2020-as emberi jogi jelentés Romániáról: sok a gond, köztük a magyarok diszkriminálása
Horváth-Kovács Szilárd 2021. április 02. 15:14, utolsó frissítés: 23:15A rendfenntartó erők gyakran brutálisok és visszaélések közepette élnek a nők, a gyerekek, a romák, a szexuális kisebbségek, a fogyatékkal élők és a magyarok.
„Az emberi jogok egyik alapvető elve az, hogy egyetemesek. Minden embert megilletnek ezek a jogok, attól függetlenül, hogy hol születtek, miben hisznek, kit szeretnek, vagy milyen más jellemzőik vannak. Emellett az emberi jogok egymás között egyenlőek: nincs közöttük hierarchia, ami egyik jogot fontosabbá tenné, mint a többit” – jelentette ki szerdán Antony Blinken, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, a 2020-as nemzetközi emberi jogi jelentés ismertetésekor.
A több száz oldalas jelentés 40 oldalban foglalkozik a romániai emberi jogi problémákkal, és 50 oldalt szánt a magyarországi problémákra.
Az amerikai jelentés szerint Romániában a legerősebb problémák:
• az embertelen büntetések és eljárások
• a szélesen elterjedt korrupció a hivatalok között
• a nők és a kiskorúak ellen elkövetett erőszak kinyomozásának és a tettesek felelősségre-vonásának a hiánya
• rendszerszintű visszaélések az intézményes körülmények között élő fogyatékosok rovására
• rendszerszintű visszaélések az etnikai kisebbségek rovására.
A külügyminiszter az amerikai jelentés kapcsán megjegyezte: „most is, akárcsak minden évben, lesznek olyan országok, ahol elhangzik, hogy nincs jogunk kritizálni őket, mert nekünk is megvannak azok a problémáink, amelyekkel törődnünk kellene. Tudjuk, itthon is vannak megoldandó dolgok. Ezek közé tartoznak az olyan egyértelmű egyenlőtlenségek, mint a szisztematikus rasszizmus. Nem teszünk úgy, mintha ezek a bajok nem léteznének, nem söpörjük őket a szőnyeg alá. (…) Épp ez az, ami megkülönbözteti a mi demokráciánkat az autokráciáktól: képességünk és készségünk, hogy gyengeségeinkről nyíltan beszéljünk.”
Anthony Blinken kiemelte, a jelentés azt mutatja, hogy „az emberi jogokkal kapcsolatos trendek továbbra is rossz irányba tartanak. A látható bizonyítékok szerint a világ minden régiójában ez történik.” A jellegzetes negatívumok között megemlítette az ujgurok és más etnikai kisebbségek genocídiumát Kínában, a politikai ellenzék, antikorrupciós aktivisták és független újságírók üldözését és bebörtönzését Oroszországban, Ugandában és Venezuelában, a széles körű letartóztatásokat és erőszakos viselkedést a tüntetőkkel szemben Fehéroroszországban, illetve a Jemenben elterjedt erőszakot és abúzust. Megjegyezte, hogy gyilkosságokat, szexuális bántalmazást és más típusú atrocitásokat jelentettek Etiópiából, kivégzéseket, kínzásokat, emberrablást Szíriában, ahol támadásoknak vannak kitéve az iskolák, a piacok és a kórházak is.
Elmondta, hogy az aggasztó trendet a világjárvány felerősítette, mert lehetőséget adott az autokrata kormányzatoknak, hogy a járványügyi intézkedésekre hivatkozva, azok mögé bújva hallgattassák el a kritikus hangokat, és tovább szűkítsék az emberi jogokat.
A tanulmány Romániára vonatkozó részét szemlézzük:
Emberiség ellen elkövetett cselekmények: nincs eredmény
A jelentés említi azt a 2019-es esetet, amikor a csendőrség olyan brutálisan állította elő egy kiskorúval szembeni visszaélés gyanúsítottját, hogy az végül belehalt. Az ügyben a katonai ügyészség indított vizsgálatot gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával, de a mai napig nincs a nyomozásnak eredménye.
Szóvá teszi azt a vizsgálatot, amit Gheorghe Ursu politikai fogoly 1985-ben vallatás közbeni meggyilkolása miatt indítottak. Az esetben elsőként vádoltak meg olyan magas rangú politikai tisztséget viselő személyeket, mint Tudor Postelnicut, Vasile Hodist és George Homosteant. Az ügyben nem történt érdemi előrelépés, pedig 2020-ban már a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta az eset.
Hasonlóan máig nincs eredménye annak az eljárásnak, amelyben Ion Iliescu, volt államfő, Petre Roman, volt miniszterelnök és Virgil Măgureanu, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt igazgatója is érintett vádlottként: az 1990-es bányászjárás ügyében – emberiség elleni bűncselekmény miatt – kellene felelősséget vállalniuk.
Embertelen hatósági eljárások: kínzás, megalázás
Annak ellenére, hogy a román alkotmány és a hatályban lévő törvények is tiltják, gyakran előfordul, hogy a hatósági erők – rendőrök, csendőrök – nem megfelelően járnak el a roma kisebbséget érintő esetekben, amikor indokolatlanul alkalmaznak erőszakot, megalázást. A jelentés megemlíti a pandémia alatt történt visszaélést Giurgiu megyében, ahol egy város rendőrfőnöke a kollégái és a csendőrök szeme láttára földön lévő romát ütlegelt indokolatlanul, miközben rasszista megjegyzéseket tett. A tanulmány megjegyzi, hogy az utóbbi 13 éveben összesen 44 hasonló esetben készült feljelentés – romák elleni indoktalan és brutális hatósági erőszak alkalmazása miatt –, de ezek nem érték el a törvény érvényesítéséből következő felelősségre-vonást, nem születtek bírósági ítéletek, így egyes esetek az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) elé kerültenek.
Kitér arra az esetre is ami a rahovai börtönben történt, ahol 15 alkalmazott és az igazgató ellen indult eljárás, amiért 2015 és 2018 között bántalmazták a fogvatartottakat, és meghamisították az ezekről készült orvosi jelentéseket. A jelentés megjegyzi, hogy 2019-ben 194 feljelentés történt, amelyek szerint a börtönökben az alkalmazottak megsértették a fogvatartottak jogait. A hivatalos statisztikák és a civilszervezetek szerint a büntetés-végrehajtási rendszert túlzsúfoltság és
rossz fizikai állapotok jellemzik. Néhány beszámoló szerint a börtönőrök alkalmanként fizikailag
bántalmazták a fogvatartottakat, és a rabok közötti erőszakra is volt példa.
Gyakoriak a rendőri visszaéléssel, túlkapással, bántalmazással kapcsolatos panaszok. A rendőrség az állami erőszakmonopólium egyik letéteményese, ezért különösen fontos, hogy a rendőrség nevében eljáró személyek betartsák a rájuk vonatkozó garanciális szabályokat. Az erőszakszervezetek alkalmazottait azonban gyakran felmentik az olyan esetekben, amikor indokoltan erőszakot, kegyetlen eljárásokat alkalmaznak, vagy embertelen és megalázó megtartással nyilvánulnak meg. A rendőrségen belüli korrupciós ügyek és az időnként megnyilvánuló alkalmatlanság következménye, hogy alacsony a lakosság bizalmi indexe a rendfenntartó intézmény iránt.
A kormány ebben az ügyben a következő lépéseket tette: a rendőröket és a csendőröket tájékoztatták az egyetemes emberi jogokról, azok megsértésének következményeiről, illetve ismertették az Európai Emberjogi Bíróság döntését a roma személyek elleni visszaéléseket illetően. A rendfenntartó erők oktatási egységeiben megnövelték a roma etnikum számára fenntartott helyek számát, és a belügy, a rendőrség, az oktatóegységek képzést ajánlottak fel az alkalmazottaknak ami az emberi jogokat, a nemi egyenlőtlenségen alapuló erőszakot, a rasszizmust, a diszkriminációt illeti.
Az ENSZ jelentése szerint 2017-2018 között három feljelentés történt a katonai rendfenntartó román erőkről, akik szexuális visszaélést és kihasználást követtek el Kongóban – az esetekben nyomozás folyik.
A börtönökben a bántalmazások mellett további probléma a zsúfoltság, amely megsérti a nemzetközi előírásokat – és nem tapasztalható javulás 2020-ban sem. A megfigyelők megjegyezték, hogy ezeknek az intézményeknek gyakran nincs kellő költségvetésük, hogy felújításokat és modernizálást végezzenek, nincs megfelelő egészségügyi ellátásuk, több intézményben nem megfelelő a fűtés és a szellőztetés, illetve a fogvatartottak élelmiszer-ellátása is kívánnivalót hagy maga után, mind minőségben, mind mennyiségben: gyakran egyszerűen nem kapnak elég ételt. A román belügyminisztérium szerint ez utóbbiban történtek előrelépések a tavaly.
A jelentés a személyi szabadságjogok korlátozása kapcsán azt is megjegyzi, hogy a Covid-19 pandémia elején Romániában 2019 márciusa és júniusa között több tízezer állampolgárt zártak karanténba, amely később alkotmányellenes intézkedésnek bizonyult.
Gondok az igazságszolgáltatásban
Mivel Romániában nincs elegendő szakképzett személyzet, fizikai tér és megfelelő technológia, hogy az igazságszolgáltatási rendszer gyorsan és hatékonyan működjön, 2020-ban is elhúzódó eljárások voltak a jellemzőek.
Problémaként megemlíti azt az esetet, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nagyváradi ügyosztályán dolgozó ügyészek érintettek voltak a bírák megfélemlítésére használt gyakorlatokban. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) két DNA-ügyészt menesztett emiatt. Továbbá említést tesz Laura Codruţa Kövesi, Románia volt korrupcióellenes főügyészének leváltásáról, amelyet egy alkotmánybírósági döntés nyomán rendeltek el, és amely döntést az érintett a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) támadott meg. A strasbourgi testület 2020 májusában keltezett egyhangú ítéletében kimondta: törvénytelenül váltották le tisztségéből. – erről részletesebben itt olvashat.
A jelentés szerint Románia kormánya – általában véve – tiszteletben tartotta az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát: egyes ügyészek és bírák panasszal fordultak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz (CSM), azzal vádolva a politikusokat, hogy olyan nyilatkozatokat tesznek a nyilvánosság előtt, amely a szakmaiságuk hitelét ássa alá.
Romániából nem jelentettek politikai fogjokat, vagy politikai okokból történt hatósági előállítást – jegyzi meg a jelentés.
Tömegkommunikáció, sajtószabadság
A tanulmány szerin Románia kormánya részben tiszteletben tartotta az alkotmányban is rögzített szólásszabadságot, bár a független sajtó és szervezetek részéről érkeztek olyan jelzések, hogy létezik a tömegmédia kizárólagos átpolitizálására tett kísérlet, jelen van a korrupt módon való anyagi fenntartás mechanizmusa, illetve hogy bizonyos sajtóorgánumok és szerkesztőségek még mindig a volt kormánypárt – PSD – hatásköre alatt vannak, vagy más tulajdonosok érdekeit képviselik.
Arról is szó esik a jelentésben, hogy a tájékozódáshoz való jog és a sajtószabadság részben sérült, mivel korlátozták a közérdekű információhoz való hozzáférést, ami a korábbi kormányt és a hivatalos intézményeket érinti, beleérve a költségvetéseket, közbeszerzések és más szerződéseket, illetve korlátozott a hozzáférés a tisztviselők akadémiai dokumentumaira és a pandémiára vonatkozó adatokra nézve. E miatt az újságírók és nem kormányzati szervezetek gyakran kellett bírósági úton érvényt szerezzenek kéréseiknek, hogy közérdekű adatokhoz jussanak a közérdekű tájékoztatás érdekében.
A jelentés szerint az országban számos független lap működik, amelyek lehetővé teszi a politikai korlátozástól mentes vélemények megjelenítését a nyilvánosságban, mindazonáltal a politikusok, a politikai érdekekhez közel álló szereplők, és a politikai csoportosulások számos tömegkommunikációs csatornát birtokolnak vagy – közvetlenül vagy közvetett módon – ellenőrzés alatt tartanak. A hírek és a szerkesztőségi vélemények gyakran a tulajdonosok vagy politikai érdekek szempontjait érvényesítették, és ebből a pozícióból illették kritikával más politikai szereplőket vagy más szerkesztőségeket igyekeztek hiteltelenné tenni.
Az országban most is elég elterjedt, hogy az újságírókat zaklatják, eljárást indítanak ellenük, vagy megfenyegetik azok a politikai (vagy üzleti) szereplők akiknek az ügyeiket tematizálják a tudósítók. A jelentés megemlíti, hogy a TVR és a ProTV két újságíróját követték, filmre vették és zavarta hat ismeretlen személy, mielőtt, miközben és miután egy katonai ügyésszel és egy bíróval találkoztak egy zárt eseményen egy nyilvános étteremben. Az eset miatt a katonai ügyészség vádat emelt törvénytelen megfigyelés vádjával, de végül a főügyész az újságíróknak adott igazat.
A kormány nem korlátozta és nem is zavarta rendszeresen az internethez való hozzáférést, és nem alkalmazott online tartalmakra vonatkozó cenzúrát – jegyzi meg a jelentés –, illetve nem érkezett hitelesnek tekinthető észrevétel arra vonatkozóan sem, hogy a kormány legális megalapozottság nélkül megfigyelné az online magán kommunikációs csatornákat.
Ugyanakkor a járványhelyzet miatt bevezetett szükségállapot ideje alatt, a kormány ideiglenesen 15 internetes oldalt bezárt, mivel dezinformációt terjesztett.
Augusztus 10? Korrupció?
A jelentés kitér a demokratikus jogok megsértése kapcsán a 2018 augusztus 10-én történt tömegtüntetésre, ahol a csendőrség könnygázzal és vízágyúval igyekezett feloszlatni a tüntetőket, és amely során erőszakos cselekményeket követtek el a résztvevők rovására, köztük gyerekeket és idős embereket is bántalmazva.
Az ügyben 770 feljelentés született, de az esetet korábban vádemelés nélkül lezárták, majd újraindították: egyelőre még senkit sem vontak felelősségre az ügyben.
Annak ellenére, hogy a törvény pontos és szigorú útmutatást ad a korrupcióra vonatkozóan, a gyakorlat még mindig elterjedt: 2020-ban is számos korrupciós esettel találkozhattunk, amelyekben a legfelsőbb döntéshozók és hivatalos intézmények is érintettek. A szakértők szerint ez továbbra is Románia egyik súlyos problémája maradt, hiszen a megvesztegetés, a lefizetés a közszférát áthatja, és a vonatkozó törvények gyakran nincsenek megfelelően alkalmazva.
Visszaélések a sérülékeny közösségek tagjaival szemben
1. Menekültek: Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosi jelentése szerint Romániában a menekülteket és menedékkérőket a hatóságok gyakran zaklatják, diszkriminálják. Bár ezeket az eseteket a rendfenntartó erők tagadják, illetve a panaszaik nem jelennek meg hivatalos formában, 2020-ban az országban történtek visszaélések. A romániai menekültüggyel ebben a cikkben foglalkoztunk, a visszaélésekről pedig itt olvashat.
2. Szexuális kisebbségek: Bár a törvények tiltják a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt, az országban a szexuális kisebbségeket kirekesztik, stigmatizálják, olyan esetet is említ a jelentés, amikor a rendőrség koordinálásával bántalmazták az LGBTI közösség tagjait.
3. A nők elleni erőszak, és a párkapcsolati visszaélések továbbra is az egyik legjelentősebb emberjogi probléma az országban, amivel a kormány még mindig nem nézett szembe elég határozottan – annak ellenére, hogy léteznek törvények, a rendőrségnek nincsenek vagy nem alkalmazzák a megfelelőeljárási protokollokat. E mellett a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy több az aktivisták és emberjogi szervezetek szerint a rendőrség gyakran elbátortalanítja az erőszak áldozatait a feljelentések megtételétől, sőt olyan esetek is vannak, amikor a hatóság egyszerűen megtagadja a panasztétel lehetőségét, más esetekben pedig egyszerűen nem lépnek időben a hatóságok. Egy roma nőjogokkal foglalkozó szervezet pedig jelezte, hogy a roma nők esetében a hatóságok még több mulasztást követnek el. Ha eljárás indul, akkor is törvényszékek idejekorán lezárják az eljárásokat, mert az áldozatok visszalépnek, így számos esetben nem történik meg a tettes felelősségrevonása.
4. A kiskorúakkal szemben elkövetett érzelmi, fizikai, pszichológiai visszaélések, illetve gondatlanság is egy további súlyos probléma Romániában, ami ellen nem lépik fel kellő hatékonysággal a kormány. A sajtó gyakran számol be visszaélésekről, amely akár családban, akár a gyermekvédelmi központokban történik, a hatóságok nem azonosítják a gondatlanság és visszaélések elkövetőit. A sajtó 2020-ban is több esetet tematizált, amelyek intézményes körülmények között történt visszaélésekről szóltak, kezdve a szexuális abuzústól az emberkereskedelemig, arról nem is beszélve, hogy számos esetben nem volt megfelelő a gyerekek élelmiszer-ellátása, ruházata, egészségügyi ellátása és tanácsadó szolgáltatás.
5. Fogyatékossággal élő személyek: Bár a törvény tiltja a fogyatékossággal élő személyek diszkriminációját, mivel a kormány nem alkalmazza ez is egy megoldandó problémát képez. A jelentés megemlíti a fogyatékossággal élő gyerekek oktatáshoz való hozzáférésének nehézségeit, amelyet az idéz elő, hogy nincsenek felkészült és szakképzett oktatók, az iskolákban nem működnek inklúziós programok. A fogyatékossággal élő gyerekek így kénytelenek elkülönített iskolákba járjanak – akkor is ha nem lenne ez indokolt –, mivel a romániai iskoláknak mindössze 30 százaléka akadálymentesített, és csupán 15 százalékban van illemhely, amelyet a fogyatékossággal élő gyerekek is tudnának használni.
6. Romák, mélyszegénységben élők: Hasonlóan régi és még mindig nem megoldott probléma a roma kisebbség diszkriminációja. A már említett romák elleni hatósági erőszak mellett, a széles társadalomban is elterjedt diszkriminációval kénytelenek megküzdeni a roma emberek, például nyilvános szolgáltatóegységek nem szolgálják ki őket, csak korlátozottan férnek hozzá a kormány szolgáltatásaihoz is, illetve nincs biztosítva számukra a munkához való hozzáférés, magas az iskolaelhagyások száma (erről itt írtunk), továbbá az egészségügyi rendszer szolgáltatásai esetében is diszkriminálják őket.
A mélyszegénységben rekedt közösségekben az embereknek előfordul, hogy nincs személyi igazolványuk, ami miatt ki vannak rekesztve a választásokon való részvételből, a szociális juttatásokból, az egészségügyi biztosítási rendszerből, a magántulajdonból és a munkaerőpiac legális keretei közötti részvételből. 2020-ban a belügyminisztérium szerint több mint 177 ezer 14 évnél idősebb személynek nincs érvényes személyi igazolványa, az emberjogi aktivisták szerint azért nincs, mert olyan helyen születtek, ahol nincsenek rendezett tulajdonviszonyuk, hiszen lényegében a informális építményekben és telepeken kénytelenek élni.
A roma emberek nagyobb arányban kénytelenek a munkanélküli segélyhez folyamodni, és nekik van a legkevesebb okuk egy jobb jövőben reménykedni, mivel a társadalomban széles körben elterjedtek a lehetőségeiket meghatározóan korlátozó sztereotípiák és megbélyegzések, illetve a diszkriminatív nyelvhasználat. Annak ellenére, hogy az országban tiltott a szegregáció, az oktatási rendszertben ez egy bevett és működtetett eljárás: a roma gyerekeket szegregálják.
A jelentés megjegyzi, hogy míg az 5 százaléknyi magyar kisebbség politikailag erőteljesen jelen tud lenni a kormányzásban, addig a jóval nagyobb roma kisebbségnek mindössze 1 képviselője van a döntéshozásban.
7. A magyar kisebbség diszkriminációja
Az emberi jogi jelentés szerint a magyar kisebbség diszkriminációja továbbra is jelen van Romániában, leginkább az nyelvhasználati jogok területén: míg a hatályban lévő törvények értelmében azokon a településeken, ahol a magyar lakosság eléri a 20 százalékot, a hivatalos ügyintézésben használatos kellene legyen a magyar nyelv is, számos településen ezt nem érvényesítik – mint ahogy a hivatalos kétnyelvű táblákat és feliratokat is sok helyen nem alkalmazzák.
A tanulmány arra is kitér, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) jelentése szerint a szükségállapot ideje alatt a kormány biztosította a hivatalos tájékoztatóanyagok magyar nyelvű fordítását, de a magyar többségű megyékben a közegészségügyi intézmények és a rendőrség nem alkalmazta a magyar nyelvű tájékoztató anyagok használatát, akár a járvány megelőzéséről, akár a korlátozó intézkedésekről legyen szó. (szek. megjegy.: korábban tévesen azt írtuk, hogy "a kormány szervezetei elutasították" a fordítás lehetőségét. Tévedésünkért elnézést kérünk)
A jelentés megemlíti a sporteseményeken felbukkanó nyílt magyarellenességet és idegengyűlöletet.
Szerk. megjegyz.: cikkünk készítése során az angol nyelvű jelentést vettük alapul, ám szerkezetileg a román nyelvű Szabad Európa Rádió összefoglalóját követtük.
Nyitókép: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.