Integrált intervenciós központ a szexuális erőszak áldozatainak: van is, de nincs is
szemlézte: Horváth-Kovács Szilárd 2021. május 26. 15:40, utolsó frissítés: 15:44Átadták a központot, majd kulcsra zárták. Egy megerőszakolt terhes lány sikertelen segítségkérése után egy újságíró indult felfedezőútra. A nyomozás során kiderült, hogy a központ, bár létezik, nem működik.
Már indulásból akadozik az a nagyszabású program, amely az Isztambuli Egyezmény romániai életbe léptetését célozta. A terv szerint 2,5 millió euróból – amelyet a Norvég Alap finanszírozott meg – Romániában tíz integrált intervenciós központot hoznak létre, ahol a szexuális erőszak túlélői széles spektrumú segítséget kaphatnak. De alig adta át a Munkaügyi és Szociális Minisztérium az első központot, hamar kiderült, hogy nem igazán működik.
Mint írtuk, 2020. május 10-én ünnepélyes keretek között a szociális- és munkaügyi miniszter, Raluca Turcan jelenlétében nyitották meg a fővárosi központot, ahol a miniszter a nők elleni erőszak elterjedésére hívta fel a figyelmet – ami a tavaly 30 százalékban emelkedett –, majd kijelenetezte:
„A számokon túl valós drámák vannak, és a legfájdalmasabb, ha valaki átél egy ilyet, és utána őt hibáztatják. Kérek minden nőt, akinek ilyenben volt része, kérjen segítséget, kérek mindenkit, aki ilyen esetekről tud, segítsen az áldozatoknak.”
Nem sokkal a központ átadása után, egy egyetemista lány, akit megerőszakoltak és terhes lett, megpróbált segítséget kérni. Amellett, hogy nem sikerült felvenni a központtal a kapcsolatot, az intézmény pszichológus végzettségű menedzsere azt nyilatkozta a lány erőfeszítéséről, hogy „ha nagyon meg akart volna találni, akkor megtalált volna” – számolt be a Libertatea.
A lap utánajárásának köszönhetően kiderült, hogy az immár több mint két hete átadott integrált intervenciós központnak
- nincs érvényes telefonszáma, és a kórházon keresztül is csak szövevényes módon lehet egyáltalán valakit elérni némi információért, míg a kórházban dolgozók között többen nem is tudják, hogy egyáltalán létezik-e;
- a központba nem lehet bemenni, az ajtaja egyszerűen kulcsra van zárva, és senki sem dolgozik ott;
- mi több, az intézménynek nincsenek saját alkalmazottjai;
- áldozatként mindössze egyetlen pszichológiai üléshez férhetsz hozzá, majd továbbítanak más helyre;
- a nem igazán működő központot immár másodszor adták át, először 2018-ban avatták fel.
A megerőszakolt fiatal lány egy születés előtti apasági tesztet szeretett volna végezni, a szolgáltatást viszont sorra utasították vissza a fővárosi magánkórházak. Végül a civil szférához fordult segítségért, ahol a nők jogaiért küzdő Filia Központ igazította útba, tájékoztatva őt, hogy megnyílt a integrált intervenciós központot, ahol a szexuális erőszak áldozatai kaphatnak segítséget.
A központhoz viszont nem találtak semmilyen elérhetőséget, sem telefonszámot, sem lakcímet, sem e-mailcímet. Végül az Egyetemi Kórházat hívták fel információért, amely helyet adott az intézménynek. Nincs telefonszámuk, mert a központ nem működik” – számolt be a válaszról a sajtónak a lánynak segítő Andrada Cilibiu, a Filia munkatársa.
A központ letesztelése
A Libertatea újságírója – inkognitóban – megpróbálta felderíteni, hogy mi a helyzet a központtal. Tárcsázták a Kórházat, de az ott dolgozó nem is tudott arról, hogy az intézményben lenne intervenciós központ a szexuális erőszak áldozatainak: „Sajnos nem hallottam a központról, nem tudom kit kellene kapcsoljak.”
Ezt követően a minisztérium esélyegyenlőséggel foglalkozó államtitkársága (ANES) – amely elvileg a központ fenntartója, a kórház csak a helyet és az egészségügyi szakértelmet biztosítaná – az érdeklődő számára megerősítették: az intervenciós központnak nincs telefonos elérhetősége.
Bár az integrált központ lényege az lenne, hogy a szexuális erőszak áldozatait ne küldözgessék összevissza egyik intézménytől a másikhoz, hanem a szolgáltatásokat egy helyen érjék el, az érintett államtitkárság, csak a központ munkáját támogató civil szervezetek és alapítványok, vagy a szociális asszisztencia elérhetőségeit tudták megadni. Azaz tovább irányították az áldozatokat az intézmények kusza hálózataiban. Végül az ANES munkatársa azzal biztatta az érdeklődőt, hogy menjen be az Egyetemi Kórházba, mert valószínűleg ott a központban biztosan elérhető a szükséges szolgáltatás az áldozatok számára.
Kulcsrazárt központ
Az Egyetemi Kórház kapufülkéjében sem hallottak arról, hogy a központ létezne az épületben, de elirányították egyik betegellenőrző és -osztályozó részleghez (hiszen járvány van!), hogy ott talán tudnak valamit. Az itt dolgozó egészségügyi személyzet csak annyit tudott, hogy a központnak a földszinten kell lennie, és az ottani itkársághoz irányították.
A titkárságon közölték, hogy a központ zárva van – mármint szó szerint kulcsra van zárva a bejárat, hiszen senki sem dolgozik ott –, és kiderült, hogy ez valóban egy biztos információ: tényleg nem lehetett bemenni. A titkárság viszont az érdeklődőt türelemre intette, amíg „előkerítenek valakit”.
Alig egy negyedórába telt, amíg megjelent Mirela Zivari, a kórház pszichológus alkalmazottja, az integrált központ koordinátora. Nem az átadott központban fogadta az érdeklődőt, hanem a kórház titkársága mögötti kis helységben.
Arra a kérdésre, hogy végül is hogyan lehet hozzáférni az integrált központ szolgáltatásaihoz, Mirela Zivari elmondta, hogy a kórház keretén belül vállalnak a szexuális erőszak áldozataival egy beszélgetést, ami után tovább irányítják a főváros kerületi szociális asszisztenciájához az érdeklődőt – aki partnerintézmény. Egy másik mód az lenne, amikor a kórház ügyeletes pszichiáter orvosa végez egy vizsgálatot, aki – ha indokolnak látja –, elrendelhet négy pszichológiai ülést a kórház keretén belül.
Mirela Zivari felhívta az inkognitóban érdeklődő újságíró figyelmét arra, hogy az lenne az optimális, ha a szexuális erőszak áldozatai a szolgáltatás igénybe vétele előtt egy nappal telefonon kérnének időpontot, hogy ne kelljen a zárt központ előtti folyosón várakozzanak, amíg a titkárság előkerít valakit. Milyen telefonszámon? A kórház pszichológusa a saját (szolgálati) telefonszámát adta meg, ismertetve a munkaprogramját is.
Azaz az integrált intervenciós központ így működött a gyakorlatban: egy inkognitóban dolgozó újságírónak több telefonbeszélgetésbe, a kórház épületében való keresgélésbe és várakozásba került, amíg sikerült szereznie némi információt a szolgáltatásokról és kapott egy telefonszámot.
Pontosítások, magyarázatok
Amikor ezt követően az újságíró immár nem inkognitóban is megkereste Mirela Zivarit, a központ menedzsere elmondta, hogy csak nemrég adták át az integrált intervenciós központot, de jelenleg a működés az esélyegyenlőséggel foglalkozó államtitkárságtól (ANES) függ, aki még egy sor dokumentációt kell előkészítsen, például a működési protokollt is.
„Nem nyithatjuk ki a központ ajtaját, csak azért mert ott megvan a megfelelő felszerelés, ami kimondottan a családon belüli erőszak áldozatait szolgálná” – magyarázta, hozzátéve, hogy egyes felszerelések például a törvényszéki orvostani intézethez tartoznak, ezért azokat biztonságban kell tartani azokat.
A megerőszakolt egyetemista lány kudarcba fulladt keresését azzal kommentálta a központ koordinátora, hogy „ha nagyon meg akart volna találni, akkor megtalált volna”. Lefordítva: ha a szexuális bántalmazás áldozata nem kap segítséget, akkor nem is keresett igazán, ő a felelős a saját kudarcáért.
A koordinátor meglátása szerint azt kell értékelni, hogy a központ létrejött, megnyílt, és vannak emberek akik szabadidejükben hajlandók ott dolgozni.
Az Egyetemi Kórház vezetője, Cătălin Cîrstoiu, annyit tett hozzá a történethez, hogy jelenleg nincsenek készen a megfelelő protokollok és dokumentáció: „Mindenképpen meg kell várnunk az esélyegyenlőséggel foglalkozó államtitkárságtól (ANES) a módszertant”.
Önkéntes multidiszciplináris csapat?
A kórház vezetője arról is beszámolt, hogy a központot a szociális és munkaügyi minisztériumhoz tartozó államtitkárság látta el felszereléssel, de a tényleges tevékenység nem ott zajlik.
Elmondása szerint a kórház sürgősségi fogadóosztályán (UPU) végzik el a legtöbb szükséges vizsgálatot, és amikor nemi erőszakról, vagy családon belüli erőszakról van értesülésük, akkor azonnal értesítik a rendőrséget. Ezzel együtt csatlakozik a csapathoz egy személy az törvényszéki orvostani intézettől, illetve a kórház pszichológusa, majd értesítik a szociális asszisztenciát is. A gyakorlatban ezt jelenti a multidiszciplináris csapat, ami egybeesik a programban leírtakkal, még ha valójában nem is azt valósítják meg.
Az áldozat – magyarázta Cătălin Cîrstoiu – minden szükséges egészségügyi támogatást megkap a kórház részéről. Azaz az integrált intervenciós központ leírása mögött – ami szerint egy multidiszciplináris csapat segíti az áldozatokat – gyakorlatilag a kórház alkalmazottai állnak, illetve az eddig is működő intézményes protokollok szerint csatlakozó szakértőkből (rendőrség, törvényszéki orvoslás, szociális asszisztencia) áll össze.
Ugyanis a központ valóban nem rendelkezik saját személyzettel, szakértőkkel, hanem aki éppen ügyeletes a kórházban, az vállalja ezeket a feladatokat – mutatott rá a kórház vezetője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel még nincs meg a megfelelő dokumentáció, a kórház alkalmazottai a központ keretén belül végzett munkájukért semmilyen fizetést nem kapnak. Egyszerűen nincs erre törvényes mód, ezért önkéntesen dolgoznak. Ahhoz, hogy fizetéssel, törvényesen dolgozhassanak, fejtette ki a kórház vezetője, szükséges egy munkaszerződést kötniük a szociális és munkaügyi minisztériummal – ami eddig nem történt meg.
A Libertatea cikkéből még kiderült, hogy pontosan azon a helyen már három évvel ezelőtt átadtak egy hasonló központot, amelynek az volt a neve, hogy Krízisközpont a nemi erőszak áldozatainak, és ugyancsak az esélyegyenlőséggel foglalkozó államtitkárság adta át.
Cătălin Cîrstoiu elismerte, hogy valóban, 2018 novemberében az akkori ANES államtitkára jelenlétében átadtak egy központot, de az valójában sosem működött. Amikor megtörtént az első ellenőrzés, akkor csak annyit tudtak megállapítani, hogy a központ nem is létezik, így az akkori szerződéseket felbontották.
Az Isztambuli Egyezményt Románia 2016-ban ratifikálta, az életbe léptetése azóta is folyamatosan, de elhúzódóan tart. Jelenleg ennek keretében kell létrehozni Romániában tíz integrált intervenciós központot, amelyet a Norvég Alap finanszírozott meg, és amiről 2019 januárjában írták alá a szerződést.
Az első központot közel másfél évvel adták át, ez a bukaresti, majd ezt követően május 16-án átadták a másodikat is a Sloboziai Megyei Sürgősségi Kórházban. Mivel erre a központra is ugyanazok a dokumentumok vonatkoznak, vélhetőleg ők sem tudnak működni hivatalos módszertan, működései protokollumok, és munkaszerződések nélkül.
A rendőrségi statisztikák szerint 2019-ben naponta 2,5 szexuális bántalmazást jelentettek, ezek 97 százalékában nők voltak az áldozatok, és férfiak az elkövetők. A statisztikai adatok csak azokat az eseteket tartalmazzák, ahol hatósági feljelentés történt, így a nők elleni erőszak elterjedtségéről nincs pontos képünk, mivel az áldozatok és a szemtanuk csak az esetek töredékét jelentik.
Nyitókép: a központ átadása 2020. máj. 10-én. Fotó: Agentia Nationala pentru Egalitatea de Sanse intre Femei si Barbati - ANES Facebook-oldala.