Akarja-e igazán Románia a schengeni csatlakozást? Persze, csak nem sieti el
Csernik Vass Attila 2021. február 23. 11:16, utolsó frissítés: 12:06Florin Cîțu kormányfő is belengette az uniós csatlakozás utáni korszak örökzöld témáját: a schengeni tagságot, amit állítólag nagyon akar a mindenkori román kormány. A schengeni államokhoz való tartozás pillanata furcsa mód azonban egyre messzibb tolódik. Miért?
„Fără viză, fără viză (vízum nélkül)!” – így szólt egy román turisztikai cég közismert reklámdala a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején, mely szlogen a maga banalitásában is igencsak jól jellemezte az akkori idők hangulatát: emberek milliói várták a lehetőséget arra, hogy Románia (hosszas késés után 2007-ben bekövetkező) Európai Uniós csatlakozása nyomán turistaként, vagy munkavállalóként szabadon beléphessen az Unió valamely tagországába.
Ez azóta, már valóság lett, el is mentek az emberek rendesen, ám az öröm azóta sem teljes: bár a román állam immár tíz éve állítja, hogy technikailag felkészült a schengeni határok védelmére, az Európai Unió gyakorlatilag azóta jegeli, halogatja Románia (és Bulgária) csatlakozását az európai „elitklubhoz”, a valóban szabad mozgást biztosító schengeni övezethez. A schengeni csatlakozás Románia számára immár nemcsak gazdasági, politikai szükségszerűség, de az utóbbi időben kétségtelenül egy egyre kínosabbnak bizonyuló presztízskérdéssé is vált, ennek megoldatlansága ugyanis szemmel láthatóan rombolja Brüsszel, de legfőképpen a román kormányok hazai megítélését. Ennél fogva tíz éve minden román kormány nagy lendülettel nekifut a kérdésnek (hogy aztán azonnal vissza is pattanjon róla), és ez ma sincs másként.
Nem kellett sokat várni, hogy Florin Cîțu újdonsült miniszerelnök maga is hozza a kötelezőt: a napokban a Digi 24 hírtelevízióban, főműsoridőben bejelentette, Románia akár már idén csatlakozhat a schengeni övezethez, amennyiben pozitív lesz az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) keretében készülő jelentés.
Megalapozott-e a román miniszterelnök optimizmusa, vagy ez is csupán a fiataloskodó kormányfő Metallica-pólós, laza piár-kommunikációjának része? És valójában mennyire is akarja Románia a schengeni csatlakozást? – erre keressük a választ az alábbiakban.De előbb lássuk, pontosan mit mondott a kormányfő.
“Románia idén csatlakozhat a schengeni övezethez, amennyiben pozitív lesz az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) keretében készülő jelentés,
a román euró viszont leghamarabb 2027-ben jöhet – vallja Florin Cîțu miniszterelnök. „Románia 2011 óta készen áll a schengeni csatlakozásra. Felmerült az MCV. Idén korrigálnunk kell ezt. Ha minden jól megy és pozitív jelentés születik, és reménykedhetünk abban, hogy még idén folytathatjuk a tárgyalásokat a schengeni csatlakozásról” – fogalmazott kormányfő a Digi 24 hírtelevízió csütörtök esti műsorában. Cîțu reméli, hogy idén meg is történhet a csatlakozás, az összes határátkelővel, ám ő sem tartja kizártnak, hogy a reptereket részesítik előnyben.
A bírák és ügyészek bűncselekményeit vizsgáló különleges ügyészség (SIIJ) megszüntetésével a Cîțu-kormány tényleg két lábbal szállt bele az igazságügy megreformálásába, ez a kérdés ugyanis valóban az egyik neuralgikus pontja volt az eddigi Romániáról jóló MCV-jelentéseknek (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus), az új kormányprogram pedig további intézkedéseket irányoz elő, többek között a „Büntetlen előéletű köztisztviselők” (Fără penali în funcții publice) kezdeményezés jogi megfogalmazását és beiktatását, az igazságügyi törvények sürgősségi kormányrendelettel való módosítása lehetőségének eltörlését, illetve - az Alkotmánybíróság tagjainak a kinevezési eljárásának módosítását stb.
Ez mindenképpen egy pozitív fejlemény, ráadásul tagadhatatlan az is, hogy a PNL-USR-RMDSZ kormány brüsszeli megítélése fényévekkel jobb, mint a korábbi PSD-kormányoké (hogy valóban jobb-e, az még nem bizonyított, de “a mókus is patkány, csak jobb a piárja”-alapon ez még egy ideig mindenképpen komoly helyzeti előnyt jelent számukra). Hogy mennyire győzi meg ez az igyekezet a román schengeni tagság kapcsán fanyalgó európaikat, főként hollandokat, az még nagyon kérdéses, különösen annak fényében, hogy az elmúlt évek azt mutatták, hogy az Európai Unió Romániával szembeni bizalmatlansága jóval mélyebb gyökerű annál, hogy néhány, mégoly fontos jogszabály-módosítás is alapjaiban változtatna rajta. Az általunk megkérdezett szakértők szerint is a bizalom megszerzése valószínűleg ennél hosszabb folyamat lesz, amelynek csupán elhanyagolható részét képezik a jogszabályi feltételek.
Románia uniós megítélése tehát meglehetősen atipikus és egyértelműen bizalmi természetű,
amit az is mutat, hogy a 2004. május 1-jén, első körben uniós tagságot szerző közép-kelet európai országok (Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország Szlovákia és Szlovénia) alig három év után 2007-ben különösebb gond és felhajtás nélkül beléptek a schengeni övezetbe is.
Románia Európai Unión belüli státuszát tekintve elég beszédes az is, hogy például négy nem uniós tagállam, Izland, Norvégia, Svájc és Lichenstein maguk is tagjai a schengeni övezetnek, holott nekik egyébként eszük ágában sincs belépni az Európai Unióba. Lehet ezeket az eseteket az uniós jogrendtől eltérő, kivételes eseteknek tekinteni, azok is, de az már nehezen magyarázható, hogy akkor ezzel szemben a már 14 éve uniós tag Románia miért nem volt képes ennyi idő alatt felvételt nyerni.
Az okok minden bizonnyal nem elsősorban Brüsszelben, hanem inkább Bukarestben keresendők. Az elmúlt években sokan vetették például a román kormányok szemére, hogy míg a NATO- és az Európai Uniós csatlakozás érdekében annak idején valósággal vért izzadtak, és képesek voltak bármilyen kompromisszumos megoldásra, a schengeni csatlakozás esetében az ország már korántsem mozgósított a korábbihoz mérhető energiákat, sőt az uniós csatlakozás bekövetkezése után rögtön elkezdődött egyfajta antidemokratikus visszarendeződés is Romániában (magyarán, a pénzcsapok megnyíltak, így már a csatlakozási kritériumok betartása és a határok szabad átjárhatósága már nem bírt akkora jelentőséggel).
Ez akár azt is jelezheti, hogy a schengeni csatlakozás hasznossága kapcsán a román politikában már korántsem volt olyan mértékű konszenzus, mint az uniós, vagy a NATO- csatlakozás tekintetében. Bár a román politikusok hajlamosak minden esetben az unióra kenni a schengeni csatlakozás akadályoztatását (különösen Hollandiára haragszanak, amelyről azt állítják, hogy tudatosan akasztja a folyamatot, amiatt, mert Románia nem hajlandó eladni nekik a konstancai kikötőt, bár ez valószínűleg csupán egy városi legenda), az igazi okokról már igen kevesen beszélnek: arról, hogy a schengeni csatlakozás érdekében a nemzeti szuverenitás újabb jelentős jogköreiről, például a nemzeti határok részleges felügyeletéről kell lemondania az országnak, részletezni sem kell, hogy a nemzeti határok védelme ebben a sajátos kelet-európai politikai kultúrában milyen komoly szimbolikával bír, különösen ha a román-magyar vonatkozásról beszélünk.
A nemzeti határok egy részének légiesítése ugyanakkor az egész vámrendszer átszervezését, munkahelyek megszűnését (legalábbis emberek áthelyezését teszi szükségessé más határszakaszokra) is feltételezi, ami szintén masszív ellenállást szülhet a rendszeren belül, és szül is biztosan.
Talán ezzel is magyarázható az, hogy miközben a román kormányok a hazai közönségnek folyamatosan kommunikálták a schengeni övezethez való csatlakozás iránti elkötelezettségüket, a brüsszeli fórumokon már korántsem voltak ennyire eltökéltek: emlékezetes eset a 2019 májusában megszervezett nagyszebeni EU-csúcs. Az elemzők többsége szerint ez azért volt egy nagy csalódás, mivel ez kiváló alkalom lett volna arra, hogy a házigazda, a román állam nyomatékosan felvesse a csatlakozás kérdését, az esemény fővédnöke, Klaus Johannis államfő azonban egy fél szóval sem említette ezt, az akkori miniszterelnök, Liviu Dragnea az államfővel való személyes konfliktusa miatt pedig ott sem volt a rendezvényen. De mindez csak egy szerény intermezzo volt az e tekintetben hasonlóan csődös román Európa tanácsi soros elnökségéhez képest. A hallgatás azóta is tart, amit legutóbb nem is a román fél, hanem az Európai Parlament tört meg: tavaly júniusban a testület határozatban szólította fel a tagországokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket Románia mihamarabbi schengeni csatlakozása érdekében.
Egészen üdítőleg hatott Ivan Korcok szlovák külügyminiszter múlt heti bukaresti látogatása, ő legalább mondott annyit, hogy Szlovákia támogatja Románia csatlakozását, szerinte ennek már rég meg kellett volna történnie.
Florin Cîțu magabiztos televíziós kijelentése azonban azt sejteti, hogy a román külpolitikában immár gyökeres változás állt be, elég volt a szemérmeskedésből, ezentúl a diplomácia éjt nappallá téve dolgozik a schengeni ügy sikerre vitelén.
Minden esetre, mi utánaéztünk annak, hogy pontosabban kikkel és miről is tárgyalt Florin Cîțu február 11-én és 12-én Brüsszelben.
A hivatalos kormány találkozója volt például Charles Michellel, az Európa Tanács elnökével, az Európai Parlament elnökével David Sassolival, a különböző politikai pártcsaládok vezetőivel és az Európai Néppárt főtitkárával is, akikkel számos fontos kérdést tekintett át a járványkezeléstől Moldova Köztársaságig, az európai környezetvédelmi paktumtól a keleti partnerségig, az érintett politikai témák között végül egy fél mondatban utalnak a schengeni csatlakozásra is, anélkül azonban hogy valamely európai vezető tett volna bármilyen ígéretet ezügyben.
Ilyen körülmények között meglehetősen túlzónak tűnik Florin Cîțu optimizmusa, legalábbis az említett brüsszeli találkozók egyáltalán nem adnak okot arra, hogy azt feltételezzük, Románia áttörést ért el a csatlakozás-ügyben: az általunk megkérdezett Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője (aki elvileg a román kormánykoalíció tagja) maga is óvakodott becslésekbe bocsátkozni a csatlakozás időpontját illetően.
Ő azt mondta, lényegében semmilyen fejlemény nincs, ha a napokban megjelenő Romániáról szóló uniós országjelentés valóban pozitívabb lesz, mint a tavalyi, és a kormány valóban komoly teljesítményt tud felmutatni az igazságszolgáltatási reform terén, akkor van esetleg arra van esély, hogy az év második felében napirendre kerüljön a kérdés az Unióban. Winkler szerint fontos politikai szempont az is, hogy ebben az évben tavasszal Hollandiában, ősszel pedig Németországban zajlanak majd parlamenti választások, ezek eredményei is nagyban befolyásolhatják Románia csatlakozási esélyeit. De az sem biztos, hogy Románia épp jókor lesz jó helyen a csatlakozási kérelmével.
Winkler Gyula szerint mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy ebben az időszakban maga a schengeni rendszer is egyfajta válságban van a koronavírus-járvány hatására, de főként azon intézkedések miatt, amelyeket különböző tagállamok autonóm módon hoztak meg: azt látjuk most, hogy a schengeni rendszer nem működik száz százalékosan, mivel a járványügyi intézkedések nem egységesen történtek az Unióban, hanem minden tagállam olyan intézkedéseket hozott meg, amelyeket jónak látott a saját lakosságának védelme érdekében. Tehát mi egy olyan schengeni övezethez készülünk csatlakozni, amely maga is jelentős változások előtt áll – mutatott rá Winkler.
A Schengen-saga tehát nem ér itt véget, és nem lehet tudni, hogy milyen lesz az a belső európai világ, amelyet a belépéskor találunk. De lehet, nem is ez a fontos: Jack Kerouac, (aki maga is szinte olyan laza volt, mint Cîțu) szavaival élve “úton lenni boldogság, megérkezni halál”. Hiszen könnyen lehet, hogy Románia legnagyobb nyeresége éppen az lesz, amit a csatlakozás érdekében tesz.
Nyitókép: Christopher Furlong/Getty Images News