Ki hajlandó tandíjas lelkész lenni?
Sipos Géza 2008. március 12. 17:06, utolsó frissítés: 16:2323 pontos csomaggal akarja négy püspök átszervezni a kolozsvári protestáns lelkészképzést. A lapunkhoz eljuttatott iratokból kiderül: az érintettek #b#legenyhébb kritikája#/b#, hogy velük elfelejtettek egyeztetni.
Szerdától péntekig véleményezi a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (PTI) működését a felsőoktatási intézmények minőségét ellenőrző testület (ARACIS). Az erdélyi protestáns egyházak lelkészképző intézetének akkreditációs kérelmét a testület május 5-ig bírálja el.
"Mivel nem látok különösebb akadályt a kedvező elbírálást illetően, úgy vélem, reményeink szerint a 2008/2009-es tanévet már akkreditált intézményként kezdhetjük, tehát mesteri képzést is indíthatunk" – nyilatkozta az évek óta húzódó folyamat várhatóan sikeres lezárásáról Rezi Elek rektor a Szabadság napilapnak.
Alighogy lezárult egy probléma, itt az újabb – így értékelhető az a PTI-vel kapcsolatos dokumentumcsomag, mely szerkesztőségünk mailcímére érkezett. A csatolmányok közül a legfontosabb A Teológia átszervezésének szükséges voltáról című jegyzőkönyv, mely az intézetet fenntartó protestáns egyházak püspökeinek 23 pontba foglalt intézkedési tervét rögzíti. A szövegszerkesztőben készült dokumentumok metaadatait megnézve állíthatjuk, a fájlok hitelesek.
A dokumentum körül azért áll a bál,
mert úgy tűnik, a fenntartó egyházak nem egyeztettek a reformokról az intézet tanári karával, de a teológus hallgatókat képviselő testülettel, a diákpresbitériummal sem. A 2008. február 10-én kelt dokumentumot Pap Géza és Csűry István református püspökök, Tonk István főgondnok, valamint Szabó Árpád unitárius és Adorjáni Dezső evangélikus püspök jegyzi.
A tervezett intézkedéseket négy teológiai tanár véleményezte – legalábbis ennyit tartalmazott a szerkesztőségünkbe eljuttatott mail, melyekből az alábbiakban dobozokban idézünk.
A kritikák közös nevezője az, hogy a fenntartó egyházak vezetői egy ilyen fontos kérdésben nem egyeztettek az érintettekkel, kizárólag az anyagi szempontokra figyeltek, továbbá e téren sem realisztikusak az elvárásaik.
A püspökök tervei valószínűleg nem függetleníthetők attól a ténytől, hogy a PTI 2006 folyamán súlyos pénzzavarba került, főként azért, mert az egyik fenntartó intézmény, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 80 ezer euróval tartozott az intézménynek. Az intézkedési terv 3. pontja erre így utal:
"Az egyházak hosszú távon képtelenek eleget tenni fenntartói kötelességének, így az intézmény könnyen az anyagi csőd szélére juthat (illetve már ott is van)."
További indoklás:
"A bolognai rendszer bevezetése a teológiai oktatást érzékenyen érintette, s felborította eddigi oktatási rendünket. A négy éves alapképzés és a két éves mesteri bevezetése átgondolt változtatásokat igényel" (2. pont) "A diáklétszám csökkenése és a tanárlétszám emelkedése következtében lassan ott tartunk, hogy minden 3,5 diákra jut egy tanár."
A teológiát fenntartó egyházak legfontosabb intézkedése az lenne, hogy az állami és az általános profilú magánegyetemek mintájára bevezetnék a tandíjas (fizetéses) képzést. A terv szerint első körben a 40, nyáron felvételiző teológus mintegy fele kerülne a tandíjas helyekre.
A reform már a 2008/2009-es tanévtől életbe lépne, pedig a felvételiig alig négy hónap van hátra, s az aktuális felvételi tájékoztató is ötéves képzésről, nem pedig négyéves alap- és kétéves mesteri képzésről beszél.
"Amennyiben valamelyik felekezet nem kívánja, vagy nem tudja betölteni a számára megjelölt keretet, a fölöslegét átadhatja egy másik kerületnek is, de ez a hely csak fizetéses lehet" – állapít meg egy lehetséges bevételi forrást a dokumentum.
A tandíj mértékét a fenntartó egyházak állapítják meg, tételes lebontását a PTI gazdasági hivatala végezné el. "Az egyházi testületek által meghatározott támogatott és fizetéses helyek aránya minden évfolyam számára a négy éves alapképzésre szól és közben meg nem változtatható", rögzít egy új szabályt a 7. pont.
"A jelentkezők az elért felvételi átlag arányában kerülnek
a támogatott, illetve a fizetéses helyekre. A továbbiakban a diákok minden tanulmányi félév kezdetén, a tanulmányi eredményüknek megfelelően kerülnek egyik, vagy másik csoportba", mondja ki a dokumentum 8. pontja.
A négy éves alapképzés elvégzése után azoknak a diákoknak, akik lelkészek szeretnének lenni, felvételizniük kell a kétéves mesteri képzésre. Ez azért lesz elengedhetetlen, mert az intézkedéscsomag 13. pontja szerint "az egyházkerületek csak mesteri vizsgával rendelkező teológusokat helyezhetnek ki segédlelkészi szolgálatra, a szükségnek megfelelően".
A jelenlegi gyakorlat szerint a teológusoknak két tanév elvégzése után kötelező ún. alapvizsgát tenniük, mert csak így folytathatják tanulmányaikat a PTI-n. További három tanév után következett a záró (ún. kispapi) vizsga, melyen túlesve a diák segédlelkészi rangot kapott, s egyháza kihelyezte egy gyülekezetbe gyakorlati munkára.
Segédlelkészként kötelező a kétéves időtartamú lelkészi továbbképzőre járni, mely szintén vizsgasorozattal zárul; ezután válnak a lelkészi kar teljes jogú tagjaivá.
Mi történne az új rendszerben azokkal,
akik csak az alapképzést végzik el a PTI-n? Erre így válaszol a dokumentum 14. pontja: "Azok az alapvizsgát sikeresen letett hallgatók, akik kiestek a Teológia mesteri fokozatáról, az elért médiájuk birtokában és arányában felvételizhetnek a következő években is, vagy próbálkozhatnak más egyetemek által meghirdetett mesteri vizsgára."
Fontos szempont, hogy "az egyházkerületek szabadon döntik el a mesteri fokozatra felvett diákok számára a támogatott vagy a fizetéses helyek arányát". (15. pont).
A négy püspök bevételi forrást lát
a külföldi diákokban is: az ő számukra "az alapképzésben csak fizetéses helyek vannak fenntartva, de minden felekezet a saját belátása szerint magára vállalhatja az oktatással járó költségeket, amit külön befizet a Teológia pénztárába. A mesterképzésben a külföldi diákot a megszabott kereten kívül, a fizetéses helyre lehet felvenni", állapítja meg a 12. pont.
Ezzel együtt a két református egyházkerület, továbbá az evangélikus és az unitárius egyház vezetése öt évre befagyasztaná a diáklétszámok egymáshoz viszonyított arányát, s ennek megfelelően vállalnának részt a PTI fenntartásából.
Mivel a diákok mintegy 55 százaléka az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) területéről érkezett, a kerület 55 százaléknyi részt biztosítana abból a támogatásokból, melyeket a fenntartók a lelkészképző intézetnek juttatnak. A fennmaradó részen a KRE, plusz az unitárius és az evangélikus egyház osztozna, és szintén a területükről érkezett diákok arányainak megfelelően tennék hozzá a maguk 15, illetve 15 és 5 százalékát.
Fontos változtatás lenne, hogy a továbbiakban "az egyházkerületek csak az oktatói, nevelői és kutatási tevékenységet támogatják".
A pénzforrások között szerepel az is, hogy a PTI épületének tulajdonosa, az EREK engedélyt adhat a intézet gazdasági igazgatójának, hogy az ingatlanban lévő üzlethelyiségek kivételével a tantermeket, szabad helyiségeket, a bentlakást (kollégiumot), és az étkezdét szabadon hasznosítsa, de "fenntartja magának a főfelügyeleti és rendelkezési jogot".
Szintén a változtatások közé tartozik, hogy a PTI gazdasági igazgatójának üzleti tervet kell kidolgoznia arra, hogy a bentlakás és a diákok étkezdéje önfenntartó legyen a továbbiakban.
Ez vagy azzal járna, hogy a diákoknak többet kell fizetniük a lakhatásért és az étkezését, vagy növelni kéne az étkezde külsős fizetővendégeinek számát.
A diákok zsebét a legérzékenyebben a 9. pont érintené,
mely egy évszázados hagyományra vonatkozik: a legációról van szó. Ez úgy néz ki, hogy a teológus hallgatók a nagyobb egyházi ünnepeken az egyes gyülekezetekbe mennek szolgálni, ahol az istentiszteleten résztvevők céladományt gyűjtenek számukra (ez az ún. legátum).
Összege függ a gyülekezet adakozó kezdvétől, anyagi helyzetétől – a legtehetősebb gyülekezetek akár 2000-2500 lejt (550-700 eurót) is adományozhatnak a diák számára.
A debreceni kollégium teológusaként Csokonai is járt legációba – pontosabban az is közrejátszott abban, hogy kizárták a tanodából, mert nem tudott elszámolni azzal a 70 forintnyi legációs pénzzel, amit be kellett volna fizetnie a kollégiumnak 1795 húsvétja után.
A PTI- ben jelenleg a legációban kapott pénzzel kizárólag a diák gazdálkodik. A négy püspök most részben a 18. századi gyakorlatot kívánja visszaállítani azzal, hogy az ősszel induló tanévtől minden diák kötelezően fizesse be legátuma felét a PTI pénztárába.
"A befizetett összeg megjelenik a költségvetésben" – teszi hozzá az intézkedéscsomag 9. pontja. Amennyiben a fenti tervek megvalósulnak,
egy tandíjas helyre bejutó teológusnak háromszorosan
kéne fizetnie a képzésért: első körben a tandíjat, második körben a bentlakási és étkezdedíjat, karácsony, húsvét és pünkösd után pedig a legátuma 50-50 százalékát kell lepengetnie.
A javaslatcsomag a teológiai intézet kötelességeként állapítja meg a felvételi rendszer kidolgozását és időben nyilvánossá tételét, a vizsga- és pótvizsgadíjak meghatározását, a négy éves alapképzés és a mesteri tantervének kidolgozását, különös tekintettel a lelkészképzésre; a vizsgarendet és a kreditpontok rendszerét.
Az intézet szenátusa, tanári kara viszont nem egészen autonóm intézményként dönt minderről – például "a tantervek az egyházkerületek illetékes testületeinek jóváhagyása után lépnek életbe", mondja ki a 17. pont.
"22. A fenntartó egyházak felkérik a Teológia Szenátusát, hogy gondolja át az alkalmazási keretet, oly módon, hogy minden katedrára egy professzor, vagy előadótanár és egy lektor, vagy asszisztens kerüljön. A fenntartó egyházak szorgalmazzák, hogy ezt követően a Teológia a tanári állásokat az állami akkreditálási feltételeknek eleget téve, hirdessék meg. 23. A Teológiai kötelessége a jelen határozat közzététele és az érintettek értesítése" –
zárul a reformcsomag.