képest sajátítják el a második nyelvet, akkor ebben az összefüggésben legalább három tantervre vagy nyelvoktatási modellre lenne szükség. Azonban csakis kétnyelvű nyelvpedagógiai szemléletben kellene tovább gondolkodni, úgy, hogy lehetőséget biztosítsunk egy magas anyanyelvi kultúra fenntartására, és egy hatékony államnyelv-tudásra egyaránt. Kiemelném, hogy mindkettőre összehangoltan kellene figyelni, megfelelő tantervi kínálattal. Más tantervi struktúrákat kellene biztosítani az anyanyelv-domináns kétnyelvűséggel jellemezhető székelyföldi diákoknak, és másként kellene tervezni a másodnyelv-domináns környezetben élő diákok esetében, ez utóbbi helyzetben is figyelembe kellene venni a szórvány települések kulturális, nyelvi jellemzőit, hiszen pl. a bánsági magyar iskoláknak, vagy a moldvai csángó iskoláknak más-más fejlődési pályákban kellene gondolkozniuk. Ez a logika és tananyag kínálat nem kivitelezhetetlen, ha a célok pontosak, és létezik egy átfogó szervezési készség.

Mennyire befolyásolhatja az új tanterv alkalmazását, hogy a pedagógusok módszertani átképzése évekig kimaradt?

A tanóra varázsa a pedagógus hatékonyságától függ, ezért nagyon fontos, hogy a pedagógus értse ezeket a változásokat. Nagymértékben múlik tehát, a pedagógus felkészültségén. Ezen túlmenően pedig a hatékonyság attól is függ, hogy a pedagógus mennyire érzi biztonságban magát az adott rendszerben. Mennyire érzi azt, hogy nincs egyedül hagyva a kivitelezés folyamatában. Amikor megjelent az új tanterv, aminek kétségkívül nagyon nagy hozadéka van a magyar tannyelvű iskolák számára, az alkalmazás szempontjából nagyon sok bizonytalanság övezte az új tanterv bevezetését. Például a mostani nyolcadik osztályosok gyakorlatilag tankönyvélmény nélküli generáció, hiszen ők a kísérleti generáció, akik előkészítő osztálytól kezdve az új tantervi elvárásoknak megfelelően szocializálódtak, de az ezzel járó gondokkal is. Ők a megkésett tankönyvek generációja, akik esetében a reform-folyamatokat mindig a hezitálás kísérte. Volt olyan tanév is, amikor a tankönyvek egy része egyáltalán nem érkezett meg. (De ez nem a román tankönyvekre jellemző probléma). Ez nyilván a pedagógus munkáját is befolyásolja, hiszen számos egyéni kísérletnek ad teret a maga előnyeivel és hátrányaival.



Egy másik nagyon fontos szempont az új tantervvel kapcsolatban az értékelésre, és a mérésre vonatkozó előírások teljes hiánya. A szakirodalom világosan leírja, hogy egy tantervfejlesztés esetében, vagy bármilyen más újításnál, a főbb irányelvekhez és a tartalmi kínálathoz szükséges hozzárendelni az értékelés módját. Hogy hogyan mérünk, értékelünk, teljes mértékben meghatározza a pedagógusok által választott módszereket, eszközöket. Az új tanterv esetében mindenképpen fontos lett volna, hiszen paradigmaváltás történt, azonban még mai napig is számos kérdés övezi az idei kisérettségi értékelési módját (a beszélgetséünk idején még nem jelentek meg a nyolcadikosok tételei, viszont azóta ITT olvasható - szerk. megj.).

A régi tanterv esetében főképp a tömbmagyar nyelvi környezeteben szocializálodó diákoknál gyakran különvált a vizsgára való felkészülés, és a tulajdonképpeni kommunikációs kompetencia fejlesztése. Most kíváncsian várom, milyen mértékben tud összhangba kerülni az új mérőeszköz a tantárgy célkitűzéseivel.

Visszatérve a kérdésre, azt hangsúlyoznám ki, hogy a tanárok képzése és továbbképzése vitathatatlanul fontos, de figyelembe kell venni mindazokat a tényezőket, amelyek a nagyon hatékonyan, motiváltan, odaadóan dolgozó tanárok helyzetét is megnehezítik.

Hogyan változott meg a román nyelv tanítása és tanulása, illetve a mérési, az értékelési hiányosságok ellenére, milyen következtetések vonhatóak le az eredményessége terén, esetleg kutatásokból kiindulva?

Az új tantervvel hangsúlyeltolódásnak lehetünk tanúi a funkcionális nyelvelsajátítás irányába. Jó lépés, hogy megjelentek az audiovizuális anyagok, bár még kevés van belőlük. Fontos váltás, hogy az új tankönyvek egyre vonzóbb, fiatalosabb, hétköznapibb témákat tárgyalnak, bár itt is számos kivétel felhozható. Összességében azt mondhatjuk, hogy megtörtént az első lépés, de állandó értékelésre és további tökéletesítésre van szükség. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a felmerülő problémák ne maradjanak gazdátlanok, és a gyors megoldások az eredményességet szolgálják.

A közbeszédben gyakran felmerül az is, hogy meg akarnak-e egyáltalán tanulni románul ezek a gyerekek? Ön mit gondol erről?

Bár számos tévhit kering a román nyelvtanulással kapcsolatban, miszerint főleg a székelyföldi gyerekek nem akarnak megtanulni románul, én éppen az ellenpéldákat látom továbbra is. Nagyon sok család számára külön anyagi befektetést jelent gyermekeik magánórája, és külön áldozatokat hoznak a hatékonyabb tanulás érdekében. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy számos civil, helyi szintű kezdeményezés létezik: vannak, akik nyelvtáborokat szerveznek, mások digitális felületen hanganyagokat, videókat készítenek. A piaci kínálat is azt tükrözi, hogy igény van a román nyelvtanulásra is, a szülőket foglalkoztatja ez a kérdés, hiszen a boldogulás egyik feltétele.

Természetesen az is látható, hogy az angol nyelv elsajátításában jóval motiváltabbak a gyermekek, valahogy ez a nyelv könnyedébben jelenik meg, és erősebben köthető a játékosság, játékosítás és digitalizáció területeihez. Természetesen jóval gazdagabb az angol nyelv tanulásának lehetősége is. Ebben az összefüggésben azt gondolom, hogy számos más nyelven bejáratott módszer, eszköz használatának tapasztalatát (főképp a gamifikáció eszközeire gondolok) bátran lehetne alkalmazni a román nyelvtanulás esetében is.

Sok székelyföldi diák bár nem beszél románul, viszont angolul tud, noha egyértelműen a román nyelv lenne az, ami a romániai boldogulásához elsődleges fontosságú lenne. Miért menőbb az angol, mint a román nyelv a magyar diákok számára?

Az angol nemcsak hagyományos értelemben vett világnyelv, hanem a világ nyelve, amennyiben ez a játékok, a közösségi média, az applikációk és a kódolás nyelve. Ezzel egy kevésbé fejlett ország nyelve nem versenyezhet, de nem is ez a cél. Fel kell számolni a román nyelvvel kapcsolatos ellenérzéseket, és meg kell mutatni a nyelvhasználat vonzó oldalát is, ami nemcsak arról kell szóljon, hogy tanulj, mert majd hasznos lesz, ha felnősz, hanem már most is élővé kell tenni. A legáltalánosabb nézet, hogy a román egy nehéz nyelv, de ennek éppen az ellenkezője az igaz - már ha nyelvtanuláson nem archaizmusokat, regionalizmusokat és rideg nyelvtani megnevezések biflázását értjük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS