2023. február 9. csütörtökAbigél, Alex
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Németh Zsolt: ha lesz autonómia, állami egyetem lesz a Sapientia

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. augusztus 19. 18:54, utolsó frissítés: 2021. szeptember 03. 11:54

Megvitatták a magyar felsőoktatás helyzetét és vágyálmait Kolozsváron.


Húsz éve alapították a román államtól független, a magyar kormány fenntartásával működtetett Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Ennek apropóján ült egy asztalhoz Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora, Németh Zsolt fideszes politikus, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Misovicz Tibor, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány titkára egy kis múltidézőre, és hogy megvitassák az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetét. A Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett szerda esti kerekasztal-beszélgetésen azonban nem csak a honnan indult és merre tart az egyetem kérdésére kaptunk választ, az önálló magyar felsőoktatás helyzete kapcsán ugyanis szóba jött az állami finanszírozású magyar egyetem, a marosvásárhelyi orvosi képzés elkaszálása és az utána tátongó űr betöltésének lehetősége is, illetve az autonómia szükségessége mellett arról is szó esett, hogy közrejátszhatott-e a Sapientia sikere, a magyarországi alapítványi modell kialakításához.

Mint Tonk Sándor (Tonk Márton néhai édesapja, a Sapientia első rektora) Németh Zsolthoz címzett leveléből is tudható, a Sapientiát először állami magyar tudományegyetemként szerették volna létrehozni. Ez azonban 1998 nov. 30-ig nem jött össze, és úgy sejtették, még legalább tíz év kellett volna hozzá. Ráadásul Tonk Sándor úgy érezte, a felkínált megoldási javaslatok arra szolgáltak, hogy „a figyelmünket eltereljék a fő célról és megosszák amúgy is csekély szellemi erőinket”. Hogy elébe menjenek az eseményeknek, az önálló alapítványi egyetem vagy a történelmi magyar egyházak összefogásával létrejövő magánegyetem elindítás között vacilláltak. Végül ezeknek a hibrid változata valósult meg az egyházi kezdeményezésű alapítvány által.

Egy évvel Tonk Sándor levelét követően pedig előrelépés történt: az egyetem létrehozásáról szóló magyar kormányhatározat megjelenése után Németh Zsolt Misovicz Tibort bízta meg az egyetemalapítás részleteinek kidolgozásával, amelyben több erdélyi magyar értelmiségi is részt vett, például Tonk Sándor is. Misovicz ekkoriban a határon túli magyarok hivatalának gazdasági elnökhelyettese volt, majd a Corvinus Egyetem tulajdonosi viszonyában alapítvánnyá alakítását követően nevezték ki oda titkárnak.

Az alapítók Németh Zsolt elmondása alapján azért is mondtak le a román állami finanszírozású egyetemről, mivel a Sapientiának az alapítványi modell biztosította a létjogosultságát és az egyetemi autonómiáját, hisz ez Románia politikai döntéseinek a kivédésére is szolgált. Tonk Márton szerint azonban még így is csoda, hogy megvalósulhatott végül a magánegyetem, ehhez pedig az kellett, hogy azok, akik ellenérdekeltek voltak a dologban, és vissza tudták volna húzni a kezdeményezést, ne vegyék elég komolyan a kezdeményezők szándékát. Misovicz Tibor a témához kapcsolódva megjegyezte, szerinte a Sapientia létrejötte a román állami támogatású magyar felsőoktatási intézmény létesítésének kudarcaként is értelmezhető, azóta pedig csak csökkent a román állam támogatása a felsőoktatás felé, így ebben a modellben a Sapientia mostani eredményeiről nem beszélhetnének.


Van-e lehetőség arra, hogy a Sapientia mégis állami finanszírozású legyen? Igen, egy utópiában

„Reményeink szerint, a nem túl távoli jövőben létrejön az erdélyi magyar autonómia, mint állami intézmény, és a Sapientia ennek a keretei között folytatja működését állami intézményként, az adott esetben egy politikai döntésnek lehet a kérdése. Nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy megőrültem, de elvi kérdésekről beszélünk. Az állam pedig adott esetben jelentheti azt az államot is, amely megfelelő autonómiájú intézményekkel próbálja védelemben részesíteni a magyar nemzeti közösséghez tartozó embereket, és adott esetben ott már nem kell az az önvédelmi reflex működjön, ami miatt a Sapientia jelen formájában működik” – boncolgatta az állami finanszírozású egyetem lehetőségét a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.

Hozzájárult-e a Sapientia működése a magyarországi modellváltásokhoz?

Mint Németh megjegyezte, érdekes módon Magyarországon is inkább az alapítványi rendszer irányba indult el a felsőoktatás átalakítása. Ez pedig legelőször Erdélyben valósul meg éppen a Sapientia létrehozásával. „Misovicz Tibor ennek a témának elég komoly ismerője, ő a Corvinus Egyetem alapítványának a titkára. Ő látja azt is, hogy ez a zászlóshajó projekt, ami Magyarországon alapítványi modellé formálja át az állami oktatási rendszert, milyen nehézségekkel szembesül” – tette hozzá.

Ehhez kapcsolódva Tonk Márton megjegyezte: „Ha egy kicsit megeröltetném az összefüggést, ami a végén elhangzott, akkor majdhogynem logikus, hogy te (Misovicz Tibor), aki az első alapítványi magánegyetemnél komoly feladatokat láttál el, lettél az első magyarországi modellváltó egyetemnek, a Corvinusnak is egy fontos eleme.”

A Transindex érdeklődésére, hogy mennyire járult hozzá a Sapientia modellje a magyarországi felsőoktatás átalakításához Misovicz azt mondta, nem gondolja, hogy egy tudatos mintaátvétel lett volna az a folyamat, ami Magyarországon zajlott, azt viszont látták, hogy van már egy hosszú ideje, jól működő alapítvány. „Az, hogy a mostani döntéshozatal során érvényesült-e modellkét a Sapientia, nem tudom, azt gondolom, akkor érvényesülhetett volna, ha a kudarcot vall. Természetesen működik, ezért fel sem merült, hogy probléma lenne vele” – válaszolta a Corvinus Egyetem alapítványának titkára.

A szerző felvételeiA szerző felvételei


Előrelépések és megoldatlan ügyek a Sapientia háza táján

Húsz év távlatából nézve Németh Zsolt úgy vélte a Sapientia jó irányban halad és ugyanezt az utat kell folytatnia. A kezdeményezés ugyanis életképesnek bizonyult, és jelentőségét szerinte jól mutatja, hogy egy fontos fordulatot idézett elő a romániai magyar felsőoktatás történetében. Amennyiben ugyanis nem hozzák létre, nincs az a „demonstrációs hatás” sem, amit az állami magyar felsőoktatás fejlesztésére biztosítani tudnak és amely kitágította a romániai magyar felsőoktatás lehetőségeit is. Ugyanakkor szerinte a Sapientia a magyar nemzetpolitika „zászlóshajója” volt, mert bizonyította, hogy a magyar nemzetpolitika kezében eszközök vannak, nem tehetetlen a helyiek problémáival szemben.

Úgy véli, bár számos előrehaladás történt az elmúlt húsz év alatt, és valóban egy sikertörténet az egyetem, továbbra is súlyos problémákkal küzd. Például szerinte félmillió romániai magyar egyetemista van, és jelenleg tízezer tanul magyarul közülük, ami a diákok 2 százaléka. A célkitűzés pedig 6-7 százalék, azaz 30-40 ezer lenne.

Németh Zsolt kitért arra is, hogy ami a magyar orvosi képzéssel történt az elmúlt húsz esztendőben Marosvásárhelyen, az megoldásért kiállt.

Elmondása szerint ugyanis a Sapientia alapítása egyfajta történelmi igazságtételként is értelmezhető, amely a rendszerváltás után alapvető igénye volt Magyarországnak és az erdélyi magyarságnak. Mivel „történelmi tudatunkba beégett” a magyar felsőoktatásnak az elvesztése 1919-ben, a 20. század során, amikor a Bolyai Egyetem és később a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem is elvesztette az önállóságát és „beindult az a fajta ledarálása, ami mind a mai napig tart”.

Szerinte az oktatási törvény lehetőséget biztosít a magyar kar létesítésére, ennek ellenére a marosvásárhelyi orvosi képzés mégis „botrányos” helyzetben van évtizedek óta, és folyamatosan szorul vissza az egyik legfontosabb felsőoktatási területben, ami abszurd állapot.

„A romániai magyar orvosképzésben miért kell az erdélyi magyarságnak ezt a teljesen kiszolgáltatott másodrendű állapotot elfogadnia, amit a marosvásárhelyi ottani egyetemi vezetés végrehajt? Ez egy olyan súlyú politikai problémája az erdélyi magyarságnak, amely a leglátványosabban mutatja meg, hogy továbbra sincs az erdélyi magyarságnak megfelelő szintű egyenjogúsága. Ezt a román állam törvény által biztosított elemi jogok között sem biztosítja a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem számára. A diszkrimináció egy olyan mérvű megnyilvánulása ez, aminél már csak az botrányosabb, hogy nincsen önálló magyar állami finanszírozású egyetem. És 30 évvel a demokratikus rendszerbe való átállás után nem bír se Kolozsváron, se Marosvásárhelyen ez a nyomorult önálló magyar kar megszületni” – részletezte.



A Sapientia betömné a felsőoktatásban tátongó lyukakat, mint az orvosi képzés is, ha nagyon muszáj

Tonk Márton szerint ahhoz, hogy a Sapientián orvosi képzés legyen, egyelőre hiányzik az infrastruktúra, de az erdélyi magyar orvostársadalomnak is egy felé kellene húznia a szekeret. Az orvosképzés helyszínét emelte ki, amelynek kapcsán a rektor bármerre jár, megfigyelte, hogy mindenki a saját településén szeretné létesíteni azt, de az erről szóló elképzelések egyelőre mindenhol kiforratlanok. Mint mondta, a Sapientia az erdélyi felsőoktatás politikai kérdésekben partner és betöltenék a hiányosságokat, ha kell az orvosképzésnek is, és ilyen forgatókönyv már felmerült, de ez egy nagyon hosszú távú folyamat.

Németh kijelentette, hogy az önálló orvosi és gyógyszerészeti magyar kar létrehozása összhangban van a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek a hallgatóinak, professzorainak és tanári karának a törekvéseivel, és a magyar kormány támogatását élvezi. Ami olyan probléma, ami megoldásra vár. „Két együttműködő ország, két együttműködő kormányzatnak a nyitott kérdéseit meg kell oldani. Ez a kérdés pedig kiemelkedő helyen van a megoldandó kérdések sorában” – jegyezte meg.



Önállóság a román állammal szemben, de a pénz, paripa, fegyver a Magyarország kezében van

Tonk feltette beszélgetőpartnereinek a kérdést, hogy mit gondolnak ők, mik kell legyenek az önálló magyar felsőoktatás célkitűzéseiről, és hogy a teendőnk, és hogyan kell viselkednünk a továbbiakban itt Erdélyben.

Németh Zsolt gyorsan leszögezte: nem szeretne áthágni fontos nemzetpolitikai határvonalat azzal, hogy az erdélyi magyarság stratégiai céljait megszabja.

„Nem a magyarországi politikum dolga megmondani, hogy mi kell, mi nem kell, mikor kell, hogyan kell az erdélyi magyaroknak, ezt azért szeretném leszögezni. Ha ezt nem így közelítjük meg, akkor nincs magyar nemzetpolitika” – szögezte le Németh Zsolt.

Tonk ehhez hozzáfűzte, hogy sokszor elhangzott már hogy ne mondják meg nekünk Magyarországról, hogy legyen, Magyarországról pedig „ennek ellenére igen sokan eljöttek és elmondták,”. A nemzeti együttműködésnek pedig tulajdonképpen kísérleti projektje volt a Sapientia, ahol meg kellett mindkét fél megtanulhatta, hogyan kell együttműködnie Magyarország kormányának a külhoni közösséggel.

Németh Zsolt támutatott, hogy az államnak mindenhol nagyon fontos szerepe van a felsőoktatásban, ahol nem, annak meghatározó történelmi sajátossága, magyarázata van. Nemzeti kisebbségek esetében, ahol domináns a felsőoktatásnak a szerepe, elképzelhetetlen, hogy egy 2 százalékkal rendelkező közösségnek ne legyen saját felsőoktatási intézményrendszere. „Erre lehetne azt mondani, hogy itt van a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem és ott van a gyógyszerészeti kar, de ezek az intézmények nem rendelkeznek azzal a karakterisztikával, hogy önálló magyar nemzetiségi intézményként, önálló döntéshozói jogkörrel rendelkeznek. Ez a romániai nemzetiségi politikának egy olyan anomáliája, amelynek a feloldása, megszüntetése természetes elvárása a romániai magyar közösségnek, és a magyar államnak pedig ebben az a feladata, hogy támogassa” – emelte ki a magyar állam célkitűzéseit.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS