2021. október 17. vasárnapHedvig
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„Bontsd le a házat a fejed fölül!” Újabb kilakoltatást akadályoztak meg a civilek Kolozsváron

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. szeptember 17. 17:34, utolsó frissítés: 17:51

Tizenegy személy, köztük öt gyerek, egy fogyatékossággal élő személy és egy egyedülálló anya került volna az utcára, ha eleget tesz a polgármesteri hivatal döntésének. Nemzetközi szervezetek szerint emberi jogok sérültek.


Miután a kolozsvári polgármesteri hivatal kilakoltatási eljárást kezdeményezett a pateréti roma lakók ellen, majd egy 3 éves kisgyereket idézett a bíróság elé, szeptember elején közvetetten ismét egy kényszer-kilakoltatást próbált kieszközölni – derül ki a Szociális lakhatást MOST / Căși sociale ACUM, lakhatási joggal foglalkozó szervezet közleményéből. Az eset kapcsán az Európai Roma Jogok Központja (ECCR) az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, jogorvoslatként sürgős közbeavatkozást kérve, míg a kolozsvári polgármesteri hivatal álláspontja szerint nem történt semmiféle törvénytelenség.

A Szociális lakhatást MOST! kolozsvári csoport arról számolt be, hogy szeptember elsején a Stephenson utca 15. szám alatt élő 7 család egyes tagjai értesítést kaptak a bíróságtól, hogy szeptember 3-i határidővel egy végrehajtó cég megkezdi a lakcím alatti két, engedélyek nélkül épített lakrész lebontását.

Az érintett építményekben két család lakik, összesen 11 személy, akik közül 5 gyerek, egy személy fogyatékossággal élő, egy másik pedig egyedülálló anya – a többi családtagok pedig zsúfoltan a másik épületrészben laknak. A civil szervezet megállapítása szerint az önkormányzat nem tette meg a szükséges lépéseket, hogy a helyzetet megelőzzék, az érintett emberek számára nem nyújtott semmiféle alternatívát. Amennyiben a bírósági végzés értelmében az érintett épületrészt lebontják, akkor a 11 személy kénytelen lesz hajléktalanná válni.

A lakhatási joggal foglalkozó szervezet szerint a bontással és a megfelelő lakhatás biztosításának elmulasztásával a polgármesteri hivatal megsérti a romániai és a nemzetközi jogi normákat. A Európai Roma Jogok Központja megosztotta velünk az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) benyújtott keresetét, amelyben kérik a Bíróság Eljárási Szabályzata 39. szakasza alapján a sürgős közbeavatkozást, a bontás és kilakoltatás halasztását, és a helyzet megfelelő törvényes rendezését.


Hogyan kezdődött a történet?

Az építmények lebontásával a hajléktalanságot kockáztató családok helyzetét talán legkönnyebben a történetükön keresztül érthetjük meg, ami a rendszerváltás előtti évtizedekben kezdődik. Az 1970-es években még javában zajlott Romániában a jól ismert tömbházak lázas építése: Kolozsváron is számos tömbház épült, ami rengeteg embernek biztosított munkalehetőséget, megélhetést, lakhatást és társadalmi megbecsülést. Ekkor költözött Kolozsvárra néhány magyar ajkú roma család Marosvásárhelyről, akik az állami építkezési tröszt alkalmazottai lettek. A családok a Stephenson utca 15. szám alatt lévő házat bérelték.

A forradalom utáni évtizedben lehetővé vált, hogy az állami lakások bérlői megvásárolják az albérletüket: az érintett roma származású lakóközösség közül két családnak sikerült is megvásárolniuk a lakrészüket, mellettük további két család is belevágott, ők a mai napig a kifizetés különböző fázisaiban vannak.

A családok az évtizedek során növekedtek, megjelentek egészségügyi problémák, többen megöregedtek és munkaképtelenné váltak, és ebben a helyzetben a fiatalok számára nem tudtak a városban más lakásokat bérelni vagy vásárolni. Ugyanis miközben a lakbérek (és lakásárak) meredeken emelkedni kezdtek, a családok kiadásaival párhuzamosan, a bevételeik és kereseti lehetőségeik viszont nem. A megnövekedett létszám és a szűkös anyagi lehetőségek kényszerhelyzetében a fiatal családok 1995-2007 közötti időszakban az épület mellé további lakrészeket kezdtek építeni, amelyekre nem volt építkezési engedélyük, csak elemi igényük: valahol lakniuk kellett.

A lakhatási szervezet tapasztalatai (és akkori tudósításaink) szerint a 2010-es évektől a kolozsvári lakhatási helyzet a roma közösségek számára egyre rosszabbá vált: tovább emelkedtek a lakásbérleti díjak, de a családok bevételei és munkavállalási lehetőségei viszont nem. Közismert, hogy ebben a periódusban a városban számos ingatlanfejlesztő jelenik meg, akik igényt tartanak a különböző telkekre, számos visszaszolgáltatási per zajlik, és az elszegényedett roma családokat az önkormányzat elkezdi kilakoltatni a pataréti szeméttelep mellé.

Ebben a periódusban – 2013-tól –a Stephenson utcában is megjelennek az ingatlanfejlesztő érdekeltségek, és a roma családokat egyre gyakrabban jelentik fel a környék lakói. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal igyekezett beazonosítani és ellenőrzése alá vonni az ott élő családokat, és a szabálytalanul létrehozott építmények miatt az egyik idős lakóra súlyos pénzbüntetést szabtak ki. Az idős személy az amúgy is súlyos egészségügyi állapota és a fokozott stresszhatás miatt, néhány nappal a megbírságolás után meghalt – számol be a lakhatási szervezet a közleményében.

A haláleset a helyzetet némileg bonyolította, mivel az ügyet megörökölték az idős személy gyermekei. Egy több évig húzódó jogi eljárás végeként 2014-ben egy bírósági határozat tisztázta: az ő kötelezettségükké vált az engedélyek nélkül felépített épületrészek bontása. A érintettek gyakorlatilag azokat az építményeket kellett volna lebontsák, amelyekben éppen laktak, azaz ha eleget tesznek a hatósági döntésnek, akkor hajléktalanná váltak volna. A lakók ehelyett kérték a határozat életbeléptetésének elhalasztását, tekintettel a sérülékeny társadalmi helyzetükre, és arra, hogy nem tudják megoldani másként a lakhatásukat. Ennek következtében haladékot kaptak 2016. április végéig.

Belátható módon ez a kis időhaladék nem volt elegendő, hogy az érintett családnak megoldódjon a lakhatása, megélhetése, így a bontás ügye kapcsán a perek továbbra is folytatódtak. Az önkormányzat beszámolójából tudjuk, hogy 2018-ban, miután az évek során több jelzés is érkezett a családok sérülékeny társadalmi helyzetéről, a polgármesteri hivatal kérésére a Szociális és Egészségügyi Igazgatóság kiszállt a helyszínre egy társadalmi helyzetfelmérést elvégezni. Eszerint az érintett lakrészekben 15 felnőtt személy és 8 kiskorú lakik, amelyek közül egy súlyos fogyatékossággal élő gyerek. A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint ekkor a lakók tudomására hozták, hogy igényelhetnek lakbértámogatást. Azt is közölték, hogy az érintett lakók közül a szociális helyzetfelmérésig senki sem folyamodott lakbértámogatásért, és nem jelentkeztek az illetékes hatóságoknál, hogy vegyék őket nyilvántartásba a szociális felzárkóztatási programokba.

Így érkezünk el a jelenbe, amikor a polgármesteri hivatal nevében a lakók értesítést kaptak a bíróságtól, miszerint szeptember 3-i határidővel egy végrehajtó cég fog megjelenni, hogy az általuk felhúzott építményeket lebontsa. Mintha azokban nem családok laknának, hanem üresen álló építmények lennének.

Fotó: képernyőmentés, Google-map. Fotó: képernyőmentés, Google-map.


Az érdekvédelmi szervezetek álláspontja

A Szociális lakhatást MOST lakhatással foglakozó helyi csoport, valamint a RomaJust országos roma jogi érdekképviseleti szervezet szeptember 3-án két keresetet nyújtott be a kolozsvári bíróságon. Az egyikben óvást tesznek az intézkedés végrehajtása ellen, a másikban kérik a végrehajtás ideiglenes felfüggesztését. Ennek a jogi lépésnek köszönhetően a bontásra nem került sor, így az lakó felnőttek és gyerekek nem váltak hajléktalanná.

A helyi civil szervezet ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy ez nem tekinthető megoldásnak, mindössze egy kis időhaladékot jelent a családok számára: ami alatt remélhetőleg lépnek az aktivisták által megszólított intézmények – a helyi önkormányzat, az államfő, a kormány, a nép ügyvédje, az érdekvédelmi intézmények és más európai intézmények –, és valóban keresnek egy megoldást a nehéz sorban lévő emberek számára.

A két romániai szervezethez csatlakozott az Európai Roma Jogok Központja (ERRC). A nemzetközi kisebbségi jogokkal foglalkozó intézmény munkatársa a Transindex megkeresésére közölte, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak az ügy kapcsán, arra apellálva, hogy az épületek lebontása arra kényszeríti az ott élő 11 személyt, hogy hajléktalanná váljon, így pedig az érintett romániai állampolgárok hatósági eljárás során emberi jogaikban súlyosan sérülnek.

„Azt hisszük, a kilakoltatás orvosolhatatlan sérüléseket okozhat az érintett személyeknek, ami magában hordozza az érintettek élethez való jogának a megsértését, valamint kiteszi őket az embertelen és megalázó bánásmódnak, tekintettel arra, hogy az ott lakók - akik között fogyatékossággal élő személy, egyedülálló anya és kiskorúak is vannak -, hajléktalanná válnak” – nyilatkozta Senada Sali, az Európai Roma Jogok Központjának munkatársa. Az európai intézmény szerint is emberi jogok sérülnek az eljárásban.

"Embertelen és megalázó bánásmód"

Elsősorban azért – érvelt az ERRC – mert az Emberi Jogok Európai Egyezményének a 3-ik cikkelye rögzíti: „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”. Itt pedig meglátásuk szerint embertelen és megalázó bánásmódról van szó, amit súlyosbít, hogy sérülékeny csoportokhoz tartozó személyekről van szó. Ugyanis az önkormányzat nem biztosítana nekik megfelelő lakhatási körülményeket, így arra kényszerítik őket, hogy hajléktalanokká váljanak, ami embertelen és megalázó helyzet.

Másrészt az eljárás jogsértés az európai emberi jogi dokumentum 8-ik cikkelye szerint is, amely kimondja: „(1) Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. (2) E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.” A szervezet érvelése szerint, ha a hatósági eljárás következtében hajléktalanná válnak a családok, akkor értelemszerűen sérülnek azon jogaik, amely a családi életre és lakáshoz való jogra vonatkoznak.

Harmadrészt sérül a 14-es cikkelyben biztosított emberi jog is. Eszerint az „Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” Az ERRC meglátása szerint a kolozsvári hatóságok nem vették figyelembe, hogy sérülékeny kisebbségi közösségről, illetve fogyatékossággal élő személyről van szó, ez által az eljárás diszkriminatív: eltekint az érintett emberek társadalmi és egészségügyi hátrányos helyzetéről.

A szervezet keresete ezen a ponton kiemeli, hogy Romániában az erőszakos kilakoltatások nagyon gyakran célzottan a roma kisebbség tagjai ellen zajlanak, amit számos nemzetközi jogi dokumentum és jelentés alátámaszt. Például az egyik ENSZ jelentés megállapítja, hogy az országban széles körű diszkriminációt és társadalmi kirekesztést tapasztalnak a roma közösségek tagjai, főként ami a lakhatást, az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat, valamit a munkaerőpiacot illeti.

Negyedrészt az eljárás sértheti a 13-ik cikkelyt is, amely azt rögzíti, hogy „bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.” A szervezet megítélése szerint a romániai eljárás nem biztosított a kényszerű kilakoltatásra ítélt személyeknek megfelelő időkeretet, hogy jogaikkal élve óvást nyújtsanak be. Itt arra kell gondolnunk, hogy a szeptember elsején kézbesített bírósági végzés szeptember 3-áig hagyott időt a sérülékeny családoknak. A kilakoltatás és az épület bontása a cikkben szereplő civil szervezeteknek köszönhetően halasztódott le.

Ezzel összefüggésben a szervezet felhívja a figyelmet, hogy a romániai eljárásban nincs olyan jogorvoslási eljárási mód, amellyel közvetlenül elérhető lenne a végrehajtás halasztása – ami szintén sérti a 13-as cikkely által biztosított emberi jogot.

Az Európai Roma Jogok Központja a fenti jogsérelmekre tekintettel kérte az Emberi Jogok Európai Bíróságát, hogy a Bíróság Eljárási Szabályzatának 39. szakasza alapján sürgősen avatkozzon közbe, és kérje Romániától az épületek bontásának és kilakoltatás halasztását, és a helyzet megfelelő rendezését.

A romániai törvények figyelmen kívül hagyása

A Szociális lakhatást MOST jelezve, hogy az ügy nagyon régóta húzódik, kitér arra is, hogy legalább 2019-től a polgármesteri hivatal másként is lejárhatott volna: ugyanis a 2001/350-es törvény 2019-ben kiegészült egy urbanisztikai és területrendezési részlettel, amihez még hozzájárul egy 2020-ban elfogadott procedurális módosítás, ami a törvény alkalmazását illeti.

A fenti dokumentumok meghatározása szerint "informális lakótelepnek" minősülnek azok a helyek, ahol legalább három, spontán módon létrehozott építmény áll, amelyben társadalmilag sérülékeny közösségekhez tartozó személyek és családok laknak jogtalan módon (nem az ő tulajdonuk a telek, az épület, nincs építkezési engedély stb.). A Szociális lakhatást MOST megítélése szerint a Stephenson utcai helyzet megfelel ennek a leírásnak, így ebben az esetben egy ilyen lakótelepről lenne szó.

Ha ez így van, akkor a kolozsvári polgármesteri hivatal másként kellett volna eljárjon. Egyrészt be kellett volna azonosítsa azokat a területeteket, ahol "informális lakótelep" jött létre, beleértve a Stephenson utcai telket is. Másrészt be kellett volna azonosítsa, hogy kik, hányan és milyen körülmények között élnek az informális lakótelepen, majd az ott lakókat kellett volna tájékoztassa a hatályban lévő törvényekről, és egy olyan tanácskozást és tervezést kellett volna elindítson, amelybe a lakókat is bevonják, hogy megfelelő – a hátrányos helyzetű közösségek igényeit figyelembe vevő – megoldást keressenek. Ezen túl a hivatal feladata lett volna, hogy kezdeményezze és koordinálja a jogi és gazdasági helyzetét az informális lakótelepnek, hogy megfelelő, szabályozott megoldás jöjjön létre.

Abban az esetben, ha a megfelelő szabályozás azt követeli meg, hogy az informális lakótelep létesítményeit részben vagy egészben lebontsák, a lakók számára kellett volna biztosítsa helyette a megfelelő lakhatást. Ezt megteheti az önkormányzat szociális lakások rendelkezésükre bocsájtásával, vagy olyan támogatás biztosításával, amely segítségével a lakók az önkormányzat területein – amelyet a hivatalnak kell beazonosítania és adminisztrálnia – szabályszerű lakásokat építhetnének, a törvényes keretek között.

Ezzel szemben a kolozsvári polgármesteri hivatal egyszerűen le akarta bontatni az épületeket, anélkül, hogy az ott élők sorsával törődne, akik az utcára kerülhettek volna.

A polgármesteri hivatal álláspontja

Az önkormányzat jogi irodája az ERRC és a RomaJust megkeresésére szeptember 8-án közölte a hivatal álláspontját az ügyről. Miután az önkormányzat is összefoglalja az ügy történetét, következtetésként a jogi szervezeteknek ezt válaszolja:

„Tudomásukra hozzuk, hogy az ügyben végzett társadalmi helyzetfelmérése során, illetve az intézményünk által megtett lépésekkel semmilyen formában nem sértettük meg egyetlen panaszos élethez való jogait, és az érintett személyek kapcsán nem teremtettünk embertelen és megalázó helyzetet.

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal folyamatosan tiszteletben tartja minden hatókörében lévő személy jogait, és a hátrányos helyzetben lévő személyek számára támogatást és tanácsadást nyújt.

A Polgármesteri Hivatal a Szociális és Egészségügyi Igazgatóságon keresztül ebben az ügyben is el fogja végezni a szükséges helyzetelemzéseket, oly módon, hogy minden állampolgár jogait tiszteletben tartják, és a határozat nem lesz végrehajtva, amíg az érintett személyek társadalmi helyzete nem rendeződik.”

Cikkünk a Szociális lakhatást MOST közleményén, az ERRC EEJB-nek benyújtott keresetén, illetve a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ERRC-nek valamint a RomaJUst-nak adott hivatalos válaszán alapuló összeállítás. Köszönjük a Szociális lakhatást MOST aktivistáinak és az ERRC munkatársainak a nyújtott segítséget.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS