2022. május 22. vasárnapJúlia, Rita
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„Eladva: szexrabszolgák a szomszédban” – a BBC dokumentumfilmet készített a romániai emberkereskedelemről

H.-K. Sz. 2022. február 10. 12:09, utolsó frissítés: 20:41

A riportfilm válaszokat keres arra, hogy Angliában és Romániában többezer regisztrált áldozat mellett miért csak elvétve vonják felelősségre az elkövetőket.


Romániában gyerekeket hálóznak be az emberkereskedelemben és a szexrabszolgaságban érdekelt bűnözők, az áldozatokat pedig az Egyesült Királyságban használják ki – derül ki a BBC január végén megjelent, két évig készülő, Eladva: szexrabszolgák a szomszédban című riportfilmjéből.

„Bármely városban, bármely utcában, bármely normálisnak látszó házban, éppen az orrod előtt” zajlik az emberkereskedelem és a szexrabszolgaság intézménye, de a „többség nem is tud róla” – indít Jean Mackenzie 45 perces dokumentumfilmje, amelyből kiderül, hogy Angliában a hatóságok 2018 és 2020 között a szexrabszolgaság és emberkereskedelem mintegy 6 ezer áldozatát/túlélőjét azonosították be.

Az angliai parlament szexuális kizsákmányolás elleni csoportjának egyik tagja, Diana Johnson elmondja, a nők szexuális kihasználása céljából működtetett emberkereskedelem ipari méreteket ölt, amellyel a politikum képtelennek bizonyul szembenézni és visszaszorítani.

„Annak ellenére, hogy létezik a modern rabszolgaság elleni jogszabály, amelynek törvényi keretei is vannak, az emberkereskedelmet illetően a büntetőjogi eljárások száma elenyésző. Az elmúlt három évben az emberkereskedelem szexuális kizsákmányolási formájában több mint 6000 áldozatra derült fény, míg csupán 95 eljárás volt. Minden figyelmeztetés ellenére a kormány csődöt mondott a jelenség megfékezésében. Ez szégyenletes” – nyilatkozta Diana Johnson.


A riportfilm arra is választ keres, hogy mi lehet annak az oka, hogy az angliai hatóságok a szigorú törvénykezés mellett ilyen rettenetes mértékben tehetetlenek: ugyanis az ismertetett adatok szerint csak az esetek 1,58 százaléka kerül bíróság elé. A rendőrségi szakemberek arról számolnak be, hogy az érintett nők nagykorúak – többségük fiatal huszonéves –, s amíg nem vállalják az áldozatiságukat, nem tesznek feljelentést, nem fordulnak segítségért – mivel az Egyesült Királyságban a szexmunka legális tevékenység – nem tehetnek semmit, legfeljebb tájékoztatják őket a helyzetről, a jelenségről. Ám ennek sincs eredménye, ugyanis a romániai áldozatok egyrészt többnyire nem is beszélnek angolul, másrészt nem bíznak a rendőrségben és a hivatalos intézményekben: így hallgatnak. A riportfilmben viszont további magyarázati lehetőségek is beazonosíthatók, mint az, hogy egyáltalán nem tájékozottak, nem ismerik fel áldozati státuszukat, illetve amennyiben igen, akkor is nagyon tartanak az emberkereskedők megtorlásaitól. Így a bűnözők lényegében teljes hatalommal bírnak felettük, amihez hozzájárul az anyagi, egzisztenciális, pszichológiai, szociális stb. függőségük is. Ezen túlmenően a nőket kizsákmányolók nagyon gyorsan változtathatják a helyszíneket, gyakran költöznek – így a hatóságok, ha sikeresen be is azonosítják a lehetséges áldozatokat, könnyen szem elől téveszthetik őket. Annál is inkább, hogy immár a szexuálisan kizsákmányolt nők nem csak a nyílt tereken (utcán, parkokban, stb.) találhatók meg, hanem az internetes oldalakon hirdetik meg őket a fogvatartóik.

A dokumentumfilm megrázó részleteire akkor kerül sor, amikor a riporter felteszi azt a kérdést, hogy az áldozatok miért nem bíznak a hatóságokban és intézményekben, illetve min alapul az őket annyira sérülékennyé és kiszolgáltatottá tevő tájékozatlanságuk. Ezekre a kérdésekre a BBC riportere Romániában keresi a válaszokat.

Azon keresztül, hogy a riporter megszólaltatja a szexrabszolgaság, és az emberkereskedelem fogalmát kimerítő szexuális kizsákmányolás áldozatait/túlélőit, hozzátartozóikat, a szociális hálózat szakemberét, egyik rendőrségi szakszervezet munkatársát nagy vonalakban a következő kép rajzolódik ki.

A bűnözők és bűnszervezetek első sorban a sérülékeny fiatal lányokat hálózzák be: az is elhangzik, hogy a sérülékenység egyáltalán nem merül ki a mélyszegénységgel vagy a nehéz anyagi körülményekkel, hiszen a rendezetlen családi kapcsolatok, és a gyerekek érzelmi, lelki elhanyagolása, a szexuális nevelés hiánya is erőteljesen hozzájárul a fiatalok kiszolgáltatottá válásához.

A sérülékeny és kiszolgáltatott személyek behálózásának (grooming) leggyakrabban használt módszere a „lover-boy”: a tettes a potenciális áldozat érzelmi, lelki, anyagi érzékenységét kihasználva elhiteti, hogy ő „igazán szereti”, „valóban értékeli”, ezzel a módszerrel pedig kialakít egy aszimmetrikus erős érzelmi-lelki kötődést. Miután az áldozat „beleszeret” a tettesbe, az mindent megtesz, hogy elszigetelje a környezetétől, megszakítsa addigi kapcsolatait, aminek révén az áldozat függőségi viszonyba kerül. Ezt követően különböző tudatmódosító szerek használatára is rászoktathatják az áldozatokat, illetve az erőszakos kontrollt is bevezetik (fenyegetés, zsarolás, fizikai bántalmazás, nemi erőszak), amitől az áldozat teljesen a tettes hatása és ellenőrzése alá kerül.

A tettes különböző módszerekkel (manipuláció, érzelmi-lelki zsarolás, fenyegetés, stb.) ellentmondást nem tűrően előbb apró kérések teljesítésére veszi rá az áldozatot, amelyek egyre jelentősebbek lesznek, míg végül a tettes számára anyagilag profitábilis szexuális kizsákmányolássá nem válik a kapcsolat. Ilyenkor az áldozatot a tettes bárhova elviheti, s a még magasabb anyagi haszonszerzés érdekében gyakran Nyugat-Európába kerülnek az áldozatok, ahol a kiszolgáltatottságukkal arányosan növekedik a kihasználhatóságuk is. A „szerelemmel” kezdődő kapcsolatból így lesz emberkereskedelem és szexrabszolgaság – ezt jelöli a „lover-boy” módszer.

A módszerrel az elkövetők nem csak fiatal lányokat hálóznak be és használnak ki áruként, hanem egyre fiatalabb korosztályokat céloznak meg: Romániában már a 10-11-12 éves gyerekeket is rabul ejtik és szexuálisan kihasználják. Értelemszerűen így olyan helyzetben nőnek fel, ami később is meggátolja, hogy felismerjék áldozatiságukat és hatósági és szakmai segítséget kérjenek. Amint egy áldozatoknak fenntartott védett ház vezetője beszámolt, van olyan 13 éves lakójuk, aki vissza akar menni az 52 éves fogva-tartójához, és szexuális kihasználójához, mert ő a „szerelme”.

A riportfilmből kiderül, hogy a romániai hatóságok nem tudnak szembenézni a jelenséggel. Mint a 2019-es caracali tragédia során is fény derült erre – ahol az emberrablás, nemi erőszak és végül gyilkosság 16 éves áldozata többször is segítséget kért a rendőrségtől – a hatóságok szakmaiatlansága, az eljárási protokollok elmaradottsága, illetve a hatósági emberek felelőtlen és korrupt volta azóta sem változott. Ugyanis miután az iskolából hazafele tartó elrabolt és megerőszakolt lány hívta az 112-t, a rendőrség csak 16 órával később érkezett meg a helyszínre, ahol további 10 órát várakoztak egy engedélyre. Így az első segélykérés után 26 órával a hatóságok már csak az áldozat elégetett maradványait találták meg. Továbbá a vizsgálatok során egy másik eltűntnek nyilvánított lány maradványait is megtalálták.

Egy másik esetben egy család arról számol be, hogy amikor egy bűnszervezet behálózta kiskorú lányukat és szexuálisan kizsákmányolta, jelentették a rendőrségen, akkor a hatósági válasz az volt, hogy ők „nem tehetnek semmit”, mert „nincs kellő személyzetük erre az ügyre”. A szülők véleménye szerint az, hogy a rendőrség semmit sem tett, csak arra utalhat, hogy összedolgoznak a bűnszervezettel. A riporter megkeresésére a helyi rendőrség azt válaszolta, hogy a lány ügyét átadták egy, az emberkereskedelem ellen létrehozott különleges alakulatnak.

„El tudja képzelni? Valaki elmegy az iskolába, elrabolja a lányodat, bedrogozzák és kereskednek vele. Elmész a rendőrségre, és semmi sem történik. S amint a városban jársz, a dílere az arcodba vigyorog. Hogy éreznéd magad?” – fogalmazott keserűen az apa.

A szülők autóval járták a várost és egymaguk keresték a lányukat, hogy megmentsék. Miután egy drogvásárlásnak álcázott ügylet során felvették a kapcsolatot a tettesekkel, a behálózás után három évvel sikerült visszaszerezniük a lányt: teljesen bedrogozottan egy csomagtartóból kapták vissza a gyereküket.

A tizenéves túlélő így számolt be a történetéről: „Érzelmileg most stabil vagyok, itthon vagyok. Nem érzem a banda hiányát, nem kell a társaságuk. Gyerek voltam, 12 éves. Eleinte folyton drogot kaptam tőlük ingyen. Aztán felmerült, hogy szükség van pénzre. Tudták, hogy az egyetlen lehetőségem az, prostituáljam magam. Mert a »barátaim« voltak – de csak a fejemben. Valójában a rabszolgájuk voltam. Mindent meg kellett tennem, amire utasítottak.”

A történet viszont nem ért véget: az apa ismét megkereste a BBC riporterét, és arról számolt be, hogy miután még a vállalkozásukat is eladták, hogy visszaszerezzék a lányukat, amit követően ő elment Angliába dolgozni, a lányuk ismét a bűnszervezet fogságába került. A rettenetes helyzetet fokozza, hogy a lányuk hamarosan nagykorú lesz, amit követően minden lehetőség a megmentésre lehetetlenné válik – ugyanis akkor a hatóságok már nagykorúként kezelik, és csak akkor indítanak eljárást, ha ő tesz feljelentést.

Mint beszámoltunk róla, a fogyatékossággal élők és gyermekek jogaival és az örökbefogadásokkal foglalkozó országos hatóság (ANDPDCA) friss statisztikai adataiból kiderül, Romániában 2021 első kilenc hónapjában 11 903 gyermekbántalmazási, elhanyagolási és kizsákmányolási esetet regisztráltak a hatóságok. Büntetőjogi eljárás viszont csak 1492 esetben indult, azaz a jelzett bűntények 12,5 százalékában.



A BBC riportjában megszólaló Cosmin Andreica, rendőrtiszt, az Europol hatósági szakszervezet vezetője elmondta, hogy szükségesnek látta a nyilvánosság előtt megszólalni az ügyben, mert évről-évre egyre több lány lesz az emberkereskedők áldozata.

„A rendszer több mint működésképtelen: teljesen túlterhelt” – jelentette ki a belügyi szakember a két évvel ezelőtt készült felvételen. Elmondta, megyénként több mint 100 eltűnt kiskorút tartanak nyilván, viszont csak 1-5 nyomozó áll a hatóságok rendelkezésére. „Ez elégtelen létszám, hogy kinyomozzák az eltűnéseket, tényszerűen lehetetlenség” – nyilatkozta.

Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a „lover-boy” módszerrel az elkövetők a romániai törvénykezés egy vakfoltját használják ki: amikor egy gyerek „önkéntesen” hagyja el a szülői házat, azt a rendőrség nem kezelheti bűntényként. „Az ügyészség megkérdezi, hogy van-e konkrét bizonyíték arra, hogy a lányt elrabolták? És nincs. Akkor azt mondják, talán azért ment el, mert beleszeretett valakibe, vagy mert jobb életet szeretett volna” – vázolta a helyzetet Cosmin Andreica.

„Románia, mint állam, nem törődik az állampolgárok életével, nem törődik a gyerekek sorsával. Ez a következtetés” – fogalmazta meg összefoglalóan a szakszervezeti vezető az adatokkal és olyan esetekkel mint a caracali tragédia megalapozott általános benyomást.

Az egyik védett ház vezetője felvázolta, hogy szerinte miért annyira elterjedt a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem: „a jövedelem nagyon magas, míg a kockázat elenyésző” – mondta, arra utalva, hogy nagyon kevés eset kerül bíróság elé, és többnyire azok is enyhe büntetések kiszabásával – pl. felfüggesztett börtönbüntetéssel – zárulnak. Meglátása szerint jelentősen szigorítani kellene a büntetést, hosszú ideig börtönbe kellene zárni az elkövetőket, és el kellene kobozni minden bűnszervezeti tevékenységből származó anyagi javakat.

Így ugyanis az a helyzet áll elő, hogy a drogkereskedelem a tettesek számára kockázatosabb vállalkozás, mint kislányokat behálózni, és szexuálisan kizsákmányolni. Ezzel Románia mintegy azt üzeni, hogy „ha néhány gyereket eladsz a szegényebb országokból, akkor rengeteg pénzt tudsz szerezni, és nagy eséllyel megúszod”.

A több évig készült dokumentumfilm a záró részében jelzi, hogy a caracali eset olyan társadalmi felháborodást váltott ki Romániában, hogy a kormány különleges rendőrségi egységeket hozott létre az emberkereskedelem felszámolása érdekében, illetve szigorította a gyerekekkel való kereskedés miatt kiszabható büntetéseket is. „De a terepen nagyon kevés változott” – jelenti ki Jean Mackenzie.

A teljes film itt tekinthető meg:


Nyitókép: színész segítségével készült illusztráció / via BBC
-----

Ha bántalmazás áldozata/túlélője vagy, fordulhatsz segítségért, információért a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Intézetekhez. Ezen a linken kikeresheted hol található a hozzád legközelebbi székhely, vagy segítséget, információt kérhetsz a 0800500333 ingyenes segélyvonalon.

Ha veszélyben vagy, illetve kiskorúak bántalmazását észleled a környezetedben, akkor hívd az 119 gyermekvédelmi segélyvonalat, vagy az 112-t!


A fiatalkorúakkal való szexuális kapcsolatot törvény bünteti, a romániai BTK. 220-as (és 221es) cikkelye alapján. A 13 és 15 év közötti gyerekekkel létesített, bármiféle szexuális aktus egytől öt évig történő börtönbüntetéssel sújtandó, 13 évnél fiatalabb gyerekkel létesített szexuális kapcsolat esetében kettőtől hét évig történő börtönbüntetés szabható ki az elkövetőre, amennyiben hatalmi helyzetéből visszaélve valaki 13 és 18 év közötti gyerekkel létesít szexuális viszonyt, kettőtől hét évig terjedő börtönnel büntethető. A törvény 4. bekezdésének B pontja értelmében súlyosbító körülménynek számít, ha az elkövető a gondozására bízott gyerekkel szemben él vissza szexuálisan, például ha tanár. Ugyanakkor a 272/2004-es, gyermekvédelmi törvény 89-es cikkelyének harmadik bekezdése szerint a köz- és magánintézmények azon alkalmazottai, akik foglalkozásukból kifolyólag gyerekekkel állnak kapcsolatban, és tudomásukra jut, hogy a gyerekekkel szemben rossz bánásmód, abúzus vagy a törődés hiánya áll fenn, kötelességük sürgősen értesíteni a szociális igazgatóságot és a gyerekvédelmi hatóságokat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS