Kulturális autonómia: „arra köteleznék a fiatalokat, hogy néptáncoljanak?”
Sipos Zoltán 2005. július 05. 11:09, utolsó frissítés: 11:02A rádióriporter szerint a jobboldalnak köszönhetően enyhült az autonómiáról szóló román közbeszéd.
Egyre divatosabbak a fekete vagy mulatt arcok a médiában – mit gondolsz, mikor láthatunk magyar vagy roma sztárokat a képernyőn Romániában?
– Roma sztárjaink már vannak – Nicoleta Luciu például az, bár ezt ő nem szereti hangoztatni. Sitcomokban vagy szórakoztató műsorokban is szerepelnek romák, de egyikük sem vállalja származását.
Magyarok viszont tényleg nincsenek jelen az elektronikus médiában... Illetve lehet, hogy vannak, de valamennyire asszimilálódtak, nem magyarokként futnak. Az írott sajtóban vannak magyar újságírók: hogyha egy magyar jó román beszéd- és íráskészséggel rendelkezik, akkor semmi akadálya annak, hogy egy román lapnak dolgozzon.
Annál is furább a magyarok hiánya az elektronikus médiában, mivel Bukarestben például komoly társadalmi státust jelent az, ha valaki magyar: róluk azt tartja a közvélemény, hogy szavatartóak, rendesek.
A magyarok és románok ugyanabban a térben élnek, viszont alig van kapcsolatuk egymással...
– Igen, bár ez gyerekek esetében nem érvényes, ők még játszanak együtt. Amúgy a kulturális és politikai életben valóban nagyon kevés a magyar-román kapcsolat. Én úgy gondolom, hogy ezt egyes magyar vezetők szorgalmazzák: megpróbálják elszigetelni a magyarokat, hogy megőrizzék hagyományaikat, identitásukat.
Az egyházaknak, vagy az RMDSZ-nek sem jönne jól, ha például megalakulna a PNL, PD vagy PSD magyar tagozata. Ez szavazatokat szívna el – ugyanez áll fenn a különböző, az RMDSZ alternatívájaként létrejött szervezetek esetében. A húsosfazék közelében akarnak maradni, mint minden párt.
Egyesek felróják, hogy a magyarok csak a saját kis ügyeikkel törődnek, és ennek érdekében bárkivel lepaktálnak – a parlamentben a múlt kormányzati ciklusban például gyakorlatilag bármit megszavazott az RMDSZ, csak teljesüljenek kívánságaik. Te mit gondolsz erről?
– Ez egyrészt érthető: a politikusok a saját szavazóik kívánságait akarják kielégíteni. Másrészt voltak olyan helyzetek, amikor árnyalhatták volna hozzáállásukat: szem előtt kellett volna tartaniuk, hogy ha megszavaznak egy rossz törvényt, akkor az nemcsak a románoknak, de a magyaroknak is rossz lesz...
Beszéljünk az RMDSZ-ről...
– A platform-szerkezet ellenére nagyon merev szervezet az RMDSZ. Marginalizálódnak azok, akik nem értenek egyet a vezetőség véleményével: szomorú, hogy nem kapják meg a helyüket az RMDSZ-ben az olyan vagány emberek, mint például Bakk Miklós, aki így a jobboldalhoz volt kénytelen csapódni.
Szerintem, hogyha a romániai magyarság alanyi jogon, számarányosan képviseltethetné magát a parlamentben, és így az RMDSZ-nek nem kellene folyton attól félnie, hogy nem lépi át a választási küszöböt, akkor jobban tudná képviselni a magyarokat. Csak ki kellene találni annak a módszertanát, hogy a magyarok helyi vagy regionális szinten megválasszák a képviselőiket, úgy az RMDSZ, mint más – akár a román – pártok színeiben indulók közül.
Úgy gondolom, most már másfajta politikai képviseletre van szüksége a magyarságnak: az RMDSZ már nem mondhatja el magáról, hogy csak ő tudja a magyarság érdekeit képviselni. Ugyanakkor, hogyha nem csak szigorúan a magyar érdekeket védenék, azt hiszem, nagyon sok román szavazna RMDSZ-es politikusokra.
Hogyan látod az RMDSZ-politikusok kormánybeli tevékenységét? Például milyen Markó Béla miniszterelnök-helyettesként?
– Gőzöm nincs, mit csinálnak ezek a miniszterelnök-helyettesek valójában. Néha nyilatkoznak, de azt hiszem, inkább politikai funkció ez. Ami a minisztereket illeti, Borbélyról vagy Nagy Zsoltról látszik, hogy végzik a dolgukat. Történetesen Borbélynak van némi tapasztalata azon a területen, amelyért miniszterként felel. Nagy Zsolt is többé-kevésbé ért a szakterületéhez. Csakhogy róla keveset tudni, mert nagyon keveset kommunikál: fura, hogy az RMDSZ kampányfőnöke nem tudja felépíteni saját imidzsét...
Hogyan értékeled az autonómiával kapcsolatos kommunikációt?
– Érdekes, hogy a jobboldal csak a választások előtt próbálta a román sajtónak kommunikálni az elképzeléseit – most már nem mindig hívják meg sajtótájékoztatóikra a román újságírókat. Pedig azért enyhült az autonómiával kapcsolatos közbeszéd, mert a román sajtóban is kommunikáltak, és a románok rájöhettek, hogy nem olyan félelmetes dolog ez.
Az autonómia valahol a románokra is tartozik – például lehet, hogy meglepődnének azon, hogy a Partiumban mennyi román támogatója lenne egy helyi szintű autonómiának. Azzal, hogy nem kommunikálnak kifelé, csak ők veszítenek.
A román újságírókat most szociológusok, egyetemi tanárok gyomrozzák, mondván, hogy ha meggyőzöm a román újságírót, akkor az pozitív cikkeket ír majd. És így azok, akik korábban folyton azt hangoztatták, hogy „a magyarok el akarják venni Erdélyt”, ma már így beszélnek: „hát nekünk is elkelne a pénzügyi autonómia.”
Mi jut eszedbe a kulturális autonómiáról?
– Fontos lenne az alkotmányt módosítani úgy, hogy a magyarok ne érezzék többé másodrendű állampolgárnak magukat. Azonban úgy gondolom, hogy nem a románok akadályozzák a magyarok hagyományainak ápolását, hanem a fiatalok érdektelensége. A kisebbségi törvény most feljogosítja a magyarokat arra, hogy ápolják a kultúrájukat. És akkor a törvény fogja megvédeni a hagyományokat? Arra akarják kötelezni a fiatalokat, hogy néptáncoljanak? Hát nem hiszem, hogy működni fog...
Szerintem jelen pillanatban a pénz fontosabb, mint a kulturális identitás úgy a románok, mint a magyarok számára. Fontos az, hogy a magyarok anyanyelvükön tanulhassanak, de nem lehet őket kényszeríteni arra, hogy magyarul tanuljanak. Előfordulhat, hogy az oktatás színvonala miatt nem magyar, hanem angol, vagy német óvodába íratják majd inkább a gyereküket.
Én Szatmáron nőttem fel: óvodában, iskolában és egyetemen is voltak magyar kollégáim. Hogyha nem lettek volna vegyes iskolák Szatmáron, nem hiszem, hogy megismerhettük volna egymást.
A vegyes tannyelvű líceumoknak van egy előnyük: a magyar gyerek magyar osztályban tanul, de román gyerekekkel is érintkezhet, így románul is jobban megtanul. A román tudásával pedig jobban érvényesülhet, mint például egy csíkszeredai székely, aki ha nem tanul meg románul, akkor nem fog tudni elhelyezkedni például egy bukaresti multinacinál.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!