2021. október 26. keddDömötör
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hány évig él egy romániai polgár? Mik a kilátásaink a jövőre? És milyen hatással van erre a járvány?

Babos Krisztina összeállította:Babos Krisztina 2021. szeptember 22. 17:55, utolsó frissítés: 18:13

Dr. Vasile Gheţău, a romániai demográfiai kutatás jeles szakértője ezekre a bonyolult kérdésekre kísérelt meg választ adni.


Amint a conbtributors.ro-n megjelent tanulmányából kiderül, a mélyreható elemzéseket nagymértékben akadályozza, hogy Románia területéről nincsen kellő számú adat a 20. század első felére vonatkozóan. És az is nagymértékben nehezíti a kutatók dolgát, hogy az országhatárok Európa-szerte változtak az elmúlt században.

Néhány európai országban elég alapos statisztikát vezettek már a 20. század elejétől, ezekkel az adatsorokkal vetette össze a fellehető romániai statisztikákat. Ezekből kirajzolódnak egyes tendenciák, pl. tetten érhető nálunk is, hogy a nők átlagéletkora folyamatosan nőtt a férfiakéhoz képest. Ez azonban nagy éltéréseket mutat az egyes időszakokban – e tekintetben a kutató az életesélyek alakulását olyan makrogazdasági mutatókkal vetette össze, mint a GDP (Bruttó Nemzeti Össztermék), illetve a fogyasztásra költött fejenkénti összegek változása.

Végül az ENSZ által, a következő évtizedekre jósolt változásokat is számba veszi.

Mint írja, az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint


2019-ben Romániában a halálozási átlagéletkor a férfiak esetében 70,6 év, a nők esetében 78 év volt.

„A 2019-es év a halálozás tekintetében normális évnek tekinthető, amelyet nem befolyásolt a világjárvány okozta növekedés. Ezek magas értékek, amelyek annak az eredményei, hogy az elmúlt évtizedekben a halálozások egyre idősebb korosztályokba tolódtak. 2019-ben a halálesetek kétharmada a 70 éves vagy annál idősebb embereket érintette” – írja.

A kutató egy táblázatban mutatja meg, milyenek voltak a születéskori életesélyek 1900-ban, illetve 1927-ben. Mint kifejti, ebben visszaköszönnek a két világháború éveiben elszenvedett emberi veszteségek is, amelyek Franciaország és Olaszország számára igen jelentősek voltak. Megjegyzi: női és férfi értékek közötti különbség nem mutatja azokat a szabályszerűségeket, amelyek az elmúlt évtizedekben a női és férfi halálozásban megfigyelhetők. Megállapítja: a mutató értékeinek növekedése az 1927-es generáció esetében igen látványos.

„Ne felejtsük el, hogy e nemzedék halandósága nem szenvedte el az első világháború és az azt követő szörnyű spanyolnátha 1921-ig tartó éveinek szörnyű mértékű növekedését, míg az 1900-as generáció értékei Olaszországban és Franciaországban e drámai események mély nyomát viselik. Az 1927-es generáció a második világháborút követő figyelemre méltó gazdasági, társadalmi, kulturális és orvosi fejlődés előnyeit élvezte. Minden európai ország részesült ezekből, de az általános fejlettségi szinttől, a történelmi és politikai tényezőktől függően nagyon eltérő mértékben, ami magyarázatot adhat az európai népesség születéskor várható élettartamában mutatkozó jelenlegi nagy különbségekre is” – fejtette ki.



Kifejti: a különbségek igen nagyok, különösen 1927-ben, ami azt mutatja, hogy a vizsgált 7 ország gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi és politikai szempontból eltérő fejlődési utat járt be, mint Románia a maga „zűrzavaros történelmével”. A nők és a férfiak várható élettartam értékei között is egyre jelentősebb különbséget lehet megfigyelni, ez a folyamat pedig a következő évtizedekben még markánsabbá vált. A különbségek Romániában jelentéktelenek, és sokkal később érhető tetten a nők várható élettartamának nagyobb arányú növekedése.

Mint írja, a születéskor várható élettartam ma Romániában a legalacsonyabbak között van Európában (Bulgáriával, Lettországgal és Litvániával együtt).

Ez 2019-ben, a normális halálozási tendenciákkal jellemezhető évben a nők esetében 79,3 év, a férfiak esetében pedig 71,8 év volt. Ezek az értékek azt mutatják, hogy egy lány-, illetve egy fiúgyermek átlagosan hány évet élne egy olyan hipotetikus generációban, amelyben a 2019-es életkor-specifikus halálozási ráta érvényesülne.
Hozzáteszi viszont, hogy a halálozás várhatóan továbbra is csökkenő tendenciát mutat, mint minden európai népesség esetében. A számítás nyilvánvalóan kizárja az előre nem látható kedvezőtlen eseményeket, a természeti katasztrófákat, a súlyos járványokat és a háborút.

A 2019-es világjárvány a nőknél 1,1 évvel, a férfiaknál 1,5 évvel csökkentette a születéskor várható élettartamot.

Ezzel a két értékkel Románia az Európai Unió egyik utolsó országa, a nők esetében Bulgária, a férfiak esetében pedig Bulgária, Lettország és Litvánia mellett. Az EU-27 átlagához képest a különbség jelentős, a nőknél 4,5 év, a férfiaknál 6,5 év. Ami szintén feltűnő a grafikonon, az a volt kommunista országok masszív csoportosulása a mutató legalacsonyabb értékeinél (Szlovénia kivételével).



„Az eltérések betudhatók az egyes országok általános fejlődésében tapasztalható történelmi különbségeknek, de egy másik tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A volt kommunista országok lakosságának egészségi állapota, és következésképpen a lakosság többségét kitevő idős és felnőtt lakosság halálozási aránya még mindig magán viseli és viselni fogja a régi rendszerben eltöltött évek negatív hatásainak lenyomatát. Az életszínvonalról és az egészségügyi ellátásról, a feszült társadalmi és politikai légkörről, valamint a sok nélkülözésről és frusztrációról is szó van” – fejtegette az elemző.

A mutatók változásait az elmúlt 50 évre vonatkozóan is egy grafikon segítségével ábrázolta. Ezen négy időszakot különít el, eszerint: a férfiak esetében visszalépés, a nők esetében pedig mérsékelt fejlődés érhető tetten 1970-1989 között; a férfiak esetében visszalépés, a nők esetében pedig stagnálás 1990-1996 között; határozott fejlődés mind a férfiak, mind a nők esetében 1997-2013 között; a férfiak esetében stagnálás, a nők esetében pedig mérsékelt fejlődés 2014-2019 között.



„A négy időszak sajátosságai a gazdasági, társadalmi, egészségügyi és politikai fejlődésben gyökereznek. Szembetűnő a férfiak növekedésének stagnálása és a nők 2013 utáni szerény fejlődése, amely az Európai Unió legalacsonyabb értékei közé tartozik. A várható élettartam növekedése a stabil és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, a kulturális fejlődés, a jobb egészségügyi ellátás és a környezet minőségének javulása által az életminőség irányába történő elmozdulásból ered. A politikai instabilitás nem kedvez ezeknek a folyamtoknak” - írja.

Majd egy összevetést ábrázol a várható élettartam görbék, és két fő makrogazdasági mutató - a Bruttó Nemzeti Össztermék (GDP) és a háztartások tényleges egyéni végső fogyasztása (mindkét esetben egy főre vetítve, RON-ban) között az 1995-2020 közötti időszakra vonatkozóan



A kutató itt felhívja a figyelmet bizonyos egyezésekre az 1995-2007 közötti években, hozzátéve, hogy ezek 2010 után nem érhetőek tetten.

„A két makrogazdasági mutató görbéjének 2001, illetve 2013 utáni exponenciális emelkedése a férfiak esetében a várható élettartam emelkedésének stagnálásával, a nők esetében pedig szerény fejlődéssel jár együtt. Kétségtelen, hogy a makrogazdasági mutatók rendkívül összetett területén vagyunk, de a GDP látványos növekedéséhez a várható élettartam stagnálásának társulása kérdéseket vethet fel. Az egy főre jutó GDP-nek lehetnek olyan összetevői, amelyek dinamikája nincs hatással az életszínvonalra és így a várható élettartamra, ahogyan az egy főre jutó GDP-nek a népesség tömeges csökkenése révén történő növekedése is káros hatásúnak tekinthető.

Elgondolkodhatunk azon, hogy merre tart ez a folyamat, és hogy milyen hosszú távú következményekkel számolhatunk. Feltételezem, hogy ezeket a kérdéseket a kormányban, a Nemzeti Bankban és máshol is tanulmányozzák és ismerik. Szeretném azt hinni, hogy kielemzik majd az egy főre jutó GDP-növekedés és a születéskor várható élettartam dinamikája közötti kapcsolat kényes kérdését” – fejtegette, hozzátéve: a többéves stagnálás nem a halandóság ciklikus ingadozásának eredménye.

Majd a 65 éves korban várható élettartam alakulásáról is közöl egy kimutatást, ami a férfiak esetében 14,8 év, a nőknél 18,4 év. Melyet összehasonlít a 65 évesen várható élettartam értékekkel a most 20-as és 40-es éveikben járó férfiakra és nőkre vonatkoztatva, a 2019-es halálozás életkori valószínűségét figyelembe véve. Ez 10,6 és 10,9 év a férfiak esetében, illetve 16,2 és 16,4 év a nők esetében. „Ezek lényegesen alacsonyabb értékek, mint a most 65 éves korúak esetén” – vonta le a következtetést.

Végül kiért a várható élettartam 2020-as csökkenésére. Mint kifejti, ezt - csökkenő sorrendben - a keringési rendszer betegségei, a koronavírustól eltérő okokból kialakult légzőszervi betegségek, illetve a koronavírus okozta halálozás növekedése miatt következett be. „Míg a koronavírustól eltérő légzőszervi megbetegedésekből eredő halálesetek tömeges növekedésének magyarázata a jelek szerint abban rejlik, hogy az Egészségügyi Világszervezet új normákat alakított ki, addig a keringési betegségekből eredő halálesetek tömeges növekedésére még nem találtak magyarázatot” – írta.

A várható élettartam csökkenése a nők esetében 0,9 év volt, a férfiak esetében pedig lényegesen magasabb, 1,5 év. A halálesetekről ismert, hogy különösen a 70 év feletti idősek körében nőttek. A számítások azt mutatják, hogy a születéskor várható élettartam csökkenése 2020-ban egyenlő mértékben következménye a 70 évesek és az idősebbek, illetve a 20-69 évesek, halálozási aránya növekedésének.



Végül a kutató ismertette az ENSZ Népesedési Osztályának (UNPD) jóslatait. Eszerint a várható élettartam Romániában 2050-ben a férfiak esetében eléri a 77,9 évet, a nők esetében pedig a 83,2 évet, 16 millió fős népesség esetén, feltételezve, hogy a termékenységi ráta (egy nő életében születő gyermekek) az elmúlt évek szintjén - 1,6 gyermek - marad. Ennek azonban előfeltétele a román társadalom jelenlegitől eltérő gazdasági, társadalmi, kulturális és egészségügyi fejlődése, csakúgy, mint az életet károsító tényezők és fejlemények kizárása. (contributors.ro, hírszerk.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS