2023. február 9. csütörtökAbigél, Alex
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szász Jenő-karrier: politikai vámpírból lesz a politikai zombi

szerk. 2005. augusztus 26. 17:03, utolsó frissítés: 16:55

Fontos-e még az udvarhelyi polgármester a nagypolitika szemszögéből?





– ezt a kérdést tettük fel három újságírónak: Salamon Márton Lászlónak, a Krónika lapszerkesztőjének, Rostás Péter Istvánnak, a Kolozsvári Rádió és Debreczeni Hajnalkának, a Kolozsvári Tv szerkesztőjéinek. A moderátor Kelemen Attila, a Transindex felelős szerkesztője volt. Az elhangzottakat szerkesztve közöljük.


Az MPSZ Székelyföld-Partium ellentéte már azóta forr, amióta Szász Jenő de facto átvette a Reform Tömörülés vezetését, ennek nyomán az RT úgy döntött, nem vesz részt az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán. Szász Jenő nagypolitikai karrierje innen kezdődik. A minapi kizárási akció ennek csak kései következménye.



Mennyire vegyük komolyan a konfliktusokat?

Az MPSZ ellentéteit nem kell túlreagálni. Ennyi minden pártban természetes.
Ellenvélemény: az RMDSZ-ből nagyon ritkán zártak ki embereket. Rekontra: ellenben számosat ellehetlenítettek.
Viszontválasz: a politika nem erről szól?
Re-rekontra: román pártokból, kisebbségi szervezetekből számos embert kizártak, szakadás is történt – az RMDSZ-ben ez nem ment végbe.



Az ellentét tömb- és szórványmagyarság között az MPSZ köreiben ugyanúgy jelen van, mint az RMDSZ-ben. A mostani MPSZ-viták oka, hogy a szervezet egységes imázsát sem képesek megőrizni: a kizárásos akciónak az lehet a végeredménye, hogy Szásznak egyetlen embere marad, akit kirúghat, és ez ő maga.

Az RMDSZ kívülről legalább kezelni látszik ezt a konfliktust. Erre példa a decentralizációs törvénycsomag vitája arról, hogy a megye vagy a település szerezzen többletjogokat. Markó célozgatott arra, hogy a megyét favorizálná – ez jelzés arra, hogy most a tömbben élőket favorizálják. Mindenesetre ez az ellentét az erdélyi közélet egyik nagy dilemmája.

Szász júniusban harmadjára is megnyerte Székelyudvarhelyen a polgármesteri széket (ebben kevésbé a korábbi teljesítménye, hanem inkább az RMDSZ szerencsétlen ellenjelölt-választása és a politikus profi kampánycsapata játszott közre).


Udvarhely nem lenne alkalmas terep?

Szász Jenőnek – legalábbis médiaszerepléseiből ez tűnik ki – nem igazán volt rálátása az egész erdélyi politikára, nem igazán tudta tematizálni a közéletet. Bezárkózott székelyudvarhelyi közegébe és ott is maradt.

Úgy látszik, Udvarhelyről nem lehet országos politikát csinálni: az MPSZ hatékonyságát az is akadályozza, hogy súlypontja nincs például Marosvásárhelyen. A szervezet próbál ugyan összefogni a még vergődő belső ellenzéki csoportokat, de ez a helyhatósági választás előtt nem járt sikerrel, mert ehhez le kell ülni tárgyalni.


Fertőző unalom, elbeszélés egymás mellett

Az ellenzék nem döntötte el, hogyan is nézzen ki az RMDSZ-szel szembeni alternatíva. Egy jól átgondolt stratégiát látványos, olcsó megjelenésekkel kellett volna gyakorlatba ültetni.

Mindenhol Erdélyben akadtak olyan hétköznapi témák, meccsek melyekben az MPSZ meg tudott volna jelenni, nemcsak azzal domborítva, hogy hány ezren jelentek meg egy nemzeti ünnepen. Ezzel szemben a szervezetnek egyetlen látványos és szimpatikus húzása volt, az úthálózat állapota miatti demonstráció-sorozat. Ez viszont nagyon kevés.

Az MPSZ-es üzenet az lehetne, hogy működik egy helyi közösségekre összpontosító, más típusú odafigyelés is, mely hatékonyabb, izgalmasabb, provokatívabb, mint az RMDSZ-féle politizálás. A kiskirálykodós meccsekben pont ez az alternatíva veszett el: nem tudták bevonni sem az elégedetleneket, sem azokat, akik nem föltétlenül a privát sérelmeiket akarják közéletileg kezelni.

Pedig erre már csak azért is szükség volna, mert az RMDSZ-platformok kilúgozása után az erdélyi közéletben siralmasan nem történik semmi, a pártnak ilyen értelemben igenis szüksége volna belső ellenzékre. Olyannyira nincs akció, hogy az újságíró – túlzás nélkül – akár úgy is tud írni egy Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülésről, hogy ki sem mozdul, hanem mindössze megnézi a napirendet.

Az RMDSZ-en kívül politizálók olyan heterogén csoportot képeznek, melynek tagjai csak abban vannak közös nevezőn, hogy a jelenlegi RMDSZ-t rendkívül utálják.


Választási kudarcok

Szimbolikus, ahogyan nem tudott Szász találkozni Kolozsváron Markóval. Mintha a középkorban lennénk: az urak dúlva-fúlva várják, hogy hívják meg őket a diétára.

Ezen a ponton vált inkoherenssé a választási üzenet is: a szavazó joggal kérdezhette, végülis hogyan akartok ti a parlamentbe bekerülni? Besündörögtök a közös listákra, amelyeken RMDSZ-esek is szerepelnek? Menjek el szavazni azért, mert a névsorban harmadik helyen szerepel a mi emberünk is?

Az MPSZ az őszi parlamenti választásokon egy román zsebpárt, az AP listáin indult, de a jelöltjeire leadott szavazatok száma az ötezres nagyságrend alatt maradt. Ebből derül ki az, hogy Szász 2004 telén kitalált stratégiája megbukott. Mint ismeretes, az elképzelés eredetileg az volt, hogy szavazatokat "rabolva" az MPSZ kibuktathatja az RMDSZ-t a parlamentből.


A Fidesz-legitimáció önmagában nem volt elegendő

Szász Jenőt a Fidesz, közelebbről Kövér László "hozta létre". Az ellenzéki párt Udvarhelyet melegháznak szemelte ki, a gazdasági fellendülés részben ennek köszönhető.

Amikor az Udvarhelyi Polgári Egyesület MPSZ-szé átalakult, a polgármester az erdélyi szerepet is vállalni kész és a vállalásra alkalmas politikai aktornak tűnt. Mára nagyonis kétségessé vált, hogy legalább a régióban vállalni tudja-e ezt a szerepet. Miért? Egyre több székelyföldi (MPSZ-es) politikus is bírálni kezdte.

Az RMDSZ-nek ugyan nem voltak éppen annyira közhelyszerűen rosszak a viszonyai a Fidesszel, de most a két pártelnök mégis felülírta a képet – ez a nyitás hónapok óta érlelődik. Szász Jenőt – úgy tűnik – beáldozták. A szcenárió szerint Markó a megegyezés érdekében feltehetően vállalta, hogy némi többlet-mozgásteret nyújt olyan politikusoknak, mint Tőkés László vagy Szilágyi Zsolt.

Mindenki látja, hogy ebben a formában az MPSZ-projekt nem működik – ki kell találni valami mást, főleg azután, hogy a Fidesz elnöke tusnádfürdői beszédében elismerte azt az RMDSZ-féle autonómia-stratégiát, melyet Szász vehemensen kritizált.

Szász – érdemei elismerése mellett – valószínűleg ott bukott meg, hogy kisstílű helyi politikusból nem tudott országos súlyú személyiséggé válni, a metamorfózist nem tudta végigvinni. Az ellenzéki feladat az volt: új arcot, Markó-szintű személyiséget keresni, de olyat, akit nem Tőkés Lászlónak hívnak.

Sokáig azt hitte a közönség, hogy ez Szász Jenő lehet, aki valóban karizmatikus, intelligens ember, de nem integratív személyiség, hanem inkább egy merev, messianisztikus arc one man show-ja.

Ha szimbolikus ügyekért perelni lehetne, őt azért lehetne beidézni, mert hosszú időkre eljátszotta egy RMDSZ-szel szemben induló politikai erő hitelét azzal, hogy azt hitte, hogy ehhez a Fidesz-legitimáció elégséges alapot biztosít.


Marad-e még politikai szerepe az MPSZ-nek?

A kizárás-ügy után következő hír talán az lehet, hogy Szász Jenő lemond – vagy idővel az is kiderülhet, hogy a Fidesz belátja, hogy Erdélybe csak nem lehet exportálni magyarországi konfliktusokat. Az RMDSZ-paktummal a Fidesz valószínűleg átrendezi a játékszabályokat, és választási győzelem esetén a támogatási rendszerek révén próbál befolyást szerezni. Úgy tudni, a Fidesz továbbra is keresi – de ezúttal a párton belül – azt az embert, aki Markó kritikusa lehet.

Az MPSZ, mivel már jól bejáratott márkanév, valószínűleg megmarad: nagy kérdés, ír-e valaki új forgatókönyvet úgy, hogy ne csak a közös mumus legyen a program lényege.

A nagy baj, hogy az MPSZ-projekt megmaradt a mozgalom szintjén, nem pártosodott, ilyenformán nem jött össze a szlovákiai magyar modell, ahol az egységes szervezet szétválását a közös érdekeken alapuló, jól leszögezett szövetkezés követte.

Szász Jenőnek a romantikus radikalizálódás, a székely nemzeti tanácsok fele nyitás nyújthat politikai túlélési esélyt, de ezzel csak azt éri el, hogy fanatizál egy amúgy is fanatikus réteget. A magánszférában továbbra is vissza lehet sírni Trianont, de a választók valószínűleg belátják, hogy a decentralizációs folyamat révén egy tanácselnök többet tud elérni, mint egy rovásírás-népszerűsítő mozgalom.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS