2020. aug. 7. péntekIbolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Băsescu vs. Băsescu

2005. január 11. 16:21, utolsó frissítés: 16:21

#b#[Ziua, 10.1.2005]#/b# "Míg nem kerül valódi, erős ellenfele, mindaddig Băsescu nem eléggé Băsescu. Băsescu maradt Băsescu igazi kihívója. A legördöngösebb és a legnehezebben legyőzhető. "





Akkor értettem meg, botrány van Bukarestben, mikor elkezdett csörögni a telefon és az otthoni újságírók mind egy szálig arra kértek: kommentáljam Băsescu az Adevarulnak adott interjúját. Minthogy addig a készülék néma volt – csak személyes ügyben hívtak itt Párizsban a barátok – rájöttem, dagad az ügy; botrány van; az új elnök bakot lőtt.

Megvásároltam a francia napisajtót, semmi; egy szó sem az előrehozottakról, prefektusokról, PUR-ról stb. Rá se ránt senki itt a Szajna-partján az efféle történetekre, annak ellenére, hogy a Le Monde és a L'Express megjelentetett pár cikket a bukaresti változásokról.

Jó sajtónk van itt, legalábbis mostanig; a média arra vár, hogy lépjünk túl a merész és lelkes nyilatkozatokon, és hogy a politikai szereplők ne festői gesztusokban éljék ki magukat.




Uraim, a kampánynak vége.

Semmilyen itteni sajtótermék nem foglalkozik az utolsó felvonással, azzal az átverés-szagú fecsegéssel, amely díszlépésben járta át a román sajtót, beleverve a frászt néhány ideges politikusba, akik máris veszélyben látják álmukat. Vagyis azt, hogy szépecskén a bársonyszékben maradjanak újabb négy évre.

Tehát egy cikk sem említette egy szóval sem Băsescu igencsak forró helyzetben bedobott nyilatkozatát. Cotroceni új lakójának még meg kell tanulnia, hova nyílnak a rezidencián az ajtók, hova vezetnek a palota folyosói. Nem fogja soha kitanulni, hiszen ő nem szeret a Botanikus Kerttel szembeni épület falai közt ücsörögni.

Legutóbbi interjújában értésre adta, ő az igazi "policy maker". Ha valaki nem értené: az uraság, a gazda, aki összeköt és felbont. Băsescu nem fogja a távolból távcsővel figyelni, mi történik a Victoria-palotában.


De azt hiszem, nem ez itt a lényeg.

Băsescu bakija temperamentumából és politikai tapasztalatából fakad. Kiemelkedő szerepbe a 2000-res vesztes választások után került a PSD és Nastase agresszív és állhatatos kritikusaként. Miközben mindenki más hallgatott. A PNL épp akkor állapodott meg a győztesekkel, a hibás lépés belső válságot és Stoica visszavonulását eredményezte a liberális pártban.

Băsescu pont fordítva viselkedett; semmi megegyezés a PSD-sekkel. Visszatámadott; ő volt az egyetlen ilyen politikus akkoriban. Nem véletlenszerű lövés volt ez, hanem négy éven át tartó össztűz, emberünk kitartott és learatta a babérokat, sokkal nagyobb eredményt érve el, mint amennyire számítani lehetett.

Băsescuból az "elletmondok"-szerepkör csinált országos közszereplőt. A Konvenció idején is ugyanezt művelte; sikerrel. Azóta legalább két kormányt buktatott meg hasonló taktikával. Hatékony, hús-vér politikusnak bizonyult. Semmi sem veszi rá a meghátrálásra, a tétovázásra.


Leginkább kampányidőszakban kiváló

– legyen az választási hadjárat, vagy valami más. Jól csak a csatatéren érzi magát, nem az irodában és a kaszárnyában tervezgetés vagy végtelenbe nyúló stratégiagyártás közben. Inkább az improvizálást választja, ösztönére hagyatkozik. És az van neki.

És adódik az érdekes kérdés: mihez kezd Băsescu, ha kampány már nincs, a csapatok nem a hadszíntér fele masíroznak, mikor a fegyverek a raktárba kerülnek? Ilyen körülmények között nem önmaga; nem érzi jól magát. A szélcsendet nem kedveli.

Băsescunak ellenfélre van szüksége, és nem akármilyenre; lehetőleg erősre, aki képes őt kihívni. Akkor képes teljesen önmagát adni. Szüksége van valakire, hogy ringbe lépjen egy adok-kapokra. Bátran végigvisz egyenlőtlen küzdelmeket is, mikor senki sem őt tartja esélyesnek. Az ellenfél szempontjából az a rossz szokása, hogy nyerni szokott.


Băsescu akkor van bajban,

ha nem tűnik fel az ellenfél. Sakkozzon, mosogasson, sétáljon a Cotroceni-kertben? Mivel elnök lett belőle – menet közben ezt a hozzá közel állók sem igazán hitték – nincs már megfelelő ellenfél. Ez a veszélyes. Năstase; az exszomszédja a tömbházban és a Szocialista Internacionáléban fekete bárány módjára kívül rekedt a színfalakon, és a sebeit nyalogatja.

A hatalom elvesztése erős zavarodást okoz, Hamletté változtat, aki Helsingőr falain bolyong. Nastase, ez nem titok, a visszavágóra készül, de egyelőre nincs ideje rá, előbb a párton belüli zűrzavart kell megoldania. Hagyja hát Băsescut egyedül pezsgőzni a "néppel" Újévkor. Băsescu egyedül tölti meg az újságok címoldalait.

Az elnémult Nastase, egyelőre legalábbis, nem ellenfél. Azt hiszem, Băsescu érzi a hiányát, érezni is fogja, míg nem kerül más ellenfél. Mindaddig Băsescu nem eléggé Băsescu. Băsescu maradt Băsescu igazi kihívója. A legördöngösebb és a legnehezebben legyőzhető.


A múltheti baki csak a kezdet.

Nem fog visszavonulni a Cotroceni falak közé, hogy jól kiszámított lépésekkel, ha kell, közbelépjen, időről-időre pontra téve a dolgokat. Temperamentumának és a győztes tapasztalatainak megfelelően inkább személyesen fogja vezetni a politikai csatározásokat – mindig offenzív taktikát követve, lengetve a zászlót, és azt követelve, mindenki hittel, fenntartások nélkül kövesse az ő csillagát.

Mivelhogy az összecsapások nehéznek ígérkeznek, Băsescu tűnik a megfelelő embernek. Csak az a helyzet, hogy e kérdések nem személyfüggők, nem személyesíthetők meg. A szegénység, a korrupció, az EU-csatlakozás végső soron absztrakciók. Itt nem bátor tiltakozásra; magányos ellentámadásokra van szükség, hanem politikai építkezésre.


Băsescu már nincs ellenzékben.

Valakinek ingujjon kell ragadnia és meg kell mondania neki. A félelmetes ellenzéki vezér ruháját le kell cserélnie, az alkotmányosság garanciájává kell válnia; olyan államférfivé, aki képes az EU-ba vezetni Romániát. Kiirtani a korrupciót és eltörölni a szegénységet.

Mindehhez sokmindent félre kell tennie mindabból, amit a hatalomért folyatott harc alatt elsajátított. Hogyha nem tanulja ki a demokratikus hatalomgyakorlás stílusát – veszíteni fog. Néhány bombanyilatkozat még sikeres lehet, de az emberek – a lelkesültség múltán – egyre türelmetlenebbül tettekre, sikerekre fognak várni; nem színielőadásokra, panaszkodásokra, mozgósító jelszavakra, nem szentbeszédekre.


fordította: Sipos Géza

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS