2021. április 19. hétfőEmma
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Dan Pavel Doghi: a roma közösséget sokszorosan megviselte a világjárvány

Bartha Réka 2021. január 18. 19:24, utolsó frissítés: 19:30

Az elmúlt évben, a járvány miatt fölerősödött a romák ellen irányuló irányuló fajgyűlölet, és az ebből eredő gyűlöletbeszéd és kirekesztő magatartás. Dan Pavel Doghi, az EBESZ főtanácsosa szerint a romák igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférésének biztosítása kulcsfontosságú lenne nemzetközi szinten.


Az EBESZ résztvevő államaiban a romák ellen elkövetett, faji alapú bűncselekmények szankcionálásának folyamatos elodázása az egyik legveszélyesebb hozzáállás a romákkal szemben, ami egyben az illető országok kudarcát is jelzi a jogállamiság betartása és a romák igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférése tekintetében. Ez a fő akadálya a romák társadalmi beilleszkedésének, állandósítja a romák kiközösítését, valamint a velük szembeni rasszista megnyilvánulásokat és diszkriminációt – tudtuk meg Dan Pavel Doghitól, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának főtanácsosától, a roma és szinti kapcsolattartó pont osztályvezetőjétől. Felkérésünkre bemutatta a tágabb nemzetközi helyzetet, amelyet főként a roma közösségre irányuló fajgyűlölet, és az ebből eredő gyűlöletbeszéd és kirekesztő magatartás fokozott elterjedése jellemez. Megkérdezettünk ugyanakkor rámutatott azokra intézkedésekre, amelyek csökkenthetik az intoleranciát, a rasszizmust és a diszkriminációt országos, valamint nemzetközi szinten.

Románia területén a szükségállapot kihirdetését követően hangsúlyosabbá vált a kiszolgáltatott társadalmi rétegek, köztük a roma kisebbség ellen irányuló gyűlöletbeszéd és kirekesztő magatartás. Melyek voltak a SARS-CoV-2 vírus terjedésének nemzetközi szintű következményei a roma kisebbség tekintetében az ön által képviselt intézmény tapasztalata szerint?

Elsősorban felvettük a kapcsolatot a velünk együttműködő civil szervezetekkel, kapcsolattartó személyekkel, emberi jogi aktivistákkal és a különböző országokban élő romákkal. Ők tájékoztattak bennünket, olyan sajtóhivatkozásokra, cikkekre hívták fel a figyelmünk, amelyek a romák helyzetét mutatták be a világjárvány kereti között, de a hatóságok állásfoglalását és intézkedéseit a felmerülő problémák kapcsán.

Kapacitásunkhoz mérten magunk is nyomon követtük a sajtót, a különböző országok médiájában megjelent, vonatkozó cikkeket, feldolgoztuk ezeket az információkat, és felmérést végeztünk, amely később egy, a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által összeállított jelentés szerves részét képezte, amely az EBESZ résztvevő országainak humanitárius kötelezettségvállalásairól és a COVID-19 világjárványra adott válaszairól szólt. Azt tapasztaltuk, hogy a média jelentős mértékben méltatlanul és negatív fényben mutatja be a romákat, erre különböző tényezőket használ fel, itt pedig különösen az országos és helyi hatóságok képviselőire gondolok, illetve kiemelten a szélsőséges, jobboldali pártokhoz tartozó politikai vezetőkre. A helyi hatóságok különböző képviselői, valamint a politikai vezetők is a közegészségre veszélyt jelentő tényezőkként mutatták be a roma közösségeket, de – értelemszerűen – nem mutattak be ezeket alátámasztó bizonyítékokat, hanem egész egyszerűen félretájékoztatták a társadalmat. A romákat fegyelmezetlen és felelőtlen vírusterjesztőkként, a fizikai távolságtartási előírásokat be nem tartó egyénekként mutatták be.



Kiemelten fontos megjegyeznünk, hogy a média állásfoglalása igen jelentős negatív hatást gyakorolt a közvéleményre, ami a romák és a világjárvány összefüggését illeti, egy eddig soha nem tapasztalt krízishelyzet idején, amelyet főként a félelem, a pánik és az általános szorongás jellemzett. Így a média alapvető félelmeket táplált tudatosan – feldolgozatlan információkat közölt –, illetve a hatóságok vagy szélsőséges populisták méltatlan, vagy félretájékoztató nyilatkozatait, üzeneteit tolmácsolta a lakosságnak. Ezek a romákat bűnbakokként, a lakosság egészségére veszélyes csoportként állították be. A bujtogató információk, előítélettel telített, kirekesztő üzenetek terjesztése mellett, a médiának ez irányú, önálló kezdeményezései is voltak: bizonyos újságírók által megírt előítéletes cikkek sorozata révén szintén hozzájárult a romák negatív közmegítéléséhez. Az ODIRH, valamint más szervezetek tanulmányai lehetséges közvetlen kapcsolatot fedeztek fel a romákkal szemben a járványi idején tanúsított kirekesztő megnyilvánulások, intolerancia, visszaélés és rasszizmus, illetve a médiának a rendfenntartó szervek erőszakos fellépéseiről szóló cikkei és az ugyancsak általa közvetített felbujtó nyilatkozatok és gyűlöletbeszéd között.

Bizonyos országok hatósági – rendőrségi és csendőrségi – intézkedései közé tartozott például az, hogy a roma közösségeket vagy romák lakta településeket akadályokkal és védőkorlátokkal zárták le. Illetve szükségállapotot vagy kijárási tilalomhoz hasonló korlátozásokat vezettek be, illetve bizonyos időintervallumokban betiltottak különböző közösségi tevékenységeket. Ilyen jellegű, és ehhez hasonló, illetve kevéssé eltérő intézkedéseket vezettek be országról országra, településről településre.

Mindezek mellett a rendfenntartó hatóságok és szervek rendkívül nagyszámú pénzbírságot is kiszabtak, amelyek zömét indokolatlanul, vagy – ahogyan azt más szervezetek is észlelték – hátrányosan megkülönböztető módon rótták ki: romák esetén maximális szigorral, nem romák esetén pedig minimális bírsággal, vagy egyszerű megrovással. Ehhez kapcsolódó jelentések érkeztek a civil szervezetektől, de más együttműködő partnereinktől, és jelezték ezeket a helyzeteket különböző nemzetközi szervezetek jelentései is, mint például az Amnesty Internationalé. A rendőrség a roma közösség tagjait érintő fellépései során is diszkriminatív magatartást tanúsított: visszaélt hatalmával, indokolatlanul és aránytalanul használta a fizikai erőszakot és a rendelkezésére álló eszközöket mind a férfiak, mind pedig a nők és gyerekek esetében. Olyan ügyeket is jelentettek, amelyek során a rendőrség vagy csendőrség egész egyszerűen megvert roma személyeket. Ezekről videofelvételeket is kaptunk. Ilyen jellegű rendőrségi beavatkozások egész hullámát jegyzik, amelyek nyilvánvalóan szándékosan és közvetlenül a roma közösségek ellen irányított tevékenységek.

Egy másik tapasztalat az, hogy hiánycikk a hatóságok információs és tudatosító kampánya ezekben a közösségekben. Ugyanakkor a hiányzott a szükséges járványügyi fellépés is: nem került sor például arra, hogy sürgősségi eljárással biztosítsák a folyóvízellátást. Rendkívül nagyszámú roma nemzetiségű közösség él periférián, elszigetelten, információhiányban, mélyszegénységben, ahol nincs hozzáférése infrastruktúrához, folyóvízhez, csatornahálózathoz, így nem tudja betartani az olyan alapvető higiéniai követelményeket sem, mint amilyen a kézmosás és fertőtlenítés, amely rendkívül fontos a COVID-19 fertőzés elkerülésében. Bizonytalan szociális-gazdasági körülményeik miatt ezeknek az embereknek a zöme nem jut fertőtlenítőszerhez és egyéb higiéniai eszközhöz, alapcikkhez.

Melyek azok a tényezők, amelyek hozzájárultak a rasszizmus, a xenofóbia, az intolerancia és a diszkrimináció társadalmi szintű fokozódásához, és hogyan kéne az államoknak közép és hosszú távon fellépniük az ilyen jelenségek ellen?

A fő tényezők ugyanazok voltak évszázadokkal ezelőtt is a roma közösség történetében: az előítéletek és a rasszista hozzáállás, a romák kirekesztés, a társadalom perifériára való taszítása. Ezek olyan megnyilatkozások, amely sajnos mai napig nem tűntek el, hanem ellenkezőleg: a világjárvány időszakában fokozódtak a különböző, faji alapú cselekedetek formájában, a média által hangsúlyozott, negatív kép alapján. A világjárvány okozta krízishelyzet zavart okozott, mindennemű félelmek felerősödését, a hatósági megelőzés és fellépés hiányát. Mindezek az emberekből negatív hozzáállást és tulajdonságokat váltottak ki, mivel a krízishelyzet mindig a félelmek és az intoleráns magatartás fokozódását hozza magával. Mindezek pedig különösen azok ellen a csoportok ellen irányulnak, amelyek történelmükre nézvést vagy hagyományosan kedvezőtlen helyzetűek, marginalizáltak. A romák pedig sajnos ehhez a kategóriához tartoznak.

Melyek azok az intézkedések, amelyeket az EBESZ résztvevő államainak meg kell tenniük a gyűlöletbeszéd és diszkriminatív cselekedetek megelőzése, felszámolása terén? Léteznek jó példák, kedvező gyakorlat, mondjuk például a nyugati társadalmakban?

A legfontosabb a törvény alkalmazása és a jogállamiság tiszteletben tartása lenne. Ehhez képest azonban, amikor a romákról beszélünk – függetlenül attól, hogy az Európai Unió előrehaladottabb demokráciáit, a Nyugatot, vagy éppen a kelet-európai, netán Balkán posztkommunista, az uniós csatlakozás folyamatában demokratizálódni kívánó országait említjük – ehhez a közösséghez és tagjaihoz való viszonyulás roppant egyforma. Sajnos a demokratizálódási szint szempontjából úgymond „fejlett” országok sem, ahogyan más, kevésbé demokrata országok sem különbek ebből a szempontból. Rendkívül hasonló a magatartásuk a romákkal szemben. A visszaélések és az emberi jogok megsértése, a romákkal szembeni törvényszegést a legtöbb országban felszínesen kezelik. Számos ilyen visszaélés, bűncselekmény büntetlen marad, vagy – a legjobb esetben is – minimális büntetésre lehet számítani. Másszóval, ha romákról van szó, általánosságban minden társadalom igazságszolgáltatása legnagyobbrészt kudarcot vall. Illetve, ha a rasszista, diszkriminatív tetteknek, és az előítéletes és negatív sztereotípiákkal telített üzeneteknek nincs következményük, akkor az egyének és a hatóságok továbbra is így járnak majd el, illetve bizonyos krízishelyzetekben még súlyosabban.

Azért vannak törvényeink, mert az emberek hajlamosak átlépni a normákon, és ha ezeket a törvényeket nem alkalmazzák igazságosan és egységesen, nem látok esélyt az ilyen, rasszizmusra alapozó hozzáállás és erőszakos megnyilvánulás enyhülésére. Következtetésképpen a romák ellen elkövetett, illegális cselekménynek minősülő tetteket büntetni kellene, mivel a szankció elodázása súlyos helyzeteket szül, azt az üzenetet közvetíti a társadalomban, hogy a romák elleni bűncselekményeket elnézik, zöld utat kapnak a romákkal szemben negatív érzelmi megnyilvánulások. Ez az oka annak is, hogy a romák társadalomba való beilleszkedését célzó stratégiák mindenütt elkerülhetetlenül kudarcot vallanak. A rasszizmus kérdését nem közelítik meg egyenesen és közvetlenül.

Másfelől, szükség van az állampolgári nevelésre, tudatosításra és a kölcsönös tiszteletre épülő társadalom értékeinek népszerűsítésére. A világjárvány okozta veszélyek tekintetében az egészségügyi és sürgősségi szolgáltatásokhoz való akadálytalan hozzáférés is kell, illetve a roma közösségek alapszintű infrastruktúrához való hozzáférésének biztosítása. Mindemellett, a világjárvány által okozott legsúlyosabb helyzetekben humanitárius támogatásra is szükség van.

A roma közösség elszigetelését célzó korlátozó intézkedések miatt ezeknek tagjai képtelenek voltak napi tevékenységüket végezni, megkeresni a mindennapi kenyerüket. Nagyon sokuknak nincs hivatalos munkaszerződése, és különböző okokból szociális segélyre sem jogosultak. Sok ilyen személy a hivatalos kereteken kívül végez jövedelembiztosító tevékenységet: újrahasznosítható nyersanyagot (fémet, műanyagot, papírt) gyűjtenek, az építkezésben dolgoznak vagy különböző szezonális munkákat végeznek feketén. A karantén időszaka egyszerűen megakadályozta őket a napi megélhetésük biztosításában. És ezeket mind figyelembe kell venni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS