2021. április 15. csütörtökAnasztázia, Tas
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

László Attila: én azt szeretném, hogy az RMDSZ nélkül nemhogy dönteni, még álmodni se lehessen

k. á. 2020. november 27. 16:00, utolsó frissítés: 2020. december 03. 11:58

A kormány nagyon rosszul kezeli a járványt, és hibásan közöl számos adatot. Vannak megyék, akik egyáltalán nem tesztelnek, de ennek ellenére a járványügyi védekezést decentralizálni kell. Lenne-e egészségügyi miniszter a szenátor?


Egyre másra jönnek a hírek mostanában, hogy bizonyos kórházakban már a folyosókon, vagy éppenséggel az udvaron vannak ellátva a koronavírusos betegek. Van-e a kormánynak és a minisztériumnak felelőssége, mulasztása abban, hogy ide jutott ez a helyzet?

Mindenképp van. Ebben a pillanatban egy olyan országban, ahol van 122 000 ágyad, amiből mintegy ötezer intenzív terápiás ágy, nem igazán értem, hogy alakul ki ez a helyzet, hogy nem tudsz ellátni 13 000 beteget, illetve 1300 intenzív terápiás beteggel nem tudsz mit kezdeni. Hála istennek, Erdély-szerte azokban a megyékben, ahol ott vagyunk, nem láthatunk ilyen helyzeteket, viszont egyre gyakoribb főleg Bukarestben, meg olyan helyeken, ahol lenne kapacitás, de valamilyen okból kifolyólag nem hozzák meg azokat a döntéseket - annak ellenére, hogy van kapacitás -, hogy ezeket a helyzeteket kezeljék. Azt hiszem hogy itt valami baj van. Vagy az esetszám nem valós, amit bejelentünk, vagy a kapacitás, amit bejelentettek, nem felel meg a valóságnak. Vagy egyszerűen csak határozatlanok, és nem tudják kezelni. Mert én teljesen más képet látok akár Sepsiszentgyörgyön, akár Hargita megyében, akár Kolozs megyében vagy Szatmáron. Igaz, ott is küszködnek ilyen dolgokkal, de mindig meghozzák a megfelelő döntéseket a helyzet kezelése érdekében, hogy el tudják helyezni a betegeket.

Az valóban igaz, hogy az ötezer férőhelyes intenzív osztály esetében 3000 ágy számára áll rendelkezésre megfelelő személyzet. Viszont. Akkor is van egy kis különbség az ápolásra szorulók száma és az összes ágy között, tehát nincs kihasználva a kapacitás elvileg. Másrészt besegítenek az egyetemisták is, itt főleg a fiatal rezidensekre gondolok, akik hihetetlenül nagy segítséget jelentenek. Az egyetemi központokban és újabban a megyei kórházakban is ott vannak. Nagy valószínűséggel nélkülük nehezebb lenne kezelni a helyzetet.

Az esetszámok hibás jellegét jelezheti az is, hogy nagyon magas a mortalitási ráta az országban.


Hargita, Kovászna és Kolozs megyébe például a tesztelési kapacitás határát érik el nap mint nap, hasonló méretű megyékben meg heti lebontásban 25 tesztet végeznek, közben a kórházak tele vannak. Volt egy eset egy 300 ezer ember által lakott megyében, hogy mindössze kilenc tesztet végeztek el év közben. Azt is látnom kell, hogy most is 26 százaléka az elvégzett teszteknek pozitív. De mi történne, ha az a 300 ezres megye is elvégezné a protokollum alapján a szükséges teszteket? Nagy valószínűséggel nem ezeket a számokat látnánk. Hetek óta jelzik a kollégák a felvételi osztályokon, hogy elég nagy a hányada a pozitív eseteknek azok között, akik megjelennek a kórház kapujában. Tegnap este bejelentette egy bukaresti kórház menedzsere, hogy a megjelentek 71 százalékának a tesztje pozitív volt. 71 és 21 százalék között van némi különbség, illetve, ha azt nézzük, hogy van megye, ahol 2900 tesztet végeznek naponta, és van ahol kilencet, akkor jól látjuk, hogy valami nagyon nem stimmel.

Önök a járványkezelési és gazdaságélénkítő programjukban a járványkezelésnek a decentralizációját javasolják. De a fentiek alapján akkor nem okozna ez még nagyobb problémát, ha például a központi kormányzat nem szólhatna bele olyan megyékben a karanténozásba, ahol elvileg most nem is tombol a vírus, gyakorlatilag meg igen? Így is jó lenne a decentralizáció?

Mindenképp. Nem lehet egy országban úgy működni, hogy megszabsz egy határt, hogy mikor kell egy osztályt, iskolát, települést bezárni, és egyesekre érvényes, másokra nem. Sok esetben pedig a jelentési pontatlanságoknak köszönhetően a helyiek látják, hogy nem azok a számok, amelyek a központosítási számokban megjelennek. Ennek szép példája volt ami Székelyudvarhelyen történt: a miniszterelnök csapkodta az asztalt a prefektusoknak a gyűlésén, hogy helyezzék a várost karantén alá, közben a helyi egészségügy igazgatója elmondta, hogy nem ez a valóság, és nem ez a megoldása a helyzetnek. Folytatták a szakma kívánalmainak megfelelően a munkát, és tíz napon belül letornázták öt ezrelék körülire a fertőzöttségi arányt.

Az hogy mit zárunk be, helyi szinten kell meghozni, természetesen a közegészségügyi hatóságok bevonásával. Hiába állapítunk meg egy olyat, hogy ha három gyerek elkapja a fertőzést, akkor bezárjuk az iskolát. De ilyenkor nem lenne fontosabb letesztelni a gyerek környezetét és kontaktokat, szerezzünk tudomást az esetleges tünetmentes hordozó személyekről, és azok esetében hozzuk meg az elkülönítésre vonatkozó döntést? De ne nyomorítsuk már meg a többi ezer gyereket! Másrészt meg bezártuk az oktatási intézményeket, szétszórtunk 2 és fél millió gyereket, olyanokat, amelyeknek döntő többsége nagy valószínűséggel tünetmentesen fogja átvészelni a fertőzést, ha elkapja. Ugyanúgy fertőzhet így is, anélkül, hogy iskolába jár. Nem az lett volna normális, hogy naponta tartunk szűrést iskolában, és ha tudomást szerzel arról, hogy valahol baj van, tudj irányítani? Meghoztunk egy döntést, és most semmit nem tudunk a több mint két millió fiatalról, akik ott vannak a társadalomban. Ebben a pillanatban a szakemberek véleménye is az, hogy legalábbis nyolc osztályig mindenképp ajánlatos lenne folytatni a jelenléti oktatást.

Másrészt meg sokszor volt az az érzésem, hogy a kormány nem ismeri a mondás tanulságát: “ha sokan mondják, hogy be vagy rúgva, akkor feküdj le!”. Senkinek nem tűnt fel, hogy huszonhatból huszonhárom ország úgy dönt, hogy nem zárja be az oktatási intézményeit, és mindössze három dönt úgy, hogy bezárják, nem tesszük fel a kérdést, hogy ők miért nem zárták be? Mert konzultáltak, és mérlegeltek, és megteremtették a feltételeit, hogy biztonságban történjék az oktatás. Azt látjuk, hogy az iskolák és az oktatók betartották a szabályokat, tartották a távolságot, elővigyázatosak voltak. Máshol is ugyanezek voltak az intézkedések, amit mi nem tettünk meg, hogy teszteljük ezeket a gyerekeket. Senki nem beszél róla, hogy Ausztriában például minden gyereket egy nap alatt leteszteltek. Minél több információt kell megtudnunk a tünetmentes hordozókról. Ezért fogalmaztuk meg, hogy a jelenlegi számokat figyelembe véve négy-ötszörösére kellene növelni a kontaktkutatást, és meglegyen a kapacitásunk arra, hogy akiről kiderül, hogy le kell tesztelni, meg is tudjuk csinálni.

Sokan prognosztizálták már, hogy mikorra várható a koronavírus elleni oltás. Ön szerint mikor várható?

Többször kértem a minisztertől, hogy fogják vissza valahogy ezt a túlzott optimizmusukat. December hetedikét követően nem fogunk sem tejben, sem vajban fürödni. Egyelőre annyit tudunk, hogy elkezdődtek az előkészületek az oltások fogadására. Nagy valószínűséggel valamikor december közepén vagy második felében egy két vagy kár több oltás is megkapja a forgalmazási engedélyt Európában. Romániában az Unióba kerülő mennyiség négy százaléka fog jutni. Jelenleg korlátozott a termelési és forgalmazási kapacitás, senki nem tudja mennyi jön be Európába és annak mennyi is lesz a négy százaléka számszerűleg. Épp emiatt egy korlátozott mennyiség áll majd rendelkezésre. Azt hiszem, hogy nem lesz december közepe táján vagy december végén, esetleg mutatóban egy kis mennyiség az országban.

Másfelől én nagyon csodálkozom azon, hogy egy olyan országban, ahol már átestünk egy oltási kudarcon, és azóta is mi vagyunk a negatív példa egy oltási kampányra (a HPV-oltás bevezetési kísérletére gondolok, amikor a papilloma-vírus ellen akartunk fellépni, hogy meggátoljuk a méhnyakrák kialakulását). Hibát hibára halmoztunk, és kudarcba fulladt az egész. Ennek ellenére eltelik néhány év, és azt látjuk, hogy nem szakemberek kommunikálnak az oltásokról, nem tájékoztatjuk az embereket, hogy milyen típusú oltások készülnek, milyen hatásmechanizmusokat váltanak ezek ki. Aggódva figyelem, hogy az információ- és a nem megfelelő információk miatt egyre többen mondják, hogy nem fogják magukat beoltatni. Azt sem tudjuk még, hogy mivel, hogy mikor, de már azt mondják, hogy nem. Az ilyen bakikat el kéne kerülni. Mindenki elvárja, hogy informálják, tájékoztassák, annak érdekében, hogy meghozza maga s családja számára a megfelelő döntést. Én nagyon remélem, hogy ezt mihamarabb sikerül pótolni, és sikerül javítani azon a helyzeten, hogy még az egészségügyi személyzetnek is csak a fele oltatná be magát a legutóbbi felmérés szerint, illetve a lakosságnak mindössze 28 százaléka. Ez nagyon alacsony arány, és amennyiben a miniszterelnök és az államelnök végre rábízná az erről szóló konzultációt szakemberekre, akkor azzal sokat segítenének. Az oltás nélkül is elmúlik előbb-utóbb a vírus, de gondoljunk csak bele, ha négy-öt hónapja folyamatosan növekednek az esetszámok, akkor oltás nélkül meddig kell még húzni, amíg a Gauss-görbe végleg leível?

Egy korábbi felmérés szerint az erdélyi magyarok egyharmada is oltásellenesnek vallotta magát. Mit lehet ezzel kezdeni?

Tisztességesen informálni az embereket, és ne illúziókat eladni nekik. Ebben a pillanatban három milliárd embert kellene az északi féltekén beoltani, amire nincs kapacitás. A legoptimistább változat szerint is csak az egészségügyi személyzet soraiban indulhat el december végén az oltás, de hosszú időnek kell eltelnie, míg eljutunk az általános lakossági szintig. Logisztikailag és technikailag is nagy feladat: az egyik oltóanyagot például -80 fokon kell tárolni, ezzel párhuzamosan folyik az engedélyeztetése a másik oltástípusnak, amit meg 2-8 fok között kell tartani, ahogyan a kanyaró elleni oltást is. Ha ez megjelenik, akkor a beadásba bevonhatók a családorvosok, iskolaorvosok, és egyre szélesebb szegmense a lakosságnak megkaphatná a védőoltást. Az első típusó vakcinával kapcsolatban nem tudsz kialakítani hirtelen az országban több ezer helyet, ahol -80 fokon tárolhatsz oltóanyagot.

A Piatra Neamț-i tűzeset kapcsán láttuk, hogy nem föltétlenül jó, ha a politikum beleszólhat abba, ki legyen egy kórház élén. Támogatná, hogy teljesen depolitizálják ezt a kinevezési procedúrát?

Jó volna, de nem általánosíthatok. A decentralizációt követően ott ahol felelős önkormányzati vezetők vannak, ott nem merültek fel ilyen problémák. Erdélyben nagyon keveset láttam. Kétségtelen, hogy felelőtlenség nem megfelelő menedzsmenti ismeretekkel rendelkező személyt kinevezni. Nem csak a betegekről van szó, egy intézménynél a műszaki menedzsment is fontos. Viszont látnom kell, hogy amikor fel-fel bukkan egy ilyen eset, akkor nem a centralizáció a megoldás. Ott, ahol felelősen kezelték az egészségügyi intézmények helyzetét, vagyonokat költöttek az önkormányzatok az állagjavításra, kapacitásbővítésra, új struktúrák kialakítására. Ezt láttam Kézdivásárhelytől Margittáig és Szatmárnémetitől akár Szebenig.Vagy Slatinán is láttam szép dolgokat. De nem tragikus a helyzet menedzsment szempontjából. Az viszont, aki ilyen dolgokat művel, hogy egy év alatt nyolc menedzsert nevez ki, az vállalja a felelősséget!

Van viszont egy rendszerhiba, amiről senki nem beszél: ha harminc éve könyörögni kell a politikumnak, hogy változzon a finanszírozási rendszer. Ha te csak úgy fizeted ki a forrásokat, hogy országos szinten az intézményeknél a fizetési alap teszi ki a költségek 90 százalékát, akkor tudni kell, hogy a költségvetésből mindössze tíz százalék jut diagnózisra, kezelésre, étkeztetésre, takarítsa és karbantartásra. Ha nem vagyunk hajlandóak a finanszírozást hozzáigazítani a valós költségekhez, akkor ne lepjen meg senkit, hogy mindenki úgy oldja meg a problémáit, a karbantartást, épületmenedzsmentet, hogy az minél kevesebbe kerüljön, és sokszor nem szakszerű munkálatokat végeznek. Ne lepjen meg senkit, hogy időnkét akár fel is robbanhat egy intenzív terápiás osztály, ahol nagyon sok az oxigén. Nem az orvos feladata ismerni az áramfogyasztást és a hálózat terheltségét, ez egy szakma. Mi azt javasoltuk, hogy ahogy a gázhálózatoknál van egy éves revíziós kötelezettség, úgy az áramhálózatoknál is hasznos lenne öt évente. Kötelezővé kéne tenni ugyanakkor a revíziót minden egyes alkalommal, amikor az ingatlanban fejlesztések történnek, vagy olyan eszközöket helyeznek üzembe, amely az áramfogyasztást módosította. Akkor elkerülhetnénk, hogy nagyobb veszélybe kerüljenek azok az emberek, akik azért mentek oda, hogy meggyógyítsák őket, vagy azok, akik ápolják a betegeket.

Számít arra, hogy ha véget ér a járvány, akkor megszűnik az egészségügy elhanyagolása is a kormány részéről?

Én harminc éve ezt remélem. Kampányban mindig elhangzik, hogy menyire fontos a paktum az egészségügyben, a leghangosabban mindig az ellenzék követeli, de amikor lépni kéne, akkor tapintatosan el szokták napolni. Az elmúlt négy évben olyan dolgokat sikerült elővakarni, mint a szív- és érrendszeri betegséget csökkentési stratégiáját. Az 13 éve ül a minisztérium fiókjában. Pedig ki van dolgozva, szakmai alapokon alapszik, és nem volt rá pénz. Pedig jelenleg Romániában ez az első számú elhalálozási ok. Évente 300 000 új beteggel küzd a rendszer, évtizedek óta vezető halálok. Valaki azt mondta 13 éve, hogy túl költséges, nem foglalkozunk vele most. Ezen változtatni kell. Nem csak pénz kérdése. Az egészségügyi állapotunk és biztonságunk igenis a fő témák közé kell tartozzék. Nem egy pénzköltési rendszernek kell tekinteni, hanem befektetésnek, amit kötelességünk lenne megtenni a lakossággal szemben.

Az RMDSZ nem titkoltan kormányra szeretne jutni. Tegyük föl, hogy - ahogy a múltban erre több példa volt-, felajánlanák az egészségügyi tárcát. Ön személy szerint elfogadná-e a posztot, illetve az RMDSZ-nek el kellene-e fogadnia?

Az, aki azt mondja, hogy nem akar kormányra kerülni, és jelentkezik egy választásra, az hazudik. Minden politikai alakulat célja, hogy ott legyen a döntéshozásban, és ott legyen a kormányzati tevékenységnél. Ez a legfontosabb dolgunk. Ebben az országban az lenne a legfontosabb, hogy ne kerüljön senki abba a helyzetbe, hogy dönthessen egyedül, mert az elmúlt harminc évben azt láthattuk, hogy ilyenkor előbb-utóbb elborul egyesek agya. Másfelől azt szeretném, hogy ebben az országban nélkülünk, a magyarság képviselői nélkül még álmodni se lehessen, nemhogy dönteni, akár törvénykezésben, akár kormányzásban. Az egészségügyi tárcáért minden esetre nem lesz nagy verekedés jelen pillanatban.

Igen, ezért is kérdem, hogy ön vállalná-e.


Nem tudok erre válaszolni. Az RMDSZ testületei kell eldöntsék, hogy kit kérnének fel egy ilyen tisztség betöltésére, ha úgy hozná a helyzet. Nem az én döntésem. De mindenképp megtalálnánk azt a szakembert, aki tisztességesen megoldná a sürgősségi helyzeteket, és akár egy továbblépést is hozhatna. Ne felejtsük el, hogy Hajdú Gábor a legtiszteltebb egészségügyi minisztere Romániának a mai napig is, és mindenki nagyon jól helytállt, aki megkapta az RMDSZ-ből ezt a pozíciót: Bárányi Ferencről és Cseke Attiláról is csak jókat hallottam szakmai berkekben. Több, mint negyven miniszter volt már a harminc év alatt, és a mieinket tisztelik a legjobban a szakmai körökben, én is nagyon büszke vagyok rájuk. És ez nem egy one man show: legalább ilyen jó munkát végeztek az államtitkárok is, legyen az Molnár Géza, Székely Ervin vagy Jeszenszky Géza. Mi mindig emelt fővel hagyhattuk ott ezt a hivatalt: 2010-ben megtörtént egy decentralizáció, ami abba maradt. Jöttek okosabbnál okosabb emberek, akik úgy döntöttek, hogy ez nem fontos. És sajnos igazunk volt, meg lehet nézni azóta, hogy néznek ki az önkormányzatokhoz került, és az államnál maradt intézmények.

(X) Comandat de UDMR.Cod AEP: 13200002 Megrendelő RMDSZ Választási kód 13200002

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS