2022. december 7. szerdaAmbrus
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Világjárvány és menekültválság egyszerre: hogyan alakult ki humanitárius válság Temesváron?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. február 12. 13:25, utolsó frissítés: 17:58

Mennyire súlyos a válsághelyzet, amelyről többnyire csak olyan hírek jutnak el a romániai magyar médiafogyasztókhoz, hogy ismét lefüleltek egy „illegális migráns” csoportot a határrendészek?


Mint mi is megírtuk, Kolozsváron is lehetett adományozni a temesvári menekülteknek. De mi történik Temesváron ezen a területen? És miért példaértékű a városlakók reakciója?

A Temes megyei határrendészet múlt héten közzétett éves jelentése szerint 2020-ban jelentősen megnőtt a szabálytalan határátlépések száma: míg 2019-ben 297 szabálytalan határátlépést és 1109 személyt azonosítottak a hatóságok, addig a tavaly 687 szabálytalan határátlépést és 4125 személyt azonosítottak menedékkérőként. Az adatok szerint a tavaly érkezett emberek 66 százaléka folyamodott menedékkérelemhez.

A közlemény szerint a legtöbben Szerbia felől érkeztek, 20-70 fős csoportokban, azzal a céllal, hogy Temesvár érintésével tovább utazzanak (Magyarországon keresztül) a nyugat-európai államokba. A hatóság a statisztikai adatokon túl felhívja a figyelmet, hogy a menekültválság felerősítette a térségben az embercsempészetet, 2020-ban 387 személyt azonosítottak ilyen ügyben.

Hogyan jutottunk ide?


Gabriela Leu, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) romániai képviseletének szóvivője a Transindex megkeresésére magyarázta el a helyzetet. Mint kifejtette, amikor egy személy Romániába érkezik, és érvényesíteni szeretné a menekültjogot, akkor elindul egy hatósági eljárás, amelyet a Menekültügyi Felügyelőség (IGI) folytat: amíg ez zajlik, addig a menedékkérő emberek különböző menekültközpontokban vannak elhelyezve – amelyek az ország számos pontján találhatóak.

A jelenlegi problémák 2020 novemberében kezdődtek, amikor Szerbiát a járványügyi hatóságok sárga övezetnek nyilvánították, ami egy 14 napos karanténkötelezettséget vont maga után. Ebben a helyzetben a Szerbiából érkező menedékkérelmezőket a romániai hatóságok karanténba kell helyezzék. A gond az, hogy Románia ilyen helyzettel még nem szembesült (világjárvány és menekültválság egyszerre – szerk. megj.), ezért nincs egyértelműen meghatározva, hogy melyik intézménynek mi a pontos jogköre és kötelezettsége. A törvények értelmében a Közegészségügyi Igazgatóságnak (DSP), a helyi polgármesteri hivatalnak, a Menekültügyi Felügyelőségnek (IGI), a határrendészetnek mind-mind megvan a jól körülhatárolt szerepe, de az egyikben sincs egyértelműen benne, hogy végül is a menedéket kérelmező határátlépők karanténoztatását melyikük kell végezze.

Ez a zavaros helyzet egy humanitárius válságot idézett elő.

Jelenleg a menedékkérők karanténoztatását a helyi önkormányzat vállalja, az biztosítja a szállást például a CFR bentlakásban és az erre a célra kibérelt szálláshelyeken. Miután letöltik a karantén idejét, vagy felmutatnak egy negatív Covid-19 teszteredményt, a Menekültügyi Felügyelőség (IGI) szállásolja el őket a temesvári – vagy az ország más pontján található – menekültközpontban.

„Mi (UNHCR) – bár nem segélyszervezetként vagyunk jelen, hanem érdekképviseletként – segítettünk az élelmezésükben, az egészségügyi és higiéniai ellátásukban, illetve Covid-19 tesztekkel, hogy minél hamarabb eljuthassanak a menekültközpontokba” – mondta Gabriela Leu.

A szóvivő felhívta a figyelmet, hogy a helyzetet jelentősen súlyosbította, hogy a balkáni térségben tavaly több határátkelőt lezártak, illetve hogy általában a járvány döntően megnehezítette a menekültek haladását. Így hirtelen a temesvári határzóna túlterhelt lett, ami túlterhelte a térség menekültközpontjait. Gyakorlatilag november-októbertől havonta 1000 ember érkezett, akiket a romániai hatósági rendszer nem tudott megfelelően kezelni, ellátni, elszállásolni.



