2020. szeptember 23. szerdaTekla
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hazajött a rezidens orvos, aki korábban kitelepedett

Gy. A. kérdezett:Gy. A. 2008. július 16. 12:08, utolsó frissítés: 10:12

Egy fiatal orvos kijárta, hogy rezidens vizsga letétele nélkül visszajöhessen a romániai képzési rendszerbe. A külföldi rezidenseknek precedens – számára: hazatelepülés.



Kulcsár-Székely Melinda és családja négy éve éltek Magyarországon. Melinda ebből két évig vett részt az ottani szakképzésben, radiológusként. Annak idején azért döntöttek a kivándorlás mellett, mert pályakezdő, kisgyermekes orvosként Melinda nem bízott az itthoni rezidensi rendszerben, és nem hitt abban, hogy kedvező körülmények között vállalhat munkát. Közben sok minden változott és hét hónapos adminisztratív hercehurca után precedens történt: rezidensként visszajöhetett a romániai képzésbe.


Pontosan mit is tartalmaz az a minisztériumi irat, amit te most kézhez kaptál?

– Ez egy miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy egy tavaly novemberi kormányhatározat alapján elismernek mint radiológus rezidenst a romániai rendszerben. Magyarul: átjöttem a magyarországi képzésből a hazaiba, vizsga nélkül. Már lehet mozogni: ezt a békát le kellett nyeletni az egészségügyi minisztériummal.


A román szakképzési rendszer nagy hibája, hogy merev. Évente egyszer van egy rezidensi vizsga többezer ember számára. Nagyon keveseknek jön össze az az állás, amit erdetileg szeretnének. A vizsgázók a pontszám függvényében választhatnak szakképzési helyeket, a legjobb helyek gyorsan elfogynak, és akkor a többiek csinálják muszájból a családi orvosit.



Te vagy az első, akinek ez sikerült. Mennyit kellett várnod rá?

– Azért is precedens értékű az én esetem, mert úgymond velem kísérleteztek, hogy meddig lehet odázni a döntést. Hét hónap telt el a kérvényem regisztrációjától addig, amíg a hivatalos válasz végre megérkezett. Nem voltak meg a sémák, nem tudták, pontosan milyen iratokat kérjenek, mindenféle igazolások beszerzésének szükségességét találták ki menet közben. Nem fért a fejükbe, hogy a magyar szakképzés teljesen másképp működik, mint a romániai.

Hozzátenném viszont, hogy én itt, Romániában végeztem. Véleményem szerint ez a döntés azokon az orvosokon segíthet, akik itt végeztek, de valamilyen ok miatt mégsem léptek be a rendszerbe. Azokon, akik elmentek pl. Magyarországra, de közben meggondolták a dolgot és úgy döntöttek, hogy mégis hazajönnének.


Vannak ilyen fiatal orvosok, vagy a te helyzeted nagyon specifikus?

– Én két olyan személyről is tudok, akik csak erre a döntésre vártak, hogy legyen meg a precedens, amire hivatkozni lehet.


Melyek voltak a fontosabb lépések, neked mit kellett tenned ahhoz, hogy végül sikerüljön?

– Decemberben elküldtem egy halom iratot az egészségügyi minisztériumba, de ezt nem volt olyan nehéz összeállítani. Viszont sejtettem, hogy ennek még folytatása lesz, mert nem értették, hogy Magyarországon más a képzési rendszer.

Ragaszkodtak ahhoz, hogy minisztériumi szintről hozzak igazolást a képzésemről, bár Magyarországon ezt a helyi központ, az én esetemben Debrecen hívatott igazolni. Ezért kellett szerezni egy kapcsolatot a magyar egészségügyi tárcánál, aki mindössze annyit tett, hogy az én debreceni papíromat átírta a minisztériumi fejléces papírra.


Milyen hozzáállást tapasztaltál a román minisztérium részéről?

– Húzták az időt, hónapokig semmilyen visszajelzést nem kaptam. Voltak mindenféle kötözködések: például az igazolás, amit eredetileg leadtam, az 2007-es keltezésű volt. Eltelt egy pár hónap, már 2008-ba léptünk, akkor felhívtak, hogy hoppá, nem jó az igazolás, hozzak egy 2008-as dátumút. Persze az nem számított, hogy ő a hibájukból telt el az a három-négy hónap.

A legjobban azt a sok időt sajnálom, ami gyakorlatilag hülyeségekre ment el. De a csúcs az volt, hogy visszaigazolást kértek a magyar minisztériumtól, hogy az a papír, amit én eleve tőlük hoztam, az valóban hiteles.

Miután néhány hónap eltelt, mindig újra és újra felhívtam őket, és próbáltam megtudni, hol akadt el éppen az ügy. Olyan kapcsolataik voltak a magyar minisztériumhoz, amelyek valószínűleg már évek óta nem működtek. Mikor megkérdeztem, hogy kitől várják a visszaigazolást, a bukaresti igazgatónő mondott egy fiktív – vagy lehet, hogy valamikor létezett – nevet és osztályt.

Felhívtam a központi számát a magyar minisztériumnak, és kiderült, hogy sem az osztály, sem az illető nem létezik. Nekünk kellett végigtelefonálgatni a magyarországi osztályokat, hogy létező kapcsolatembert keressünk a román minisztériumnak. Aztán azt is mi derítettük ki, hogy a román minisztérium mailjei azért nem mentek át, mert olyan tűzfala van a magyar minisztériumnak, amelyik kiszűri ezeket.


A bürokratikus blokkolásokon kívül nem merültek fel jogi problémák is?

– Mi 2007 júniusban kezdtük meg a hazatelepedést, akkor abszolút naivan beküldtem a kérvényemet. Megkérdeztem egy jogtanácsost, akitől megtudtam, hogy létezik egy erre vonatkozó 2006-os törvény, de az nem mondja ki világosan, hogy európai uniós országból kötelesek bevenni a romániai szakképzésbe. Állítja ugyan, de feltételes módban. És akkor természetesen elutasítottak, mert a “bevehetik” és a “be kell venni” között nagy a távolság.

És akkor kezdtünk el RMDSZ politikusoktól érdeklődni és megpróbálni segítséget kérni, mert úgy gondoltuk, amíg az RMDSZ kormányon van, addig tehet valamit az ügy érdekében. Megtudtuk, hogy létezik egy tervezet és ígéretet kaptunk, hogy megsürgetik, őszig átviszik a megfelelő fórumokon, és létrejön az erre vonatkozó a kormányhatározat. Ez meg is történt.

A kormányhatározat októberben valóban megszületett, és novemberben megjelent a Hivatalos Közlönyben is, vagyis jogerőre emelkedett. Ahogy ezt megtudtuk, felhívtuk a minisztériumot és megkérdeztük, hogy a kérvényhez milyen iratokat mellékeljek. Utána jött a bürokrácia...


Szerinted sikerült volna ezt kijárni, ha a férjed történetesen nem a sajtóban dolgozik és nem mozgatta volna meg politikus ismeretségeit?

– Egyértelmű, hogy sehol sem tartanék. Utoljára a dolog ott akadt el, hogy mikor végre megkapták a kért választ a magyar minisztériumtól, a román hatóság kitalálta, hogy mégsem jó, mert ismét hiányzik belőle valami: nem tartalmazza, hogy a magyarországi képzés megfelel az Európai Uniós direktíváknak. Kérdezik ezt egy olyan országtól, amelyik négy éve tagja az uniónak.

Ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy ismét a RMDSZ-es politikusok segítséget fogjuk kérni, és sejtésünk szerint így jutott el végülis az ügyem az egészségügyi miniszterig. Innentől kezdve gyorsultak fel az események, és gyakorlatilag két hét alatt megoldódott minden.

Azt még kiemleném, hogy sokat segített a marosvásárhelyi Studium Alapítványis, akik felismerték az ügy jelentőségét és támogattak.


Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló cipőben járnak?

– A legfontosabb, hogy ne hagyja magát az ember. Van egy törvény arra, hogy aki akar, hazajöhessen és van precedens, amire hivatkozni lehet. Utólag mi is rájöttünk, hol hibáztunk. Mert a közigazgatási törvény Romániában is kimondja, hogy harminc napon belül bármilyen kérésre hivatalos választ kell adni. De a mi decemberi kérvényünkre július 7-én jött meg a válasz.

Akiket bővebb információk is érdekelnek az ügy menetéről, szükséges iratokról stb., Kulcsár-Székely Melinda szívesen válaszol e-mailben a kérdéseikre.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS