2021. április 19. hétfőEmma
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vajon tudja, hogy be van szervezve informátorként? Bányai Péter szekusdossziéja 2.

Sipos Zoltán 2006. október 04. 11:19, utolsó frissítés: 2006. október 03. 14:39

Álnevet és feladatot kap, bár nem írt alá beszervezési nyilatkoztot. Jelentéseket sem ír – a szeku csodálkozik, majd gyanakodni kezd.






>> Anyagunk első részében a politikai elemző megfigyelési dossziéjával foglalkoztunk

[Bányai Péter szekus dossziéjának ismertetését jegyzeteivel, már publikált írásainak részleteivel egészítjük ki. Ezeket a részeket idézőjelben közöljük]



Mi is történt a ´80-as évekbeli „lyukban”? Bányai Péter megfigyelési dossziéjának feljegyzései ugyanis 1983 és 1989 közt elmaradnak. Nos, ennek az lehetett a magyarázata, hogy Bányait – tudtán kívül – beszervezték besúgónak. Az akkoriban kutatóként dolgozó fizikust Ilie Gheorghe kapitány vette kezelésbe.

Az 1979 májusában írt beszámoló egy négy évvel korábbi beszélgetés elemeiből építkezik: „(...) a beszélgetés során elmondtam, hogy érdekelne egy-két dolog a Bukaresti Jazz-klubról melynek titkára, és megemlítetten néhány román állampolgár nevét, akik a klubban tevékenykednek. Bányai Péter


készségesen beszámolt

a klub tevékenységéről, valamint arról, hogy honnan szerzik a felvételeket.” Bányai kommentje az, hogy itt valószínűleg újabb tévedésről van szó: a Bukaresti Jazz-klubnak Mihai Berindei volt a vezetője, és bár jól ismerték egymást, neki sosem volt semmilyen funkciója ebben a klubban. Bányai a Petőfi Házbeli jazz-klubot szervezte, ahol gyakran léptek fel ismert amerikai zenészek, illetve diplomaták.

A jelentés folytatódik: Bányai elmeséli, hogy a felvételeket kezdetben egy volt dzsessz-zenész amerikai diplomatától szerezték, majd miután őt áthelyezték, az amerikai könyvtártól – így épültek ki a kapcsolatok az amerikai nagykövetséggel, egyes diplomatákkal, és így volt Bányai gyakori vendég a nagykövetség által szervezett koncerteken. A tiszt


egyedüli kifogása,

hogy Bányai nem jelentette munkahelyén a külföldi állampolgárokkal való kapcsolatait.

A jelentés így zárul: „a beszélgetések során Bányai Péter őszinte volt, az általa elmondottakat összevetettük a mi információinkkal. A beszélgetés végén megjegyezte, hogy amennyiben szükségesnek tartjuk, további részletekkel áll rendelkezésünkre. Azt mondtam neki, hogy elemezzük az aspektusokat, és ha szükséges lesz, visszatérünk rájuk.”

Bányai másképp emlékszik erre a találkozóra: „körülbelül öt percet tartott az egész, minden nagyon hivatalos volt. Semmit vagy majdnem semmit nem beszéltünk jazzről. Azonban öt évvel korábban, 1974-ben körülbelül egy órát volt nálam egy szekustiszt. Erről a beszélgetésről nincsen beszámoló a dossziéban, de a fenti jelentésben felismertem néhány részletet belőle. Az az érzésem,


a szekus elvtársak plagizáltak. (…)

1974-ben valóban javasolták – igaz, burkoltan – az együttműködést, sőt, finoman fenyegettek is. Az ezután következő találkozókon semmi ilyesmi nem történt – sem beszervezés, sem ijesztgetés.”



Az 1979 novemberében Ilie Gheorghe kapitány által írt belső jelentés – miután felsorolják életrajzi adatait, illetve részletezik kommunista családi hátterét – pozitív fényben tünteti fel Bányait, a beszervezés jóváhagyását kérő dokumentum szerint külföldi állampolgár ismerőseiről kell majd jelentsen.

„A szeku nagyon világosan tudta a '74-es találkozó után, hogy nincsen esélyük beszervezni engem. Ez azonban valószínűleg


elrontotta volna a papírformát,

a statisztikákat, így találták ki ezt a talányos beszervezést.” - így az elemző. Bár a Bányai által aláírt beszervezési nyilatkozat hiányzik, egy december 11-i belső jelentés már múlt időben beszél a fizikus beszervezéséről.

Eszerint a beszervezett tisztában van a feladataival, a tőle elvárt viselkedéssel, a titoktartás szükségességével, a kapcsolattartás módjával, álneve pedig „Bucur” lesz. Első feladata egy jelentés megírása arról, hogy milyen – külföldiek által szervezett – tevékenységeken vett részt. Ezután szünet következik, „Bucur” nem jelent semmit, így gyanakodni kezdenek, hogy


valami nincs rendjén.

Egy 1980 decemberében írt elemzés szerint „egy olyan ügynökkel állunk szemben, akit körülbelül egy éve szerveztünk be, de akit nem dolgoztattunk. A felelősség Ilie Gheorghe kapitányé, aki nem vette fel a kapcsolatot vele.” Sürgősen meg kell tehát keresni és rávenni, hogy jelentsen. Azonban nem történik semmi - 1983-ban újabb, a „Bucur” foglalkoztatását sürgető jelentés íródik.

Egy 1985 januárjában kelt belső jelentés széljegyzete: vajon Bucur tudja hogy be van szervezve? Felmerül, hogy mondjanak le róla. Végül 1985 áprilisában felkeresik: az egyórás beszélgetés során kiderült, hogy a fizikus nem tud arról, hogy beszervezték volna.

1979-től már nincsen kapcsolatban sem az amerikai nagykövetséggel, sem pedig az amerikai könyvtárral. Nem jár külföldre, nem találkozik külföldiekkel, munkahelyén, az ICECHIM-ben pedig nincsen kapcsolatban kémelhárítási problémákkal. Végül 1987 márciusában


lemondanak „Bucur”-ról,

és az irredentizmussal foglalkozó osztály figyelmébe ajánlják.

„Hogy ezt honnan tudom? «Banu», azaz Bányai követési dossziéjából. És abból – bár a telefonom is lehallgatták – egy, Zsivkov lemondása miatt örvendező beszélgetésen kívül hiányoznak az átiratok.

Mi van Silviu Brucannal? Ebben a periódusban átlag háromszor beszéltem vele telefonon – ennek nincsenek nyomai. Abban az időben szoros kapcsolatban voltam «nacionalista» magyar értemiségiekkel, pédául Domokos Gézával és másokkal.

Magyar diplomatákkal voltam jóbarát. Ezeknek a beszélgetéseknek azonban hiányoznak az átiratai. Miért? Ezek a «titkok» az irredentizmussal foglalkozó osztályon vannak, melynek – bár lehet, neve más – pontosan ugyanazt a politikát folytatja, mint 1988-ban. Még a legmérsékeltebb RMDSZ-politikusok is veszélyt jelentenek az ország területi integritására – így ez továbbra is államtitok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS