Patthelyzetben a kolozsvári Brassai líceum
Sipos Zoltán 2008. október 06. 13:23, utolsó frissítés: 12:48Egyre kevesebb osztályterme marad a Brassainak a János Zsigmond terjeszkedésével. Az unitáriusok nem tennék utcára az iskolát, de haszonbérleti szerződést sem akarnak. #b#[kommentekkel]#/b#
Egyre inkább ellehetetlenül Kolozsvár egyik elitgimnáziumának, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak a helyzete: az épület, ahol az iskola működik, 1999-ban visszakerült az unitárius egyház tulajdonába. Az egyház pedig évről évre bejelenti igényét újabb termekre, saját líceuma számára.
Míg 1993-ban a János Zsigmond Unitárius Kollégium még csak egy szerény tanárival és egy osztályteremmel rendelkezett a hatalmas épületben, jelenleg 15 osztálya (körülbelül 300 diák) 21 teremben tanul. Ehhez képest a Brassai 25 osztálya (600 diák) ugyancsak 21 teremben, illetve 3 közös laboratóriumban kell meghúzza magát.
Nincs garancia arra, hogy megáll a teremszám-csökkenés
És ez nem minden: a János Zsigmond középtávú fejlesztési stratégiájából kiderül, a 2010-2011-es tanévtől kezdődően a Brassai számára mindössze 11 termet tudnak fenntartani. Ehhez képest a János Zsigmond tervezett 17 osztálya számára 28 terem áll rendelkezésre. A dokumentumot szemlélve nem kétséges: ha az unitárius kollégium az egyházi tanács által jóváhagyott stratégia szerint terjeszkedik – ez pedig több, mint valószínű – akkor a Brassai néhány éven belül nem fog létezni, legalábbis nem a mostani formában.
A stratégiát a Brassai vezetősége nem fogadta el: legfőbb indokuk az, hogy ugyan képesek lennének 2011-ig a diák- és osztálylétszámot az unitáriusok által kívánt szintre leszorítani, de semmilyen garanciát nem kaptak arra, hogy a következő öt éves terv nem további teremcsökkenést, implicit módon a megszűnést tartalmazza majd.
Az évek óta tartó bizonytalanság, különféle híresztelések a középiskola elköltözéséről illetve várható megszűnéséről egyáltalán nem tesznek jót a líceum hírnevének és beiskolázási számainak; az épület folyosóin uralkodó rossz hangulat pedig nemcsak a tanárok és alkalmazottak, de a két tanintézetbe járó diákok viszonyára is kihatással van.
Már a tanáriban is oktatás folyik
A világi líceum a teremmizériát ún. “repülőosztályokkal” próbálja megoldani: ez azt jelenti, hogy egyes osztályoknak nincs saját termük, hanem a nap folyamán mindig abba az osztályba vándorolnak, amelyik épp tornaórán vagy ilyen-olyan laboratóriumban tart órát; idén már a tanáriban is oktatás folyik. Jelenleg 4 osztálynak nincs saját terme, a 2008/2009-es tanévtől – ha a legújabb, termeket visszaigénylő átirat érvénybe lép – 6 osztály lesz ilyen helyzetben.
A teremhiányra megoldás a nagyobb tantermek kettéosztása, laboratóriumok eszköztárának osztályteremmé alakítása lenne, ezt azonban egy ideje tiltja az ingatlan tulajdonosa. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a világi iskola bérleti szerződését csak 1-1 évre kötik meg; így pedig lehetetlen kormány- illetve pályázati pénzeket szerezni az ingatlan felújítására.
2011-ig nem érvényesítheti tulajdonosi jogát az egyház?
“Nem vonjuk kétségbe az unitárius egyház tulajdonosi jogát az épületre” – tisztázza a beszélgetésünk legelején Kósa Mária, a Brassai igazgatója, hozzátéve, az épület körüli jogi helyzet kétértelmű. Az 1989. December 1. sugárút 9-es számú ingatlanának visszaszolgáltatásáról szóló, 83/1999-es kormányrendelet csak 2005-ben lépett érvénybe, azzal a kitétellel, hogy a tulajdonos 5 évig nem érvényesíti tulajdonosi jogát: csakhogy senki nem tudja, ez az 5 év 1999-től vagy pedig 2005-től számítódik. A Brassainak 2009. szeptember 1-ig érvényes jelenleg a bérleti szerződése, de ha ez utóbbi a helyes jogértelmezés, akkor a líceum levegőhöz juthat néhány évig.
Persze nem csak jogi kiskapuk kereséséről szól a történet: az igazgató szerint érthetetlen ez az ellenséges viszonyulás az unitárius egyház részéről, miután az 1948-ban alapított Brassai Sámuel Elméleti Líceum – az államosításkor beszüntetett unitárius kollégium “utódjaként” – mindent megtett annak érdekében, hogy az unitárius kollégium szellemiségét tovább éltesse a kommunizmus évtizedeiben. Vigyáztak például a régi iskolazászlóra, a tablókra, vagy a régi püspökök arcképeire. “Nem a Brassai hibás az egyházat ért történelmi sérelmekért, nem rajtunk kellene bosszút állni” – fogalmazott Kósa.
A román egészségügyi líceumot békén hagyják
Az igazgató valószínűnek tartotta ugyanakkor azt a felvetésünket, miszerint piaci logikát követ a János Zsigmond terjeszkedése a Brassai kárára: túl sok magyar líceum verseng az egyre kevesebb gyermekért Kolozsváron, a Brassai pedig az unitárius kollégium első számú konkurrenciája. Ezt a feltevést alátámasztja az is, hogy az unitárius egyház másik nagyobb épületében (az ún. “ókollégiumban”) működő, román tannyelvű egészségügyi líceumot szemmel láthatóan békén hagyják.
Megjegyzendő, hogy az egyházi iskola a Brassaihoz képest dupla helyzetelőnnyel rendelkezik az “oktatási piacon”: nem elég, hogy az ingatlan az övé, de a tanárok kiválasztásában is sokkal rugalmasabb az állami intézményként a versenyvizsga-rendszer minden nyűgével működő Brassainál. Így nem csoda, hogy a János Zsigmond rövid idő alatt a város egyik jó iskolájává nőtte ki magát.
Egy épület, egy iskola – ez az unitárius püspök álláspontja
Szabó Árpád unitárius püspök nyilatkozata egyértelmű, ami az egyház céljait illeti: “ebben az iskolaépületben két iskolát hosszú távon működtetni nem lehet. Amikor 1901-ben ez az épület elkészült, egy iskolának biztosított optimális feltételeket” – fogalmazott a püspök a vele készített interjúnk során.
Szabó püspök arról is beszélt, hogy az unitárius egyház szándéka visszaállítani azt az unitárius kollégiumot, amely 1948 előtt létezett. “Gondolom, ehhez az egyháznak joga van, történelmi jóvátételről is beszélhetnénk. Annál is inkább, mert az egyházi iskola korábban már közel 400 évig létezett, a kommunista állam pedig egy tollvonással elvette az épületet, megszüntette az iskolát, elkobozta a teljes felszerelést”.
Szabó: a román állam támogassa az egyházi iskolákat
Hosszabb távon az unitárius egyház szerint az lenne a kívánatos, ha az egyházi iskolák is elnyernék az állami iskolák a státusát, vagyis az állam ugyanúgy támogatná azokat, mint ahogy az államiakat. Hiszen román állampolgárok, adófizetők gyermekei tanulnak ezekben az intézményekben.
A püspök a protestáns középiskolai hagyománnyal magyarázta azt, hogy kifejezetten világi – például matematika, informatika vagy intenzív idegen nyelv – osztályokat is indítanak. Míg a katolikusok, ortodoxok saját szemináriumaikban elsősorban a papképzés utánpótlását kívánták biztosítani, a protestáns középiskolákban 1948 előtt ugyanazzal a tantervvel dolgoztak, mint amilyen az állami iskolákban volt.
