2021. április 20. keddTivadar
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Éhezők viadala: egy (karbon)semleges helyzetkép a romániai széniparról

Csernik Vass Attila 2021. február 25. 18:21, utolsó frissítés: 18:33

A zsil-völgyi bányavidéken élők kilátástalan helyzete nem újkeletű probléma. A lassú haldoklásra ítélt régió megmentésére nincs se pénz, se politikai akarat.


Még Greta Thunberg is elégedetten csettintene, ha tudná, hogy Románia titokban milyen rohamléptekkel halad a legfőbb klímavédelmi cél, a teljes karbon-semlegesség felé, ám lelki nyugalma érdekében jobb, ha nem tudja, hogy milyen áron: ahogy lenni szokott Romániában, ez esetben sem valamiféle, a korát megelőző innovatív gazdasági, vagy környezetvédelmi politika van a háttérben, épp ellenkezőleg: a román politikum tehetetlenségből, koncepciótlanságból, érdektelenségből, egyszóval felelőtlenségből addig halogatja a szükséges (minden bizonnyal fájdalmas, így népszerűtlen) intézkedések meghozatalát, amíg a román szénbányászat és energiatermelés végleg belefullad saját kilátástalanságába.

Mire elég 11 millió lej? Meghosszabbítani egy haldokló iparág agóniáját

Florin Cîțu kormányfő a kabinet szerdai ülése után közölte, sürgősségi eljárással 11 millió lejt utaltak ki a központi költségvetésből a Zsil-völgyi bányászok elmaradt béreinek és pótlékainak kifizetésére. Erre amiatt volt szükség – tette hozzá némi sajnálattal hangjában - mivel az állami bányaválallat csődeljárás alatt van, azaz fizetésképtelen, de mindig van megoldás.

Ezzel véget érhet a közel egy hete zajló bányász-kálvária, a bányászok lemondhatnak az éhségsztrájkról, nem kell a bányák mélyén tüntetőleg rostokolniuk és a bukaresti politikum nagy megnyugvására, bányászjárás sem lesz: a kormányfő ugyanis a helyzet magaslatán van, a kabinet szociális érzékenységből jelesre vizsgázott.


Azért volt némi zavar a bukaresti politikai erőtérben, ugyanis a munkaügyi miniszter Raluca Turcan egy rá jellemző ravasz húzással le is aratta a babérokat a miniszterelnök előtt: már egy nappal azelőtt elújságolta, mit tervez lépni a kormány. Ezek egyike egy sürgősségi kormányrendelet, amellyel pénzt utalhatnak át a bérgarancia alapból a csődeljárás alatt álló CEH-nek (ez a rendelet egyébként már megjelent a Hivatalos Közlönyben).

Zsil-völgyi bányász. Fotó: Bernard Bisson/Getty ImagesZsil-völgyi bányász. Fotó: Bernard Bisson/Getty Images


Második lépésként a kormány elfogad egy határozatot a sürgősségi rendelet gyakorlatba ültetéséről, három havi elmaradt bér kifizetési módjáról. A határozat értelmében három lépésben fogják kifizetni az elmaradt béreket és bérpótlékokat, valamint a nyugalomba vonuló alkalmazottaknak járó végkielégítéseket, a munkahelyre való utazás költségeit, ételjegyeket és távfűtés-támogatást.

A jelenlegi mély Zsil-völgyi szociális válságban ezek valóban szükséges, elkerülhetetlen lépések, ám maga a kormány sem tagadja, hogy ezzel csak időt nyertek: bár némi ejnye-bejnyézés közepette felszólították a Vajdahunyadi Energetikai Komplexum vezetőit, hogy sürgősen nyújtsanak be egy hatékony átszervezési tervet, azt maguk sem gondolhatták komolyan, hogy a Zsil-völgyi bányászatot valamilyen csoda folytán, egyik napról a másikra nyereségessé lehet tenni. Bár az elmúlt napokban a romániai sajtóban számos véleménycikk jelent meg arról, kik is a felelősek a romániai szénbányászat csődbejutásáért, az kétségtelen, hogy a probléma túlmutat az elmúlt évtizedek egyébként valóban hibás gazdaságpolitikáin, a kitermelést koordináló mindenkori vállalatvezetők hanyagságán, hozzánemértésén.

A Zsil-völgyi szénbányászat sötét múltja, jelene és nem létező jövője

A romániai szénkitermelés azóta van válságban, amióta létezik. A szakértők szerint a legfőbb gond, hogy a Zsil-völgyi szén kitermelése mindig is igen költséges volt, ráadásul az itt kitermelt szén meglehetősen rossz minőségű, így ez normál piaci viszonyok között aligha lenne versenyképes.

Felmérések szerint jelenleg a Zsil-völgyi szén-alapú erőművekben az energiapiacon 40 dollárért értékesíthető egy megawatt áram előállítására 50 dollárt költenek, és ez már egy olyan helyzet, mondják a szakértők, amikor már érdemesebb például indonéziai, vagy dél-afrikai szén-importban gondolkodni.

A nyereségesség azonban sohasem volt döntő szempont a Zsil-völgyi bányászat tekintetében, főként a kommunizmus idején, amikor a nagyívű szocialista országépítés lázában teljes ipart építettek rá a Zsil-völgyi szénre. Akkor még 16 szénbánya működött a régióban, de még a kilencvenes évek elején is ötvenezer ember élt bányászatból, ez a szám mára 4000-re csökkent, annak dacára, hogy a rendszerváltozás után a szénbányaiparba még több száz millió euró állami támogatást pumpáltak.

“A szegény embert még az ág is húzza”-alapon, ráadásul az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult az energiapiac is Romániában, és ennek a legnagyobb kárát a szénipar látta: egy, a Román Gazdaságpolitikai Központ által 2019-ben készített tanulmány szerint az országos “energia-mixben” a szén-alapú energiatermelés aránya drámai mértékben csökkent. Míg 2011-ben 40%-os volt a szénipar hozzájárulása, 2017-ben már 26,4%-os, a szénkitermelés ennek megfelelően 67,9 ezer tonnáról (2012) 46 ezer tonnára csökkent 2016-ra. A 2020-as adatok már egy kisebb szén-apokalipszist mutatnak: tavaly a szén-alapú erőművek áramtermelése az össztermelés 1,2 százalékát tette ki, miközben a Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint az atomenergia aránya 1,7%-al, a szélenergia 8%-al, a napenergia aránya pedig 1,5%-al nőtt.

Hol a projekt, amely megmentené a régiót a teljes széthullástól?

Zsil-völgye drámája nem feltétlenül gazdasági, inkább szociális természetű: a fokozódó szegénység, a nem megfelelő életkörülmények, a kilátástalanság valóságos exodust eredményezett: 1997 és 2015 között mintegy 30 ezerrel, 169.911-ről 139.718-ra csökkent a régió lakossága.

Indulás a bányába. Fotó: Bernard Bisson/Getty ImagesIndulás a bányába. Fotó: Bernard Bisson/Getty Images


A gazdasági szakértők abban egyetértenek, hogy nem alapvetően a változással van baj, hiszen az természetszerű, hogy iparágak születnek, régiek szűnnek meg. A legsúlyosabb probléma, hogy a Zsil-völgyi szénipar hanyatlását a román kormányok semmivel sem kompenzálták: léteztek ugyan hangzatos fejlesztési programok, ám ezek a központi tervek rendszerint elbuktak, az érdektelenség, a korrupció és a politikai játszmák áldozatává váltak. Nem volt eredményes a Zsil-völgyét hátrányos helyzetű gazdasági régióvá nyilvánítása sem, ugyanis az ígéretek ellenére elmaradtak az adókedvezmények is, amelyektől nőhetett volna a beruházási kedv a régióban.

Pedig a visszaszámlálás már rég megkezdődött: a kormány tervei szerint 2030-ban lakat kerül az utolsó Zsil-völgyi bányára is, egy valóban átfogó állami fejlesztési projekt nélkül pedig a Zsil-völgye garantáltan egy sötét gazdasági-szociális “mordorrá” változik, ennek kezelése pedig várhatóan jóval többe kerül majd, mint amennyit egyébként gazdaságfejlesztésre, az emberek szakmai átképzésére költöttek volna. A helyzet cinizmusa, hogy a szén régiók átállására eddig is voltak jelentős európai pénzek, ezek a források pedig a következő hét évben tovább bővülnek majd: az Európai Bizottság mintegy 40 milliárd eurót irányzott elő az uniós költségvetésből közvetlenül a szén régiók átállására.

Mindennek ellenére a „szénkorszaknak” korántsincs vége: Lengyelország például hallani sem akar arról, hogy az általuk meghatározott céldátumnál, 2050-nél hamarabb lemondjon a szén-alapú energiatermelésről, de Németország is józanul 2038-ra tette a szénbányászat teljes felszámolásának határidejét.

Mindeközben a Zsil-völgyében zajlik az éhezők viadala: stratégiák hiányában a kormány tegnapi döntésével nem sokkal, csupán egy pár hónappal meghosszabbította a bányászvilág agóniáját, hiszen mindenki számára egyértelmű lehet, hogy ezek az eseti támogatások nem segítik, csak még kiszolgáltatottabbá teszik az ágazatban dolgozókat.

Florin Cîțu a napokban azt nyilatkozta, nem engedi meg, hogy mandátuma alatt újabb bányászjárás legyen Romániában, pedig ő tudja a legjobban, hogy a bányászok azóta is járnak. Csak éppen – a mindenkori kormányok tehetetlensége és felelőtlensége következtében - körbe-körbe.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS