2024. február 27. keddÁkos, Bátor
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az úzvölgyi katonatemető tulajdonjoga tisztázódott, de a magyarellenes megnyilvánulások kivizsgálása megfeneklett

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. november 16. 10:07, utolsó frissítés: 11:05

Annak ellenére, hogy úgy tűnik, most már végképp rendeződött az úzvölgyi temető körüli peres ügy, mégsem lehet hátradőlni, mert egy érdekes csavarral, amikor az emlékhely körüli randalírozást kezdték el kivizsgálni, az ügyészek nem a román ultrákat vették górcső alá, hanem a békésen tüntető magyarokat.


Jogerős ítélet ugyan már született a 2019-es úzvölgyi temetőfoglalás ügyében, így a katonatemető hamarosan visszakerülhet a román várostól a székelyföldi Csíkszentmárton kezébe, a magyarokat ért atrocitások kivizsgálása azonban furcsa irányt vett. A román ügyészek ugyanis az újrakezdett nyomozásnál a román agresszorok helyett a békésen tüntető magyarokat vádolták provokációval.

Az első világháborús, rendkívül rossz állapotba került úzvölgyi magyar katonai temetőt a magyar kormány támogatásával a 2010-es évek első felében állították helyre, és egészen 2019-ig egyetlen román pártnak vagy szervezetnek sem volt semmi baja, sem a temető kialakításával, sem az ott nyugvó halottak magyarként való azonosításával (a kutatások szerint egy, legfeljebb két román katona lehet a magyarok között).

„Kifelé a magyarokkal az országból!”, „Brávó Románia”, „Krisztus feltámadott!” – ordították a román szélsőségesek, miközben 2019. június 6-án áttörték a csendőrök kordonját és a több tucatnyi székely élőláncát, betörték a több mint száz éves katonatemető kapuját, megrongálták és meggyalázták a sírokat Úzvölgyében. Később pedig ortodox szertartás keretében felszenteltek egy törvénysértően létrehozott román emlékművet és parcellát.

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb romániai etnikai incidense azóta újabb fejezethez ért. A Székelyföld határán fekvő temető sorsa túlmutat ugyanis azon a határrendezési konfliktuson, amelyben október végén azután született jogerős ítélet, hogy Dormánfalva (Dărmănești) kisajátította az osztrák-magyar temetőt, és abba egy törvénytelen építkezési engedély mentén 52 ismeretlen román katonának betonkeresztet és kelta keresztes emlékművet emelt – ellensúlyozva ezzel a temető magyar mivoltát, amelyet a magyarországi és romániai magyar politikusok utólag történelemhamisításként értékeltek.



Az eset régi sérelmeket hozott a felszínre,

hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia határvidékén voltak a legnagyobb emberáldozatot követelő összecsapások, és a térség tele van jelölt és jelöletlen sírokkal, korhadó keresztekkel. Azonban ez az egyetlen, részben rehabilitált székelyföldi katonatemető, amely annak dacára is fennmaradt, hogy a román hatalom az I. és a II. világháború, illetve a Ceaușescu-korszak alatt több osztrák-magyar és magyar síremléket is felszámolt.

Ráadásul a temetőt meggyalázó, a magyarellenes megnyilvánulásokat elkövető, és a hatóságokkal szemben is erőszakosan fellépő emberek között a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) és Frăția Ortodoxă (Ortodox testvériség), illetve a később a román parlamentbe bejutó, szintén szélsőséges és magyarellenes megnyilvánulásoktól se mentes párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) tagjai is megjelentek, akik a román tömeggel egyöntetűen erőszakosan léptek fel a szertartáson.

Megemlítendő ugyanakkor, hogy az erőszakos temetőfoglalás feszültségét egy magát Úzvölgyi Civil Akciócsoportnak nevező magyar aktivistacsoport is növelte, amelynek tagjai az illegálisan felállított kereszteket és az emlékművet még 2019 májusában fekete szemeteszsákokkal takarták le. A tiltakozó performanszt a románok kegyelet- és szentségsértőnek tartották, de a magyar érdekképviselet is elítélte az extrém gesztust.

Az úzvölgyi botrány politikai vonulata azonban nem emiatt, hanem az európai parlamenti kampánnyal történő egybeesése miatt szúrt sokaknak szemet. Pláne, miután George Simion, szélsőjobbos politikus, aki az EP-választásokon függetlenként indult, a betonkeresztek letakarása után látogatást tett Úzvölgyében. A temető második megrohamozása június 6-án történt, simion ekkor is ott volt, majd ezt követően létrehozta az ultranacionalista pártját, a Románok Egységéért Szövetséget (AUR).

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) sem jött rosszul a konfliktus, amíg ugyanis az RMDSZ-es politikusok a június 6-i eseményen erőteljesen fellépve bizonyították szavazóiknak, hogy megvédik a kultikus emlékhelyet, addig az erdélyi magyar törpepárt az úzvölgyi incidensből politikai hasznot remélve a csíkszeredai Szabadság téren szervezett másfél ezres tüntetést, kérve a Hargita megyei prefektus lemondását, a meggyalázott temető rehabilitációját, de főleg Székelyföld autonómiáját.


A tulajdonjogi kérdések tisztázása és a román parcella építési engedélyének bírósági megtámadása


Bár a kezdetekben egyáltalán nem úgy tűnt, a sok csúsztatás miatt, hogy a Hargita megyei önkormányzatnak esélye lesz megnyerni a pert, a Bákói Táblabíróság mégiscsak a székelyek javára döntött október végén. Jogerősen semmisnek nyilvánította ugyanis Dormánfalvának azt a határozatát, amellyel az úzvölgyi katonatemetőt a városi közvagyonaként iktatta. Ezzel párhuzamosan pedig a törvényszék megadta azt a lehetőséget is, hogy Csíkszentmárton jogi úton fejezze ki igényét a több mint százéves katonatemetőre, illetve arra, hogy a tulajdonjogi vita tisztázása után az építkezési engedély szabályszerűségét is megvizsgálják, amelyet a Bákó megyei törvényszék egyébként felfüggesztett 2020 júniusában.

Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere kérdésünkre elmondta, az építkezési engedély a román katonai parcella és a síremlék megépítésére vonatkozik, amelynek megtámadásával azt szeretnék elérni, hogy azokat bontsák le vagy helyezzék át máshova. A jogászaik már javában dolgoznak az ügy folytatásához szükséges jogi dokumentumok összeállításán.

Az üggyel foglalkozó Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvédétől, Kis Júliától pedig megtudtuk, a Dormánfalva építkezési engedélyének megtámadásán túl – ami hamarosan folytatódni fog – jelenleg egy másik ügy elindításán is dolgoznak. Ugyanis a bíróság által megsemmisítésre ítélt határozatra hivatkozva Dormánfalva saját javára telekkönyveztette a temetőt. Ők pedig most azt szeretnék elérni, hogy a telekkönyvből töröljék a dormánfalviak tulajdonjogát. Ez ugyanis nem történik meg automatikusan, csak bírósági ítélet nyomán lehet törölni.

Korábban Dormánfalva önkormányzata is pert indított Csíkszentmárton ellen, annak az önkormányzati határozatnak az érvénytelenítését kérve, amelyben a székelyföldi község nyilvánította közvagyonává a katonatemetőt. Ezt a pert a moldvai önkormányzat jogerősen elveszítette.

A magyarellenes atrocitás nyomozásaiban eddig csak a román résztvevőket hallgatták meg, a sértetteket nem

A két település között évek óta fennálló határvita tehát rendeződni látszik, a jogi kérdés rendezetlensége miatt kialakult magyar-román konfliktus, és az ennek mentén megjelenő erőszakos és magyarellenes cselekmények kivizsgálása azonban furcsa irányt vett. A román ügyészség ugyanis a magyarokat látja hibásnak az indulatok elszabadulásáért.

Kis Júlia ügyvéd szerint a magyarellenes megnyilvánulások kivizsgálásába eddig két alkalommal kezdett bele a Bákó megyei mojnesti (Moinești) ügyészség, de eddig még egy alkalommal sem jutottak el odáig, hogy katonatemetőbe a csendőrök és magyarok sorfalán erőszakosan áttörő románokon túl a magyarellenes megnyilvánulások érintettjeit, azaz a sértett felet is megkérdezzék.

Első alkalommal a tanúvallomásokra hivatkozva zárták le az ügyet, majd amikor a jogvédő szolgálat közbenjárására újra vizsgálták, a teljes körű nyomozás ugyancsak elmaradt. A jogász szerint a magyarok szempontjából végül még rosszabb ügyészi döntés született, mint az első alkalommal, mert amíg addig csak felületesek voltak, a másodiknál már egyenesen a magyarokat állították be úgy, mint, akik a felvonuló románokat provokálták, mert nem engedték be őket a temetőbe.

A románok megemlékezését ugyanis Dormánfalva hivatalosan jóváhagyta – noha a jogerős döntés értelmében a város nem volt illetékes ennek az engedélynek a kibocsátásában. Továbbá az ügyvéd szerint a mojnesti ügyészek úgy ítélték meg, hogy nem is a román többség, hanem csupán egy kis csoport volt az, aki a temető kapuját megrongálta, és azt a dormánfalviak előrelátóan már másnap délben kijavították, tehát ilyen szempontból sem állt fel a bűncselekmény kérdése.

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a második vizsgálat eredményét követően ismét panaszt tett, ezúttal azonban már a főügyésznél, akinek most felül kell vizsgálnia az ügyet, és eldöntenie, hogy az ügyész jogosan járt-e el a nyomozás során. Ha a főügyész mégiscsak helyben hagyja az ügyész döntését és lezárja a nyomozást, az ügyvédeknek még mindig lehetőségük van húsz napon belül bírósághoz fordulni.

Amit feltehetően meg is fognak lépni, hisz az ügyvéd szerint egy olyan vizsgálat lefolytatását szeretnék elérni, amely alaposan, minden eszközt kihasznál. A nyomozás során ugyanis eddig mindkét esetben egyoldalúan csak a román fél véleményét vették figyelembe, akik nyilván azon az állásponton voltak, hogy részükről se provokáció, se gyűlölködés, se bűncselekmény nem történt. A hatóság pedig még a videófelvételeket se vizsgálta meg, amelyek ennek az ellenkezőjét tanúsíthatták volna, pedig az ügyésznek kötelessége az összes bizonyítékot megvizsgálni. A jogvédő egyesület szakértője szerint ez arra utal, hogy az ügyészek valamiért mielőbb le akarták zárni az ügyet.

Nyitókép: Tóth Helga/Transindex

Ez az elemzés a Telex és a Transindex együttműködésével készült.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS