2020. aug. 7. péntekIbolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kettős állampolgárság: jogi érzékenységek

tudósító:Sipos Géza 2005. február 18. 10:34, utolsó frissítés: 2005. február 17. 18:29

Ellentmondásos a kettős állampolgárság megítélése a nemzetközi jogban. De nem is ez a fő baj: #b#nincs válasz#/b# arra a kérdésre, hogy mi a nemzet, és hogyan lehet jól meghatározni, ki a magyar.






Többszörös bírálat érte

a magyarországi politikai elitet azon a kettős állampolgárságról szóló workshopon, amelyet az ELTE Médiakutató Intézete szervezett az elmúlt hétvégén Budapesten. A műhelybeszélgetésnek-vitának mintegy negyven antropológus, jogász, irodalmár, politológus, szociológus és újságíró meghívottja volt.


A többi (túlságosan szerteágazó) szempontot félretéve, a legmarkánsabb megfogalmazásban a nemzetközi jogászok (Nagy Boldizsár, Kardos Gábor, az ELTE állam- és jogtudományi karának előadói) adták elő álláspontjukat. Elhangzott, hogy a nemzetközi folyamatok nem a kettős állampolgárság széleskörű elterjedésének irányába mutatnak – másfelől a nemzetközi jogban ellentétes bírósági döntések ismeretesek a kérdésről.


Az állampolgárság ügyét

a nemzetközi bíróságok egymástól teljesen elütően, néhol tényszerűen, néha formálisan értelmezik. Az első híres ítélet a hágai nemzetközi bíróságon született a 2. világháború után Jan Noteboomról, aki német állampolgárként el akarta kerülni a vesztes állampolgárokra kirótt vagyonvesztést Guatemalában, ezért luxemburgi állampolgárságot vásárolt magának.

Ezt a guatemalai hatóság nem ismerte el, így az illető bírósághoz fordult, amely viszont megerősítette az előbbi döntést, kimondva: érdemi, effektív kapcsolat kell legyen állam és polgára között. Ennek következtében Noteboom luxemburgisága nem elismerhető.

Ezzel ellentétesen döntött négy évtized múlva az Európai Közösség (az EU elődje) luxemburgi bírósága arról az argentin fogorvosról, aki a célból "fedezte fel" olasz felmenőit, hogy olasz állampolgárságát vérségi alapon érvényesítve Spanyolországban a bevándorlókra kirótt hosszas eljárást kicselezze, és EK-állampolgárként azonnal rendelőt nyithasson. Az EK bírósága neki adott igazat, nem a trükk ellen tiltakozó spanyol hatóságoknak.


Ebből az tűnik ki,

hogy az EU jelenleg tisztán formális alapon kezeli az állampolgárságot, s a tagállamok belügyének tekinti. Nem kizárt viszont, hogyha a magyar állampolgárok száma hirtelen megnő, és a kettős állampolgárság nagytömegű megadását más, frissen csatlakozó tagállamok is követik, akkor az EU "meggondolhatja magát".

A jogászok álláspontja mindenesetre az, hogy előbb a politikusoknak és a közvéleménynek kell vitát folytatnia a nemzetfogalom mibenlétéről. De annyi már most elmondható, hogy a nemzet az eleve 'egy', vagyis nem darabokból áll össze; továbbá az állam a jog szempontjából nem a nemzetet, hanem a társadalmat szervezi.

Az is helytálló megállapítás, hogy a magyar köztársaság jelenleg nem teljesíti kellő hatékonysággal a határain túl élő magyarokra vonatkozó alkotmányos rendelkezést.

A vita során (a népszavazás eredményeit elemezve) kiderült, hogy érzelmi alapon – pedig a kisebbségi sorban élő magyarságnak ilyen szempontból jelentene sokat a régi-új állampolgárság – nem lehet meggyőzni a jelenlegi magyar állampolgárokat arról, hogy erre rábólintsanak.


A szabad utazás,

a munkavállalás, a schengeni határok mögé történő bejutás (és általában a mobilitás) racionálisan támogatható érv, de ez más eszközökkel is megoldható. A körvonalazódó álláspont az volt, hogy inkább a Délvidéken és Kárpátalján élőknek "járna" méltányossági alapon állampolgárság, tekintve, hogy Románia viszonylag hamar EU-tag lehet.

Itt viszont az a jogászi ellenérv merül fel, hogy miként határozzuk meg érvényesen a jogosultak körét, azaz hogyan válaszolunk arra a kérdésre, hogy "ki a magyar". A kérdést bonyolítja, hogy ilyen meghatározás három hatályos törvényben is megtalálható (köztük a kedvezménytörvényben), de ezek részben ellentmondanak egymásnak.


Az állampolgárság mindenekelőtt

kényszerközösség – szögezték le a jogász résztvevők. További kérdések: az állampolgárság köldökzsinór vagy pányva? Mennyiben lehet eszköze a kollektív stigmatizációnak? És ha valaki nem magyar állampolgárként magyarnak vallja magát, szükség van-e feltétlenül arra, hogy ezt az identitását is intézményesítsük?

Ez utóbbi kérdésre politikai meggyőződéstől függően teljesen eltérő válaszok adhatók – és a vita itt lényegében végetér.

A workshop résztvevői több ízben kritizálták a magyar állam rosszul működő, a kérelmezőkkel szemben rendkívül ellenséges, megalázó módszereket alkalmazó bevándorlási politikáját, amely sürgős átalakításra szorul.

Az egyik résztvevő szerint a jelenlegi balkáni állapotokat jól illusztrálja a bicskei menekültügyi központ. Itt a főbejáratnál számos ellenőrző ponton hosszadalmas procedúra során veszik fel a menekült minden lehetséges személyi adatát – hátul viszont hiányzik a kerítés.

Erre a kérdésre is a politikának kell megadnia a választ – hangoztatták a nemzetközi jogászok – és elsősorban szintén nem jogi probléma a többször felvetett külhoni állampolgárság kérdése is. A jog (ha az igény felvetődik), képes kidolgozni ennek az intézménynek (is) a kereteit.

_____________________________

És a hosszabb távú hatások

Hogy mi lehet a népszavazás közvetett politikai utóhatása, arra Molnár Gusztáv (politológus, a Provincia folyóirat egyik alapítója) tért ki. Elmélete szerint a "határok fölötti nemzetegyesítés" a két világháború közötti "kismagyar" ideológia visszfénye. A kismagyar elv szerint csak a magyar szálásterületeket volna jogos ismét Magyarországhoz csatolni.

Ezzel szemben áll a "kisállami magyar politikai nemzet" kategóriája, amely elsősorban a magyar állampolgárok országára koncentrál. (Ez az ideológia győzedelmeskedett a népszavazáson is.) A kérdés az, hogy miért nem alakult ki "külön magyar nemzet", például Erdélyben?

A válasz: a virtuális nemzet(tudat) kézzelfogható előnye az, hogy a kisebbségi magyarok akadálymentesen tudtak ebbe integrálódni. Ha viszont ennek lehetőségei a népszavazás után beszűkülnek, illetve az is előfordulhat, hogy a következő megmérettetésen az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, akkor érdekes helyzet áll elő – fejtegette a résztvevők előtt a politológus.

Az erdélyi magyarok körében egyrészt egy kollektivista, másrészt individualista stratégia fog működésbe lépni. Az előbbi Székelyföldhöz köthető: az ott élők arra kényszerülhetnek, hogy Magyarországtól mintegy elhatárolódva újradefiniálják a közösséget. Az utóbbi révén azok csoportja alakul ki, akiknek életvitelében mindenképp Magyarország lesz a támpont. Következmény: az erdélyi magyar közösség széteshet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS