2021. május 13. csütörtökSzervác, Imola
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nem kell haragudni az Unióra a Minority Safepack elkaszálása miatt. Egyszerűen így működik

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2021. január 17. 11:24, utolsó frissítés: 13:27

A Minority SafePack fő kérései eleve esélytelenek voltak, és nem az Unióban kellene megoldást keresni olyan problémákra, amelyek a többséget nem érintik. Interjú Bakó Bea jogásszal, az Azonnali főszerkesztőjével.


Csütörtökön az Európai Bizottság közzétette döntését, miszerint nem fog jogalkotási eljárást kezdeményezni az RMDSZ által indított Minority SafePack kezdeményezéscsomag alapján. Mik lehetnek a döntés okai, mennyire volt egyáltalán esélye a kezdeményezésnek? Bakó Bea jogásszal, az Azonnali főszerkesztőjével és a firenzei European University Institute kutatójával beszélgettünk.

Az Európai Bizottság csütörtökön kiadott érvelésében azt mondja - és a Minority SafePackről való közbeszédnek ez is az egyik sarkalatos vitapontja -, hogy a Bizottságnak nincs kompetenciája jogalkotást kezdeményezni a kisebbségvédelem terén. Tisztázzuk az elején, van-e erre lehetősége ennek az EU-s intézménynek?

- Amikor 2013-ban először próbálták benyújtani a Minority SafePacket, akkor a Bizottság első körben azért utasította el a lehetőségét az aláírásgyűjtés megkezdésének, mert azt mondta, hogy erre nincs hatásköre, és a kisebbségvédelem általánosan véve nem uniós, hanem tagállami hatáskörbe tartozik. Ebben amúgy igaza van: arra nincs lehetősége, hogy a tagállamok konkrét kisebbségvédelmi szabályaiba beleszóljon, viszont arra van, hogy olyan meglévő uniós politikák területén, amit már most is szabályoz, elérje, hogy vegyenek figyelembe kisebbségvédelmi szempontokat is. Ez csak politikai akarat kérdése, és most láttuk, hogy nincs ilyen.

Ugyanakkor, ha visszaemlékszünk, a kezdeményezők előbb kiperelték, hogy lehessen aláírást gyűjteni, és ez a sajtóban sajnos többnyire úgy jelent meg, hogy Luxembourgban kimondta az Európai Törvényszék, hogy lám-lám, mégis uniós hatáskör a kisebbségvédelem. A valóság ezzel szemben az, hogy abban a perben nem ezt mondta ki a törvényszék, hanem csak azt, hogy a Bizottság nem indokolta meg rendesen a hatáskörének a hiányát, amire hivatkozva elutasította az aláírásgyűjtést. Akkor a Bizottság úgy döntött, hogy egye fene, hadd gyűjtsék az aláírásokat. Ez azért nem ugyanaz, mintha bírósági pecsét lenne arról, hogy ez igenis uniós jogkör.


Most is elég sok politikus és sajtótermék így hivatkozik erre a döntésre.

- Igen. Később egyébként, amikor a Bizottság a törvényszék említett döntése nyomán engedélyezte az aláírásgyűjtést, és ezt Románia megtámadta, az abban az ügyben hozott ítélet is az MSPI kezdeményezőinek kedvezett, de ott is csak annyit mondott ki az ítélet, hogy „nem hiányzik nyilvánvalóan a hatásköre” a Bizottságnak az ügyben való lépésekre. A teljes képhez azonban látni kell, hogy amikor beadnak egy európai polgári kezdeményezést, akkor olyankor nem egy rendeletjavaslat van az asztalon, hanem röviden leírják, hogy mit szeretnének, általában általánosabb megfogalmazásokban. A bíróság ilyenkor csak azt mondhatja, hogy hatásköri kérdésekről egyértelműen nem tud megállapításokat tenni, hiszen nincs előtte konkrét jogszabályjavaslat. A kezdeményezők a teljes javaslatcsomagot mindössze tavaly tették közzé, akkor már összegyűltek az aláírások is.

A kidolgozott javaslatokon látszik, hogy a kezdeményezők tanultak ebből a hatásköri vitából, és nagyon ügyesen igyekeztek úgy felépíteni a javaslataikat, hogy azok kapcsolódjanak már meglévő rendeletekhez. Például belenyúlni a versenyjogi szabályokba vagy a határon átnyúló médiaszolgáltatások bizonyos kérdéseibe. Pontosan csak azért akartak ilyen kisebb részletkérdésekre koncentrálni, hogy tudjanak hivatkozni rá, hogy az EU-nak erre már van hatásköre, hiszen most is van rá EU-s jogszabály. Okos döntés volt, de innentől kezdve politikai ízlés kérdésévé vált az ügy, hogy a Bizottság akar-e erről jogalkotást kezdeményezni, vagy sem.

A Bizottság a válaszában kiemeli, hogy nincs jogi alapja jogszabályokat kezdeményezni, aztán mégis elkezdi pontról pontra bizonyítani, hogy már eleve mennyi mindent tett. Ebben nincs némi ellentmondás? Ráadásul néha mintha szándékosan összemosnák a fogalmakat: a bevándorló- és őshonos, illetve szexuális kisebbségek jogaira hivatkoznak, holott a kezdeményezés nem velük kapcsolatban kér jogszabályokat. Szerinted megfelelően megérvelt a válasz?

- A Bizottság pontról pontra végigvette a kéréseket. Amúgy újdonság az európai polgári kezdeményezések történetében, hogy valaki ennyire részletes tervvel és kidolgozott jogszabály-javaslatokkal érkezzen. A Bizottság az eddigi kezdeményezések során is csak azt mondta ki minden kérésre, hogy szerintük nincs szükség további jogalkotásokra. Az valóban látszik, hogy az őshonos kisebbségeknél sokkal tágabban értelmezi a Bizottság válasza a kisebbségek fogalmát. De ehhez szerintem látni kell azt is, hogy az Uniót 27 tagállam alkotja, és nem arra van kitalálva, hogy olyan kérdéseket kezeljen, amely néhány tagállam saját problémája.

Az Unió olyan kérdésekben fog szabályozni, amikkel kapcsolatban többségi akarat van, és a tagállamok jelentős többsége egyetért vele. Az őshonos kisebbségek kérdése nem ilyen, számos nyugat-európai ország van, amelyek nem így közelítenek a kérdéshez. Franciaországban is az egységes nemzetállam elve működik, aki francia állampolgár, ott él, franciául beszél, azt franciának tekintik. Emiatt nem kell haragudni az Unióra, hiszen egyszerűen azt teszi, hogy a tagállamok többségének érdekeit képviseli. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen a határon túli magyaroknak, akkor erre nem egy európai polgári kezdeményezés a megfelelő eszköz. Azt a magyar kormánynak Romániával, Szlovákiával stb. kell megoldania. Persze tudom, hogy ez nem egyszerű feladat.

De nem lehet elvárni, hogy mind a 27 tagállam egy olyan problémával foglalkozzon, ami a tagállamok többségében nincs jelen vagy ők nem érzékelik azt problémának. Amit a tagállamok releváns többsége akar, az lesz, így épül fel az EU működése. Elég valószínűnek tartom, hogy ilyenképpen, amikor a Bizottság egy-egy ilyen üggyel szembesül, mint a Minority Safepack kezdeményezés, akkor előzetesen felméri a tagállamok politikai igényeit, szándékait, s ennek fényében dönt. Ha úgy látja, hogy a tagállamok kormányai által alkotott Európai Unió Tanácsában ez elbukna, akkor eleve nem megy bele egy zsákutcába.

Viszont azt látjuk, hogy az Európai Parlamentben nagyon simán, kétharmaddal született meg egy támogatói nyilatkozat a kezdeményezéscsomag mellett. Miért ekkora a szakadék az EP és az EB között, főleg úgy, hogy a Bizottság szakpolitikaibb módon működik elvileg?

- Ha cinikus szeretnék lenni, azt mondanám, hogy az EP a jó zsaru az EU-s intézmények közül. Itt közvetlenül megválasztott képviselők ülnek, akik egyrészt próbálnak imponálni a választóiknak, másrészről ők azok, akik könnyen mondhatnak bármit, hiszen nincs olyan kérdés az Unióban, amiről egyedül ők dönthetnek. Az EP mellérendelt szerepben van. A képviselők és a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa együtt döntenek az uniós jogszabályok megalkotásáról és módosításáról. A Bizottságnak, mint kezdeményezőszervnek figyelembe kell vennie, hogy a Tanácsban mekkora ellenkezésre számíthat, hogy mennyire reális, amit be készül nyújtani. Lehetett most olyan kommenteket is olvasni, hogy a Bizottság nemcsak a kezdeményezőket, de az Európai Parlamentet is cserben hagyja ezzel az elutasítással: hát ezt a Bizottság kis túlzással kétnaponta meg szokta tenni! Az EP rengeteg ilyen, jogilag nem kötelező érvényű ajánlást el szokott fogadni, és teljesen megszokott, hogy ez nem érdekli minden esetben a Bizottságot. Nem szabadna úgy tálalni, hogy példátlan, arcpirító dolog történt most.

Jelenleg még fut a Székely Nemzeti Tanács által indított európai polgári kezdeményezés, amelynek fő célkitűzését valamilyen szinten az MSPI is tartalmazta, éspedig a kohéziós pénzek elosztásánál a kisebbségi régiók figyelembe vétele. Van reális esély, hogy más legyen a fogadtatása?

- Nincs. Számomra azért tűnik eleve még jobban veszett fejsze nyelének az az ügy, mert volt ugyan az MSPI-ben is egy pénzosztásra vonatkozó rész, hogy ott vegyék figyelembe a kisebbségi régiókat, de ez csak egy részeleme volt az egész csomagnak. Szerintem ők már azt is sikerként élték volna meg, ha ebből semmi nem lesz, de egy-két más javaslatukat elfogadták volna. Az SZNT kezdeményezése nagyon erőteljesen a közigazgatásra fókuszál, márpedig az minden tagállam számára úgymond szuverenitási kérdés. Minden tagállam a saját közigazgatási rendszeréhez igazodva osztja el a EU-s pénzeket. Egyik tagállam sem szeretné, ha az EU beleszólna ebbe. Romániában, gondolom, ez különösen kényes téma, de máshol is az lenne. Így a régiós kezdeményezés eleve sokkal esélytelenebb.

Ha már a szuverenitás kérdése: van abban némi ellentmondás, hogy egyes kormányok azt követelik, hogy az EU bizonyos kérdésekben szóljon bele a tagállamok életébe, más kérdésekben meg kikérik maguknak. A magyar kormány jó példa erre. Te hogy látod ezt a fajta kommunikációt?

- Én is önellentmondásosnak látom. Amikor nekünk jó, akkor az EU terjessze ki a hatásköreit, amikor meg nem, akkor háborgunk! Ez tipikus kettős mérce, de ilyen a politika. Ha a jobboldali kormányok azt gondolják, hogy az EU-nak a nemzetállamok Európájának kell maradnia, és nem kellene elindulni föderális irányba, akkor részükről az lenne a kívánatos, hogy semmilyen téren ne kívánják az EU túlhatalmát, ilyenkor örülniük kellene, ha az EU visszafogott a saját hatásköreit illetően.

Azt is látni kell, hogyha az EU valamiben kiterjeszti a hatáskörét, akkor jó eséllyel az adott területen más kérdésekbe is bele fog szólni előbb-utóbb. Mint amikor a kisujjunkat nyújtjuk, és az egész karunk kell neki. Azt is ellentmondásosnak tartom, hogy az MSPI kapcsán az EU alapértékeivel érvelnek, amelyek között ott van a kisebbségvédelem, de hát ott van a jogállamiság is, amit ha számon kérnek rajta, az már rögtön nem tetszik a Fidesznek, és ha jól tudom, az RMDSZ is egyetért vele ebben.

Az RMDSZ-ről szólva: Erdélyben most az is nagy kérdés bizonyos körökben, hogy előre lehetett/kellett volna-e látni az RMDSZ-nek a mostani döntés megszületését. Mert ha ez borítékolható volt, akkor politikai blöffnek is lehet tekinteni, plusz sok energia és pénz elszórását egy eleve halott ügybe. Másrészt azt látjuk, hogy olyan dolgokat ért el ez a kezdeményezés, amilyet előtte még egyik sem Európában: nemzeti kormányok és az EP is kiállt mellette stb.

- Hát ha úgy vesszük, maga az európai polgári kezdeményezés intézménye egy politikai blöff, cinikusan azt is mondhatnám, hogy aki egy ilyenbe belekezd, az vagy naiv vagy hülyíti a választóit. Ez a jogintézmény nagyon távol áll egy népszavazáshoz hasonló kezdeményezéstől. Régen volt Magyarországon egy jogintézmény, a népi kezdeményezés: aláírásgyűjtéssel rá lehetett venni az Országgyűlést arra, hogy megvitasson egy kérdést. Nem lehetett kikényszeríteni, hogy milyen irányba döntsön, nem is lett általában érdemileg semmi ezekből. Az európai polgári kezdeményezés ehhez hasonlít, de még gyengébb, hiszen nem az Európai Parlamentnek lehet küldeni projekteket, ahol legalább egy nyilvános vita lenne róluk, hanem a Bizottsághoz.

Ez deklaráltan egy olyan eszköz, hogy gyűjtesz egy rakás aláírást, sok energiát és pénzt belefektetsz, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Ez az ötödik kezdeményezés, ahol sikerült az aláírásgyűjtést lezárni. Egyik sem volt sikeres, mindegyiknél a Bizottság adott egy választ egy kb. húsz oldalas dokumentumban, és elmondta, amit szokott, hogy köszöni, ez fontos téma, de már eddig is sokat tettek érte, és esetleg tesz néhány homályos ígéretet, hogy majd „sürgetni fogja a tagállamokat”. Nyilván hét évvel ezelőtt, amikor a Minority SafePacket elindították, nem lehetett ezt a tendenciát még ennyire jól látni.

A kezdeményezés néhány pontjáról eleve látszott, hogy lehetetlen lesz átvinni, például eléggé elképzelhetetlen, hogy az EU további versenyjogi kivételeket engedjen a kisebbségi régiók támogatása érdekében. Volt néhány pont viszont, ami tényleg csak szimbolikusnak tekinthető, például hogy kérje fel a Tanács a tagállamokat, hogy csatlakozzanak kisebbségvédelmi egyezményekhez és szerződésekhez, amikhez jórészt amúgy is már csatlakoztak. Az Európai Nyelvi Sokszínűségi Központ sem fájt volna valószínűleg különösen senkinek, és lehetne rá azt mondani, hogy “jófejségből” el lehetett volna fogadni. A Bizottság valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a tagállamok egy része már ez ellen is ellenkezne. De csomag lényegi javaslatai szerintem már az elején is elég kétségesek kellett volna legyenek.

Csakhogy a mostani döntés hozzájárulhat az EU-ellenesség felerősödéséhez, amelynek rögtön megmutatkoztak a retorikai elemei. Bölcs dolog volt politikailag így a Bizottság részéről ez a radikális elutasítás?

- Szerintem a Bizottság az európai polgári kezdeményezések kapcsán általában egy ellentmondásos helyzetbe lavírozta bele magát. Például az utóbbi időben olyan kezdeményezéseknek is helyt ad, amiről nagyon egyértelműen látszik, hogy a hatáskörén kívül esik. A Minority SafePack kapcsán még az aláírásgyűjtés engedélyezése előtt vitatkozott és pereskedett a kezdeményezőkkel, ragaszkodva hozzá, hogy nincs az ügyben hatásköre. Most meg van például egy kezdeményezés - egyébként többek közt román fiatalok voltak az elindítói -, amelynek a lényege, hogy szeretnék, hogyha valaki régebb óta egy másik EU-s tagállamban él és dolgozik, akkor szavazhasson az ottani parlamenti választásokon. Ez is nyilvánvalóan szuverenitási kérdés: egyik állam sem szeretné, hogy az EU beleszóljon abba, hogy hogyan és főleg kik válasszanak képviselőket a nemzeti parlamentjébe. Mégis, teljesen meglepő módon a Bizottság simán átengedte a kezdeményezést és megkezdődhetett az aláírásgyűjtés.

Azt látni, hogy a Bizottság már nem vitatkozik, hanem azt mondja: “jól van, kezdjétek gyűjteni, aztán majd én visszadobom a végén”. Nem gondolom, hogy ez az európai demokráciába vetett hitet erősítené, hiszen az állampolgároknak nagyon nagy csalódásokat okozhat. Ha azt látják az emberek, hogy számukra fontos ügyek nem érdeklik az illetékeseket, akkor csökkenhet az EU felé való elköteleződésük mértéke. Másrészt meg az EU ilyen: a tagállamok tartják fent, és a demokratikus legitimitását is alapvetően a tagállami kormányok adják. Nagyon szép, hogy jó negyven éve most már van egy közvetlenül választott parlamentje is, de az EP-nek még mindig semmi hatalma a tagállamok nélkül. Az EU így működik, nem kell mást belelátni.

Van-e még bármi lehetőség még hátra az MSPI-vel? Pont az Azonnalin jelent meg egy cikk vezető és kevésbé vezető RMDSZ-esekkel, akik azt mondják, nincs még vége az ügynek. Mennyire nincs vége?

- A Minority Safepacknek egy olyan eleme van a pénzosztási téren, amely még folyamatban levő rendeletjavaslatot is érint. Azzal kapcsolatban akár még lehet is lobbizni a Tanácsban. Erre valószínűleg kevés a reális politikai esély. Amúgy nem gondolom, hogy teljesen fölösleges lett volna ez a történet, figyelmet kapott például az ügy, ez politikailag akár lehet jó.

Viszont inkább azt kellene belátni, hogy az EU nem alkalmas arra, hogy néhány tagállam vitáját megoldja. Lehet persze a kelet-nyugat megosztást felemlegetve mondani, hogy bezzeg a migránsokat és a szexuális kisebbségeket védi az EU, és az őshonos kisebbségeket nem, de hát – azon túl, hogy egyébként a szexuális kisebbségek vonatkozásában sem erőltethet az EU szabályokat a tagállamokra – be kell látni, hogy láthatóan ez a többségi akarat.

Ha nem tudtuk a többséget meggyőzni, hogy ez fontos ügy, akkor ez van. Ez nem a kezdeményezők hibája, eleve bizonyos nagy tagállamok másként tekintenek a kérdésre. A Minority SafePack ellen nyíltan ugyan csak Románia kelt ki, de feltehetően mondjuk Franciaország és Spanyolország sem repesne az örömtől, ha hasonló kezdeményezések megvalósulnának. Nekik pedig, mivel nagy országok, nagy súlyuk van az EU-ban. Tehát összességében azt gondolom, hogy nem az EU-hoz kellene rohangálni regionális problémákkal, hanem diplomáciával kellene próbálni megoldani. Persze látom ennek a nehézségeit is. Viszont az EU-hoz hiába futunk árulkodni, a többieket egyszerűen nem érdekli a problémánk. Lehet, hogy a kezdeményezéssel el lehetett érni, hogy az eddiginél legalább egy kicsit jobban érdekelje őket, de ez most önmagában nem fog sokra vezetni, és ha van is siker ebben a tekintetben, az jelenleg, rövidebb távon nem nagyon mérhető.

Bakó Bea az Európai Bizottság döntéséről szóló cikkét az Azonnali portálon lehet elolvasni.

Főkép: A Minority SafePack aláíráskampányának indítása Bonchidán. Mihály László/Minority SafePack Facebook.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS