Betonkoporsó, hajóroncs vagy Emil Boc metrókocsija? A Petőfi utcai szálloda esete minden biztosítékot kivert
V.E. 2021. február 17. 15:41, utolsó frissítés: 17:21Amikor a felháborodás hangjait már nem lehetett nem meghallani, Boc gyorsan online konzultációt hirdetett, hogy mossa kezeit. A magyarázkodásból maszatolás lett, és a szakemberek bebizonyították, hogy lett volna alternatíva.
Kolozsvár központjában, a Petőfi (Avram Iancu) utcában épülő szálloda évek óta a harag, düh és végül a tehetetlenség érzését hívja elő a város lakosságából. Az indulatok periodikusan magasra csapnak az épülő monstrum körül, legutóbb néhány nappal ezelőtt kezdődött el ismét – a Facebookon természetesen – a jogos kritika és felháborodás hangja terjedni. Azért most, mert a járvánnyal járó bezártság ideje alatt az építők „szépen haladtak”, és most már „teljes nagyságában és pompájában” meg lehet csodálni a Marriott szállodalánc számára készülő hotelt, amelyet az internetezők hol egy koporsóval, hol egy hajóval vagy akár a Star Wars című filmből származó birodalmi lépegetővel hasonlítottak össze, de egyesek a beígért metróvonal kapcsán "Boc mester első metrókocsijaként" is emlegetik.
Az ötcsillagosként emlegetett város, ahol jó élni, és ahol elméletileg odafigyel arra a városvezetés, hogy forduljanak elő ilyen „malőrök”, ezúttal a kolozsvári lakosok, a teljes romániai sajtó és a szépérzékkel rendelkező internetezők céltáblájává vált, akik nem takargatták a véleményüket a város egyik szégyenfoltjának nevezhető szálloda kapcsán. A történet nemcsak az épület szépséghibája miatt fontos és tanulságos, hanem elsősorban amiatt, hogy bár konkrétan nem bizonyítható, de mindenképpen valószínűsíthető, hogy a szükséges engedélyeket a szabályok kijátszásával szerezte be az építtető, egy szebeni üzletember, Dumitru Ghișe, aki pillanatnyilag a sitten ül.
A DNA a "gázolaj-dossziéban" fülelte le, hét évet kapott, a román sajtó annak idején bőven cikkezett az eseményről. De ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor formailag nem is ő az építtető, mivel a papírokon apósának, Dumitru Rodeannak a neve szerepel, aki háborús veterán, emiatt pedig adómentességet élvez a román állam részéről. A szebeni maffiozók a 2000-es évek elején szerezték meg a telket, ahonnan most már nem lehet eltüntetni "Boc koporsóját".
Valamikor egy szecessziós palota és Kolozsvár első botanikus kertje állt ott
Az 1222 négyzetméteres telekre, ahova a szállodát emelték, a 19. században a Bethlen család kertet álmodott, amelyet japán stílusban alakítottak ki, keletről hozott fákat és cserjéket ültettek. A Bethlen-kert Kolozsvár legrégebbi füvészkertjeként vonult a köztudatba, hiszen korábbi a Mikó kertnél is. Öreg fái pedig védettséget kellett volna, hogy élvezzenek, akárcsak az a szecessziós palota, amely a kertben épült, és amelynek szintén külön története van.
A Petőfi utcai kert a Farkas utca 8 szám alatti Nemes-Bethlen palotához tartozott, a 18. században épült főúri háznak a kertje volt. A tulajdonosoknak Bethlen Polixénának és férjének, gróf Nemes Jánosnak négy gyereke született. Az anyja nevére keresztelt különc Polyxéna grófnő nem kedvelte a Farkas utcai egyre inkább bérház jelleget öltő palotát, ahol édesanyja és Sarolta húga az utcai főúri lakosztályban élt. Így ő magának még a második világháború előtt a Petőfi utcai kertbe, a várfal elé egy emeletes, szecessziós stílusjegyeket viselő villát építtetett.
. Az államosításkor felszámolt főúri vagyonok elkobzását Polixéna, és húga, Sarolta sem úszták meg. Azonban felajánlották az ingatlant és a kertet a Román Akadémia kolozsvári fiókja számára, azzal a kikötéssel, hogy életük végéig a palotában maradhatnak.
Az Adevarul napilapnak nyilatkozó Radu Herteg ügyvéd, akit a Farkas utca 8 szám alatti lakóközösség alkalmazott, hogy törvényszéki úton próbálják megállítani a szálloda építését, azt állítja, hogy a telekkönyvi bejegyzések teljesen homályosak arra vonatkozóan, hogy az Akadémia és a Nemes-Bethlen család közötti egyezségből hogyan lett az, hogy egy teljesen új, ismeretlen és a történethez egyáltalán nem kapcsolódó személy jelenik meg az 1990-es években tulajdonosként: Dana Margareta Moraru Pop, Svájcban élő, genfi lakos, aki utólag eladja a Petőfi utcai kertet és a szecessziós villát Dumitru Ghișe szebeni milliomosnak, aki valószínűleg már akkor tudta, hogy szállodát fog fölhúzni a telken.
Az első tiltakozási hullám
A botrányos ingatlanátjátszás ügyéről a nyilvánosság először 2009-ben szerzett tudomást, amikor a szomszédos házak lakói, elsősorban a Farkas utca 8 szám alatti lakóközösség, erélyesen tiltakoztak az eredetileg 7 emeletes szállodának a felépítése ellen. A felháborodásuk jogos volt: a hotel hátsó fala az ablakik előtt, mindössze két méteres távolságban emelkedik, ráadásul olyan elképzelés is volt, hogy a süllyesztett parkolót a szállodavendégek a Farkas utcai ingatlan kapubejáróján keresztül közelítsék meg (nem tudni pontosan, hogy ez a terv módosult-e közben - szerk.megj.)
A befektető személyazonosságára is ekkor derült fény: szebeni "üzletember" a vállalkozó, Dumitru Ghişe, aki a Forbes szerint 27-28 millió eurós vagyonnal rendelkezik. Az ingatlanmágnás a nagyszebeni Golden Tulip Ana Tower szálloda és a kolozsvári Golden Tulip Ana Dome tulajdonosa is egyben, továbbá ő működteti a Pritax taxivállalatot Kolozsváron.
Ekkor írta meg a sajtó, hogy a befektető már több éve próbálta megszerezni a műemlékvédelmi engedélyt Kolozsváron, de nem sikerült neki. Virgil Pop építész, műemlékvédelmi szakember mondta el a sajtónak, hogy 2005, 2006 és 2007 folyamán is visszautasították a folyamodványt. A kolozsvári Regionális Műemlékvédelmi Bizottság szakemberei számára ugyanis evidens volt, hogy a több évszázados várfal közvetlen szomszédságában, a szecessziós villa és a legrégebbi városi füvészkert ledózerolásával építendő ingatlannak nincs mit keresnie azon a helyen. Végül 2009-ben, a kolozsvári bizottság megkerülésével az országos műemlékvédelmi hatóság engedélyét szerezte meg a befektető, máig tisztázatlan körülmények között.
Ezt követően gyakorlatilag már „sínen volt a projekt”, 2010. május 25-én a városi tanács összes tagja megszavazta azt a zonális városrendezési tervet (PUZ), amelynek birtokában Dumitru Ghișe szállodaépítési terve zöld lámpát kapott. A folyamatosan tiltakozó Farkas utcai lakóközösség úgy értesült, hogy az RMDSZ-tanácsosok is egytől egyig igennel szavaztak. A közösség nevében az Adevarulnak nyilatkozó Mihai Wittenberger régész szerint a tanácsosok át sem nézték a dokumentációt. Ez be is igazolódott később, amikor a román sajtó munkatársai Molnos Lajos városi tanácsostól kérdezték meg, tudja-e mire szavazott, és kiderült, hogy a városatya csak utólag értesült arról, hogy épp Kolozsvár legrégebbi füvészkertjének kivágását és a szecessziós villának a lebontását hagyta jóvá.
A nevezetes tanácsülésről a Krónika is beszámolt: a kolozsvári városi önkormányzati testület 2010. május 25-ei ülésén jelen volt öt RMDSZ-tanácsos – László Attila, Csoma Botond, Molnos Lajos, Irsay Miklós, Somogyi Gyula –, és egyhangúlag megszavazták azt a határozatot, amely az érintett épület lebontására is vonatkozott a szállodaépítés területrendezési terve kapcsán. Az EMNP szerint az RMDSZ kommunikációs trükkökkel próbálta elhárítani a felelősség rá eső részét. Ugyanakkor Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem tudták megakadályozni a műemlékké nyilvánítási folyamat végéhez érő ingatlan lebontását, pedig Kelemen Hunor kulturális miniszter és Hegedüs Csilla államtitkár mindent megtettek ennek érdekében. 2010-ben, amikor az urbanisztikai tervet megszavazták, Sorin Apostu volt Kolozsvár polgármestere.
2015: hurrá, megvan az építkezési engedély!
A román újságírók a szebeni üzletembert is szólásra bírták az ügyben, és az 2010-ben azt nyilatkozta, nem sietős a projekt, amikor meglesz, akkor meglesz. A türelem végül is szállodát terem, mert az építkezési engedélyt végül 2015-ben szerezte meg Ghise, itt ellenőrizhető. A város főépítésze ekkor Ligia Subțirică volt. Az építkezési engedély beszerzését követően a felháborodás hangjai többször is elértek a polgármesteri hivatalig, hiszen a Farkas utcai lakóközösség sem hagyta annyiban, és minden lehetséges módon megpróbálta leállítani a projektet.
A sajtóban számtalan cikk és beszámoló megjelent, főként a 2017-es fairtásokat követően, de 2018-ban is, amikor a középkori várfal tövében elkezdett munkálatok nyomán értékes régészeti leletekre bukkantak. De sem a régészeti leletek, sem az öreg fák kivágása, sem a szecessziós villa lebontása nem okozott gondot. A 2015-ös építkezési engedélyt aztán 2019-ben megújították, és gőzerővel elkezdődtek a tényleges munkálatok, amelyeknek eredményeképpen megépült a „betonkoporsó”.
Emil Boc azt állítja, hogy mit sem tud az esetről, és 2021. február 17-re nyilvános megbeszélést hirdet
A mémek tömkelegére és sok száz Facebookos-bejegyzésre Emil Boc polgármester kénytelen volt valahogyan reagálni, így hát online gyűlést hirdetett meg, amelyen a városrendezési bizottság tagjaival megbeszélték a történteket. Boc megpróbálta elkenni az ügyet, azonban a gyűlésen volt néhány szakember, akik érzékenyen reagáltak erre a maszatolásra.
A polgármester ugyanis nem győzte hangsúlyozni, hogy Bukarest háromszor is felülbírálta a helyi műemlékvédelmi bizottságnak az építési engedélyt megtagadó döntését, és innen indult minden, mert az esztétikai szempontok miatt aggódó helyi bizottságot megkerülve, az épületet végül Bukarestben engedélyezték.
A polgármesteri hivatal jogi osztályának vezetője, Alina Rus is folyamatosan arra hivatkozott, hogy az önkormányzat kezében nem voltak jogi eszközök az építkezés megakadályozására. Korábban három jogi folyamodványt is indítottak, de mindegyiket visszadobta a bíróság.
Csakhogy Şerban Ţigănaş, a kolozsvári Műszaki Egyetem építészeti karának dékánja szerint az önkormányzat meg tudta volna akadályozni az építkezést. A szakember hangsúlyozta, hogy a helyi tanácsosok nem kötelesek megszavazni egy olyan urbanisztikai engedélyt, amely nem felel meg a városrendezési tervekben megfogalmazott irányelvekkel.
Két nagyon világos szakaszt kell elkülöníteni ebben a folyamatban, magyarázta Ţigănaş, és ezeket sem a polgármester, sem a főépítész nem tisztázta: az első urbanisztikai véleményezés és a második az építkezési engedélyezés szakasza. Az elsőnek a felelőssége a helyi tanácsot terheli, mivel a helyi tanács szavazással jóváhagyja a városterveket, holott minden joga megvan az elutasításra. Egyetlen projektet sem köteles jóváhagyni, még akkor sem, ha minden engedély (lásd a bukaresti műemlékbizottság engedélye) megvan, csak meg kell érvelnie a döntést.
„Meg lehet kérdezni, hogy ki és hogyan szavazott a helyi tanácsban erről a projektről” – hívta fel a figyelmet az építész. (Ezt azonban már tisztáztuk a cikkben fentebb.) Miután a befektető megkapta a jóváhagyást a PUZ-ra, azaz a zonális várostervet engedélyezték, sokkal nehezebb nemet mondani az építési engedélyre. Ugyanakkor azonban azt is fontos tisztázni, hogy ebben a fázisban is kérhették volna a tervnek az újragondolosát, a környezetbe való beillesztését, a várfal láthatóvá tételét, a szálloda magsságának redulását, stb. egyszóval számtalan javítást eszközölhettek volna a projakten, azonban amint a már fölhúzott építmény tanuskodik róla, mindez nem történt meg, az engedélyezésre beadott építési tervet úgy hagyták jóvá, ahogy a befektetők beadták. A főépítész már valóban nem bírálhatta felül a terveket, amennyiben minden más engedély rendben volt.
Az online megbeszélés, amelyet bárki végighallgathatott végül is arra volt jó, hogy megállapítsuk: a felelősség egyértelműen a 2010-ben kézfelemeléssel szavazó helyi tanácsosokat, az akkori polgármestert és a főépítészt terheli. A kolozsváriak pedig maradnak a beton-Titanic látványával, amelyet a politikai akarat a Petőfi utca partjára vetett ki.