2020. aug. 8. szombatLászló
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Elkúrt államok topja

B. D. T. B. D. T. 2007. június 20. 10:33, utolsó frissítés: 2007. június 19. 20:56

Az első hely nem dicsőség: Szudán és Irak a leginstabilabb ország a Foreign Policy és a Fund for Peace tanulmánya szerint. Mivel #b#a sikertelenség fertőző#/b#, szomszédaik sem állnak sokkal jobban.





A neves világpolitikai magazin és a globális konfliktusdiagnózissal és -menedzsmenttel foglalkozó szervezet június 18-án hozta nyilvánosságra idei feketelistáját a legsikertelenebb országokról. A Failed States Index (FSI) 2007-es verziója 177 országot rangsorol.

A legsikertelenebb ország Szudán, ahol több mint 200 ezer ember halt meg és mintegy kétmillió vált földönfutóvá a Darfúr tartományban zajló polgárháború következtében.

A feketelista első tíz állama közt nyolc afrikai ország szerepel. Irak a második, Afganisztán – a terrorizmus elleni küzdelem másik színtere – pedig a nyolcadik helyen áll a listán. A tanulmány szerint Irak és Afganisztán állapota mutatja, hogy a több milliárd dolláros fejlesztési segélyek hiábavalónak bizonyulhatnak, ha az országban nincs működő kormányzat és megbízható vezetés.


Instabilitási mutatók

A mutatót meghatározó szempontok között a legjelentősebb, hogy a kormány mennyire képes érvényesíteni fennhatóságát az ország területén és hogy birtokolja-e az erőszak alkalmazásának monopóliumát.



Dominó-effektus

A modern kor axiómája, hogy a távolság immár nem számít: a rivális szekták öldöklése kihat a részvénypiacra a földgolyó túlsó felén, egy “anarchikus” város bazárjában megvásárolható fegyver a világhatalmakat veszélyezteti, egy szeszélyes, bigott vezető nemcsak alattvalói millióinak keseríti meg az életét, hanem a nukleáris leszerelés nemzetközi egyezményét helyezheti hatályon kívül – vélik az elemzők értékelésükben.

A gyenge államok tehát nemcsak saját maguk és polgáraik számára jelentenek problémát, hanem mindenkinek, főképp a politikai és gazdasági ellenfelüknek számító országoknak.



Nem véletlen, hogy a legsikertelenebb államok általában földrajzilag is közel állnak egymáshoz. A könnyen átjárható határok, a közös kulturális hagyományok, az alulfejlettség összeköt, az instabilitás pedig fertőző. A darfúri konfliktus valóságos dominóeffektust indított el.

A szudáni kormány Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is lázadókat támogat, a több százezer menekültnek pedig gyakorlatilag nincs hová menekülnie: a táborokban is dúl az erőszak. A Szomáliából menekülők elárasztották Etiópiát, Eritreát, Kenyát; az etióp csapatok inváziójával véget ért az iszlamista kormány idejében tapasztalt időleges stabilitás, és a háború destabilizálta Afrika szarvát.

A tálibok elleni harc egész Közép-Ázsiát instabilitással fenyegeti. Szomszédai, Pakisztán és Üzbegisztán az előző évben szerzett pontszámaikhoz képest kevés javulást is mutattak. Ami igazán rettegésbe taszítja a szomszédokat, az az afgán rekord máktermés: az illegális heroinüzemek, a drogkereskedelem a rend összeomlásával, a bűntények szaporodásával fenyeget, drogfüggőkkel és AIDS-betegekkel árasztva el a posztszovjet térséget.

Rossz vezetés

2006-ban semmi jel nem mutatott arra, hogy a világ a béke és a stabilitás útján haladna: ez főleg Szudánra és Irakra igaz, amelyek a teljes összeomlás szélén állnak. Az öt legrosszabbul teljesítő állam közül háromban – Szudánban, Csádban és Zimbabwéban – az államelnök/diktátor immár több mint 15 éve gyakorolja hatalmát.

A rossz vezetés gyakran katasztrofálisabb következményekkel jár egy államra, mint bármi más negatív tényező; ugyanígy fordítva is érvényes lehet a képlet: a három éve hivatalba lépett indonéz államfőnek sikerült a cunami és korrupció sújtotta országot talpraállítania, és az Acer tartományi lázadókkal is békemegállapodást kötött – sorolták az eredményeket a jelentés készítői.



Vallási intolerancia

Az instabil államok másik gyakori tünete a vallási intolerancia. A vallási kisebbségek üldözése Bangladesben, Burmában, Iránban, Üzbegisztánban hívők millióit félemlíti meg és mélyíti a szakadékot állampolgárok csoportjai között.

A kedvezőtlen környezeti változások, természeti katasztrófák kezelésének képtelensége erős korrelációban van az instabilitás egyéb tényezőivel: az áradások, aszályok, az ivóvízhiány, a rossz termés általában a leggyengébbeket érinti a legsúlyosabban.



“Hasadt személyiség”

A hasadt személyiségű államok a felszínen stabil, békés, gazdaságilag fejlett térségek. A hatvan leginstabilabb államból mintegy tucatnyiban azonban párhuzamos államok szerveződnek az instabilitás jeleként: Abházia, Dél-Oszétia párhuzamos kormányzati struktúrákat épített ki a “gazdaállammal”, Grúziával; Kolumbiában a kábítószerkereskedelmet befolyása alatt tartó Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) az ország Svájc nagyságú részét tartja ellenőrzése alatt, megadóztatva a kokatermesztőket, és abból finanszírozva a terrorakciókat.

E szeparatista törekvésekkel szemben a kormányzatok gyakran véres áldozatokkal és óriási anyagi veszteséggel járó ellenhadjáratba kezdenek, ami hosszú évekre polgárháborúba taszítja az országokat (pl. Srí Lanka és a tamil kisebbség évek óta elhúzódó konfliktusa).




Forrás: foreignpolicy.com, fundforpeace.org

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS