Nagy Zsolt összevonta szemöldökét. És?
K. A. 2006. augusztus 07. 18:37, utolsó frissítés: 17:55Reform – ez lenne a nyár divatszava. Az RMDSZ nem szereti az újítókat, de vajon mi van akkor, ha az újítók a rendszer nélkülözhetetlenjei? #b#[háttér]#/b#
Az utóbbi hetekben többen vetették be magukat RMDSZ belső reform témába. Az első Borboly Csaba volt. Hogy szövegében mi az üzenet, nem egészen tiszta még a nagyon figyelmes olvasó számára sem. Annyi valószínűsíthető, hogy jó ritmusérzékkel jókor lépett be azokba a mozgásokba, amelyek a háttérben hónapokkal ezelőtt elkezdődtek. Innen tehát Borboly Csaba taktikai motivációja.
Ha a szöveg alapvetően semmitmondó is, hogy mégis meg kellett nézni, az amiatt van, hogy Borboly a legnagyobb bázislegitimációval rendelkező fiatal titán. És annak ellenére, hogy az utóbbi években politikai praxiológiája jelentősen civilizálódott, finoman szólva még mindig nem a család kedvenckéje. Borboly úgy érzi többet érdemel, számára erről szól a reform.
Hasonló a jóval prezentábilisabb
Nagy Zsolt motivációja is,
aki nem sokkal Borboly után, már jobban artikulált, de még mindig nagyon diplomatikus üzenettel lépett elő. Ha Nagy nem is rántotta ki a szamurájkardot, mégis szívesen beszélt arról, milyen jó minőségű acélból készült annak a pengéje.
Mielőtt miniszter lett volna Nagy Zsolt gyakorlatilag ismeretlen volt a romániai magyarok számára. Miután miniszter lett a gazdaságilag egyre befolyásosabb, kozmopolita-technokrata bluechip-értelmiségiek sikermodellje lett. Anélkül, hogy sokat lehetett volna tudni személyiségéről, ennek a szűk, de nagyon elitista körnek a hiúságát legyezgette, hogy ott van egy csávó a kormányban, aki olyan, mint ők.
Nagy Zsolt nulla bázislegitimációval, de maximális rendszeren belüli teljesítmény-legitimációval rendelkezik. Az újságírók eddig nem nagyon szerették, főleg azért, mert soha nem mondott semmi érdekeset. Voltak olyanok is, akik a belvárosi fiú arroganciáját ismerték fel nála.
Azt azonban nem nehéz kikombinálni, hogy Nagy Zsolt kampányfőnökként nagyban hozzájárult RMDSZ választási szerepléseihez, és ő volt az, aki ügyelt arra, hogy az ügyvezető elnökség ne csak egy postacím legyen. Bukarestben pillanatok alatt kialakította a nemzedék-alapú kapcsolatait a román pártokban működő politikusokkal, de ennek ellenére nem kapott elég súlyt az RMDSZ-ben, amelyet úgy tűnik, az idők végezetéig a Borbély-Verestóy érdekcsoportok koncesszionáltak.
Mi motiválja
Nagy Zsoltot? Valószínűleg az, amit a románok így hívnak: lehamite (román kifejezés, magyarul jobb híján belefáradtság, unalom, undor szavakkal írható körül - szerk. megj.). De milyen kilátása van Nagy Zsoltnak? Egyáltalán mi az, amit eddig a belső reformtörekvésekről tudható?
1.A reform egyelőre az RMDSZ-en belüli, elsősorban a bukaresti keményfiúk közötti hatalom-újraelosztás kiprovokálásáról szól. Különös módon itt nem is annyira Verestóy az, akitől a fiatalok szívesen vennék, ha kevesebbet markolna. Verestóy ad a betyárbecsületre és frankón megmondja, hogy húzzazanyádba.
Aki a fiatalok szerint túlnőtte magát, az Borbély László. De Nagy Zsoltnak és az elkötelezett “lehamitistáknak” számolniuk kell azzal is, hogy a fiatalok egy része már javában üzletelget az öreg cápákkal, vagyis a nemzedékiség lobogtatása nem univerzális varázsige.
2. Nehéz elképzelni, hogy Markó ne tudott volna arról, hogy Nagy Zsolt nyíltan előáll reform-javaslataival, amelyek egyelőre csak strukturális változtatásokként vannak megfogalmazva. Most nem az a helyzet, mint annak idején a Reform Tömörüléssel, amely igaz, csak egy perccel megalakulása előtt, de fenyegetést jelentett az RMDSZ-ben bebetonozott viszonyokra.
Ebben a helyzetben Markónak közvetlen munkatársait kell kibékítenie. A sheriff vélhetően a reformot is meg nem is taktikára spekulál, ami csak addig válhat be, amíg a fiatalok nem vagy-vagy állításokban fogalmazzák meg szándékaikat. Mert akkor végre tényleg balhé lesz.
3. Az RMDSZ reform kódnév a területi szervezetek és a bukaresti nehézfiúk közötti pozícióharc rendezését is jelenti. A területi szervezetek, ahány annyi féle. Opportunisták vagy modernista menedzserek, emlékmű-avató nyelvművelők és strómanok, helyi maffiózók és politikai széplelkek – mindenféle arcok, mindenféle ambíciókkal.
A döntések Bukarestben születnek és már a faxgépbe való befűzés pillanatában le vannak szarva. A maguk részéről a bukaresti kemény fiúk, illetve az operatív vezetés félistenei közönnyel viseltetnek a területről érkező projekt-indítványokkal szemben. A rendszer pedig minden szinten tele van szociális alapon alkalmazott inkompetens káderekkel, akik számára improvizált elefánttemetőket kell működtetni.
Emellett az RMDSZ egy csomó olyan feladatot vállalt fel, amelyeknek nem tud profin eleget tenni. Nagy test, nagy málhával, amely lassan mozog és nem is valami koordináltan. Patthelyzet a parlamenti munkában, deficites a választók felé való kommunikáció, tarthatatlan a választási kampány alapígérete. És mindebből mit értenek meg az RMDSZ-hez közel álló véleményformálók? Reform, reform, de azért Markó Béla mégiscsak Markó Béla. Mi az összefüggés?
4. A következő hetek dönthetik el, hogy Nagy Zsolt kísérlete mindössze egy teszt volt vagy több ennél, akár egyféle politikai újhullám kezdete. Ez nagyjából két dologtól függ. Az egyik, hogy sikerül-e Nagynak maximalizálni a szervezeten belüli teljesítmény-legitimációját azáltal, hogy egy kiszámított feladatleosztásban mások is a nyilvánosság elé viszik a reform-tematizálást.
Markónak olyan erős tekintélye van az RMDSZ-en belül, hogy ezek a mondatok annyira be lesznek csomagolva, hogy semmi értelmük sem lesz, lásd Markó Attila blogbejegyzését . És az érthető problémamegfogalmazás még az egyszerűbb feladat lenne.
A nehezebb a második feltétel: tud-e Nagy igazi politikai víziókkal előlépni, meg tudja-e fogalmazni azt, amit az öregek hosszú évek óta nem: a közvetlen realitásokhoz kötődő, a mindennapok felől is érvényes romániai magyar politikai gondolatokat, dekorációs-elemek nélküli politikai víziókat. Lesz-e kreativitása, és nem utolsó sorban bátorsága Nagy Zsoltnak másképp beszélni?