A szóvivő felhívta a figyelmet arra, hogy a menedékkérelmezők nem bűnözők, és a menekültközpontok nem börtönök: a törvények értelmében a menedékkérőknek joguk van az országon belül utazni. Ez maga után vonja, hogy akiket a határtól távolabbi központba szállásolnak el, azok gyakran visszautaznak Temesvárra, mivel ők a lehető leghamarabb Nyugatra szeretnének utazni. Ott viszont gyakorlatilag hajléktalanokként, az utcán élve keresik a lehetőségeket a továbbutazásra.

Így a városban egy még nagyobb torlódás alakult ki, amelyet a hatóságok eddig nem tudtak megnyugtatóan megoldani. A helyzeten csak a széles körű társadalmi összefogás segített, viszont mindenki azon dolgozik, hogy hosszú távú, megnyugtató megoldást találjanak – jelezte az UNHCR romániai szóvivője, hozzátéve, hogy ez egyáltalán nem könnyű dolog, mert az országnak nincsenek ilyen helyzetre vonatkozó kidolgozott forgatókönyvei, eljárási módjai.

„A helyi közösség egy kiemelkedő és nagyszerű magatartást tanúsított az ügyben. Nagyon sok önkéntes, helyi szervezet fogott össze a LOGS koordinálásával, hogy biztosítsák az élelmiszerellátást. Ugyanis a hatóságok a karanténba helyezett személyek élelmezését is csak részlegesen tudják fedezni, tehát javarészt a menedékkérők ellátását a civil szféra végzi. A tavaly mi is tudtunk segíteni, de az idén kétséget kizáróan döntő volt a temesvári közösség kiállása” – mondta elismerőleg a szóvivő, aki mindenkit arra biztat, ha lehetősége és hajlandósága van segíteni, az tegye meg, mivel egy tál meleg étel is nagyon fontos lehet.

Meglátása szerint a temesvári közösség segítőkészségében jelentős szerepe van annak, hogy egy multikulturális városról van szó, s mint határ menti város, sokkal több történelmi tapasztalata van a menekültekkel, ezért jobban értik ezt a jelenséget, mint az ország többi térségeiben.

Hosszabb távon azt tartom fontosnak, hogy megértsük, hogy mit jelent menekültnek lenni, hogy ezek az emberek miért hagyják el az otthonaikat, és mit keresnek nálunk. Mert Romániában ilyen helyzet rég nem volt, s így nem mindenki érti, hogy miről is van szó” – mondta, majd hozzátette, hogy alapvető fontosságú, hogy a hatóságok minél hamarabb megoldják a kialakult humanitárius válsághelyzetet, és hosszú távú törvényes megoldásokat találjanak.




Mit tett a temesvári közösség?

A város lakóközösségét a LOGS – Társadalmi kezdeményező csoport mozgósította, és a segítő munkájukat ők koordinálják. Konkrétan közel három hónapja segítik a menedékkérőket, hogy humánusabb bánásmódban részesüljenek. A csoport keretén belül számos vallási közösség (ortodoxok, neoprotestánsok stb.), karitatív szervezet, a muszlim közösség, az UNHCR, táncklubok, külföldi és hazai diákcsoportok, különböző magánvállalkozások, üzletemberek, egyszerű polgárok fogtak össze, az ők közös erőfeszítésének köszönhető, hogy a menedékkérő emberek nem éheznek, nem fáznak.

A csoport vezetője, Flavius Ilioni Loga az Adevărul megkeresésére elmondta, hogy 2020. november 27-én jelentek meg az első hajléktalan menedékkérők, és a csoport attól a pillanattól fogva igyekezett mozgósítani a várost – és fantasztikusan sok segítséget kaptak. Több száz önkéntes vásárolt élelmiszert számukra, más önkéntesek az ételek elkészítésében és kiosztásában segítettek. Immár több mint 70 napja naponta visznek étel-csomagokat a határrendészethez, akik eljuttatják a karanténban lévő menedékkérőkhöz.

„Nagyon jelentős közösségi támogatás van emögött” – jelentette ki, kiemelve, hogy nem csak Temesvárról van szó, ugyanis a város körüli településekről is sok segítség érkezik.

"Migránsok a városban!?"

Beszámolója szerint az elmúlt hónapok alatt a menedékkérők a városi látkép részeivé váltak. „Láthatóak csoportokban sétálva az Északi Pályaudvar környékén – ahol néhány elhagyott épületben szállnak meg – illetve az Aradi úton, ahol a menedékközpont, illetve a hatóságok részéről a menedékkérők számára fenntartott épületek találhatóak. Ugyancsak az Aradi úton találhatóak azok az épületek is, amelyeket a polgármesteri hivatal bérel a nyár óta, ahol a külföldről érkezők a karanténkötelezettségüket letöltik – jelenleg ezekben is menedékkérők tartózkodnak” – foglalta össze a LOGS koordinátora.

Meglátása szerint Temesvár azért vált a menedékkérők kulcspontjává, mert földrajzilag egyrészt megközelíthető érkezőpont, de ideális kilépési pont is az országból. Véleménye szerint az ilyen helyzetű településeken normális, ha menedékkérőkkel találkoznak az emberek az utcákon. És számos ilyen város van olyan országokban, amelyeket a menekültválság jobban érintett, például Görögországban, Németországban stb.

„Minket mindeddig a menekültválság hullámai elkerültek. A mostani helyzetet emberséges szempontok mentén kell kezelni. Ezek az emberek, akik itt vannak, akiknek egy része elhagyott épületekben száll meg, olyanok, akik tovább szeretnének menni – ami nem egy törvénytelen dolog. Ezeket az embereket nem tartóztatták fel sem Törökországban, sem Görögországban, sem Bosznia-Hercegovinában, sem Szerbiában. Ők a biztonságot keresik, és a menedékkérelmük lehetővé teszi, hogy szabadon utazhassanak, hogy ők válasszák meg, hogy hol fognak lakni. Ha bármely országban egy elhagyott épületben ideiglenesen meghúzhatják magukat, akkor ez Temesváron is elfogadott kellene legyen – főként, hogy Romániában a menekültközpontok jelenleg túl vannak terhelve” – fejtette ki véleményét a helyzetről.

Értelemszerűen azonban ez a helyzet sokakban rémültséget keltett, annak ellenére, hogy a menedékkérők nem viselkedtek erőszakosan, és nem is követtek el törvénytelenségeket.

A Birn / Balkan Insight videóriportja:


A LOGS koordinátora elmondta, hogy érthetőek az emberek félelmei, mivel elterjedtek a menekültekről szóló sztereotípiák és általánosítások, amelyek zömében negatívak. „Érthető a félelem, hiszen ez egy új helyzet. De nem kell erőszakosságoktól tartani, mert ezek az emberek nem erőszakosak. Én nyolc éve dolgozom ilyen emberekkel, és nagyon ritkán tapasztaltam erőszakot vagy törvénytelenséget – mondta Flavius Ilioni Loga, hozzátéve, hogy igaz, hogy sokan vannak köztük, akik régóta óta nem fürödtek, vagy nem váltottak ruhát – és ez ijesztővé, kényelmetlenné teszi a jelenlétüket. De fontos megérteni, hogy ezek az emberek nem két-három napos kiránduláson vannak, hanem hosszú hónapokig tartó, több országon keresztül zajló menekülésen.

Álláspontja szerint azért sincs miért tartani tőlük, mert a hatóságok és a civil szervezetek is állandó kapcsolatban vannak velük. Másrészt hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy a lakosság megértse a problémát, és megfelelően viszonyuljon hozzá.


Legyen bátorságunk tenni valamit!

Mint megtudtuk, a Laolaltă-Acasă közösség kolozsvári adománygyűjtő akciója a temesvári Városhoz való jog (Dreptul la Oraș) aktivistacsoport kezdeményezésére indult.

Megkeresésünkre a csoport tagja, Tania Strizu elmondta, hogy az informális aktivistákat és önkénteseket tömörítő csoport elsősorban lakhatási joggal foglalkozik, de fellépnek a diszkrimináció és a különböző gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek ellen is, illetve általában igyekeznek segíteni a sérülékeny közösségek tagjain: akik közé tartoznak a menekültek is.

Az informális szervezet kezdettől fogva együttműködött a LOGS csoporttal, több tagja önkénteskedett különböző feladatoknál. Emellett a határrendészetnél is segítenek a rászorulókon, akár a papírokat kitölteni, illetve miután megkapják az okmányokat, azután ideiglenes szállást találni – ugyanis nem kötelező a hatóságok által felkínált CFR bentlakásban megszállniuk, ha megtehetik, máshol is lakhatnak – főként mivel minden hatóságilag kijelölt hely túlterhelt, túlzsúfolt.

Az önkéntes megerősítette, hogy ebben a helyzetben sok menedékkérő elhagyott, omladozó épületekben húzódik meg. Tapasztalata szerint az elhagyott épületekben megszálló csoportok 10-30 személyből tevődnek össze, és folyamatosan cserélődnek. Ez érthető, hiszen egyrészt ezeken a helyeken nem nagyon beszélhetünk megfelelő lakhatási körülményekről, így ha jobbat találnak, akkor továbbállnak, vagy amint lehetőségük adódik, nyugati országokba utaznak tovább, és helyüket átveszik az újonnan érkezett csoportok.

Tania Strizu elmondta, hogy a menedékkérőktől származó információk szerint többnyire Afganisztánból származnak, és egészen fiatalok, átlagban 20 év körüliek. „Egyetlen 12 éves gyerekkel és egyetlen idősebb emberrel – aki 45 éves volt – találkoztam” – tette hozzá. Arról is beszámolt, hogy ezek a fiatalok főként az afgán háború miatt hagyták el otthonaikat, és céljuk a nyugati országokba eljutni (Németország, Franciaország, Anglia), mivel többüknek már ott vannak a szüleik, testvéreik, ismerőseik. „De ehhez több országon keresztül kell menjenek – így kerülnek Romániába is – egy hónapokig tartó utazás ideiglenes állomásaként” – ismertette az aktivista.

A kérdésünkre, hogy jelenleg hány érintett menedékkérő van a városban, azt válaszolta, hogy pontosan nem lehet tudni, mivel – mint említette – folyamatosan mozgásban vannak a csoportok. Viszont állítása szerint iránymutató, hogy a LOGS csoport csak az utóbbi két hónapban 1200 személyt látott el élelemmel, vagy segített egészségügyi ellátással, ruházattal, ami statisztikailag átlagban napi 20 személyt jelent. Bár vannak napok, amikor többen érkeznek-távoznak, és vannak, amikor kevesebben – tette hozzá.



„Mi, ahogy tudunk, igyekszünk segíteni nekik. Örvendetes, hogy nagyon sokan készek segíteni rajtuk, több különböző közösség fogott össze: vallásos gyülekezetektől a civil szervezeteken és érdekképviseleteken keresztül az olyan informális aktivista csoportokig, mint amilyenek mi is vagyunk. Mindannyian valamilyen formában hozzájárultunk a segítő akciókhoz, akár egy gyűjtés megszervezésével, akár egy ebéd anyagi támogatásával. És örvendek, hogy immár Kolozsváron és Bukarestben is történt adománygyűjtő akció, az ottani barátainknak köszönhetően” – értékelte a széles társadalmi összefogást.

Az aktivista elsősorban azt üzeni, hogy nem kell félni ezektől az emberektől, és nem kell félni szolidaritást vállalni velük. „Másrészt arra biztatok mindenkit, hogy aki szeretne, az önkénteskedjen. Gyakorlatilag ezen keresztül válunk közösséggé” – mutatott rá Tania Strizu.

Példaként elmesélt egy egyszerű esetet: „Egy alkalommal hazafele menetem, láttam, hogy a helyi rendőrség feltartóztatott egy kisbuszt, és leszállította róla az embereket. Odamentem, és megkérdeztem, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsuk, hova viszik őket, mit fognak tenni velük. A hatóságok készségesen válaszoltak, elmagyarázták, hogy a határrendészethez viszik őket, ahol leadhatják a menedékkérelmüket, kiállítják az okmányaikat, majd elszállásolják őket” – mutatott rá arra, hogy mennyire nem félelmetes vagy veszélyes dolog ilyen helyzetekben civilként tenni valamit. És az érdeklődés, az információcsere önmagában jót tesz egy ilyen helyzetben, mivel tudjuk, mi történik körülöttünk.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a hosszú ideje úton lévő csoportoknak nincs megfelelő ruházatuk, élelmük, higiéniai cikkeik, de az is nagyon nagy segítség lehet, ha egy lemerült telefont feltölthetnek: ezért mindenkit arra biztatott, hogy aki teheti, az adományozzon.

Arról is beszámolt, hogy a menedékkérőktől egyszer kapott negatív visszajelzést a román hatóságok eljárásáról: több menedékkérő is azt állította, hogy a határrendészetnél, amikor karanténba helyezték őket, akkor ideiglenesen elvették minden személyi tulajdonukat – leszámítva a ruhát, ami éppen rajtuk volt. „Nekem ez kissé visszaélésnek tűnik, ugyanis a karanténba helyezett személyek nem törvényszegők, hogy megfosszák őket a telefonjaiktól, ami az egyetlen eszközük, amin keresztül kapcsolatot tarthatnak a családjaikkal, ismerőseikkel, a külvilággal” – fejtette ki véleményét.

Kérdésünkre megjegyezte, hogy önkéntes aktivistaként úgy látja, hogy a temesvári menedékkérők problémáját a különböző hatóságok egymásra próbálják hárítani: a helyi önkormányzat szerint állami ügy, az állami hatóságok szerint lokális. A menedékkérők pedig kissé magukra vannak maradva, illetve a temesvári – s tágabb értelemben – a romániai segítőkész emberekre.

Menedékkérők, bevándorlók vagy illegális "migránsok"?

Mivel az erdélyi magyarság körében (is) számszerűen mérhető menekült- és bevándorlóellenesség van jelen, szükségesnek látjuk néhány fogalmat is tisztázni - ehhez az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa romániai kirendeltsége részéről a sajtónak szánt ajánlását vettük alapul.

Az első fogalom a menedékkérő: ez olyan személyt jelent, aki egy más országból érkezve azt állítja magáról, hogy valamilyen szempontból veszélyeztetve van az élete, megélhetése, egzisztenciája, és nemzetközi védelmet kér. A menedékkérelem elbírálása egy hosszabb eljárás, aminek négy eredménye lehetséges:

1). Menekültté nyilvánítják a menedékkérőt, ami az 1951-es genfi egyezmény értelmében olyan személy, aki vallási, etnikai, nemzeti vagy politikai hovatartozása miatt üldöztetésnek van kitéve, amennyiben saját országában marad, így jogosult a nemzetközi közösség védelmére. A menekülteknek a fogadó országban joguk van a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a munkavállaláshoz, a szociális szolgáltatások igénybevételéhez, illetve különböző integrációs programokban való részvételre.

2). Oltalmazott személy. Ezt nem a genfi egyezmény alapján ítélik meg, hanem az egyetemes emberi jogok elismerése alapján mondják ki a menedékkérelmet elbíráló hatóságok. Románia törvényei szerint ugyanaz a jogkör illeti meg őket, mint a menekülteket – annak ellenére, hogy nem tesznek eleget a menekült státusz követelményeinek. Különbség, hogy bizonyos időközönként felülvizsgálják a kapott státusz megalapozottságát.

3). Tolerált személlyé az válik, akit nem illetnek meg a fenti státuszok, viszont valamilyen oknál fogva mégsem lehet visszaküldeni a származási országába (legyenek ezek technikai, anyagi, szociális stb. tényezők). A státusukat bármikor felülbírálhatják, illetve csak nagyon korlátozottan élhetnek a menekülteknek és oltalmazottaknak kijáró jogokkal.

4) Visszautasítják a menedékkérelmet: a személynek egy pontosan meghatározott időpontig el kell hagynia az országot, amennyiben ennek nem tesz eleget, a hatóságok erőszakosan visszaküldhetik a származási országba.

De akkor kik lennének az illegális migránsok vagy gazdasági bevándorlók? Ezek a kifejezések nem szakmai-jogi terminusok, így jelentésüket semmilyen jogi definíció nem rögzíti. Többnyire a köznyelv olyan személyeket ért alatta, akik érvényes okmányok és engedélyek nélkül lépnek be egy adott ország területére, ami értelemszerűen az adott ország törvényének a megsértését jelenti.

Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a menekültek gyakran szabálytalan határátlépéssel kerülnek biztonságot jelentő országokba, ezért, amennyiben benyújtják a menedékkérelmüket, nem indokolt őket hatóságilag előállítani, letartóztatni, megbüntetni, bezárni vagy őrizetben tartani, mivel a felvázolt eljárás eredményeképpen valamilyen jogilag értelmezhető státuszt kapnak.

Gazdasági bevándorlónak az a személy tekinthető, aki a jobb anyagi boldogulás érdekében egy másik országba megy: mivel bármikor kockázat nélkül visszatérhet a származási országába, nem illeti meg különleges nemzetközi védelem.

Mivel cikkünkben Afganisztánból érkező személyekről van szó, ahol háború zajlik, a nemzetközi jogi kereteket figyelembe véve menedékkérőknek neveztük őket, kerülve a negatív általánosításokhoz és sztereotípiákhoz vezető pontatlan 'illegális migráns' és 'bevándorló' kifejezéseket.

Nyitókép: LOGS csoport - Facebook oldala

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS