Nem menő románul tanulni, és alig mernek a gyerekek megszólalni. De mit lehetne mégis tenni?
Babos Krisztina 2021. január 29. 15:34, utolsó frissítés: 21:01Kreatív pedagógusokkal beszélgettünk a román nyelv oktatásáról. Elmondták, ki hogyan boldogul és milyen módszereket tartanak célravezetőnek.
A Transindex kerekasztal csütörtök esti kiadása azt járta körül, hogy milyen módszereket érdemes követni ahhoz, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak jól románul. Mint kiderült, az állami oktatásban dolgozóknak „zsonglőrködniük” kell ahhoz, hogy a túlzásba vitt irodalomelmélet mellet a gyerekek beszédkészségét is tudják fejleszteni. Illetve hogy komoly gondok vannak a mentalitásunk körül: sokan egy nyűgnek érzik, hogy le kell érettségizni románból. Ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy kapuk nyílnak meg a nyelvtudás révén, rálátásunk lehet még egy kultúra értékeire, amely által gazdagabbá válhatunk.
Munkatársaink, Vig Emese és Tőkés Hunor három olyan pedagógussal beszélgettek, akik új utakat kerestek a román oktatására.
Cserei Gyöngyvér Kézdivásárhelyen tanít, és – mint elmondta – álmában sem gondolt arra, hogy „jutuberica” lesz belőle. De adott ponton az a helyzet állt elő, hogy a járvány miatt bezártak az iskolák és át kellett térni az online oktatásra. Véletlenül látott egy jópofa, grafikákkal tűzdelt videót egy író kézről, egyébként nem nyelvoktatási témában, és arra gondolt: ezt alkalmazhatná a román tanításban is.
Így adaptálta a módszert a román érettségi tételekre, és nagy sikert aratott „5 minute pentru BAC” c. sorozatával. Mint elmondta, hihetetlen volt számára is, hogy már nyáron 2 ezer követője lett, mostanra pedig a 4 ezret is meghaladta a számuk. Ráadásul nemcsak magyar, de román anyanyelvű diákok is használják a videóit, és nagyon népszerűek a körükben is a leckéi, melyeknek titka az egyszerűség és a vázlatszerűség. Valamint az, hogy különféle vizuális elemeket is használ, amelyek nagyon hatékonynak bizonyulnak.
Kocsis Ildikó, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium volt romántanára 10 éves oktatási tapasztalattal a háta mögött, korábbi kollégái, Theodora Simon és Silvana Bicăzan közreműködésével, valamint informatikusokkal együttműködve hozták létre az UMKA oktatási platformot.
Egyébként ő sem gondolta még ezelőtt egy évvel, hogy egy ilyen transzdiszciplináris applikációt tudnak majd kidolgozni. Őket is a szükség vitte rá az újításra: egyrészt problematikussá vált az oktatás, másrészt pedig a nyolcadikos diákoknak igyekeztek segíteni, akik új vizsgafeladatok elé néznek az idei tanév végén. Egyébként sok-sok elképzelésük van még arra nézve, hogy miként tudnák újabb és újabb módszerekkel segíteni a gyerekeket a tanulásban.
Gyöngyösi Csilla nem az állami oktatásból érkezett, ő a kolozsvári Musafir nyelviskola alapítójaként és tanáraként osztotta meg tapasztalatait.
Mint megtudtuk, 2016-ban költözött vissza a családjával Magyarországról, és azzal szembesült, hogy a közoktatásban a legnagyobb gyermekének egy év alatt lényegében semmit nem fejlődött a románnyelv-tudása. Mivel arra gondolt, hogy mások is vannak hozzá hasonló helyzetben, alapított egy nyelviskolát, ahol kötetlen formában, tanterv nélkül oktatnak nyelveket.
Elmondta: ő is tanít nyelveket, a román oktatásához viszont anyanyelvű tanárokat kerestek, és olyanokat válogattak, akik nem beszélnek magyarul, épp azért, hogy a diákok rá legyenek kényszeríve arra, hogy megszólaljanak és beszéljenek románul. Egyébként felnőtteket is oktatnak, és kis csoportokban folynak a kb. 3 órás foglalkozások. Azaz a csoportok annyira kicsik, hogy senki nem bújhat ki az alól, hogy beszéljen - olyan szinten, amilyen szinten tud - ahogy az a közoktatásban, 30-as létszámú osztályokban előfordulhat.
Kifejtette: véleménye szerint egyáltalán nem olyasmire kell koncentrálni az oktatásban, amire a tanterv hangsúlyt helyez, hanem teljesen másképp kellene megközelíteni a nyelvtanítást. Sokkal célravezetőbb lenne a beszédcentrikus szemlélet, ahogy ők is csinálják, a játékos tanulás, hogy kötetlenül, oldottan tanulják meg használni a román nyelvet.
„Szülőként az a tapasztalatom, hogy a magyar gyerekek nem kerülnek román környezetbe. Sok mindent megtanulnak az iskolában, de ezt nem használják, sem sportra, sem egyéb tevékenységekre nem járnak románok közé. Nagyon gyúrnia kell egy magyar szülőnek Kolozsváron arra, hogy a gyereke román környezetbe kerüljön, mert minden van magyarul” – fejtette ki. A kérdésre, hogy miért nem szeretnek románul tanulni a magyar gyerekek, Gyöngyösi Csilla felmutatott néhány, kisebbeknek szóló tankönyvet. Míg a spanyol és az angol színes volt, szellős, melybe akár rajzolni is lehet, a román zsúfolt, rossz nyomdatechnikával készült, olyan, rossz felhívó szövegekkel, melyet gyakran „ő sem ért” meg.
„Nem menő románul tudni.
A legjobb családokban is az a mentalitás, hogy meg kell tanulni románul, mert muszáj. Angolul megtanulni viszont menő, sok a számítógépes, angol nyelvű játék és az énekek is tetszenek a gyerekeknek” – magyarázta. Hiányzik pl. az is a közoktatásból, hogy zeneszámokon, a popkultúrán, filmeken keresztül tanítsák a nyelvet.
„A kortárs csoportokban erős az ellenállás a román nyelv iránt, így ez azokban is kialakul, akik otthon nem ezt hallják. Emiatt tízszer annyi energiát igényel a romántanulás, mint az angol” – mutatott rá az egyik fő problémára Gyöngyösi. Aki szerint a magániskolájukban, személyiségtől függően, fél év-egy év kell ahhoz, hogy leomoljanak ezek a falak, hogy egy biztonságos környezetben meg merjenek szólalni a diákjaik.
Probléma van az állami oktatásban a jutalmazási rendszerrel is, ahol a tökéleteset tekintik természetesnek és minden hibát büntetnek.
Kocsis Ildikó szerint Kolozs megyében is vannak olyan falvak, közösségek, ahol a gyerekek nem érintkeznek a román nyelvvel az iskolai óraszámon kívül. Egyetértett abban, hogy rengeteg energia szükséges ahhoz, hogy a diákok legyőzzék a mentális, pszichikai nehézségeket, és meg merjenek szólalni. Kifejtette: a romántanároknak kettős feladatuk van: egyrészt az alapszókincs fejlesztése, másrészt pedig a kerettanterv és a vizsgatanterv teljesítése.
Arra a kérdésre, hogy mennyire volt hatásos az oktatási reform,
melynek keretében pár éve úgy oktatják a magyar osztályokban a románt, mint „nem-anyanyelvet” (limbă nematernă), Cserei Gyöngyvér elmondta: szemfényvesztésnek tartja ezt, mivel a szövegek nincsenek adaptálva. Tiszteletbe kellene tartani a nyelvi szinteket, de ezt nem teszik, a szövegek továbbra is nagyon nehezek. Úgy vélte, elindultunk egy jó irányba, de ez messze nem elég, pl. a nyolcadikosok vizsgatételeibe is nagyon nehéz szövegek kerültek. „Mint a kommunizmusban, papíron jól néz ki. De attól, hogy ráírják, hogy limbă nematernă, még nem lesz az” – vélekedett.
„A nyelvoktatásnak nem lehet az a célja, hogy a gyerek levizsgázzon. Ha a románnyelv-tanulás célja az érettségi, utána akár el is lehet felejteni. Ez egy kényszer, a közoktatásban nem ezt kellene csinálni” – szögezte le Gyöngyösi Csilla. Szerinte a romániai magyar gyerekek közül sokan választékosan írnak románul, de élőben nem tudnak reagálni a helyzetekre. Elmondta, négy kompetenciát fejlesztenek e téren, és egyáltalán nincs rendben az, hogy az íráskészség magasan van, a beszédkészség pedig alacsonyan, ezek nagyjából egyenlő szinten kellene legyenek. Felidézte, hogy a fiának három év kellett ahhoz, hogy olyan szintre jusson el, hogy pl. a buszon spontán módon tudjon reagálni, ha románul szólnak hozzá.
„Kolozsváron magyar nyelvi gettóban élünk, ezt magunknak csináltuk. Kevés az átjárás a két kultúra között. Erőltetni kellene a hétköznapi nyelvi helyzeteket ahhoz, hogy egy magyar gyerek tudjon a boltban románul is kenyeret kérni” – mondta Gyöngyösi.
Kocsis Ildikó szerint vannak pozitívumai is az új román tantervnek, például utat nyit egyfajta interetnikus párbeszédnek. A gyerek hivatkozhat a saját kultúrájára, hagyományaira, ami nagy kulturális nyitást jelent.
„Szeretném, ha spontánul beszélnének, de nagyon meg vagyok kötve az irodalomelmélettel. 90 diák érettségije függ tőlem” – mutatott rá Cserei Gyöngyvér az okra, amiért a közoktatásban dolgozó tanárok nem tudnak a köznapi nyelv átadásával, begyakorlásával eleget foglalkozni.
Gyöngyösi Csilla szerint szép, hogy a magyar gyerekeknek van írásbeli találkozásuk a román kultúrával, azonban feltette a kérdést: vannak-e román barátaik? A másik kérdés, amit feltett, pedig az volt, hogy miért számít tabunak az, hogy a román gyerekek esetleg tanulhassanak magyarul? Akár opcionálisan, hogy mindkét fél tegyen erőfeszítéseket, ne csak az egyik. Úgy vélte, hasznos lenne, ha a magyar tannyelvű iskoláknak lennének román testvériskolái, így a gyerekek találkozhatnának és beszélgethetnének.
„Miért kell mindenkinek román irodalomból ledoktorálnia ahhoz, hogy leérettségizzen?” – tette fel a kisebbségi oktatás nagy kérdését Vig Emese.
„Ezt kérdik a gyerekek is” – mondta Cserei Gyöngyvér. – „Mert az érettségi kell a tervek megvalósításához, ez egy lépcső. Ha nem megy át, annyi a nagy álmoknak. Folyamatosan zsonglőrködünk, állandóan mérlegeljük, hogy mi az, amit muszáj megtanítani, és mi az, amit érdemes.”
Van egy gyerekem, nem tud jól románul. Elkezdenék vele tanulni, hogyan csináljam?
„Ha szókincset akarunk fejleszteni, ajánlom a Duolingo-t. Ilyenkor az angolt kell beállítani anyanyelvnek, és akkor angol és román szavakat, mondatokat egyszerre tanul. Hallgassanak román zenét sokat, ez főleg a liciseket köti le. Ők válasszák ki a zenét, a szöveget, ilyenkor lehet tanulni pl. a szövegből kihagyott, hiányzó szavak behelyettesítésével. Hallgassanak román nyelvű rádiót a kocsiban, és nagyon fontos az olvasás is” – javasolta Cserei Gyöngyvér.
Hozzátette: sajnos, magyarul sem akarnak már olvasni a gyerekek. Pedig akik olvasnak rendszeresen magyarul, azok jobban teljesítenek a román szövegértésben is. Még ha csak a szöveg 30%-át is értik, akkor is működik náluk a „scanning”. Úgy vélte, hasznosak lehetnek a román dalok, a kisebbeknek pedig ajánlotta a dexonline.ro-t, ahol van számukra két cuki játék.
Gyöngyösi Csilla is nagyon fontosnak tartotta az olvasást. Elmondta, rengeteg izgalmas, szellemes gyerekkönyv van román nyelven, de a felnőtteknek is érdemes ezeket lapozgatni. „Nem gondolom azt, hogy ez a szülő feladata lenne. Nem tesz jót a szülő-gyerek kapcsolatnak az, ha anyuka vagy apuka egyben romántanár, meg tornatanár is. Keressünk inkább pl. egy egyetemistát erre a célra” – ajánlotta.
Kifejtette, főleg a kisebbekkel inkább offline eszközöket használnak, jónak tartja a Gama és a Montessori típusú tanulókártyákat. De jó a Kezdők román nyelvkönyve is, ez fejleszti az alapszókincset, kicsiknek ajánlott a Gramatica című kiadvány, a középiskolások pedig forgathatják a Teach Yourself Roumanian c. kötetet, melynek ugyan rossz a tördelése, de azért használható.
A PLUS, európai standardok szerint szerkesztett kiadványt is jónak tartotta, melyhez egyébként munkafüzet is van, továbbá ajánlotta a 5 secunde nevű játékot. „Otthon a gyerekkel ne magoljuk, hogy o pară, două pere, hanem inkább játsszunk” – mondta. (Gyöngyösi Csilla egyébként ezeket a könyveket meg is mutatta a zoom-os beszélgetés közben, így ha valaki szeretné látni a borítókat, megnézheti a videóban is.)
Kocsis Ildikó szerint ha pl. a Maincraft játék érdekli a gyereket, beszélgessünk vele erről, és a zenén kívül érdemes különféle tudósításokat is olvasni románul. Ha a foci érdekli, olvasson cikket a fociról vagy olvassa el a kedvenc focistája élettörténetét. Hisz az olvasás az egyik módja annak, hogy gazdagítsuk a szókincsünket.
Tőkés Hunor azt is megkérdezte, hogy a tantervben mennyire vannak jelen a kortárs könyvek? Felidézte, hogy rá gyerekkorában mekkora hatással volt a Harry Potter.
Cserei Gyöngyvér szerint e téren sem áll jól a közoktatás. Elmondta, csakis a minisztérium által jóváhagyott tankönyvekből rendelhetnek az iskolai könyvtár számára. És ilyenkor „a két rosszból a kevésbé rosszat” választják. A kortárs könyveket lényegében ajánlott irodalomként tudják bevinni az iskolai oktatásba. Hozzátette: az újabb tankönyvekben már vannak nem irodalmi szövegek is. Úgy vélte, a gyerekek olvashatnak világirodalmat is románul, ráadásul ezek a könyvek olcsóbbak is.
Egyáltalán, miért kell megtanulni románul? – hangzott el a kérdés.
Cserei Gyöngyvér szerint pl. így több lehetőség nyílik meg a karrierben. Ha valaki alapít egy céget, nem mindegy, hogy csak Hargita és Kovászna megyében tud klienseket szerezni vagy máshol is.
Gyöngyösi Csilla úgy vélte, ezáltal tudjuk áttörni az „üvegplafont”. „A román kultúrának önmagában is értéke van. Egy színházi előadáshoz, román nyelvű filmhez ad hozzáférési lehetőséget. Kinyílik egy másik világ, ami pl. a magyarországi magyar előtt zárva van. Erre akkor jön rá az ember, amikor elmegy külföldre és elkezd neki hiányozni a román kultúra. Ez egy furcsa érzés egyébként” – fejtegette.
Kocsis Ildikó a nagymamáját idézte, aki szerint minél több nyelvet beszél valaki, annál gazdagabb lesz. Hozzátette, nézőpont kérdése is az, hogy miként tekintünk a román nyelvtudásra. Úgy vélte, ez külföldön is egy plusz lehet, megtörténhet, hogy épp erre lesz szüksége a munkáltatónak.
Tőkés Hunor arra is rákérdezett, hogy milyen könyveket ajánlanak ovisoknak és elemi osztályokba járóknak?
Gyöngyösi Csilla szerint pl. olyanok nagyon jók, amelyekben vannak sárkányok, megfelel pl. az Így neveld a sárkányodat c. könyv is. Ajánlotta, hogy menjünk román könyvesboltokba, mert sokkal szélesebb a választék román gyerekkönyvekből, mint magyarokból. „Az ovist nem érdekli a szöveg, szép legyen a grafika, művésziek a rajzok” – mondta. Hozzátéve: megfelelő Az első 100 szavam románul című kiadvány is. De egyébként szerinte sok a segédanyag, nem ez a probléma oka. Cserei Gyöngyvér ajánlotta továbbá a Pettson és Findus cicáról szóló kiadványt is.
Tulajdonképpen miért nem akarnak a gyerekeink megtanulni románul??
„Nem mondanám, hogy nem akarnak, persze van egy ilyen réteg is. De a többség vért izzad. Ahhoz képest, hogy mivel állunk szemben, mégis akarják. Csak legtöbbször félnek. Összehasonlítva pl. az angollal, románul elvárják, hogy tökéletesen és hibátlanul beszéljenek. Angolul viszont ez nem számít, ha kézzel-lábbal kéri az üdítőt, akkor is megpróbálja és örül, ha sikerül. Viszont román közegben az első hibánál tízen ugranak neki. Az osztályban nálam szabály, hogy nem kacagunk a másikon, és nem szólunk rá minden harmadik másodpercben” – fejtegette Cserei Gyöngyvér.
Kocsis Ildikó szerint sok gyereknek van passzív szókincse, sok mindent tudnak, de nem merik aktívvá tenni. „Ahogy Gyöngyvér is mondta, félnek, hogy kikacagják őket, ha hibáznak. Sok munkájába kerül a tanárnak a pszichológiai nehézségek feloldása. Meg kell értetni a gyerekkel, hogy ő önmagában is érték, és rábírni, hogy amit tud, merje felhasználni. Javaslom, hogy keressék a beszédhelyzeteket, a buszon, a taxiban, elegyedjenek beszédbe hétköznapi semmiségekről, ezáltal lehet gyakorolni az élő nyelvet. Például amikor mennek vásárolni, mondom nekik, hogy nézzék meg, mit ír a címkéken. Sok esetben a gyerekeknek az önbizalmukat kell fejleszteni.”
„A félelem megvan, az egyik fő probléma az, hogy félnek megszólalni. De ez természetes. A felnőtt is fél megszólalni, nemcsak románul, de más idegen nyelven is” – értett egyet Gyöngyösi Csilla. „A többségi társadalom szemléletét nehéz megváltoztatni. Olyan helyzeteket kell teremteni, ahol a román és a magyar gyerekek együtt vannak, például nyelvi táborokban, de ez lehet sporttábor, nyári tábor, sítábor is vagy épp edzések” – mondta. Hozzátéve: valóban vagyon fontos szabály az, hogy a megszólalót ne nevessék ki.
És felmerült az a nagyon aktuális kérdés is, hogy az online térben hogyan lehet románt oktatni?
Cserei Gyöngyvér szerint nem igazán van különbség, nagyjából ugyanúgy, mint „élőben”. Elmondta, aki lógni akar és ki akarja magát húzni, az megtette az osztályban is, és megteszi online órákon is.
Kocsis Ildikó szerint az online oktatás előnyökkel is járt és lehetőségeket nyitott meg: „kipróbálhattuk a kreativitásunkat” – mondta.
Gyöngyösi Csilla szerint a kicsi gyerekeket nem oktatták online, mert amúgy is sokat ülnek a gép előtt. „Amikor találkoztak a kicsi, 4 fős csoportokban, annyira örültek egymásnak, hogy muszáj volt kimenni velük futni vagy valamit csinálni a szabadban, csak utána lehetett elkezdeni tanulni” – mesélte. Hozzátette: egyébként nagy lehetőségnek tartja az online oktatást.
Mik lehetnek a legfontosabb következtetések?
Cserei Gyöngyvér kifejtette: nem optimista. Úgy látja, hogy a licis tantervben egyhamar nem lesz változás. „A tőle telhetőt meg kell tegye a tanár és a diák is, zsonglőrködni kell, úgy kell oktatni az irodalmat, hogy párhuzamosan fejlesszük a beszédkészséget is” – summázott.
„Sok türelmet kívánok a szülőknek, a gyerekeknek pedig azt javaslom, hogy merjenek, éljenek a lehetőségekkel, amik adottak. Próbálják a legjobbat kihozni magukból, és merjenek kérdezni” – ajánlotta zárszóként Kocsis Ildikó. Hozzátette: jövő félévtől lesz egy blogja is az UMKÁ-nak, ahol elméleti anyagot is fognak majd megosztani.
„Együtt kell élni, és együtt fogunk élni a Kárpát-medencében. És ha nem tesszük ezt lehetővé a gyerekeinknek, nem fognak itt maradni – szögezte le Gyöngyösi Csilla. A kultúrának a szépségét is lássuk, ne csak a nehézségét. Román színházba, moziba is lehet járni, sok jó román rendezvény van pl. Kolozsváron, álljunk hozzá pozitívabban. Azok a románok, akik látják a magyar kultúrát, nagyon érdeklődőek. Legyen tényleges párbeszéd a két etnikum között" - fejtette ki.
A zoom-os beszélgetés online közönsége ismételten feltette a kérdést, hogy nem pedagógusok állítják össze a tantervet? Vagy miért ennyire rossz?
Kocsis Ildikó ezzel kapcsolatban kifejtette: a reform egy hosszabb folyamat, történtek már lépések, de a hatás nem egyik napról a másikra jelentkezik. „Még több párbeszéd szükséges, minden fél részéről. Az 1-4. és az 5-8. osztályok kapcsán elindult egy dialógus, az egyetemek is elkezdtek már beszélgetni, közösen próbálják megtalálni a módszert”.
Cserei Gyöngyvér azonban nem volt ennyire derűlátó. „Egyik napról a másikra, kísérletszerűen dobálóznak a módszerekkel. A mostani 8. osztály egy kísérleti generáció, alternatív tankönyveik vannak, de tavaly pl. nem volt tankönyvük sem. Olyan tételekből vizsgáznak, amiket rajtuk próbálnak ki először. A szövegek 8. osztályban nagyon nehezek” – fejtette ki. Hozzátette: a tételekkel is problémák vannak, például a pályaválasztásról kell mondaniuk véleményt. De egy gyerek nem gondolkodik ezen még, ez csak a szülőket meg a tanárokat foglalkoztatja. Úgy vélte: jók a reformok, csak át kellene gondolni ezeket a lépéseket, mielőtt ténylegesen bevezetik.