“Mi ezt az általános műveltséget adó alapot szeretnénk továbbra is biztosítani az egyetemi szakképzés számára, ezért tartottuk szükségesnek, hogy kilépjünk abból a keretből, amit a teológiai líceumok jelentenek” – mondta.
Ajánlat: egyesüljön a két iskola!
Ami az unitáriusok ajánlatát illeti a Brassai számára, a püspök elképzelhetőnek tartja a világi líceum egyesülését a János Zsigmond Unitárius Kollégiummal. “Sosem merült fel, hogy a Brassai líceumot az utcára tegyük” – mondta, hozzátéve, mégiscsak egy magyar középiskoláról van szó, még akkor is, hogyha azt 1948 után létesítették, egy már jól működő és kitűnően felszerelt iskola megszüntetése árán.
A püspök elmondta, hogy a Brassai vezetősége teljességgel elzárkózik egy, az egyesülésről szóló szándéknyilatkozat és stratégia aláírásától; szerinte ugyanakkor megállapodás született egy ötéves időtartamra a két iskola együttélésére, amelyet a jelenlevő főtanfelügyelő-helyettes és az RMDSZ oktatásügyi alelnöke is jónak tartott. A Brassai vezetői, bár akkor egyetértettek, később visszautasították (ez a János Zsigmond középtávú fejlesztési stratégiája, melyről a cikk elején már volt szó – szerk. megj.) Ezért a püspök véleménye az, hogy a jövőben kétszer is meggondolják, kivel és hogyan tárgyaljanak.
“Én megértem azt, hogy tanári egzisztenciák forognak kockán: nyilvánvaló, hogyha a két iskola egyesül, nem lesz szükség annyi tanárra, mint amennyit most foglalkoztatnak” – mondta az egyházi vezető. “Az államnak az volna a szerepe, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldásában segítsen: ne dobja az ódiumot ránk, ne úgy szerepeljenek az egyházak a szélesebb magyar társadalom előtt, mintha az volna a céljuk, hogy felszámolják a meglévő magyar iskolákat Kolozsváron.”
Haszonbérleti szerződés: nincs rá precedens, hogy működik
Arról is faggattuk a püspököt, meg lehet-e találni a két iskolának egy olyan hosszú távú együttélési formáját, ami mindkét fél számára előnyös: az állami iskolák épületeinek felújítására ugyanis fontos pénzösszegeket lehet kapni, tehát egy, a Brassaival megkötött, hosszú távú bérleti szerződés implicite azt jelentené, hogy az állam gondoskodik az iskolaépület karbantartásáról.
“A haszonbérleti szerződésnek csak eseteivel találkozunk, de én nem tudok róla, hogy ezt az állam törvényes keretek közt akarná megoldani. Egyelőre nincs precedens arra nézve, hogy ez működne, tehát egyházi tulajdonban levő iskolaépületek felújítása valahol már elkezdődött volna. A megkötött szerződések egyelőre csak ígéreteket tartalmaznak, hogy ez mikor és hogyan valósul meg, majd a jövő fogja igazolni” – így a püspök, hozzátéve, hogy értelmezése szerint ez egy újabb formája az államosításnak.
Az RMDSZ lobbizik az egyháznak, de tisztázná a szerepeket
“Az RMDSZ bizonyos értelemben csapdába került” – fogalmazott a helyzet jó ismerőjeként Lakatos András oktatásért felelős ügyvezető alelnök. Mindez azért, mert az RMDSZ határozottan fellépett és közbenjár(t) a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatásáért, de arra nem számítottak, hogy a restitúció ilyen feszültségeket szül a közösségen belül. Az egyházak nem egy esetben jelezték az ingatlanban működő magyar állami iskoláknak, hogy az épületet részben vagy teljes egészében át kell adniuk. Ennek egyik példája a Brassai esete, de a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnázium is hasonló helyzetben van – így Lakatos.
Ennek ellenére az RMDSZ, egyházaink vezetőinek kérésére, azért is lobbizik, hogy a jelenleg közvitára bocsátott oktatási törvénytervezetbe kerüljön be az állami és magán oktatás mellé az egyházi oktatás, mint az oktatás harmadik pillére. Ha ezt elfogadják, akkor ez azt jelentené, hogy az egyházak indíthatnak világi osztályokat is, és hogy a világi iskolákhoz hasonlóan részesülnek költségvetési támogatásban.
A jelenlegi törvény szellemében az egyházak csak felekezeti osztályokat indíthatnának líceumi szinten; az RMDSZ elérte azt, hogy a magyar történelmi egyházak esetében, tekintettel a többévszázados hagyományokra, kivételt tegyenek, és engedélyezzék az egyházak által – saját pénzen – fenntartott iskolákban működő világi osztályokat.
Diplomácián kívül nincs más eszköz – így Lakatos
Lakatos szerint az új oktatási törvénycsomag elfogadását követően a lehető legrövidebb időn belül tisztázni kell a szerepeket: azt, hogy pontosan mire is vállalkozik az egyház, hogyan és milyen mértékben kíván szerepet és felelőséget vállalni a romániai magyar köz- és felsőoktatás területén, mennyire egyházi vagy világi feladat az oktatás a harmadik évezredben.
Ugyanis ha az egyház a saját ingatlanjaiban óvodától líceumig minden szintű képzést meg szándékozik valósítani, akkor, egyrészt az egyre kevesebb gyerekszám miatt, másrészt az új normatív („fejpénz”) típusú finanszírozási rendszer bevezetésének köszönhetően sok állami magyar óvoda, általános iskola és líceum kerül nehéz helyzetbe.
Ami a kolozsvári helyzetet illeti, a diplomáciai erőfeszítéseken kívül az RMDSZ-nek nem áll rendelkezésre más eszköze a konfliktus megoldására: jogi alap híján nincs lehetősége semminemű fellépésre vagy intézkedésre. Arról nem is beszélve, hogy például a Brassai melletti állásfoglalása esetén azonnal politikai támadás érné, nem mulasztanák el egyházellenesnek kikiáltani az RMDSZ-t, függetlenül attól, hogy mit tett és ért el ez idáig történelmi egyházaink érdekében.
A Brassai nem akar szakoktatást
A Brassai ügyére egyelőre úgy tűnik, nincs megoldás: a Szabó Árpád püspök által felvetett javaslatról – miszerint a két líceum egyesüljön – a brassaisok hivatalosan még nem értesültek. Ezt amúgy csak azzal a feltétellel tudnák elfogadni, ha az a kolozsvári Római Katolikus Pázmány Péter Szemináriumi Líceum illetve Báthory István líceum összeolvadásának a mintájára történne. Konkrétan ez azt jelentené, hogy az egyházi líceum olvadna be a világi líceumba, nem pedig fordítva.
Kósa Mária igazgató szerint egyébként a történések nem az egyesülés irányába mutatnak: ha ez lett volna a cél, akkor a János Zsigmond nem kezdett volna saját rendezvényeket szervezni a korábban megszokott közös megmozdulások helyett.
Arra a felvetésre, hogy mi lenne, ha a Brassai a szakoktatás fele mozdulna el – lévén, hogy Kolozsváron jelenleg alig van ilyen, magyar nyelvű oktatás – Kósa elmondta, Kolozs megyében erre nincs szükség: a néhány magyar nyelvű osztály így is alig telik be. '89 előtt a líceum keserű tapasztalatokat szerzett azzal, hogy felülről ráerőltették a szakoktatást – mondta az igazgatónő, hozzátéve, ez egyébként sem oldaná meg az épületgondokat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!