2023. február 9. csütörtökAbigél, Alex
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mérő László: „Szamosközi nem fogja veszni hagyni azt, amit 30 év alatt felépített”

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. december 15. 10:01, utolsó frissítés: 11:10

Mérő László harminc éve tanít a kolozsvári pszichológián. Az oktatástól eltiltott Szamosközi Istvánnal eddig is voltak vitái, de a botrány kitörése után most úgy tűnik „hidegháború” vette kezdetét a két professzor között.


A népszerű pszichológus, matematikus professzor harminc évvel ezelőtt Szamosközi István meghívására kezdett el a BBTE Alkalmazott Pszichológiai Intézeténél oktatni. Azóta azonban az utóbbi egy hónapban sorsfordító változás vette kezdetét a Pszichológia és Neveléstudományok Kar magyar tagozatának életében, ahol Szamosközi professzor oktatói tevékenységének felfüggesztésével és az ő felmondásával eddig elképzelhetetlen dolog történt: a több évtizedes autoriter vezető hatalma, ha nem is szívódott fel teljesen, megtört. Ezzel pedig az addig megfélemlített hallgatók és egyetemi oktatók, akik ki voltak szolgáltatva a professzor gyakori szexizmusának és verbális erőszakának, fellélegezhettek.

Bár az ügy lezajlásáig Mérő László professzor urat sajnos nem sikerült elérnünk, amikor sikerült kapcsolatba lépnünk vele, Mérő a kolozsvári pszichológia egyetem rosszallása ellenére is vállalta, hogy interjút ad a Transindexnek, mert már akkor is úgy vélte, hogy a BBTE nem az ügy szőnyeg alá söprésében érdekelt, hanem abban, hogy az egyetem Szamosközi esetéből tanuljon, és kitalálja, hogy a változást követően, hogyan indulhat olyan fejlődésnek, mint a Funar utáni Kolozsvár.

Azt viszont még Mérő László sem gondolta volna, hogy ő maga is – a doktoranduszok témavezetőjeként még az egyetemen jelen lévő – Szamosközi célkeresztjébe kerülhet, miután Mérő a professzorral való vitában nem vele, hanem a botrány kitörésének egyik kulcsfigurájával: a külföldön élő Éltető Noémivel értett egyet, aki Facebook-oldalán osztotta meg a Szamosközi vállalhatatlan viselkedését bemutató videót.

A sok évnyi visszaélés sorozatnak ugyanis az a november elején kiszivárgott botrányvideó vetett véget, amelyen Szamosközi, az online órai szünetben, káromkodva szidalmazza kollégáját a diákok előtt. A felvétel megjelent különböző csoportokban, a TikTokon, videómegosztó oldalon és Éltető Noémi által a Facebookon is. Ezt követően írt a Transindex és a Kolozsvári Rádió közösen a történtekről, és vált széles körben ismertté az agresszor, az egyetemi hatalmi struktúra képviselője és az áldozatok hangja, hogy a civil szféra, az erdélyi magyar és a román sajtó tematizálásának segítségével a botrány akkorára duzzadjon, hogy azt már a BBTE rektorátusa sem hagyhatta figyelmen kívül – mint azt tette eddig oly sok évig. A hatalmi visszaélés, a verbális erőszak, a szexizmus ugyanis nyílt titok volt az egyetem falai között, de azon túl is. A legfelsőbb körökben is, hisz Daniel David, a BBTE rektora épp a pszichológia karról érkezett, akinek valószínűleg eddig sem kerülték el a figyelmét Szamosközi hatalmi visszaélései, plágiumbotránya, de csak most kezdte el szúrni a szemét.


Mennyire van jelen az egyetemi oktatásban a hatalommal való visszaélés jelensége, amelyet Szamosközi professzornál láthattunk?

- Most épp az egyetemen bukott ki egy ilyen botrány, de nem feltétlenül egyetemspecifikus a dolog, sőt nagyon nem az. A hatalommal való visszaélés jelensége máskor máshol bukkan elő. Olyan helyeken is, ahol nem gondolnánk, például Túri György esetében az uszodában.

A jelenség sokkal általánosabb, mint azt elsőre gondolnánk. A Szamosközi-ügyben tehát elsősorban nem az a fontos, hogy egy egyetemi közegben történhetett meg, hanem az, hogy a Pszichológia és Neveléstudományok Karon bravúrosan gyorsan lezárult a dolog, miután a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egy évre felfüggesztette Szamosközi István professzort, aki ennek tudatában beadta a felmondását. Ugyanakkor az is érdekes, hogy ez az eset ahhoz a személyhez kötődik, aki magát a kolozsvári magyar pszichológiaoktatást külön intézményként lehetővé tette. Az egyetem tehát nagyon sok mindent köszönhet neki – többek között azt is, hogy immár 30 éve járok Kolozsvárra tanítani.

A botrányvideó kitörésén túl, ön szerint mi vezetett odáig, hogy most harminc év után megtört a jég?

- Mint oly sok helyen, a tudományban is az történik, hogy a fiatalok már másképp látják, más az igényük és jó okuk van arra, hogy merjenek kiállni magukért – és ahogy az idő telik, egyre inkább nyerni tudnak a régi szemlélettel szemben. Általában mindig a fiatalok vetik fel, hogy baj van a régi elmélettel, de a tudományos forradalmak kitöréséhez az is kell, hogy valami új és jobb paradigma jelenjen meg, amiben érdekesebb kérdések vannak, amik jobban vonzzák a fiatalokat. Mi történik közben az öreg professzorokkal? Nagyon ritka az, hogy az új szemlélet mellé állnak. Einstein például élete végéig nem fogadta el a kvantummechanikát, de nagyon hasznos kritikusa volt – és ettől még Einstein nagyon nagy tudós maradt. Az öreg professzorok tehát nem áttérnek az új rendszerre, hanem kihalnak. A fiataloknak pedig már az új, addig vitatott paradigma lesz a természetes.

Itt is ez történik. Szamosközi sok mindennek továbbra is nagyon hasznos és durva kritikusa lesz, amennyiben nem kinyírjátok, hanem helyreteszitek. Az egyetemi hallgatók már elvégezték a dolgukat – amit persze megtehettek volna sokkal hamarabb is. Aki a botrány kirobbantásának egyik élharcosa volt, Éltető Noémi is befejezettnek tekintette az ügyet, és kitörölte a bejegyzéseket a magán Facebook-oldaláról. Ez egy szép gesztus volt a részéről, mert ezzel azt jelezte, hogy itt többről volt szó, nem konkrétan Szamosköziről, és nem egy személyes bosszúról: „Én elkezdtem, Ti befejeztétek. Ezzel a Szamosközi ügy lezárul és a múlt tanmeséjeként tekintek rá” – írta a Facebookon.



Vissza lehet szorítani a hasonló visszaéléseket, vannak valós eszközeink hozzá?

- Nagyon jónak tartom, hogy Szamosközit nem kirúgták, hanem egy évre felfüggesztették. Mondván: „gondolkozzon el rajta” – hisz Szamoskosközit nem lehet teljesen kiírtani az egyetemi közegből, és nem is kell. Eleve azért tudta megcsinálni a magyar szakot, mert messzire elér a keze. Ennek pedig haszna is van. Inkább ezeket az atrocitásait kell visszanyesni és visszaszorítani. Olyan írásos etikai kódexet kellene elfogadjanak, amelyhez tartják is magukat, mert önmagában egy kódex semmit sem ér, csak akkor, ha a gyakorlatban is megvalósul. Addig, amíg nincs konszenzus arról, hogy ilyet nem szabad csinálni és nem szabad eltűrni, addig el lesz tűrve. Most ez a konszenzus úgy tűnik, hogy megszületett Kolozsváron. Most már ha más karokon bukik ki ilyesmi, akkor pillanatok alatt fog lezongorázódni. Ugyanakkor biztos, hogy lesz még ilyen, és nem lesz már ekkora botrány belőle, mert természetesnek veszik majd az emberek, hogy nem ezek a személyek a jövő emberei.

Attól azonban óvnék mindenkit, hogy most a „húzzuk be a fülünket, farkunkat” mentalitás érvényesüljön. Nem csináltam belőle titkot, de nem is örültek neki, hogy elvállaltam ezt az interjút. Mert ők annak örülnének, ha lecsengene a dolog – viszont épp az a lényeg, hogy ne csengjen le, mert emberek vagyunk, ezért továbbra is lesznek disznóságok, és nem politikailag korrekt dolgok – a Szamosközi esetéből pedig az egyetemnek tanulnia kell, hisz most nyílt meg a lehetőség igazán a fejlődésre.

Ön hogyan ítéli meg, Szamosközi, hogy viselkedett a kollégáival vagy a diákokkal szemben – aminek végeredményben egy videófelvétel tartott tükröt?

- Ez azért egy torz tükör volt, mert a legrosszabb pillanatában mutatta be. Mindazonáltal azt is láthattuk, hogy már előzőleg is nagyon sok példa volt a történtekre. Ilyen példákat én is tudnék mondani, de nem fogok. Ez persze felháborító és taszító volt – és most kérdezhetnéd, hogy ennek ellenére, akkor mégis miért voltam ott.

Igen, ez lenne a következő kérdésem.

- Ennek Szamosközi személyes varázsa volt az oka. Nekem nem szűkebb vagy tágabb értelembe vett hazám Erdély, utólag szerettem meg, mert Szamosközihez hasonlóan, Kolozsvár is egy nagyon szerethető város. Főleg azóta, amióta nem Gheorghe Funar a polgármester, hanem Emil Boc. Miután ugyanis Funar leköszönt, Kolozsvár pillanatok alatt megváltozott.

A történelem már csak ilyen, és ezt tanítjuk pszichológiából is: vannak nagyon lassú folyamatok, és vannak villámgyors változások. A nagyon lassú folyamat az, hogy Szamosközi valamennyit megtartott a múlt tekintélyelvű stílusából. A villámgyors az, hogy most hirtelen egy pillanat alatt bukott ki és változhat meg az egyetem. Most egy óriási lehetősége van a pszichológia szaknak, hogy felzárkózzon a világ legjobb pszichológia oktatásai közé. A magam részéről, ha igényt tartanak rá, boldogan veszek részt ebben, ha nem, akkor az én szempontomból nem történik semmi, mert vagyok én már épp elég más helyen.

A doktoranduszok oktatásában viszont továbbra is ott van Szamosközi és vele együtt a régi paradigma is.

- Nekem nagyon sok vitám volt Szamosközivel, de azért azt is látni kell, hogy ő kifejezetten szerethető ember, minden szörnyetegségével együtt. Ez nem Stockholm-szindróma a részemről. Egzisztenciálisan sosem függtem tőle: nem odavalósi vagyok, nem a pénz miatt járok Kolozsvárra, sőt, az utóbbi öt évben egyetlen fillért sem kaptam ott, de még az útiköltségemet is magam fizettem. Tehát, egy szava nem lehet senkinek, és mégis Szamosközinek a személyes varázsa ott tartott, oda vonzott. Aki persze időnként utálta az előadásaimat, mert túlságosan nagy érdeklődésre tettek szert, ilyenekre pedig szerinte nincs szükség.

Teljesen jogos az ambivalencia Szamosközivel kapcsolatban, hisz ez is az ő stílusához tartozott. A gonosz sokszor szerethető, sőt szeretetre méltó. A pszichológia is erről szól, hogy az emberben megfér egyszerre szeretet és gyűlölet, kedvesség és gorombaság. Sok minden megfér egyetlen emberben és egy emberrel szemben is. Nagyon sokat veszekedtünk és nagyon sokat morogtunk egymásnak – ennek ellenére eddig sosem mérgesedett el a helyzet közöttünk. Talán most egy kicsit, amikor Éltető Noémi szóba jött. Én őt egy kifejezetten tehetséges hallgatónak tartottam, Szamosközi pedig ezért most rám mossa, hogy akkor én is tehetek erről az egészről, hogy kipattant. Én elfogadtam, hogy ő ilyen. Most pedig neki kell elfogadnia, hogy a világ meg most már nem ilyen.

Fotó: Mérő László Facebook-oldalFotó: Mérő László Facebook-oldal


A botrány kitörése óta úgy tudom, nem beszélnek. Ez a konfliktus pedig az ő részéről egyfajta passzív-agresszív viselkedéséhez vezetett, amelyet „hidegháború”ként is lehetne értelmezni. Milyen hatással van ez az Ön oktatói tevékenységére?

- Az oktatói tevékenységemre semmilyennel. Amíg igényt tartanak rám, folytatni fogom, mert megszerettem Kolozsvárt, és látok rá lehetőséget, hogy egy-két tapasztalt tanár és főleg a kiváló doktoranduszok egy világszínvonalú magyar nyelvű pszichológia szakot hozzanak létre a BBTE-n, ahol a jó környezet eleve adott, mert a román kollégák elsőrangúak. Ebben nagyon szívesen veszek részt.

Szamosközi mostani viselkedését úgy látom, mint Arany János Bolond Istókjában a szőlősgazdáét, aki látva, hogy a jég elveri a szőlőjét, dorongot ragadott, és ő is verni kezdte. Arany szavaival: „No hát, no!” így kiált; „én uram isten! / Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!” – de idővel ő is alkalmazkodni fog az új módihoz, és nem fogja veszni hagyni azt, amit 30 év alatt sok munkával és rengeteg nehézség leküzdésével felépített.

Fotó: Csapó Gábor

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS