2024. április 24. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Fenntartható Románia: utópia vagy sem?

Sipos Géza 2008. április 22. 10:16, utolsó frissítés: 09:12

Még 22 év: ennyi idő kell a takarékos villanykörték általánossá válásához. Ebből ítélve realistának tűnik az ország most készülő fenntartható fejlődési stratégiája.



2020-ra van belőve az, hogy Románia eléri a fenntartható fejlődés területén és a és a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodásban az EU-huszonhetek jelenlegi, vagyis a 2008-as átlagszínvonalát.

Ez derül ki abból a stratégia-tervezetből, melyen a környezetvédelmi minisztérium és a Román Tudományos Akadémia szakértői dolgoznak. A dokumentum 3. verzióját április 22-én, vagyis a Föld napján mutatják be társadalmi vita keretében az akadémia nagytermében Bukarestben. A szinte 90 oldalas dokumentum első része az ország jelenlegi állapotát rögzíti, majd alfejezetekre bontva, "létfontosságú kihívások" címmel a teendőket összesíti.

A rövidebb távú cél az EU és Románia közötti különbsége csökkentése, már ami a környezetvédelmi beruházásokat, a közszolgáltatásokat és a "szennyező fizet" elv bevezetését illeti. Erre a stratégia tervezete öt évet ad a helyi, regionális hatóságoknak és a központi államigazgatásnak, azaz 2013-ra kézzelfogható eredményeket kell felmutatni.

A legtávolabbi és legáltalánosabb célt 2030-ra jelöli megvalósíthatónak a dokumentum. 22 év alatt azt kell elérnie Romániának, hogy a környezetvédelem terén nyújtott teljesítménye jelentősen igazodjék a többi tagállam azévi, tehát 2030-as mutatóihoz – vagyis a hátrányok legnagyobb részét ennyi idő alatt le kell gyűrnie az országnak.





Az összkép

Nem lesz könnyű. Ha például az energiagazdálkodást nézzük, ugyan még mindig vannak jelenétős földgáz- és kőolajtaralékok, de az előbbiből a szükségletek felét, utóbbi nyersanyagból a szükségletek 60%-át importból kell fedezni. Az atomenergia elvileg hosszú távú megoldás lehetne, hogyha a hazai urániumtartalékok nem merülnének ki öt-hat év múlva.

A hőerőművek kétharmada és a vízierőművek fele felújításra szorul, hogy működésüket igazán rentábilissá lehessen tenni.

Az utóbbi évek fellendülése, az 5-8%-os gazdasági bővülés valóban elképesztő, de nem egy aspektusból a nem fenntartható növekedés tipikus példája. Az ipari termelés például 40%-kal nőtt 2001 és 2005 között, azonban az ipar erőforrás-felhasználása 46%-kal emelkedett ugyanebben az időszakban.

Az országban meglehetősen nagyok a régiós különbségek. A legfejlettebb megyék közé mindössze három tartozik a 42 közül (Bukarest főváros, Brassó és Ilfov megye), a viszonylag fejlettek közé hét, de a legkevésbé fejlettebbek közé is hét tartozik.

Ami mégis egyesíti a régiókat – kis túlzással – az elmaradottság. A közös gondok között említhető például az, hogy a vidéken élők kétharmada olyan településen lakik, ahol nincs ivóvízhálózat, kilenctizedük pedig olyanon, ahol nincs csatornázás.

>> Luxusfalvak – és azok, ahol még kocsma sincs >>
>> Nincs vezetékes vize 7 millió embernek >>

Az ország elöregedőben van, népessége folyamatosan csökkenni fog az elkövetkező évtizedekben, amennyiben továbbra is 1,3 gyermek esik egy nőre, szemben a létszám szintentartásához szükséges 2,1-gyel. A lakosság létszáma 7,3%-kal csökkent az 1990 és 2007 közötti tizenhét évben, nem számítva a kivándorlást.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az átlag romániai férfi nyolc évvel hamarabb hal meg, mint a tizenöt régi tagállam átlaga; a nők öt és fél évvel (a romániai férfiak 68,19, a nők 75,47 éves korukban halnak meg a 76, illetve 80 év helyett).


A stratégia kialakításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni

azt a tényt, hogy a munkavállalók fiatalabb és/vagy inkább vállalkozó szellemű rétege – mintegy kétmillió fő – vendégmunkásként külföldön dolgozik. Amennyiben ők úgy döntenek, hogy hazatérés helyett inkább letelepednek a célországban, ez még inkább rontani fogja Románia korfáját: vagyis arányaiban egyre többen lesznek az idősek, és egyre kevesebben a gyermekek, iskoláskorúak.


Apropó, oktatás. Az elemi-, általános és középiskolákban folyamatosan csökken a diákok létszáma. Ez a demográfiai helyzet következménye, de az már korántsem, hogy az átlagdiák Romániában 13,9 évet tölt az iskolapadban, míg a tizenötök uniójában 17,1 év volt ez a mennyiség.

Sikerült ugyan növelni a diákok arányát a 16-24 évesek korosztályában, de mégis riasztóan magas az idő előtti iskolaelhagyás aránya: ez Romániában 19% volt az EU-25-ök 15,7%-ához képest.

Ráadásul ezt felére kéne csökkenteni két tanév alatt, tekintve, hogy a fenntartható fejlődésről szóló uniós irányelv, a Lisszaboni Stratégia 10%-ot tart kívánatosnak 2010-re.

Ahhoz képest, hogy Finnországban a lakosság több mint 50%-a egyetemet, főiskolát végzett, Romániában 11,7%-os ez az arány (az Egyesült Államokban 27,7%, Nagy-Britanniában 16,4% a felsőfokon képzettek aránya). Természetesen a mennyiséget lehetne minőséggel ellensúlyozni, csak az a gond, hogy mind a mai napig nincs olyan egységes rendszer, mellyel mérni lehetne, hogy az egyetemek milyen minőségű


és mennyire praktikus tudást kínálnak a diákjaiknak.

Ennek a helyzetnek a következménye az is, hogy a fenntartható fejlődés egyik lényegi területén, a kutatás-fejlesztés-innovációban (röviden K+F) milyen jelentős Románia lemaradása. Ezer munkavállalóra itthon 2,6 kutató esik – az uniós átlag háromszor több. Az ország emiatt a világranglista 69. helyén áll a bejegyzett vagy elismertetés alatt álló találmányok száma tekintetében.

Noha az ország évi 2,1 milliárd eurót költött az egészségügyi ellátás működtetésére (ez 2004-2006 között a nemzeti össztermék 3,6%- 3,7%-a volt), egyelőre nem látszik javulás a mutatókban és az eredményekben

Az egészségügyi ellátórendszer nem képes megfelelni a modern társadalom igényeinek, a szegényes infrastruktúra, a hibás menedzsment és a befektetések hiánya miatt – rögzíti a jelenlegi állapotot a fejlesztési stratégia szövege.

A gyermekhaladóság például 17,9% volt vidéken és 12,4 városi környezetben 2005-ben. Százezer élve született gyermekre 41 elhalálozott szülő nő esik. Romániában 19,5 orvos esik ezer állampolgárra (az EU-ban 28-29 ez az arány). Ápolókból is hiány van: itthon egy orvos 2,04 egy ápolóval dolgozik, míg Magyarországon 2,66, Csehországban 2,76 ez az átlag. És noha a lakosság több mint 40%-a vidéken él, az orvosoknak csak a 15%-a dolgozik ugyanott.

Az összképen egyelőre nem látszik változtatni az sem, hogy tavaly már 4,3 millárd euró jutott az egészségügybe (a GDP 4%-a; idéntől 6%-ot fordít Románia erre a célra).


"Létfontosságú kihívások" – Klímaváltozás és tiszta energia

A 2013-as cél az ország rövid- és középtávú energiaszükségletének fedezése, a hosszú távú energiaszükséglet fedezésének bebiztosítása; a már vállalt kötelezettségek teljesítése a klímaváltozás hatásainak korlátozása érdekében; a fenntartható fejlődés elveinek tiszteletben tartása.

A stratégia abban bízik, hogy a gazdaság kevésbé lesz energiaintenzív 2015-re, pontosabban az optimista elképzelés azzal számol, hogy az energiafelhasználás a felére csökken hét év alatt, a pesszimista szcenárió 30%-os csökkenéssel számol, amennyiben a nemzeti össztermék (GDP) továbbra is 5,4%-os átlagban bővül.

Amennyiben a stratégia valóban megvalósul, általános spórlás és az energiafelhasználás hatékonyságának bővítése következik. 2008 és 2013 között 9%-kal kell csökkenteni az energiafogyasztást, a 2001-2005-ben megszokott szinthez képest. Érzékeny téma a tömbházak hőszigetelése és a távfűtési rendszerek korszerűsítése. A lakóépületek 25%-ának szigetelése jelentős energiamegtakarítással járna – fogalmaz a dokumentum. Vidéken is a fűtési rendszerek környezetbaráttá tétele a cél.

Az üvegházhatású gázkibocsátást 10%-kal kell csökkenteni 2013-ra, az 1990-es szinthez képest. Valószínűleg nehezebben teljesíthető cél az, Románia bruttó energiafelhasználásának 12%-a zöld, azaz megújuló forrásból származzék.


A 2020-as cél az unió 2006-os átlagának elérése az energiafelhasználás hatékonysága és az energiaintenzitás terén, a klímaváltozással kapcsolatos vállalások maradéktalan teljesítése.

Tizenkét év múlva 20%-kal kell csökkenteni az üövegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A napelemekkel, szélerőművekből, geotermikus módszerekkel, biogázzal stb. előállított, zöld energia aránya 24%-ot kell elérje a bruttó energiafelhasználásban. Ebben az évben kell átadni a cernavodai atomerőmű két újabb blokkját és befejezni újabb vízierőművi projekteket.

További cél a tömbházak – de az emeletes kereskedelmi központokat is beleértve – 35%-ának hőszigetelése.


A 2030-as cél az unió átlagának elérése az energiafelhasználás hatékonysága és a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzések terén.

Az üvegházhatású gázkibocsátást az elkövetkező 22 évben 40%-kal kell csökkenteni Romániában. A stratégia azt várja el, hogy 2030-ra a végfelhasználók 26%-kal kevesebb energiát fogyaszanak, mint 2001-2005 között. A dokumentum szerint ennyi idő alatt fog általánossá válni az áramtakarékos villanykörték használata.

Ennyi idő alatt lehet remélni, hogy elterjednek a széndioxidot csak nagyon csekély mennyiségben kibocsátó hőerőművek, fűtési rendszerek, melyek ráadásul széndioxid-fogó berendezésekkel is fel lesznek szerelve – így el lehetne érni, hogy az üvegházhatású gázt földalatti tározókba vezessék. Az ország fel nem használt vízienergia-potenciáljának további 15-20%-át kell hasznosítani, és további három-négy atomerőművi blokk építése várható 2030-ra.

A lakóépületek korszerűsítése terén kevésbé tűnik optimistának a stratégia. A tömházak 40%-án kell befejezni a hőszigetelési munkálatokat erre az időszakra.

Továbbá 2030-ra kezdenek elterjedni az ún. passzív házak (lásd a meghatározást), vagy a rendkívül energiahatékony épületek (melyek 15-50 kWh energiát használnak évente, beépített légköbméterenként számítva). A passzív házak technológiája különben már 1990 óta elérhető, Magyarországon például több cég szakosodott erre az építészeti-épületgépészeti technológiára.

(folytatása következik)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS