2021. szeptember 23. csütörtökTekla
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vidéki oltáskampány Székelyföldön: „az emberek mentalitása, hozzáállása és magatartása katasztrofális”

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. szeptember 13. 17:46, utolsó frissítés: 21:48

A megkeresett családorvosok nem szívesen nyilatkoznak, többségük azért nem vállalta az oltások beadását, mert túl kevés a jelentkező. A gyergyóremetei oltóközpontban dolgozó Asztalos Lászlótól azonban részleteket is megtudtunk.


A romániai oltáskampány az év elején kezdődött el, amikor megnyíltak az első oltóközpontok. Ezt további különféle oltópontok létesítése és kampányakciók szervezése követte (pl. drive-through, oltási maratonok stb.), majd májustól már a családorvosi rendelők is vállalhatták az oltások beadását.

Ezzel együtt alighanem egyértelműen kijelenthető, hogy a romániai oltáskampány nem úgy sült el, ahogy a hatóságok eredetileg tervezték. Szeptember 7-én, a hivatalos tájékoztatás szerint az országos átoltottsági arány 31 százalékos – míg az európai uniós átlag 70% körüli. Még egyetlen megye sem érte el az 50 százalékos átoltottságot: Bukarest és Kolozs megye megközelítette, a többi megye 20-40 százalék között áll, két megye pedig még a 20 százalékos átoltottságot sem érte el (Giurgiu és Suceava).

Az is tudható, hogy Romániában az átoltottsági arányok tekintetében jelentős eltérés van a városi és a vidéki környezet között is: városi környezetben 4,03 millió személy kapta meg mindkét oltást, míg rurális környezeteben csupán 1,14. Szintén jelentős eltérés van a gazdaságilag fejlettebb és elmaradottabb régiók között, ami a megyék átoltottsági arányaiban jelenik meg – erről recens adatot nem találtunk, de ez a tendencia az oltás kezdete óta megfigyelhető. És gyakran a vidéki környezetben a családorvos lenne az egyetlen lehetőség - már ahol van egyáltalán rendelő -, hogy eljuttassa az oltást az emberekhez.

Ebben a kontextusban több Hargita és Kovászna megyei, falusi környezetben dolgozó családorvost kerestünk meg, illetve néhányat Maros megyéből, tekintettel arra, hogy a hivatalos országos adatok szerint a családorvosok által beoltott személyek 54 százaléka falusi.

Megyétől függetlenül, az általunk megkeresett vidéki családorvosi rendelők általában:

1) nem is vették fel a telefont (többszöri próbálkozásra sem),
2) amint kiderült, hogy a sajtó keresi őket, azon nyomban szó nélkül letették a telefont,
3) miután megneveztük a témát, értésünkre adták, hogy nem kívánnak nyilatkozni,
4) néhány orvos nagyon röviden nyilatkozott.

Az utóbbiak a lényeget tekintve egybecsengően állították: támogatják az oltáskampányt, viszont családorvosként nem vállalták az oltást.

Indoklásuk szerint azért nem, mert egyszerűen nincs igény az oltásra a környezetükben, a kevés jelentkezőt egyszerűen a közelebbi oltópontokra irányítják. További érvként elhangzott, hogy azért nem vállalják az oltást, mert munkaidő után kellene oltsanak, nagyon sok fertőtlenítéssel és szellőztetéssel járna, több lenne az adminisztratív munkájuk, illetve jelentős orvosi kockázatot is jelent. Ugyanis, ha egy székelyföldi faluban egy oltott személynél súlyos mellékhatások jelentkeznének, akkor nincs a közelükben sürgősségi egység, és amíg egy mentő kiérkezne…

A megkeresett orvosok közül a gyergyóremetei községi oltópont egyik orvosa, Asztalos László készségesen válaszolt a kérdéseinkre. A 87 éves nyugalmazott főorvos március óta dolgozik az oltóközpontban.

Értesüléseink szerint nagyon kevés falusi környezetben élő orvos vállalt részt az oltáskampányban. Ezt hogyan értékeli?

- Az én meglátásom szerint azok az egészségügyi dolgozók jöhettek egyáltalán szóba, akik szabadon voltak, például a nyugdíjasok. Családorvosok csak akkor, ha a munka utáni szabadidejükben vállalták. Mert mikor máskor? Kérdem én, ha valaki ledolgozza a napi munkáját, annak mennyire marad ideje, energiája még dolgozni? Érthető, hogy nálunk nem sokan vállalták. Az oltáskampányban a legtöbb családorvos „kapus” szerepet játszik: amikor jelentkezik nála valaki oltásra, akkor ő regisztrálja és elküldi egy központba, attól függően, hogy milyen oltóanyagot szeretne az illető.

Önök a községi oltópontnál mennyi időt dolgoztak? Mekkora területet fednek le?

- Mi napi 12 órát dolgoztunk, 6-6 órás váltásban. Hozzánk a legközelebbi oltóközpont Gyergyószentmiklóson van, illetve Maroshévízen. Lényegében a gyergyói medencében mi vállaltuk fel a környék falvainak az oltását.

Jelentkezett oltásra a környék lakossága?

- Azokat oltottuk, akik jöttek. De persze, az embereknek a mentalitása, hozzáállása és magatartása katasztrofális.

Milyen értelemben?

- Katasztrofális abban az értelemben, hogy nem hiszik el azt, amit a jelenlegi ellenőrzött tudásunk szerint tudunk, amit tudományos módszerességgel a gyakorlatba is lehet ültetni – hanem mindenféle tévhiteket hisznek el inkább. A tudomány nem érdekes, a hiedelmek igen.

Emiatt közel egy hónapja az oltóközpont programját lerövidítették, a 12 órás, két váltásos munkaidőt 6 órára csökkentették, mert annyira kevesen voltak az oltásra jelentkezők.

A kevés jelentkezővel volt egy további gond is. Az oltóanyagot úgy kapjuk, hogy abban több dózis van – és csak akkor lehetett megbontani, ha mind az összes dózist felhasználjuk. Mi Pfizerrel oltottunk, ahol egy adag 6 oltást jelent: azaz hat személy kellett jelentkezzen, hogy felbontsunk egy adagot és felhasználjuk az oltóanyagot. Ha csak két személy jelentkezett, akkor nem lehetett oltani, mert nem voltak elegen. Minden nap más rendelkezés jött, végül az volt az irány, hogy nem számít, hogy hányan jelentkeznek, ha valaki jön, akkor azt be kell oltani. Ha csak egy jött, akkor 5 dózist el kellett dobnunk, mert ha fel van oldva, akkor nem tartósítható. Ezért szükség volt toborzásra.

Mennyire sikerült a toborzás?

- Én nem látom a szervezésben a sikert: az egészségügy magában hiába akarja. Mi orvosok, egészségügyi asszisztensek és további dolgozók, a bejegyzők, a számítógépkezelők – hiszen, ugye, online rendszeren működik az oltás – hiába akarunk oltani, ha nincs kit. Nincs akitől segítséget kapjon az egészségügy – én legalábbis nem látok senkit.

Úgy néz ki, mintha abban a feladatban, hogy az embereket mozgósítsa az oltás kapcsán, sem általában a közösségeknek, sem a vállalatok vezetőségének (legyen az a közszférában vagy magán), sem a helyi tanácsoknak, sem az iskoláknak, sem az egyháznak nincs semmi tennivalója. Senki nem képviseli azt, hogy „emberek, értsétek meg a helyzetet, menjetek el oltásra”.

Pedig a helyzet nem jó.

- Ha valaki erre vonatkozó irodalmat olvas, újsághíreket, az láthatja, hogy nem jó. Éppen most olvastam egy mai lapban (szerk. megjegy.: szept. 8.), hogy második napja 2000-nél több új fertőzéses eset volt országszerte, és ebből 807 esetben azonosították a delta variánst. A betegek 23 százaléka be is volt oltva valamilyen oltóanyaggal. A helyzet nem jó.

Persze fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a szekvenciális vizsgálatok kimutatásait nem lehet kivetíteni, általánosítva a teljes lakosságra. Mert a lakosságot Romániában 19,3 millióban adják meg, de hát kérdem én, hol van Romániában 19 millió ember? Emellett bármely országból érkező külföldit, aki oltásra jelentkezett, beoltanak Romániában. Azaz: a hivatalos adatok nem igazán pontosak.

Az utóbbi adatközlés szerint az ország lakosságának 31 százaléka van beoltva. De én is úgy tudom, hogy ezt az arányt a 2011-es népességszámlálás szerinti lakosságra bontva számolják.

- Igen, erre utaltam, ezt a számot nem lehet reálisnak venni, mert nem a reális lakosság alapján számolják a százalékot, hiszen azt nem tudja senki – így ez egy fiktív szám. Ami azt jelenti, hogy ezeket a következtetéseket nem lehet kivetíteni a lakosságra.

De ad egy képet, amiből például megállapítható, hogy vidéken sokkal alacsonyabb az átoltottság, mint egyes nagyvárosokban, régiókban.

- Ez így van. De gondoljunk bele, hogy az oltáskampány jóformán a digitalizált, online világon keresztül fut: faluvidéken – s most mondok egy számot – talán 25 százalék ehhez hozzáért, mások nem. Vagy nagyon sokan nem is férnek hozzá...

Ezen a helyzeten nem sokat segít, hogy az oltóközpontban ott ülnek az orvosok, az asszisztensek és a bejegyzők. Ha jött valaki, az be lett oltva, de voltak napok, amikor senki sem jött, akkor a személyzet olvasott, vagy nézett, amit akart. De az oltási lehetőség ott volt, bárkinek a rendelkezésére állt.

Ezért én úgy gondolom, hogy az egészségügy – mint az oltáskampány végrehajtó szerve, intézménye, közössége – megtette, amit meg kellett tegyen, ami tőle elvárható volt.

Azt még hozzá kell tenni, hogy azt ígérték, hogy ki fogják fizetni ezt a munkát az egészségügyi dolgozóknak, megszabták a béreket: de mi még a júniusi béreket sem kaptuk meg. Kérdem én, hogy hol van az a munkát végző ember Romániában, aki munkaidő után vagy nyugdíjasként dolgozik, de három hónapnyi távlatból kapja a fizetést? Vagy reménye van arra, hogy meg fogja kapni?

A gyergyóremetei községi oltásközpontA gyergyóremetei községi oltásközpont


Ön egy tiszteletet érdemlő kort megélt ember, 87 évesen vesz részt az oltáskampányban. És tudjuk, hogy az idős korosztály számára a Covid-19 sokkal nagyobb kockázatot jelent. Hogy került mégis munkába, mi volt a motivációja, hogy ezt a kockázatot vállalja?

- Az biztos, hogy nagyobb a kockázat. Viszont ahogy az oltások elindultak, én és a kedves feleségem (aki szintén idős korú) azonnal igényeltük az oltást, meg is kaptuk. (Persze van olyan is a családban, aki szigorúan eldöntötte, hogy ő márpedig nem lesz megszúrva… hát…)

Ezt követően a megyei orvoskollégiumnak volt az a felhívása, hogy ha tudom, akkor legyek szíves és vállaljam az oltóközpontban a munkát, mert sehol sem vagyok alkalmazva – azaz szabad ember vagyok. Ez azért volt fontos, hogy legyen három orvosa a községi oltópontnak. A többi községekben és számtalan településen nem találtak helyi szabad orvosokat, akik munka után vagy nyugdíjasként vállalják a munkát, akár még ingázva is… Ez egy ilyen visszás helyzet volt, így sok helyen nem lett oltópont – én meg így kerültem ismét munkába.

A személyes része az, hogy ha én úgy gondolom, hogy ezt a munkát az egészségem megbírja, és el tudom végezni, akkor segítek nekik. Mert biztos nem azért a pénzért vállaltam, amit ők nem is adtak.

Látható, hogy milyen ez a vírus, jelenleg főleg a nagyvárosokban nagyon terjed, immár szinte kortól függetlenül bárki megbetegedhet, és akkor is halálos kimenetel lehet a vége, ha az illetőnek nincs is semmi komolyabb más betegsége.

Hát én vállaltam, hogy teszek valamit ebben az ügyben, ha már 62 éve elvégeztem az orvosi egyetemet és úgy történt az életünk, hogy itt maradtunk élni, és nem mentünk el Budapestre, vagy New Yorkba, vagy a világnak valamelyik más városába. Itt dolgozom a faluban, és Gyergyóremetén föltétlenül jól érzem magam, és biztos vagyok abban, hogy ezt jól csinálom.

Közismert, hogy az egészségügyi személyzet sincs teljesen átoltva, azaz vannak orvosok, asszisztensek is, akik elutasítják az oltást. Mi több, az utóbbi hírek szerint olyan orvosok is vannak, akik rávehetőek a csalásra, azaz oltás nélkül állítanak ki oltási igazolást – ilyen ügyben már 400 személy ellen indult eljárás.

- Igen, van ilyen is, és jó, hogy eljárás indult ellenük. Elképzelhetőnek tartom, hogy vannak, akik csalnak, és amennyiben ez történt, az nem más, mint az orvosi etika lábbal tiprása. De ami engem illet, ilyesmit nem tudok orvosként még elképzelni sem: a hippokratészi eskü ezt nem írja alá.

Nem is szembesült hasonló problémával?

- Szembesültem én is, sőt: február óta két orvoskolléga is kérte tőlem azt, hogy legyek szíves neki papírt kiállítani, úgy, hogy ne oltsuk be őket. Akkor rögtön nyilvánossá tettem a kollégáknak, hogy ezt a dolgot semmilyen körülmények között nem tudjuk megtenni.

Ebben a helyzetben én csak azt tudom vállalni és merem állítani, hogy nálunk senki nem kapott papírt, csak aki oltást is. Ide, a gyergyóremetei központba az elején jöttek Brassó, Fogaras, Szeben, Kolozsvár, valamit Piatra Neamț, Bakó környékéről is. Így adta az ég – amíg a hatóságok rá nem jöttek, hogy hogyan lehet elosztani az oltóanyagokat és az adatokat kezelő központ jobban be nem osztotta, hogy ki hova menjen oltásért. Ők mind megkapták az oltást.

Nagyon kár volna, hogy emberek élete forogjon kockán az ilyen csali dolgokon. Hisz tudjuk, hogy most már tizenévesek és harmincévesek is vannak a halálos áldozatok között. Ez önmagában is szomorú, de emellett, ha ilyen is van, akkor bármilyen oltásigazolvány lehet hamis is, nem?

A napokban szóba került, hogy már szükség lenne a harmadik oltásra is.

- Igen, mi is várjuk, hogy legyen már harmadik oltás. Mivel én is az elsőt a legelején, még februárban kaptam meg, ezért rögtön jelentkezem, ha lehetővé teszik. És ha Románia megbírja, mert itt nálunk minden nap változnak a rendelkezések, s hát így nem könnyű tájékozódni, hogy mikor mi és hogyan lesz.

Például olvastam, hogy bejelentették, rögtön az iskolanyitás után az iskolákban is oltóközpontokat kell csinálni. Ezt biztosan nem az egészségügy kell megcsinálja, hanem a hatóságok, de hogy mi lesz ebből… mert oda emberek is kellenek. Fogalmam sincs, hogy ez hogy lesz megvalósítható.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS