2022. október 7. péntekAmália
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nemcsak Cioloș küzdött párton belüli legitimitási problémákkal, Cîțunak, Simionnak, sőt Ciolacunak is inog a széke

Összeállította: V.E. 2022. február 10. 19:26, utolsó frissítés: 19:28

Az USR, a PNL, az AUR és a PSD nyilvánvaló vagy lappangó válságainak nagyon különböző okai vannak, de mindegyik párt esetében a háttérben a súlyos belső legitimációs problémákkal küzdő vezetők gyengeségei állnak.


A járványhelyzet, a gazdasági válság és a politikai vezetők inkompetenciája miatt több mint valószínű, hogy kegyetlen periódus köszönt ránk. Helreállítási alap, európai pénzek ide vagy oda, úgy tűnik, válságból válságba fogunk bukdácsolni. egyetlen romániai politikai alakulat sem mentes a belső válságoktól, amelyek valójában – ahogyan Dan Tăpălagă is rámutat – a nem megfelelő pártelnök személyéből és vezetési elképzeléseiből adódnak. Mindez azonban rányomja bélyegét a teljes politikai és közélet stabilitására, a kormányzati eredményekre és végső soron a romániai polgárok életszínvonalára. Éppen ezért a magyarországi országgyűlési választások csúcsra járatott kampányát néhány percre félretéve, nézzük meg, mi történik Bukarestben.

Vegyük sorra a politikai alakulatokat, lássuk, hogy hol miért állt be a krízishelyzet.

USR: alig négy hónapja választottak elnököt, most mégis vezető nélkül maradtt a legprogresszívebb román párt

Dacian Cioloș lemondással fenyegetőzve akarta magát az USR vezetőjeként érvényesíteni. A körülötte lévő vezetői csapatot Dan Barna korábbi elnök emberei uralják (14 a 11 ellenében az Országos Vezető Tanács felosztása a Barna-pártiak javára). Ennek eredményeképpen Cioloș megtapasztalhatta egy olyan vezető frusztrációit, akinek nincs valódi hatalma, és nem tudja megvalósítani a terveit.


De ahelyett, hogy a tiszteletet azzal érdemelte volna ki, hogy meggyőzi a kollégáit, kövessék őt és tegyék magukévá elképzeléseit, esetleg kössenek kompromisszumot, vagy például konkrét tettekkel, a párt közvélemény-kutatási eredményeinek növelésével próbált volna meg vezetőként érvényesülni, Cioloș olyan hatalmi húzáshoz folyamodott, amellyel nemcsak, hogy nem szerzett magának nagyobb belső legitimitást, hanem a szó szoros értelmében a bukásához vezetett.

Azzal fenyegetőzött, hogy ha nem tudja megvalósítani elképzeléseit, akkor beadja lemondását. Ám ezzel a lépésével Cioloș csak súlyosbította a belső válságot és felerősítette az ellenérzéseket. Az USR nagyrészt a reform iránt elkötelezett fiatalokból áll, akiket meg kell győzni és motiválni kell, hogy előre haladjanak, zsarolással nem lehet erre kényszeríteni őket.

Amikor a hétfőre összehívott Országos Vezetőségi Tanács ülésén mégis leszavazták indítványát, az elnöknek nem maradt más választása, mint beváltani ígéretét, és lemondani funkciójáról, azonban ezzel – amint a politikai elemzők kommentálják – kiírta magát a romániai csúcspolitikából, hiszen eddig nem volt rá példa, hogy egy leváltott, vagy bármilyen eszközzel eltávolított pártvezető visszatérhessen és komoly politikai tényezőként számoljanak vele a romániai közéletben. És Cioloș nemcsak a romániai, hanem az európai politikai színtéren is nagyot veszített, hisz épp az USR elnökségi tisztsége miatt lemondott az EP-n belül a Renew Europe frakcióvezetői tisztségéről.

Lássuk, hogy mi van a PNL udvarában is,

ahol – legalábbis első pillantásra úgy tűnik – jobban tolerálják azt, hogy egy gyenge, labdába rúgni képtelen bábpolitikus vezeti a pártot. Florin Cîțuról van szó, ám a PNL esetében nem először történik meg, hogy ellenállás nélkül elfogadta a Cotroceni-i palotában meghozott rossz döntést.

Florin Cîțunak soha nem lett volna szabad pártelnöknek lennie, mert talán még egy lakótársulatot sem volna képes vezetni. Valószínűleg ezt a ’győztes csapat’ is tudja, akik csak azért választották meg a 2021. szeptember 25-i kongresszuson, mert Johannis mindenáron le akarta váltani Ludovic Orbant.

Cîțu időközben elvesztette a miniszterelnökséget, emiatt aztán elkezdte módszeresen szabotálni Nicolae Ciucă miniszterelnököt és a PNL-PSD-RMDSZ kormány nagyjából minden intézkedését, csak hogy bebizonyítsa, nélküle nem működik a kormányzás.

Az ex-kormányfő, akiből teljesen hiányzik a karizma, a politikai érzék és a vízió, szinte naponta konfliktusok és botrányok forrása a koalícióban. Klaus Johannis és a liberálisok most már szívesen szabadulnának tőle, hogy megmenthessék a kormányt, ám nincs az a szerencséjük, hogy Cîțu is emelje kalapját, ahogyan Cioloș tette.
A liberálisoknak volt már részük gyenge vezetőkben, beplántált emberek kerültek az elnöki székbe, akiknek működése mindig a politikai alakulat népszerűségének zuhanásához, majdhogynem a teljes csődjéhez vezetett. Ezúttal azonban el szeretnék kerülni a szakadékot, és éppen emiatt egyre több szó esik a párt berkeiben egy esetleges áprilisi kongresszusról, fél évvel az előző után.

A tavaszi kongresszuson azonban nem biztos, hogy meneszteni fogják a mitugrász elnököt, hanem bevezetik a rotációs elnökséget, és körülbelül egy évig Cîțu a jelenlegi alelnökökkel felváltva fogja ellátni a feladatokat. A haladékra azért van szükség, mert, akit megválasztanak, az már a párt jelöltjeként fog indulni a 2024-es államfői választásokon. A G4Media információi szerint jelenleg a liberálisok legesélyesebb jelöltje, akit alkalmasnak tartanak arra, hogy induljon az elnöki székért folyó versenyben, Emil Boc, Kolozsvár polgármestere.


Az AUR-t a két társelnök közötti nézeteltérések miatt fenyegeti válság

George Simion a gyűlöletkeltéssel, soviniszta és idegengyűlölő beszédével elszigetelte a pártot belülről és kívülről, míg a Târziu - Lavric csoport látható erőfeszítéseket tesz, hogy a pártot a nacionalista és konzervatív zónába pozícionálja, és törölje a futballklubokból importált fizikai és verbális erőszakot.

Az AUR műveltebb ideológusai azonban a neolegionárius irányvonalat képviselik, dicsőítik a román nácizmus alakjait, és relativizálják a holokausztot. Ezek az ideológiai áramlatok nem Simion nevéhez kötődnek.

Miután George Simiont kirúgták a madridi szuverenista konferenciáról, ahol viselkedése még Európa más szélsőségeseit is sokkolta, az ortodox egyház, és az Akadémia ultranacionalista elnöke, Ioan Aurel Pop is elhatárolódtak az AUR-tól. Ezt a számlát pedig a társelnök Simionnal akarja kifizettetni, vagyis akárcsak Șoșoacát, Simiont is kizárnák az alakulatból.

A probléma az, hogy a Simion által az utcán vagy a Parlamentben biztosított cirkusz nélkül az AUR népszerűsége csökkenni fog, és a formáció elveszíti azt a képességét, hogy további szimpatizánsokat gyűjtsön maga köré, és nagyot fog zuhanni népszerűségi mutatója. Másrészt, ha Simion marad, akkor ő veszélyezteti a rendszerellenes párt intézményesülésének minden esélyét. Akármelyik utat választják, az AUR-nak hosszú távon politikai veszteségeket kell elszenvednie.

És mi a helyzet Románia legstabilabbnak tűnő pártjával, a PSD-vel?

Úgy tűnik, hogy az egyetlen román párt, amely megmenekült a vezetői válságtól, az a PSD, de a látszat csal, mert az elemzők szerint itt is válság van, de még nem bukott ki. Marcel Ciolacu lesz az első elnöke a politikai alakulatnak, aki nem indul az elnökválasztáson, és reméli, hogy majd miniszterelnökké nevezik ki, ha pártja közel 20 év szünet után ismét megszerzi az államelnökséget. Ne feledjük, hogy Iliescu óta nem volt PSD-s államfője Romániának.

Ő az első PSD-vezető, akit eddig minden felmérésben megelőzött egy lehetséges belső riválisa: Alexandru Rafila. Mindezek egy jövőbeli csúcsválság előfeltételei, amely akkor fog megnyilvánulni, amikor a pártnak be kell jelentenie elnökjelöltjét, vagy amikor a közvélemény-kutatások a párt népszerűségének zuhanásáról számolnak be, amely egy ilyen nehéz kormányzati ciklusban elkerülhetetlen.

Mindezek a politikusok Klaus Johannis elnökségének idején kerültek a pártok élére. Érdekes megfigyelése a politikai elemzőknek, hogy az elmúlt szinte 10 év alatt egyetlen nagy formátumú politikus sem jelent meg, aki kihívást jelentett volna az államfő számára, és rávilágított volna politikai gyengeségeire.

Egy gyenge elnök, akit olyan politikai vezetők vesznek körül, akik soha életükben nem nyertek közvetlen választásokat, hanem mindig különböző machinációk folytán kerültek kulcspozíciókba - ezek a gyökerei annak a válságnak, amellyel ma szinte valamennyi romániai párt szembesül.

Miattuk az állampolgárok jelentős része nem érzi magát képviselve sem a kormányzásban, sem a törvényhozásban, és miattuk nő a távolmaradás aránya minden választáson. Alig egy bő év telt el a parlamenti választások óta, és egyre több a kérdőjel azzal kapcsolatosan, hogyan fogjuk kibírni a következő hármat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS