Arról, ahogyan az Eörsi-balhé kapcsán a sajtó magához nyúlt
B.P.E. – K.A.Á. 2005. március 16. 15:23, utolsó frissítés: 15:23A teljes Eörsi-botrány és a posztbotrányok sorozata másképp alakult volna, ha a sajtó megpróbál #b#intimebb kapcsolatot#/b# ápolni azzal, ami valójában történt. Bizonyítás következik:
Mit is mondott Eörsi?
Az Eörsi-ellenes felháborodás egyik deklarált oka egy szöveghely a 168 óra c. hetilapból. Idézzük:
Az SZDSZ markáns álláspontjával magára maradt. A népszavazási kezdeményezést nyíltan elutasító párt szerint választani kell autonómia és állampolgárság között. – Választani kell – véli Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya.
– Ha magyar állampolgárságot kapnak a Romániában élő magyarok, az autonómiáról le kell mondaniuk. Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek? (Magyarrá szavazva, 168 óra 2004/38)
A Transindex megkérdezte a szerzőt: a második, már-már a tébolyig idézett bekezdés Eörsi Mátyás véleménye-e vagy a szerző kommentárja. Trencséni Dávid válasza a következő:
A kérdéses rész a mi kommentárunk volt, mindössze plasztikusan akartuk érzékeltetni Eörsi Mátyás és az SZDSZ álláspontját a kérdésben. Távol áll tőlem a cinizmus, de úgy érzem, sikerült egyértelművé tenni a példával a liberális elgondolást. De még egyszer hangsúlyozom, én nem emlékszem arra, hogy a képviselő ilyesfajta hasonlattal élt volna.
Mi is történt valójában?
A MNO beszámolója a Sapientia-EMTE előcsarnokában történtekről: “Az SZDSZ-es képviselő megpróbálta erőszakkal áttörni a fiatalok sorfalát, de próbálkozása sikertelen maradt. A sorfalban állók nem válaszoltak tettlegességgel.
” Ez annyiban igaz – hogy akár a buszon, amikor megpróbálsz benyomulni –Eörsi egy alkalommal megpróbált bemenni az emberek között. A próbálkozás három másodpercig sem tartott. Mindeközben azok, akik a teremből ki akartak jönni, nem jöhettek ki, mert nem engedték őket ki. Tehát Eörsi és a teremben lévők mozgásszabadsága is korlátozva volt. Az erőszak kérdése tehát sokkal bonyolultabb, mint ahogy az MNO beállítja.
A Népszabadság ezt írja: “Antiszemita szólamokat is skandáló csoport akadályozta meg szombat délután Kolozsváron Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, az Országgyűlés integrációs bizottságának elnökét abban, hogy a magyar állam által finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik termében előadást tartson.” (7.3.2005)
Ez egyszerűen nem igaz: nem skandáltak antiszemita jelszavakat, egy alkalommal egy ember tényleg bunkó volt, megengedte magának a gázai övezetes bekiabálást. Ennyi történt, ami nem kevés, de nem is annyira erős, mint ahogy erről a tudósító beszámol.
Kisebb-nagyobb félretájékoztatások
A szakmaiatlanság egyféle erődemonstrációját nyújtja a romániai magyar sajtó is. A Népújság például magától értetődőnek tekinti, hogy a tüntetők Sapientiás diákok voltak.
Idézet a vezércikkből: “A hétvégi "hőstett" számomra azt mutatja, hogy a bölcsesség egyeteme egyelőre a butaságból volt képes (le)vizsgázni. Mert hát mit taníthatnak ezen az egyetemen, ahol a diákok nem kíváncsiak a másfajta véleményre, mások érveire?” (Népújság, 8.3.2005).
Ha voltak is sapientiás diákok a tüntetésen, akkor nem lehettek valami sokan – a tüntetők túlnyomó többsége, 90%-a egészen biztosan nem sapis diák volt. De az is lehet, hogy egyetlen sapis diák sem vett részt a balhéban. Mit tanítanak az újságíró iskolában, kérdezhetnénk vissza a cikk kioktató hangnemében.
A Sapientia esete
Ki tudja miért, szintén a Sapientián veri el a port A Hét publicistája is: “Téved a Sapientia, ha azzal védekezik, hogy nem a saját diákjai és tanárai voltak jelen a tüntetésen. A Sapientia ne ezzel foglalkozzon! Diákjai az ellen tüntetnek, ami ellen akarnak. A Sapientia nyílt vagy burkolt politikai állásfoglalása azonban közügy, minden erdélyi magyar ügye (ha csak nem kezdjük el osztani, hogy kié az EMTE és kié nem).
És én, mint erdélyi magyar tiltakozom az ellen, hogy a Sapientia akár nyíltan, akár fű alatt politikailag elkötelezze magát.” (A Hét, 2005.3.10.) Mi van? Fontos ez? Teljesen érthetetlen, kioktató, alpesi frankóduma. Persze a Sapientia sem lehet szent tehén, de miért használunk fel egy tangenciális témát ürügynek arra, hogy nekimenjünk? Ha gáz van, menjünk neki frontálisan!
Hányan voltak jelen – és hányan nem?
Külön folklórja van annak, hogy hányan is vettek részt a tüntetésen. Egyes megjelent verziók szerint négyen voltak kíváncsiak Eörsire, más verziók szerint sokkal több vagy sokkal kevesebb tüntető volt jelen, mint valójában. Az akcióval kapcsolatos véleményanyagok többsége tele van butasággal, féligazsággal, ferdítéssel, a szerzők boldogtalan gyermekkorának leleteivel, stb.
Persze az, ami ebben a kérdésben igazán fontos lenne – vagyis az erdélyi jobbközép hangja – sehol nem jelent meg, a sajtó nem zsarolta ki a mérsékelt jobbosokból, hogy árnyalják a képet, így járulva hozzá ahhoz, hogy az olvasók/nézők/hallgatók inkább megértsék, mi is történt valójában. A jobbközépnek kényelmesebb hallgatnia, de miért hagyjuk?
Aláírásgyűjtések
A balhé után két aláírásgyűjtési akció indult, az egyik Kolozsvárról, a másik Marosvásárhelyről. A Kolozsvárról elinduló egy általános szöveg volt, ami a romániai magyar antiszemitizmust ítéli el, a marosvásárhelyi konkrétan kapcsolódik az Eörsi-balhéhoz, és a szólásszabadság mellett kötelezi el magát.
Sajnos ez utóbbi az MTI-hez az SZDSZ sajtóosztályán keresztül jutott el, ami politikai kommunikációs kérdéssé minősíti a romániai magyar értelmiségiek akcióját.
Az aláírásgyűjtési beszámolók gyöngyét a Háromszék publikálta. A napilap a két levelet összemossa, a szerzőket egy kupacba rakja össze, és nagyon fontos: egyik levélből sem idéz egyetlen sort sem, egyszerűen közli: az aláírók nagyrészt ugyanazok, a szellem ugyanaz, kezicsókolom, a végén pedig ügyel arra, hogy “kontextusba helyezze” az egészet. (Háromszék, 10.3.2005)
Flashmob
Hogy fingani sem lehet úgy, hogy a világ ne értelmezze politikailag, ez nem valami nagy újdonság. Mégis szemléletes az, ahogy az IGEN-flashmobot hozta a sajtó.
Fontos: sem a flashmob netes oldalán, sem magán a flashmobon nem volt semmilyen utalás Eörsi Mátyásra, az EMI-re, politikai ideológiákra, politikai ellenségre vagy szövetségesre, arra, hogy kik a jó fiúk és kik a rosszfiúk, de még a szólásszabadságra sem, vagy bármilyen olyan eszmére, amely valamilyen módon politikailag behatárolható lehetne.
Ez egy olyan csöppet sem mellékes apróság, amely teljesen elkerülte az újságírók figyelmét, és ezen nem gondolkodtak el az "árnyalat mesterei", a publicisták sem. Még a flashmob előtt ezt írja a Népszabadság:
Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikus kolozsvári előadásának megakadályozását parodizálná az az akció, amelyet csütörtökre szervez a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) épülete előtt egy kolozsvári értelmiségi csoport. (2005. március 8.)
Másnap a Magyar Nemzet ezt írja: “Tízperces megmozdulást tartanak csütörtökön Kolozsvárott azok, akik nem értenek egyet az Eörsi Mátyás ellen a múlt hét végén történt tiltakozással. Honnan ez a magabiztosság? ”Ugyanebben a mélységesen leegyszerűsítő panelben hozza a flashmob-beszámolóit a romániai magyar sajtó is.
Olvasói levél
Persze közben a dolgok csak tovább dagadtak – az Eörsi-balhé megadta az alaphangot a március 15-i elidegenedés-versenynek. A sajtó/média felelősségéről szóló részt most nagyvonalúan kihagyjuk, és a fenti leegyszerűsítések közvetett eredményeként nem moralizáló bölcsességeket, hanem egy ma délben kapott olvasói levelet idézünk:
Kedves határon túli magyarok, megint sikerült elérni, hogy az Önök arcátlanságán felháborodjak. A múlt napokban nem engedték szóhoz jutni hazám országgyűlési képviselőjét azon az egyetemen, melyet az Én adómból hoztak létre. A mai napon hazám nagykövetét kifütyülték, amikor a Magyar Köztársaság miniszterelnökének levelét akarta felolvasni.
Ha ennyire sértődöttek, legyenek oly büszkék, hogy az Én adóforintjaimat ne fogadják el. December 5-én már tudomásukra hoztuk, semmilyen adósságunk nincs Önökkel szemben. Legközelebb Tőkés és társai akkor jöjjenek hozzánk, amikor már viszonoztam látogatásaikat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!