2023. február 9. csütörtökAbigél, Alex
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Miért számít tabutémának a roma rabszolgaság? Miért bojkottálja az ortodox egyház a kutatásokat?

Babos Krisztina Babos Krisztina 2021. szeptember 09. 11:33, utolsó frissítés: 12:03

A roma rabszolgaságról, illetve a téma kutatásának fontosságáról dr. Fosztó László antropológussal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójával beszélgettünk.


A napokban arról cikkezett a romániai sajtó, hogy egy kutatási projekt indult a romániai roma rabszolgaság történetének feltárására, azonban ezt a Román Ortodox Egyház (BOR) igyekszik bojkottálni. A BOR utólag egy közleményben tagadta a vádakat.

A roma rabszolgák helyzete különbözött a más etnikumú, alárendelt közösségek helyzetétől a mai Románia területén? Ha igen, melyek voltak a főbb különbségek?

- Eltérő volt a helyzet Moldvában és Havasalföldön, amelyek külön fejedelemségek voltak és a rabszolgaság intézménye a 19. század közepéig fennállt, és más volt a helyzet Erdélyben, amely a Habsburg Birodalom része volt és sokkal korábban megtörtént a rabszolgaság intézményének felszámolása, sőt, itt nem is volt jellemző a romák rabszolgasorban való tartása. A munkaerő, az emberek rabsorba való vetése a mai napig vitatott probléma, fontos kutatási területnek számít. Az sem tisztázott, hogy a romák rabsága például hogyan jött létre a román fejedelemségekben. Két domináns elképzelés létezik.

Nicolae Iorga
szerint Moldvába és Dél-Romániába a romák a tatárjáráskor kerültek, és eleve a tatárok szolgái voltak. Más történészek viszont gazdasági-társadalmi folyamatokkal magyarázzák a jelenség kialakulását. Nicolae Panaitescu szerint ez a fajta rabság, ami a romákat érintette, a középkori államrend és gazdasági rendszer működésének természetéből származott, nem egy megöröklött intézmény volt. Fémművességgel, rézművességgel, fegyverkovácsolással, lópatkolással foglalkoztak, zenéltek – ezekre szüksége volt az akkori társadalmi rendszernek, ezért magukhoz fűzték őket a hatalmon levők. A földek művelésére is felhasználták a munkaerejüket.


Viorel Achim, aki a legavatottabb szakértője a területnek, három típusú roma rabszolgát különböztetett meg: a bojárok, azaz a nemes urak szolgáit, a fejedelmekéit, valamint a kolostorok, azaz az egyház rabszolgáit. A romák rabsága a jobbágyság helyzetéhez hasonlítható, hiszen a jobbágyok sem voltak szabad emberek, azonban voltak eltérések. A jobbágyok a földhöz voltak kötve, amennyiben az uraság eladta a földet, lényegében eladta vele együtt a jobbágyokat is, attól kezdve az új tulajdonosnak fizették a dézsmát, neki tartoztak az ingyenes munkanapokkal, a robottal – eléggé nagy terheik voltak. Ezzel szemben a romák nem rendelkeztek földdel, házzal, a gazdájuk kizárólagos tulajdonát képezték, aki el is adhatta őket. A jobbágyokkal ellentétben a romák esetén a családtagokat el is választhatták egymástól, például elvehették a gyerekeket a szülőktől.



Számos írásos forrás dokumentálja a rabság intézményének különböző vonatkozásait, azonban nem volt egy egységes törvénykönyv, egységes szabályozás a rabszolgákra nézve, hosszú időn keresztül általában a szokásjog határozta meg, mit tehetettek meg velük a gazdáik. A szokásjog a megölésüket például tiltotta, viszont sok minden meg volt engedve: embertelen dolgokat műveltek velük sok esetben, rengeteg volt a súlyos visszaélés. Tőlünk nyugatabbra nem éltek a romák a rabszolgaságban, ez az állapot specifikusan a román fejedelemségekre volt jellemző.

Meddig létezett a roma rabszolgaság intézménye a román fejedelemségekben? A felszabadításuk után voltak-e próbálkozások a felzárkóztatásukra?

- A roma rabszolgák felszabadítása a 19. század közepén, az 1848-as forradalom után következett be, több hullámban. Lényegében egy világszintű mozgalom, az úgynevezett abolicionizmus részeként ment végbe. Ennek elsősorban államszervezési és gazdasági vonatkozásai voltak, de vallási megfontolásokból is történt, hiszen a mozgalom ideológiai és vallási alapját az emberek isten előtti egyenlősége képezte.

Voltak próbálkozások a felszabadítás utáni helyzet javítására, a társadalmi hátrányok csökkentésére. Elsősorban a rabszolgatartó gazdák kaptak kártérítést az államtól. A felszabadított rabszolgákat is próbálták letelepíteni, földhöz juttatni őket, ezek a kezdeményezések nem jártak túl sok sikerrel.

Mi a véleménye, a szolgasorban eltöltött évszázadok kihatnak-e arra, hogy milyen életformát folytatnak a romák manapság? Ismert, hogy jelentős részük a mai napig mélyszegénységben él.

- Igen, a rabszolgaság öröksége velük van, mind a mai napig. Az alávetett helyzet, a megbélyegzés, hogy nem tekintették embernek őket a bőrszínük miatt, a mai napig érezteti a hatását. Ahogy a világ más részein a hasonló sorsot megélt népcsoportok, például az afroamerikaiak esetében is.

Fontosnak tartja, hogy kutassák a roma rabszolgaság történetét?

- Nagyon fontosnak tartom, ahogyan azt is, hogy ne magyarázzuk az egyik népcsoport rabszolgaságban eltöltött múltját egy másik népcsoport történeti tapasztalatával. Az Egyesült Államok rabszolgatartó rendszerét többet kutatták, fontos eredményekre jutotta, de ezek az eredmények közvetlenül nem magyarázhatják a román fejedelemségek történelmi tapasztalatát. Fontos az is, hogy ne vetítsük az irodalmi művekben, mondjuk a Tamás bátya kunyhójában leírtakat a romániai romákra. Ehelyett önálló kutatásokkal kellene feltárni, ezek révén megérteni, hogy nálunk ez hogyan ment végbe, pontosan mi is volt a rabszolgaság intézménye a román fejedelemségekben.

Mi lehet a haszna az ilyen jellegű feltáró munkának? Segíthetnek-e ezek a kutatások abban, hogy a romániai romák jobb szociális körülmények között éljenek? Szükség van-e bocsánatkérésre, például az ortodox egyház részéről? Kaphatnak-e esetleg kártérítést is?

- Nagyon fontosnak tartanám, hogy széles körben ismertté váljon a kisebbségek, és a romák történelme is. És nemcsak az illető kisebbségek számára, hanem a többségi nemzet körében is. Szükségesnek tartom, hogy ez bekerüljön az iskolai oktatásba. Nemrég voltunk előadást tartani egy román tannyelvű középiskolában, és azt tapasztaltam, hogy alig tudnak valamit arról, hogy a romák évszázadokon keresztül rabszolgasorban voltak tartva. Volna miből tanulni, tanítani. Vannak román irodalmi művek, vagy ott van például Radu Jude Aferim! című filmje is, amely egy havasalföldi, szökött roma rabszolgáról szól. A történelem tankönyvekbe nemcsak hőstörténetek kellenek, fontos lenne , hogy a hétköznapi emberek és az alávetettek mindennapjait ismerjék meg a diákok.

Nemcsak történetkutatási, de morális szempontból is fontos lenne a múlt ismerete, hogy tudjuk tisztán látni: milyen történetre tekintünk vissza, a mai hátrányoknak milyen háttere van, a múltnak milyen hatása lehet a mai helyzetre?

Felmerül az egyház morális felelőssége is, szükség volna szerintem a rabság fenntartásában játszott szerepük elismerésére, a bocsánatkérésre, de erre mindeddig nem került sor. Ugyanakkor az állam is vállalhatna nagyobb szerepet ebben a folyamatban, az állam is kérhetne bocsánatot, tehetne többet a hátrányok csökkentése érdekében. Léteznek kártérítési megfontolások, akár egyénileg megfogalmazott igények is, azonban nem sok esélyt látok ezek sikerére, de közösség felemeléséért lehetne többet tenni.

Szimbolikus szinten történt előrelépés, február 20-át a rabszolga-felszabadítás ünnepnapjának nyilvánította a törvényhozás, de a napot lényegében nem ünnepli senki. Lehetne ez egy alkalom a kisebbségek elismerésére, a szolidaritás és állampolgári egyenlőség hangsúlyosabb kifejezésére.

A rabszolgaságban eltöltött századok nyilván meghatározóak a romák társadalmi helyzete, boldogulása szempontjából. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy az Erdélyben folytatott asszimilációs politika nem fejtett ki hasonlóan súlyos hatást. A módszerek, melyekkel Mária Terézia és II. József próbálta megoldani a romák helyzetét, szintén nagyon sok hátránnyal jártak számukra. A gyerekeik parasztokhoz való örökbe adása, a nyelvük tiltása, az abszolutizmus, majd a domináns nemzetek nacionalizmusa az asszimilációs elnyomás politikái voltak. Nem kell elfeledni azt sem, hogy gazdaságilag a tulajdonformákból is ki voltak zárva a romák. Sok helyen számukra nem volt hozzáférhető a földtulajdon, hogy nem örökölhettek, ez a fajta kiszolgáltatottság szintén megtette a hatását.

Összefoglalná röviden, hogy hányféle roma népcsoport él jelenleg Románia, illetve Európa területén, és hogy melyek a főbb jellemzőik?

- Nem vállalkoznék erre, a kép nagyon árnyalt és színes. Vannak az egyes csoportokra jellemző kulturális jegyek, például a nyelvtudás vagy a többséghez való igazodás sokféle fokozata, változata. Nem akarom a különböző csoportokat leegyszerűsítve skatulyákba zárni - egy rövid összefoglaló pedig ezt tenné.

Mindenhol a helyi viszonyok szerint alakult a romák sorsa, és mindenütt szerepet játszott a rasszizmus, az eltérő bőrszín és kultúra miatti kirekesztés, amely nem szűnt meg a mai napig sem. Európában két régiót különíthetünk el e tekintetben, a keleti és a nyugati részt. A nyugati országokban kisebb arányban élnek ma romák, lényegében csak Spanyolországban vannak a kelet-európai arányokhoz mérhető nagyobb közösségeik.
Másként alakult a sorsuk ott, ahol hosszú ideig meg tudták a vándorló életformát tartani, pl. Franciaországban, és másként, ahol letelepítették őket.

A vándorlás, a karavánnal való utazás egy másfajta életformát jelentett, másfajta hátrányokkal járt, mint a falvak vagy városok szélén a putrikban való élés. A kirekesztés, a stigmatizálás azonban általános volt, ami a mai napig hátrányban tartja őket. A többség felelősségét el kell ismerni.

A közvélemény lustasággal, igénytelenséggel vádolja a romákat, ezért kirekesztik, és sokszor arra kényszerítik őket, hogy embertelen körülmények között éljenek. A múltbeli elnyomás miatt a jóvátétel és a kisebbségvédelem a romák számára is nagyon fontos lenne.


Nyitókép: Johann Walter Bantz/unsplash.com

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS