"Kiállítási tárgyak" lesznek az erdélyi magyar zsidók 25 éven belül
Erdély FM 2008. szeptember 24. 15:01, utolsó frissítés: 14:20Zsidózni mindig magyar úri mentalitásnak számított, egyfajta jól meghatározott társadalmi rétegnek volt az ideológiája – véli Sebestyén Spielmann Mihály.
Európa több országában egyre erősödik a zsidókkal és muzulmánokkal szembeni ellenszenv – derült ki a washingtoni központú Pew Kutatóintézet nemzetközi felméréséből. Richard Wike, a projekt igazgatóhelyettese szerint az nem volt vizsgálat tárgya, hogy mi az oka ezeknek a változásoknak, de az antiszemita érzéseket táplálja például az Izraellel szembeni hangulat is. A muzulmánok egyre negatívabb megítélésének pedig a szélsőségességek és a bevándorlás lehet az oka.
Ennek a felmérésnek az apropóján beszélgetett az Erdély FM a zsidó származású Sebestyén Spielmann Mihállyal, a marosvásárhelyi Teleki Téka Könyvtár osztályvezetőjével.
Eltelt 60 év a második világháború óta. Hol tart most Európa az úgynevezett zsidókérdéssel kapcsolatban?
– Ezt a kérdést így föltenni a holokauszt után meglehetősen rizikós. A szokványos felelet általában az, hogy megvonjuk a vállunkat, és azt mondjuk, hogy nincs zsidókérdés, hanem magyar kérdés van, román kérdés van esetleg, tehát, hogy a magyar vagy román társadalom nem tud a zsidók fölött napirendre térni.
Ennél azért jóval komplikáltabb a helyzet, bár az is igaz, hogy August Webbel azt mondta, hogy az antiszemitizmus a hülyék kommunizmusa. Komolyra fordítva a szót: Európa gyakorlatilag a hatvan év alatt feldolgozta magában a holokausztot és a holokauszttal szembeni felelősség kérdését.
Ha Európát mondok, akkor a hivatalos Európára gondolok, távolról sem arra a magánemberi viszonyulásra, amely mindenütt különbözik abban a mértékben, hogy mennyire tudatosították ezt. Az első esztendőkben a düh, a frusztráltság, a harag, a bűntudat volt az uralkodó, és ennek köszönhető az, hogy például 1945-46-ban akár még pogromok is voltak Lengyelországban vagy Magyarországon a visszatérő zsidókkal szemben, amiről nem nagyon beszél a történelmi tudat vagy a közvélemény.
Mára már a zsidók – már aki maradt Európában, és nem vándorolt ki Izraelbe vagy az Új Világba –, igyekeztek valamiféleképpen integrálódni a társadalomba, és a társadalom is úgy tekint rájuk, mint a társadalom tagjaira. Az egyéni megkülönböztetés, az, hogy tudom, hogy ő zsidó, benne van az emberekben, és a zsidók sem nagyon beszélnek, vagy sohasem büszkélkednek azzal, hogy ők micsodák.
Van erre egy alapvető viccem, hiszen a zsidók általában a világhoz humorral viszonyulnak és öniróniával szemlélik. Móriczkát elküldik az iskolába, és azt mondják neki, hogy aztán légyszíves, ha az iskolában megkérdik, hogy mi vagy, legyél büszke rá, hogy te zsidó vagy, mert zsidó volt Marx, meg zsidó volt Einstein, meg zsidó volt Freud. Elmegy a gyerek az iskolába, hazajön, kérdi a szülő, hogy mi volt.
– Semmi, válaszolja Móriczka.
– Na és kérdezték, hogy milyen vallású vagy?
– Igen.
– És mit mondtál?
– Hát azt mondtam, hogy ágostai evangélikus vagyok.
– Nem megbeszéltük, kisfiam, hogy zsidó vagy?
– Igen, de nem akartam mindjárt az első nap felvágni.
Ebből a felmérésből kiindulva, miért erősödött fel Európában a zsidókkal szembeni ellenérzés?
– Ez talán több okra is visszavezethető. A nemzetközi vagy nemzetek fölötti globalizációban azok a rétegek, amelyek haladni tudnak, és el tudják fogadni a globalizáció gondolatát, roppant irritálóvá válnak a lemaradó rétegek számára. Létezik egyfajta bűnbakképzés, és ehhez a legegyszerűbb, ha a hagyományos bűnbakokat nevezzük így meg, tehát azokat a társadalmi csoportokat, amelyek gyorsabbak, amelyek mozgékonyabbak, amelyek másként gondolkoznak vagy másként viszonyulnak.
Az antiszemitizmus sok helyen jelen van, a Krisztus-gyilkosságtól kezdve – amit szintén a zsidók nyakába varrnak –, a vallási antiszemitizmuson át a gazdasági antiszemitizmusig, és végül a fajgyűlöletig. Nem volt Európában olyan messze a faji ideológia, hogy ezt a dolgot föl ne lehessen melegíteni. Meglehetősen obskúrus társaság melengeti ezt fel, de ne higgyük, hogy ez csak a jobboldal előjoga, ugyanígy létezik a baloldalon is.
A zsidó-arab ellentét mellett most az afganisztáni és iraki szerepvállalással tulajdonképpen Európa is konfliktusba került az arab világgal. A háborút ellenzők körében ez is lehet egyik oka az Izrael-ellenesebb hangulatnak?
– Az Izrael-ellenes hangulat mindig az antiszemitizmusnak egy igen jól burkolt változata, holott, ha úgy vesszük a dolgot, akkor Izrael egyszerűen semlegesnek tűnhet Európával szembe. Avagy az izraeli-európai kapcsolatok hagyományosan is sokkal erősebbek, mint teszem azt az arab-izraeli kapcsolatok, hiszen az európai értékrendet az európai zsidók teremtették meg Izraelben, és Izrael ebből a tekintetből a nyugati demokráciákhoz hasonlít. Az Izrael-ellenesség mindig is az antiszemitizmusnak egy burkolt változata, meg az a düh, hogy íme, van egy önálló állam, amelyet az eszmékből alakítottak meg, hiszen ez az ország egy eszmének a győzelme, nem pedig valamiféle hosszas függetlenségi harcé.
Amerikában gazdasági recesszió körvonalazódik, ami kihat Európára is. A 21. században egy gazdasági összeomlás vezethet újra az antiszemitizmus felerősödéséhez?
– Csak abban az esetben, ha világosan kitűnik az, hogy ezért a gazdasági recesszióért teszem azt, a zsidók a felelősek, vagy mondhatni azt, hogy a lakosság úgy érzékeli ezt. De az európai vagy a kelet-európai lakosság pláne alig találkozik zsidókkal, hiszen innen a zsidók kivándoroltak, elmentek, eltűntek, úgyhogy Izrael gyakorlatilag sok ember számára munkavállalási lehetőséget jelent, hiszen Romániából például rengetegen mennek oda dolgozni. Egy gazdasági összeomlásban a felelősöket mindig a bankokban keresik. Amint látjuk, ma a bankok nagy része igazából multinacionális bank, és ha ezt a zsidókkal azonosítják, akkor ez egy nagyfokú rövidlátásra vall, hiszen a tőkének nincsen nemzetisége.
Van-e különbség a zsidósághoz fűződő magyar mentalitás és európai mentalitás között?
– Gyakorlatilag minden népnek más-más mentalitása van a zsidókkal szemben, attól függően, hogy ki milyen formában találkozott vagy szocializálódott ezzel a társadalmi csoporttal vagy etnikummal szemben. Míg a románság körében gyakorlatilag 1921-ig nincs recepció, nincs befogadás, csak egyéni szinten, addig a magyar társadalom 1865-re elvégezte a recepciót, azaz egyenjogúsította a zsidóságot.
A román tömegek viszonyulása a zsidókhoz meglehetősen kétoldalú volt, hiszen Romániában volt egyfajta fajgyűlölet, de ez soha nem emelkedett a nemzeti ideológia szintjére, és bizonyság erre az, hogy az észak-erdélyi zsidókkal szemben a dél-erdélyi zsidókat nem deportálták. A második világháború után azonban a zsidó szerepvállalás Romániában nem volt olyan jelentős a baloldal részéről, mint teszem azt Magyarországon, és éppen ezért a román zsidók zökkenésmentesen vándoroltak ki.
Ma Izrael lakosságának szinte egynegyede román származású. Ami Magyarországot vagy a magyar mentalitást illeti, zsidózni mindig magyar úri mentalitásnak számított, egyfajta jól meghatározott társadalmi rétegnek volt az ideológiája. Amit hozzá kell ehhez tenni, az az, hogy bár létezett korábban egy úgynevezett ki nem mondott szövetség a zsidóság és az arisztokrácia között, ez azonban 1918-19-cel felbomlott és végleg eltűnt, tehát a magyar antiszemitizmushoz hozzájárult a három zsidó törvény, majd 1945 után a zsidók meglehetősen nagyobb szerepvállalást kaptak a magyar társadalom vezetésében.
Rákosiék és bandájának eltűnése 1956 után csökkentette a zsidók túlsúlyát a magyar médiában vagy a magyar politikai vezetésben, kiegyensúlyozta, ha úgy tetszik. Ettől a pillanattól a kivándorlás jóval kisebb mértékben történt meg, még 1956-ban sem, sőt, '56 után többen is visszatértek Magyarországra. Ma Magyarországon látható az antiszemitizmus, Romániában pedig burkoltan ugyanúgy megvan.
Az idegengyűlölet változik a szociális helyzettől, műveltségtől, iskolázottságtól függően. A kevésbé iskolázott, szegényebb rétegek körében a cigányok iránti ellentét az erősebb, miközben értelmiségi körökben nem ritka az antiszemitizmus. Miért?
– Egyrészt, mert a zsidók, amennyiben itt maradtak, nem tekintik magukat idegennek. Ők ugyanúgy magyarnak vagy románnak tekintik magukat, hiszen ennek vagy annak az országnak az adófizető állampolgárai. Az értelmiségi antiszemitizmus a konkurenciális harcból származik. Abból, hogy bizonyos értelmiségi státusokban úgy érzik, hogy a zsidók túlsúlyban vannak, sokan vannak, mozgékonyabbak, vagy sikeresebbek, és ezt nem intellektuális eszközökkel próbálják meg legyőzni, hanem elsősorban az intellektuson kívüli, primér ösztönökre apellálva.
Nem tudok rá jobb választ, mint azt, hogy az urbánus-rurális vita, ami a magyar kultúrában meglehetősen szép gyökereket mutat föl, ez a fajta magatartás tovább él az irodalomban, az újságírásban, és bizonyos értelmiségi körökben.
Ezek az értelmiségi körök mindig hangsúlyozzák, hogy ők nem antiszemiták – ugyanis antiszemitának lenni a mai európai értékrend szerint egy elítélendő dolog –, de a cselekedeteikben azok. Kiemelik azt, hogy szeretik Radnótit, de nem szeretik a sarki boltost, aki történetesen zsidó.
Miért jelentkezik egy frusztráció mind a mai napig egyszerűen attól a szótól is, hogy zsidó?
– Azért, mert ezt a szót nem dolgozták fel, vagy nem próbálták meg ennek a szónak a tisztázását. Benne van a jól burkolt vallási antiszemitizmus, ami minden keresztény megnyilvánulásban ott van, benne van vagy nincs benne ez a szó az emberek mindennapi mentalitásában. Az emberek például ma is zsidónak nevezik azt az embert, akinek kereskedelmi hajlandósága van. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy nagy különbség van teszem azt a régi falu és az új falu között. A régi falu az úgy nézett ki, hogy egy falu, egy kocsma, egy zsidó, manapság egy falu, sok kocsma, zsidó nincs.
Mit jelent erdélyi magyar zsidónak lenni ma?
– Kuriózumnak. Egyre kevesebben vannak, vagy egyáltalán nincsenek, vagy már alig vannak, ugyanis elmentek, kivándoroltak. Az én korosztályom, tehát azok, akik a háború után születtek, szinte 99 százalékban kivándoroltak, és a gyermekeink részben vegyes házasságban születtek, részben kivándoroltak. Tehát erdélyi magyar zsidónak lenni huszonöt év múlva: talán kiállítási tárgy.
A beszélgetés az Erdély FM Szabadsággyakorlatok című műsorában hangzott el.